Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-02 / 1. szám
A televízió szilvesztere Ha az elmúlt hatvannégy óra, vagyis a kötetlen vidámság, vásott rögtönzés és szinte kötelező irónia stílusában akarnék összegezni a televízió szilveszteri nyilvános műsorát (és meglehetősen nehéz ellenállni a kísértésnek), akkor tömören, egy mondatban így tudnánk megfogalmazni véleményünket: behozták az egész évi lemaradást! S ez az ítélet, noha jogilag nem is menti fel őket tizenkét hónap jó néhány botladozása, tévedése alól, mégis előrevetíti annak lehetőségét — amit a képernyőtulajdonosok egyébként régóta sejtenek már! — hogy tudniillik a jó könnyű műsor szerkesztése korántsem boszorkányság. Elsősorban idő kell hozzá idő, amely érleli a tréfákat, és élesztő módjára csípőssé dagasztja a jó megfigyeléssel összegyűjtött anyagot A megfigyelők, vagyis a humoristák és akik megfigyeléseiket csokorba szedték, a műsor szerkesztői (Fábri Éva és Bencsik Imre) ezúttal a megnövekedett igények felelősségérzetének tudatában igazodtak el a tollhegyre tűzött kérdések kiválogatásának nehéz munkájában. S egy-két műsorszámtól eltekintve, példamutató bátorsággal álltak ellen a csábításnak, a műfajt könnyebbik oldala felől megközelítő tréfák és vidám monológ veszélyének is. Csakis így kerekedhetett ki annak a három órányi vidámságnak tartalmas, magvas humora, amely a bátor, kötetlen élcelődést legfőbb mondanivalónak tekintette és bepásztázott jó néhány olyan területet is, amely fölött a kabaré reflektorfényei mindeddig észrevétlenül és érthetetlenül Siklottak át Mintegy félszáz élvonalbeli színész, énekes, zenész vonult fel a Vidám Színpadon, hogy a humor gazdag választékaiból, a maguk sajátos előadói stílusával elegyítve, emlékezeteset formáljanak. Mindnyájan tehetségük legjavát adtáig de a sorrend bármiféle megvonása nélkül néhányuk teljesítményéről mégis szólni kell. Elsősorban a változatos műsort egybekötő konferansziék közül kettő érdemel megkülönböztetett figyelmet és elismerést: Kellér Dezső és Rátonyi Róbert. Kellér humorának, csipkelődéseinek már hagyománya van a Vidám Színpadon. Ezúttal a házigazda szerepét átvéve teljes „szellemi” vértezetében kalauzolta nézőit és hallgatóit állandó figyelő-őrhelyéről, a kabarészínpadról, Rátonyiról egy időben mint konferansziéról és mint a frappáns, vitriolos televíziós és rádiós paródia előadójáról kell megemlékeznünk. Kitűnő volt. Ellenállhatatlanul mulatságos volt Bessenyei Ferenc és Németh Marika groteszk kettőse, Othellónak és a Csárdáskirálynő Sylviájának mulatságos pár jelenetében; Sárdy János szellemes, kedves önkarikatúrája; Feleki Kamill és Mécs Károly az ó- és új esztendőt megszemélyesítő finommívű jelenetben; Törőcsik Mari, Benedek Tibor, Bodrogi Gyula és Sebestyén Zoltán az összekészítési tárgyalás szereplői, Deák István jóiramú, pergő rendezése. S ha a három óra valamennyi pillanatát nem is tudjuk ezúttal felsorolni, de, a költővel együtt mi is őszintén elmondhatjuk: ez jó mulatság, férfimunka volt. 1. ,1 , 1 Bános Tibor a tavalyinál, a dicséret nem maradéktalan. Néhány jelenet, magánszám és konferanszbetét nagyon tetszett. Ezek humora egyazon tőről fakad, mint a bevezető számé, értelmes és tartalmas vidámság, a jellemző vonalaiból készült karikatúra és nem véletlen, szeszélyes ákom-bákom. A hallgató ezekben a számokban magára ismerhetett és az évre is, amelyben éltünk, a mára, amely mindig úton van a tavaly felől a jövő felé. Csípést