Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-02 / 1. szám
Veled fél &&ota szilveszter Trombiták harsogása, eszem-iszom, bensőséges hangulat és túláradó jókedv búcsúztatta az ó-esztendőt, köszöntötte az új évet Budapesten Hát megint öregebbek lettünk egy évvel, de ilyen vidáman tán még sohsem búcsúztattuk a tűnő időt, mint tegnap éjszaka. Budapest lakói „jókedv-kapitány” parancsára, egy emberként jelentek meg a „fedélzeten”, vagyis minden talpalatnyi helyen, ahol egymást és önmagukat szórakoztatva inni, harapni, énekelni, táncolni lehetett. Jerikó nem bírta ki... Persze annyi és akkora befogadóképességű szórakozóhely a világon sincs, ami a szilveszteri, egyidőben jelentkező igényeket kielégítené. No de a pesti embert olyan fából faragták, hogy rugalmasan áthidalja az effajta nehézségeket. Mintha millióan játszottak volna „kint a bárány, bent a farkas”-t, „hátulsó pár előre fuss”-t. Be az étterembe, ki az utcára, fel az ismerős családhoz, ki a családtól, be az eszpresszóba és a „sokváltásos” éjszakán szünet nélkül hömpölygött a főutcákon a nép, önfeledt vidámsággal szorongva, tolongva, összekapaszkodva, meg-megállva, nekiiramodva, nevetve, bizonyságul a közmondáshoz, hogy „sok jó ember kis helyen is elfér ...”. A szilveszteri krónikában azt is el kell mondani, hogy ekkora hangversenyt sem látott még a világ, mint amekkora 1961-et köszöntötte Budapest utcáin. Ha valamikor egy kultúrtörténész nevet ad majd az újkori szilvesztereknek, ezt az éjszakát „trombitás”-nak fogja keresztelni. Százezrek — mint zabolátlan, a szülői őrizettől néhány órára megszabadult rakoncátlan gyerekek — önfeledten, teli tüdőből, szájról le sem véve, vagy apró szaggatással cifrázva, fújták és fújták a sípot, papírtrombitát. Az ég tudja, hogy honnan vették, de ennyi igazi rézhangszert sem látott még a budapesti utca, mint amennyit szilveszterkor szedtek elő a hirtelen támadt muzsikusok. Erre az éjszakára nem vonatkozott a csendrendelet, s tiszta szerencse, hogy nem bibliai időket élünk, mert bizerikói csodasem kellett volna, hogy szép fővárosunk falait leomlassza a százezres tagú zenekar hangja. Budapesti Bábelek Egy szívvel dúdoltak, énekeltek, köszöntötték egymást különféle nyelveken a Belvárosi Kávéházban. Itt 550 szovjet, lengyel, csehszlovák, német és bolgár turista ismerkedett a magyaros vendégszeretettel és búcsúztatta áradó jókedvvel egőesztendőt. A Hungária Kávéház ez estére ugyancsak nemzetközi bálteremmé alakult. Itt a nagyszámú szovjet vendégsereg tiszteletére 10 órakor külön megemlékeztek az akkor beköszöntő moszkvai újesztendőről. A csecsemőkorú, az 1960-as évben „született” Berlin étteremben negyvenedik „szolgálati” szilveszterét ünnepelte a vendégek körében Kövesi Miklós főpincér, s mint egy kisebb nemzetközi járat parancsnoka, tartotta szemét a szegénységen — peleértve ebbe a jókedvű kávéfőzőnőket is — hogy egyetlen német, angol, francia, amerikai, s ki tudja még hány féle nációjú vendégének se legyen panasza. Ami azt illetti, az éjjel 2-ig elfogyasztott 180 üveg Rotkäpchen pezsgő is megtette a magáét. Az ugyancsak „újszülött” Európa Kávéház sem méltatlanul kapta nagy