Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-20 / 12. szám

14 millió lakosból 11 millió harcban Kongó függetlenségéért Nkrumah az afrikai földrész teljes felszabadításáról London, március 19. (TASZSZ) Nkrumah ghánai elnök be­szédet mondott Londonban az Afrikai Szervezetek Bizottsá­ga új székházának felavatá­sán. Az afrikai nacionalizmus erői — mondotta az elnök — elsöprik útjukból a gyarmato­sítás és a reakció maradvá­nyait. Az afrikaiak ma már csakis az egész földrész mére­teiben gondolkodhatnak. Cé­lunk az afrikai földrész teljes felszabadítása. A harc nem a feketék és fehérek közt folyik, hanem az igazság harcol az igazságtalanság ellen. A ghanai elnök bírálta a kongói imperialista bábok ta­­nanarivei értekezletét és Kon­gó feldarabolásának tervét. „Kongó egyetlen törvényes kormánya az, amelyet Lu­mumba alakított” — mondot­ta, majd kifejezte meggyőződé­sét, hogy az utolsó szót végül is a kongói nép fogja kimon­dani. Nkrumah üdvözölte a terve­zett francia-algériai tárgyalá­sokat. „Ha a tárgyalások si­kerrel végződnek, amiben re­ménykedem, s ha a francia kormány beszünteti szaharai atomfegyver-kísérleteit, meg­nyílik az út a jobb afrikai— fra­­cia kapcsolatok megterem­tésére — hangsúlyozta befeje­zésül a ghánai elnök. A Szovjetunió kormányának a kongói helyzet rendezésére vonatkozó javaslata nagy se­gítséget jelent Kongónak, mi­vel alapul szolgálhat az ország békéjéhez — jelentette ki a JBavern Echo című lapnak adott nyilatkozatában Antoine Kiveva, a törvényes kongói kormány külkereskedelmi ál­lamtitkára. Kiveva hangsúlyozta, hogy Gizenga törvényes kormá­nyát az ország lakosságának túlnyomó többsége támogatja. Kongó 14 millió lakosa közül — mondotta — 11 millió be­kapcsolódott már a nemzeti függetlenségért folyó harcba Az ADN tudósítója jelenti Stanleyville-ből, hogy a kongói törvényes kormány csapatai­nak három százada Lundula és nincs messze már az a nap, amikor a többi három millió is a mi oldalunkra áll. tábornok vezetésével bevonult Ikela városába és ott a törvé­nyes kormány nevében minden ellenállás nélkül helyreállítot­ta a hatalmat. (MTI) LAPZÁRTAKOR jelentik KÜLPOLITIKAI FILMÜNK Újsághír: A belga királyi pár Spanyolországa utazott, hogy folytassa a belgiumi sztrájk miatt megszakított nászúdat. Romeo, Julia — és a sötétség (Erdei rajza) Közlemény Gromiko és Husk találkozójáról Washington, március 19. (TASZSZ) Washingtonban a következő közös közleményt adták ki A. A. Gromiko szovjet külügy­miniszter és D. Rusk amerikai külügyminiszter találkozójá­ról: A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere és Dean Rusk, az Egyesült Államok külügyminisztere általános jel­legű megbeszélést folytatott a két országot érdeklő nemzet­közi kérdésekről. A megbeszé­lésen mindkét fél tanácsadói is részt vettek. A megbeszélésre március 18- án, az amerikai külügyminisz­tériumban rendezett villásreg­geli alkalmával került sor. A washingtoni idő szerint 13.00 órakor megkezdett tárgyalások 18.00 órakor értek véget. Az időpontnak ezt a megválasztá­sát az indokolása, hogy A. A. Gromiko szovjet külügyminisz­ter jelenleg részt vesz New Yorkban az ENSZ közgyűlés XV. ülésszakának második ré­szén, valamint az, hogy Dean Rusk külügyminiszter hamaro­san néhány napos külföldi útra indul. A Szovjetunió külügyminisz­tere és az Egyesült Államok külügyminisztere nyílt beszél­getést folytatott a két felet ér­deklő különböző kérdésekről. Kifejezték azt a reményüket, hogy ez a megbeszélés