kapott ezen a szilveszteren sok rossz tulajdonságunk, kisebb-nagyobb furcsaságok — eredetien és jóízűen. Az üzemi névnapozásról, a nylonószeresről, a külföldi énekesek nimbuszáról, a divat visszásságairól szóló számok, a rádió önkritikája (Halász Rudolf jelenetsora), az éjfél előtti jókívánságok ebbe a kedves, őszinte, jóízűen mulatságos csoportba tartoznak. Persze akadt közben egykét „tavalyi” szám is, amelynek nevettető módszere, formája vagy tartalma nem éppen új és kívánatos. Néhány tréfát csak az tett „mai”-vá, hogy az óév egyik-másik eseményére utaltak benne, de komikuma régi és elavult. Ilyen volt a lakbér, a film körüli élcelődés és az egyébként szellemes összekötő szöveg néhány frivol tréfálkozása. Olykor a rádiószerűséget hiányoltuk, mert a TV műsorával azonos részekben a vizuális elem hiánya érezhető volt. Másutt a jól felépített, magvas tréfa sablonos megoldásban, tartalmatlan poénben végződött. Egyszer-egyszer a szép magyar beszédet is sérelem érte. Az összekötő szöveget író Róna Tibor, a rendező Horváth Tivadar, a konferáló Rátonyi Róbert, a művészek közül elsősorban Alfonzó, Gázon Gyula, Fónay Márta, Horthy Hanna, Kazal László, Psota Irén, Rozsos István érdemes munkát végzett. Újévi jókívánságul azt feleljük nekik, ami jó volt, vigyék tovább, ami nem, hagyják, hogy az óévvel együtt elfelejtsük. Zay László B. U. E. K. 1961 Két műsorról, amit milliók láttak-hallottak i . - i ttt . ^ I Cccia 'tilLy'' I A rádió évbúcsúztatója Az első, hangmontázs-szerű jelenet tizenöt év történetét mondta el. Minden évet egyegy kurta krokival és az év slágerének néhány taktusával jellemzett, legtöbbször találóan. Humora mindig az év karakterisztikumából fakadt és nem elégedett meg üres szójátékokkal. Amikor nevetésre ingerelt, nem kerülte meg az értelmünket. Senkinek sem kell restellnie, hogy jót nevetett ezen a kis karikatúrasorozaton. Tizenöt év után a tizenhatodik, már nemcsak pár mondat, röpke dallam, hanem a két és fél órás vidám rádiósévá vált. S ha jobb is volt „Színházaink sajátos profilját az eddigieknél markánsabban kell kialakítani“ v írf2 . Benkő Gyula az új esztendő színházművészeti kérdéseiről Az új esztendő színházi életünkben is új terveket, új feladatokat, új problémákat hoz. Ezekről beszélgettünk Benkő Gyula színművésszel, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége színházi szakosztályának vezetőjével. — 1961-ben indul színházi életünk ötéves terve. Ez nem csupán távlati műsortervet jelent, hanem színházaink életének széles, átfogó összehangolását. Meg akarunk szüntetni minden esetlegességet, kapkodást, elsietett produkciót. Egyik legfontosabb feladatunk: az egyes színházak sajátos profilját az eddiginél markánsabban kel kialakítanunk. Ez egyaránt vonatkozik a darabkiválasztás és az előadási stílus kérdéseire. Meggyőződésünk, hogy a stiláris sokoldalúság csak emeli majd színházművészetünk nívóját. — Egyéb tervek? — Sok művészeti vitát tervezünk. Részint magukban a színházakban, részint falaikon kívül, ankétok formájában, kritikusok és a nagyközönség bevonásával. Az a célunk, hogy a magyar színikultúrát még jelentékenyebb mértékben föllendítsük, magyarán, hogy a közönség minél magasabb színvonalú előadásokat élvezhessen. Ehhez sok eszmecserére, vitára van szükség. A viták egyik fóruma lesz rövidesen megjelenő új folyóiratunk, a Színpad is. Erre a folyóiratra különleges szerep hárul: színházművészetünk fölmerülő kérdéseinek elméleti síkon történő