igényű nevét. A Mártírok útjáról beszögellő kis téren éjjel 3-kor biciklikeréknyi helyet sem hagytak a külföldi autóbuszok, hazai és külföldi rendszámú autók. Itt köszöntötték az új esztendőt az indiai követség tagjai, egy angol kereskedelmi delegáció, s a szép helyiség tükörparkettjét körül állva vettek részt Rodolfó bűvész német nyelvű „varázsló”-játékában osztrákok, csehek, németek, lengyelek. De nemcsak a „nagy” helyekre jutott a külföldi vendégekből. A Vöröshadsereg úti kis Hársfában olaszok dúdolják együtt a „zimberszombori szépasszonyt” és a „kecskebékát” vidám, pirosló arcú magyarokkal, s ha torkukat nem kaparná a csípős, igazi magyaros halászlé, hát senki meg nem mondaná, hogy a vidám társaság nem itt kóstolgatja a hét más napjain is az ízes ételsort. Az előzetes becslés szerinti 18 millió forintos vendéglátóipari forgalomban tán más éveknél is jelentősebb volt a pezsgő- és a borfogyasztás. ízlett a finom szovjet pezsgő, ami az alkalmi szakértők szerint zamatban túltesz a hazain. A borok minőségére az Országos Borvizsgáló Szakértő Bizottság szigorú tagjai vigyáztak, hogy az „Egri bikavér” valóban egri bikavér legyen, s a kimért bor is megfeleljen a feltüntetett minőségnek. Jó tündér a házimulatságon A volt Valéria, s ma már József Attila nevének jegyében épülő városrész 904-es utcájának 3-as épülete földszinti ablakából fény hullik az utcára. A függöny mögött keringő párok. Jé, ide bekéredzkedünk egy szóra... Együtt köszöntötték az újesztendőt a Gresz, Oszolt és Stettner családok. Három házaspár, három óvodásnyi gyerek és a nagymama. Az asztal roskadásig ennivalóval, könnyű kövidinkával, pezsgővel. Ha a riporter jó tündér volna, mit kérne tőle új esztendőre? Greszék — mindketten a Kőbányai Sörgyár munkásai — egy szép kislányt, mert fiú már van. Egyebet nem is, csak hogy az öt hónap múlva születendőnek majd masnit lehessen kötni a copfjába. — Semmi mást??? — Nem, a többit majd mi előteremtjük. Hát Oszoljék? Ök meg egy kisfiút, mert kislányuk van, de mellé egy ötös lottó-találat is elkelne. A férj kívánsága még a „jó tündértől”, hogy a következő leltározásnál se legyen hiánya, a Közért-üzletvezető. Stettnerék nagyobb lakást szeretnének. Egy szobájuk van, s ha még egy gyerek érkezik — mert ők sem bánnák, ha jönne —, bizony nagyon kicsi lesz az egy szoba. Megelégedett emberek békés derűje árad szét a szép új lakásban. További kívánságok A Körút és Rákóczi tér sarkán ugyancsak „jó tündérként” szólítunk meg egy egymás karjába kapaszkodó fiatal párt. G. G. a Műszertechnikai Vállalat dolgozója. Vágya? Sikeres felvételi vizsga a Műszaki Egyetemen. T. L. habozik. Halálosan komolyan veszi, hogy „jó tündérrel” találkozott, s ezért a kívánságok teljesítésének sorrendjét is megszabja: — Először is legyen meg a diplomám az Állatorvosi Főiskolán, aztán legyen lakásom és végül — a mellette álló csinos leányzóra mutat — jöjjön hozzám feleségül... V. L. és B. M. úgy ültek a vendéglői asztalnál, mintha ketten volnának a világon, de ott is egy magányos zenés szigeten. Szinte bűn szétszakítani az egymásba fonódott karokat és tekinteteket. De hát a Szilveszter jogán mégis