Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-02 / 1. szám

Veled fél &&ota szilveszter Trombiták harsogása, eszem-iszom, bensőséges hangulat és túláradó jókedv búcsúztatta az ó-esztendőt, köszöntötte az új évet Budapesten Hát megint öregebbek let­tünk egy évvel, de ilyen vidá­man tán még sohsem búcsúz­tattuk a tűnő időt, mint teg­nap éjszaka. Budapest lakói „jókedv-kapitány” parancsára, egy emberként jelentek meg a „fedélzeten”, vagyis minden talpalatnyi helyen, ahol egy­mást és önmagukat szórakoz­tatva inni, harapni, énekelni, táncolni lehetett. Jerikó nem bírta ki... Persze annyi és akkora be­fogadóképességű szórakozó­hely a világon sincs, ami a szilveszteri, egyidőben jelent­kező igényeket kielégítené. No de a pesti embert olyan fából faragták, hogy rugalma­san áthidalja az effajta nehéz­ségeket. Mintha millióan ját­szottak volna „kint a bárány, bent a farkas”-t, „hátulsó pár előre fuss”-t. Be az étterembe, ki az utcára, fel az ismerős családhoz, ki a családtól, be az eszpresszóba és a „sokvál­tásos” éjszakán szünet nélkül hömpölygött a főutcákon a nép, önfeledt vidámsággal szo­rongva, tolongva, összekapasz­­kodva, meg-megállva, nekiira­modva, nevetve, bizonyságul a közmondáshoz, hogy „sok jó ember kis helyen is elfér ...”. A szilveszteri krónikában azt is el kell mondani, hogy ekkora hangversenyt sem lá­tott még a világ, mint amek­kora 1961-et köszöntötte Bu­dapest utcáin. Ha valamikor egy kultúrtörténész nevet ad majd az újkori szilveszterek­nek, ezt az éjszakát „trombi­­tás”-nak fogja keresztelni. Százezrek — mint zabolátlan, a szülői őrizettől néhány órára megszabadult rakoncát­lan gyerekek — önfeledten, teli tüdőből, szájról le sem véve, vagy apró szaggatással cifrázva, fújták és fújták a sípot, papírtrombitát. Az ég tudja, hogy honnan vették, de ennyi igazi rézhangszert sem látott még a budapesti utca, mint amennyit szilveszterkor szedtek elő a hirtelen támadt muzsikusok. Erre az éjszakára nem vonatkozott a csendren­delet, s tiszta szerencse, hogy nem bibliai időket élünk, m­ert biz­­erikói csoda­­sem kellett volna, hogy szép fővárosunk falait leomlassza a százezres tagú zenekar hangja. Budapesti Bábelek Egy szívvel dúdoltak, éne­keltek, köszöntötték egymást különféle nyelveken a Belvá­rosi Kávéházban. Itt 550 szovjet, lengyel, csehszlovák, német és bolgár turista ismer­kedett a magyaros vendégsze­retettel és búcsúztatta áradó jókedvvel eg­őesztendőt. A Hungária Kávéház ez estére ugyancsak nemzetközi bálte­remmé alakult. Itt a nagyszá­mú szovjet vendégsereg tiszte­letére 10 órakor külön meg­emlékeztek az akkor bekö­szöntő moszkvai újesztendőről. A csecsemőkorú, az 1960-as évben „született” Berlin étte­remben negyvenedik „szolgá­lati” szilveszterét ünnepelte a vendégek körében Kövesi Miklós főpincér, s mint egy kisebb nemzetközi járat pa­rancsnoka, tartotta szemét a szegénységen­ — peleértve ebbe a jókedvű kávéfőzőnőket is — hogy egyetlen német, angol, francia, amerikai, s ki tudja még hány féle nációjú vendégének se legyen panasza. Ami azt illetti, az éjjel 2-ig elfogyasztott 180 üveg Rot­­käpchen pezsgő is megtette a magáét. Az ugyancsak „újszülött” Európa Kávéház sem méltat­lanul kapta nagy