elvi tisztázása. Úgy érzem, az 1961-es esztendő új, nagy fellendülés kezdetét jelenti majd színházi életünkben — fejezte be újévi nyilatkozatát Benkő Gyula. Egy- Tudod-e, ki volt...? Szúrópróba idén érettségiző fiatalok közt a Béke Világtanács ez évi évforduló-naptárán szereplő tudósokról, művészekről A Barcsay utcai Madách gimnázium idén végző 144 diákja — 68 fiú és 76 lány — válaszolt kérdésünkre: mit tudnak azokról, akik évfordulójának a most kezdődő évben történő megünneplésére a Béke-Világtanács javaslatot tett: Francis Bacon, Tarasz Sevcsenko, Herakleitosz, Heinrich von Kleist, Liszt Ferenc, M. V. Lomonoszov, Fridtjof Nansen, Pak In Ro, Domingo Faustino Sarmiento, Rabindranath Tagore, Abudaker ibn Tufail__ Hatvannyolc fiú közül harmincnégy tudta Baconról, hogy párszáz évvel ezelőtt élt angol filozófus. Sevcsenkón a többség fennakadt, de tizenhatan pár szóban méltóképpen emlékeztek meg Ukrajna nemzeti költőjéről („Részt vett az ukrajnai parasztfelkelésekben. A honvágy, a hazaszeretet, a vágyódás ihletett költője”... „Sokat üldözték elvei miatt. Katonai büntetőszázadban is volt. Itt nem engedték írni, ekkor szobrokat mintázott.”) Hérakleitosz görög materialista filozófust negyvenketten „ismerték” viszont Kleistről csak nyolcan tudtak Liszt Ferencről mindenki írt. („Operákat kivéve minden műfajban alkotott. A szimfonikus költemény megteremtője. Les Preludes") Lomonoszovról öten „hallgattak”. Érdekesség azonban, hogy a nagy orosz tudóst — joggal — a legkülönbözőbb titulusokkal illették (fizikus, kémikus, vegyész, biológus, matematikus.) Nansenről ötvenöten írtak, bár közülük néhányat az Északi- helyett a Délisarkra küldték, sőt volt olyan is aki szerint „ő találta fel a sílécet”. Pak In Ro koreai költőről csupán öten tudtak. Sarmiento argentin írónak pedig egyáltalán nem ismerték a nevét. Rabindranath Tagoréval vigasztalódtak. Csupán heten nem válaszoltak helyesen kérdésünkre. Hárman Abudaker ibn Tufail kilencszáz évvel ezelőtt született arab filozófus-orvos-matematikus és író munkásságáról is beszámoltak. A lányok jóval gyengébben szerepeltek. Sevcsenkóról négy, Kleistről öt, Nansenről hét, Abudaker ibn Tufeilről egy diáklány számolt be helyesen. De Baconról is csak huszonöten tudtak (a többiek jó része francia vagy angol költő, biológust, zeneszerzőt „csinált” belőle.) Hérakleitoszt mithológiai alakká, drámaíróvá, nemzeti hőssé tették. Liszt Ferencről mindnyájan megemlékeztek, de bizony olyan hiba is történt, mint hogy egyikük neki tulajdonította a Bánk bán operát. Lomonoszovról csupán nyolcan nem tudták ki volt, de Tagore személye tisztázatlan számukra (sokak szerint ma is él... Nyáron Magyarországon jártindián költő ... Köztársasági elnök). . Ez a kis, sebtében rögtönzött „közvéleménykutatás” is felhívja a figyelmet, hogy a Béke-Világtanács által megjelölt évfordulókkal kapcsolatban a sajtónknak és könyvkiadásunknak fokozott feladatai vannak. (ajács) Ruhatáros Reszketek tőle, gyűlölöm, szegény, pedig nem tehet róla, alázatosan, lopva jön, bocsánatkérőn, mosolyogva. S mikor már elhelyezkedem, elfelejtem a gondjaim, a buszon a sok szemtelen embert, szorongó álmaim, már kiittam a feketémet, — na, végre van egy szabad percem! — s e zajban, mint vadlibaének a nádsusogás fölött fenn, fenn elhúz valahol — tisztán hallom —, holdra rajzolt szép tiszta V-vel egy örökre búcsúzó daliám, s már kész vagyok a vers felével: — alázatosan, lopva jön, bocsánatkérőn, mosolyogva, — megfojtanám, úgy