csak háborgatunk. — Ha jó tündér volna a riporter? ... — Olyan boldog legyen az egész esztendő, mint ezen az első közös szilveszterünkön az év legelső percei... Még sok közös szilvesztert kérnek a „jó tündértől”, s azt sem titkolják, hogy éppen érkeztünkkor „léptek jegy”-be. A híres Slezák harangöntő család késői sarja, aki megmaradt elődei foglalkozásánál , békét kíván az új évre. Igaz, hogy gyereknyi ember volt, amikor dédapja harangjait nyugatra hurcolták, hogy ágyút öntsenek belőle, de sírásan vésődött emlékezetébe ez az idő, pedig a harangöntő család számára a harangpótlás nem jelentett anyagi károsodást, sőt... — Inkább csak javítsunk, de a déli harangszó a békés pihenést jelezze ... Együtt dolgoznak, és szórakoznak A kultúrházak, sportklubok, művelődési otthonok bejárói fölé is kiakaszthatták volna a a táblát: „telt ház”. A Magyar Optikai Művek 900 dolgozója részére rendezett táncmulatságot finom vacsora előzte meg. A Belgrád-rakparti Népfront-klubban a nagyernyős televíziót, mintha színházi előadáson ülnének, úgy figyelik a társadalmi munkákban társasággá forrott aktivisták. A csepeli Munkásotthon szilveszterezői jóétvágyú társaságnak bizonyultak. 1500 üveg sör, 3000 szendvics, 500 pár virsli — alig, hogy a félfogukra való volt. Műsor? Igen, mindenütt volt, de senki sem várt a „hivatalos” szórakoztatásra, nem kellett a jókedvet előcsiklandozni, volt az magától is. Néha még ki is csapott a medréből. Bár a mentők jelentése szerint azonban mindössze 15 ízben került sor gyomormosásra ...* A Nap, mint kötelességtudó és fáradhatatlan égitest, újév reggelén is pontosan kelt — a kalendáriumnak engedelmeskedve éppen 7:30-kor — és ideges hunyorgatással vette tudomásul, hogy távollétében egész Budapest hatalmas utcabál közterületévé változott. Szigorúan pislogott a kupacokba söpört tarka trombitákra, sapkákra, szerpentinekre és csak akkor mosolyodon egy fényeset, amikor két bizonytalan járású egyén rádudált a trombitával. A Nyugati pályaudvar nagy közértjében józan rend várta már a reggelre újra éhes várost. — Mindenfélét tessék beletenni... — kéri egy férfi a kiszolgálót. — Mibe kérem? — tiát a zsömlébe. Azt nem mondtam? ... Miért nem figyel, biztosan részeg — vádolja a pulton belül állót és kicsit megtántorodik... — No, itt az első kötekedő vevő, megkezdődtek a hétköznapok — mondja az eladó. Szóval Budapestre beköszöntött az új év. Nyerges Ágnes Fúvós „kisegyüttes” a Nagykörúton. Olasz—magyar barátság bontakozik a Hársfában Három a csalán, három az apróság a 904-es utcai szilveszteren Szovjet vendégek köszöntik az xí1 esztendőt a Belvárosi Kávéház „nemzetközi bálján” Ha az új évet tüsszögéssel kezdi, kézről fázott fel az éjszaka vidám „vándora” ... (Alberti felv.) Szilveszteri rímjáték Benn dús ÚJÉVI JELENTÉS (erdei Sándor rajzai) — Miért nem alszol Feri? — Nem lehet, Kovácsék még nem kívántak boldog új évet, víg tűz ég, szép láng, lágy füst leng, rőt fény hull ránk. Künn vad fagy dúl, zúg mord szél, hárs dal zeng benn, jó kedv kél. Bertalan István ÉJFÉLKOR HAJNALBAN kivilágos virradat REGGEL UTÓJÁTÉK — Szóltál drágám?— Jó ötlet volt, most azt hiszi, taxi viszi ....