igényű ne­vét. A Mártírok útjáról beszö­­gellő kis téren éjjel 3-kor bi­­ciklikeréknyi helyet sem hagytak a külföldi autóbu­szok, hazai és külföldi rend­számú autók. Itt köszöntötték az új esztendőt az indiai követ­ség tagjai, egy angol keres­kedelmi delegáció, s a szép helyiség tükörparkettjét kö­rül állva vettek részt Rodolfó bűvész német nyelvű „va­­rázsló”-játékában osztrákok, csehek, németek, lengyelek. De nemcsak a „nagy” he­lyekre jutott a külföldi ven­dégekből. A Vöröshadsereg úti kis Hársfában olaszok dú­dolják együtt a „zimbers­­zombori szépasszonyt” és a „kecskebékát” vidám, pirosló arcú magyarokkal, s ha torku­kat nem kaparná a csípős, igazi magyaros halászlé, hát senki meg nem mondaná, hogy a vidám társaság nem itt kóstolgatja a hét más nap­jain is az ízes ételsort. Az előzetes becslés szerinti 18 millió forintos vendéglátó­ipari forgalomban tán más éveknél is jelentősebb volt a pezsgő- és a borfogyasztás.­­ ízlett a finom szovjet pezsgő, ami az alkalmi szakértők sze­rint zamatban túltesz a ha­zain. A borok minőségére az Országos Borvizsgáló Szakértő Bizottság szigorú tagjai vi­gyáztak, hogy az „Egri bika­vér” valóban egri bikavér le­gyen, s a kimért­ bor is meg­feleljen a feltüntetett minő­ségnek. Jó tündér a házimulatságon A volt Valéria, s ma már József Attila nevének jegyé­ben épülő városrész 904-es ut­cájának 3-as épülete föld­szinti ablakából fény hullik az utcára. A függöny mögött keringő párok. J­é, ide beké­redzkedünk egy szóra... Együtt köszöntötték az új­esztendőt a Gresz, Oszolt és Stettner családok. Három há­zaspár, három óvodásnyi gye­rek és a nagymama. Az asz­tal roskadásig ennivalóval, könnyű kövidinkával, pezsgő­vel. Ha a riporter jó tündér volna, mit kérne tőle új esz­tendőre? Greszék — mindketten a Kőbányai Sörgyár munkásai — egy szép kislányt, mert fiú már van. Egyebet nem is, csak hogy az öt hónap múlva születendőnek majd masnit lehessen kötni a copfjába. — Semmi mást??? — Nem, a többit majd mi előteremtjük. Hát Oszoljék? Ök meg egy kisfiút, mert kislányuk van, de mellé egy ötös lottó-találat is elkelne. A férj kívánsága még a „jó tündértől”, hogy a következő leltározásnál se le­gyen hiánya, a Közért-üzlet­vezető. Stettnerék nagyobb lakást szeretnének. Egy szobájuk van, s ha még egy gyerek ér­kezik — mert ők sem bánnák, ha jönne —, bizony nagyon kicsi lesz az egy szoba. Megelégedett emberek békés derűje árad szét a szép új lakásban. További kívánságok A Körút és Rákóczi tér sar­kán ugyancsak „jó tündér­ként” szólítunk meg egy egy­más karjába kapaszkodó fiatal párt. G. G. a Műszertechnikai Vállalat dolgozója. Vágya? Sikeres felvételi vizsga a Mű­szaki Egyetemen. T. L. habozik. Halálosan ko­molyan veszi, hogy „jó tün­dérrel” találkozott, s ezért a kívánságok teljesítésének sor­rendjét is megszabja: — Elő­ször is legyen meg a diplo­mám az Állatorvosi Főiskolán, aztán legyen lakásom és vé­gül — a mellette álló csinos leányzóra mutat — jöjjön hozzám feleségül... V. L. és B. M. úgy ültek a vendéglői asztalnál, mintha ketten volnának a világon, de ott is egy magányos zenés szi­geten. Szinte bűn szétszakí­tani az egymásba fonódott ka­rokat és tekinteteket. De hát a Szilveszter jogán