gyűlölöm, pedig, tudom, nem tehet róla —, és egy számot tűz a kalapomra. Váci Mihály ... arra, hogy Brigitte Bardot első magyarországi bemutatkozására január 12-én kerül sor. Akkor vetítik filmszínházaink az eddig csak hírből ismert francia filmsztár nemrégiben készült Babette háborúba megy című színes filmjét. ...arra, hogy Angliában az egyre kisebb méretű lakások lehetetlenné teszik a magánkönyvtárak létesítését, s így a kölcsönkönyvtárak forgalma erősen megnövekedett. Ez viszont azt jelenti, hogy az angol írók az eladott példányok után kevesebb tantemet kapnak. Most az angol alsóházban a kölcsönkönyvtárak megadóztatásáról terjesztettek be egy törvényjavaslatot. ... arra, hogy Nógrádi Róbert, a szolnoki Szigligeti Színház főrendezője megállapodást kötött a Vígszínházzal. A színház következő bemutatóját, Calderon Huncut kísértet című vígjátékát rendezi. ...arra, hogy 1961 májusától közvetlen televíziós műsorcsere lesz Moszkva és London között. Az angol nézők az. első adásban megismerhetik Moszkvát, a televízió kamerája elvezeti őket a Kremlbe, és a Nagy Színház balettegyüttesének műsorához. A szovjet nézők London életét látják majd képernyőjükön és hangverseny közvetítést hallanak, illetve látnak a Festival Hall-ból. arra, hogy Giulietta, Simionato, a világhírű olasz mezzoszoprán a jövő év tavaszán két alkalommal ve ndéas zerevel Budapesten. Az Erkel Színház Aida és Don Carlos előadásán lép fel. ... arra. ho®v érdekes házassági hírt röpített világgá a Schweitzer Illustrierte. Kamira Menuhin, a világhírű hegedűművész Jehudi Menuhin lánya, férjhez ment Fu Cseng I kínai zongoraművészhez. 10 év — 20000 előadás Az Állami Déryné Színház jubileumi esztendeje Január 4-én sajtótájékoztatóval kezdődnek az Állami Déryné Színház jubileumi esztendejével kapcsolatos eseménysorozatok. Tíz esztendővel ezelőtt Sztálinvárosban volt falujáró színházunk első előadása. Akkor még esztrádműsorokat vittek a kulturális központoktól távoleső falvak, kisvárosok közönségének. Ezt követően átütő sikerrel mutatták be a világirodalom és a magyar drámairodalom legjava termését. A Tartuffe-nak, Moliére remekének 698 előadásával a magyar színháztörténetben példa nélkül álló előadássorozatot állítottak fel. Tíz év alatt 20 000 előadást tartottak. A jubileumi esztendő központi ünnepségének színhelye a budapesti Nemzeti Színház lesz. Január 21-én ott ünnepük majd tíz esztendő hősies erőfeszítéseinek részeseit, a színház együttesét. 1961-ben az ország minden megyéjében, járási székhelyén megemlékeznek majd a színház áldozatkész, felelősségteljes munkájáról. i,fókái, Htutalják fie/p A BÍRÓ Magyarul beszélő olasz—spanyol film Mit ér a bíró embersége, igazságkutató lelkiismerete olyan társadalomban, amely az igazságot létével csúfolja meg? Erről győződik meg Luigi Zampa új filmjének hőse, Morandi vizsgálóbíró. Két tragédiának lesz tanúja. Az egyik egy jóravaló fiatalemberé, akit a munkanélküliség és a korrupció fojtogató szorítása akaratlan gyilkosságba sodor. A másik azé a családé, amely Morandinak Szállást adott. Az apa, Bonnelli elveszíti állását a biztosítótársaságnál, mert nem fűlik a foga az üzletszerzés tisztességtelen módszereihez, s a kellő „élelmesség” híján, egyebütt sem érvényesül, míg végül a nyomor egy zugvállalkozásba hajszolja. Felesége a pénz bűvkörében él, kész eladni saját leányukat is, aki elkeseredésében egy gazdag, úri gonosztevő szeretője lesz. Bonnely véget vet