mégis csak háborgatunk. — Ha jó tündér volna a ri­porter? ... — Olyan boldog legyen az egész esztendő, mint ezen az első közös szilveszterünkön az év legelső percei... Még sok közös szilvesztert kérnek a „jó tündértől”, s azt sem tit­kolják, hogy éppen érkeztünk­­kor „léptek jegy”-be. A híres Slezák harangöntő család késői sarja, aki meg­maradt elődei foglalkozásánál , békét kíván az új évre. Igaz, hogy gyereknyi ember volt, amikor dédapja harang­jait nyugatra hurcolták, hogy ágyút öntsenek belőle, de sírá­san vésődött emlékezetébe ez az idő, pedig a harangöntő család számára a harangpótlás nem jelentett anyagi károso­dást, sőt... — Inkább csak javítsunk, de a déli harangszó a békés pihenést jelezze ... Együtt dolgoznak, és szórakoznak A kultúrházak, sportklubok, művelődési otthonok bejárói fölé is kiakaszthatták volna a a táblát: „telt ház”. A Magyar Optikai Művek 900 dolgozója részére rendezett táncmulat­ságot finom vacsora előzte meg. A Belgrád-rakparti Nép­front-klubban a nagyernyős televíziót, mintha színházi elő­adáson ülnének, úgy figyelik a társadalmi munkákban tár­sasággá forrott aktivisták. A csepeli Munkásotthon szil­­veszterezői jóétvágyú társa­ságnak bizonyultak. 1500 üveg sör, 3000 szendvics, 500 pár virsli — alig, hogy a félfoguk­­ra való volt. Műsor? Igen, mindenütt volt, de senki sem várt a „hi­vatalos” szórakoztatásra, nem kellett a jókedvet előcsiklan­dozni, volt az magától is. Né­ha még ki is csapott a medré­ből. Bár a mentők jelentése szerint azonban mindössze 15 ízben került sor gyomormo­sásra ...* A Nap, mint kötelességtudó és fáradhatatlan égitest, újév reggelén is pontosan kelt — a kalendáriumnak engedelmes­­kedve éppen 7:30-kor — és ideges hunyorgatással vette tudomásul, hogy távollétében egész Budapest hatalmas utca­bál közterületévé változott. Szigorúan pislogott a kupa­cokba söpört tarka trombiták­ra, sapkákra, szerpentinekre és csak akkor mosolyodon egy fényeset, amikor két bizonyta­lan járású egyén rádudált a trombitával. A Nyugati pálya­udvar nagy közértjében józan rend várta már a reggelre új­ra éhes várost. — Mindenfélét tessék beletenni... — kéri egy férfi a kiszolgálót. — Mi­be kérem? — tiát a zsömlébe. Azt nem mondtam? ... Miért nem figyel, biztosan részeg — vádolja a pulton belül állót és kicsit megtántorodik... — No, itt az első kötekedő vevő, megkezdődtek a hétköz­napok — mondja az eladó. Szóval Budapestre beköszön­tött az új év. Nyerges Ágnes Fúvós „kisegyüttes” a Nagykörúton. Olasz—magyar barátság bontakozik a Hársfában Három a csalán, három az apróság a 904-es utcai szilveszteren Szovjet vendégek köszöntik az xí1 esztendőt a Belvárosi Kávé­ház „nemzetközi bálján” Ha az új évet tüsszögéssel kezdi, kézről fázott fel az éjszaka vidám „vándora” ... (Alberti felv.) Szilveszteri rímjáték Benn dús ÚJÉVI JELENTÉS (erdei Sándor rajzai) — Miért nem alszol Feri? — Nem lehet, Kovácsék még nem kívántak boldog új évet, víg tűz ég,­­ szép láng, lágy füst leng, rőt fény hull ránk. Künn vad fagy dúl, zúg mord szél, hárs dal zeng benn, jó kedv kél. Bertalan István ÉJFÉLKOR HAJNALBAN kivilágos virradat REGGEL UTÓJÁTÉK — Szóltál drágám?­­— Jó ötlet volt, most azt hiszi, taxi viszi ....

Next