családja életének, s csak halála menti meg attól, hogy gyilkosként ő is a vádlottak padjára kerüljön. Mindezek arra indítják Morandit, hogy lemondjon bírói állásáról. A film nyíltan, szenvedélyesen bírálja a nagytőke társadalmát. Am írói, P. F. Campanile, M. Franciosa és L. Zampa nem mondanak erről a társadalomról többet, mint a haladó olasz filmművészet számos korábbi alkotása. De filmjük nemcsak emiatt középszerű teljesítmény. Az ábrázolt világ életszerűségével bántó ellentétben áll a bíró alakjára erőltetett, hűvösen tartózkodó, néha már ellenszenves passzivitás. A tulajdonképpeni főszereplő egyedüli feladata: szemlélni az eseményeket, s azoknak tanulságaként benyújtani,majd — egy kellően nem indokolt „fordulattal” — visszavonni lemondását. Az igénytelenül megírt figurát még Zampa kitűnő rendezése és a népszerű José Suarez játéka sem tölthette meg élettel. Annál sikerültebb Francois Périer Bonnelli alakítása, s Jaqueline Sassard is közel hozza a züllésbe kergetett leány alakját Gábor Pogány felvételei fokozzák a drámai hatást. A szinkron magyar hangjai közül különösen Várady Hédié és Gera Zoltáné idomult jól a szerephez. (gy) A hanglemezgyártásról írt múlt heti cikkünkre a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatósága levélben válaszolt, felhívta figyelmünket arra, hogy a cikk ,,a kereskedelemmel kapcsolatban egy-két téves megállapítást is tartalmaz”, így többek között leszögezi, hogy a „hanglemezek átvevője és forgalombahozója nem a Vas- és Műszaki Főigazgatóság, hanem a RAVILL Vállalat’. El kell ismernünk, fogalmazásunk itt valóban felületes volt, hiszen egy minisztériumi főigazgatóság nem is lehet átvevő és forgalombahozó, már csak azért sem, mivel árusító üzletei nincsenek. Véleményünk szerint azonban a Főigazgatóság, mint a szaknagykereskedelmi vállalat felettes szerve nem érdektelen fél abban, hogy miként végzi munkáját az igazgatása alá tartozó vállalat. A Főigazgatóság levele megállapítja, hogy a ..hanglemezrendelés minimuma nem 1500, hanem 5000 darab”. Ezek szerint valóban téves adatot közöltünk, de mivel mi az 1500-as minimumot is sokaltuk, a cáfolat lényegében elvi megállapításunk helyességét erősíti. A Főigazgatóság kifogásolja cikkünknek azt a megállapítását, amely szerint az MHV sem piackutatási, sem propagandamunkát nem végezhet. „Nincs tudomásunk arról — hangzik a levél —, hogy bárki is megtiltotta volna azt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak, sőt véleményünk szerint ez kötelessége is volna”. Véleményünk tehát megegyezik a Főigazgatóság véleményével. Mi egyetlen szóval sem írtuk azt, hogy az MHV-nak ezt a kötelességteljesítését bárki is megtiltotta volna, viszont arra rá kívántunk mutatni, hogy az MHV ezt a munkát nem végezheti el, hiszen nincs hozzá megfelelő apparátusa. Végezetül a Főigazgatóság levele szerint a „jelenlegi nehézséget nem a megosztott munka és megosztott felelősség okozza, mint ahogy a cikk állítja . . . „Itt mindössze kettő, a felvételt készítő és a hanglemezeket sokszorosító vállalat együttműködését kell megjavítani”. Szerintünk, ha három szerv érdekelt valamely kooperációban, egyikük sem vonhatja ki magát külön az együttműködés felelőssége alól. Kiváltképp nem akkor, ha az a harmadik szerv mint megrendelő — pontosan a másik kettő munkája közé ékelődik. ! Közkívánatra ismét az Essen |llus Iliit az t ! Állami népi együttes ! műsorán, január 8-án, vasárnap délután 3 órakor, az i ERKEL SZÍNHÁZBAN !»!«