a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kormánya álláspontjának és véleményének kölcsönösen jobb megértését­­ eredményezi és megkönnyítheti a megoldat­lan problémák megjavítását. Souvanna Phouma új általános választásokat követel . Souvarma Phouma herceg, laoszi miniszterelnök, aki az indiai kormány vendégeként Új-Delhiben tartózkodik, va­sárnap találkozott a sajtó kép­viselőivel. Az újságíróknak kijelentette, hogy továbbra is ragaszkodik a béke és a sem­legesség politikájához, amelyet Laosz lakosságának több mint 90 százaléka támogat. — Remélem — folytatta —, hogy sikerül helyreállítani a békét, megszilárdítani a hely­zetet Laoszban. Ezért elhatá­roztam, hogy körutazást te­szek ázsiai és európai orszá­gokban, véleménycserét foly­tatok az ottani vezetőkkel, tá­mogatást keresek a laoszi vál­ság rendezéséhez és a véron­tás megszüntetéséhez. Souvanna Phouma üdvözölte N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek Laoszra vonatkozó javasla­tait. A nemzetközi bizottság — mondotta — megoldhatna két közvetlen feladatot: elér­hetné a tűzszünetet és a kül­földi beavatkozás megszünte­tését Souvanna Phouma hang­súlyozta, hogy az úgyne­vezett vientianei kormány és a jelenlegi parlament a laoszi alkotmánnyal össze nem egyeztethető módon alakult meg. Kijelentette, szigorú nemzet­közi ellenőrzés alatt, új álta­lános választásokat kell tartat­ni Laoszban s ezzel megadni a népnek a lehetőséget, hogy kifejezésre juttassa akaratát, megválassza a parlamentet és a kormányt. Souvanna Phouma cáfolta azokat a híreszteléseket, ame­lyek szerint a Kínai Népköz­­társaság és a Vietnami De­mokratikus Köztársaság „ka­tonai intervenciót” hajtana végre Laosz ellen. A Sunday Times című angol lap közli washingtoni tudósí­tójának cikkét, amelynek címe­­,Az Egyesült Államok Laosz­­szal kapcsolatban keményebb vonalra tér át.” A tudósító közli, hogy az utóbbi napokban az amerikai kormány fokozta a hadianyagszállítást Laoszba. Különösen fegyvereket, repülő­gépeket és napalm-bombákat szállított (MTI) ­ „Spanyolország Európa Kibái­­esz” A terror és az embertelen­ség ellen küzdő nemzetközi front jelentős eseménye lesz a március 25-én és 26-án Pá­rizsban megnyíló konfer­encia. Az értekezlet célja, mint is­meretes, az, hogy sok ország kimagasló közéleti személyi­ségeinek részvételével és a nemzetközi közvélemény moz­gásba hozásával követeljék a spanyolországi politikai fog­lyok és száműzöttek szabadon­­bocsátását A spanyolországi rémuralom még a diktatúra saját érdekei­nek szemszögéből tekintve is, esztelen méreteket öltött. A múlt év szeptember 21-én ki­hirdetett törvény példa nélkül álló módon halálbüntetéssel fenyegeti a sztrájkolókat és általában mindazokat, akik „passzív ellenállást” tanúsíta­nak. E törvény szerint még a legjelentéktelenebb megmoz­dulás is „fegyveres össze­esküvés kísérletének” minő­sül, és halálbüntetést vonhat maga után. A vádlottakat, ön­kényesen, a polgári bíróság helyett katonai bíróság elé ál­lítják, ahol gyakorlatilag nincs lehetőség védekezésre és min­den zárt ajtók mögött törté­nik. Szélesedik az ellenállási front A rémuralom valóban még a francoista államvezetés szempontjából is esztelennek minősíthető, hiszen a fasizmus és a diktatúra gyűlölete mindinkább elmossa az ellen­téteket a lakosság különböző rétegei között, s a terror­rendszer ellen fellépők front­jában a kommunisták és a baloldali érzelmű tömegek mellett megtaláható az értel­miség jelentős része, a katoli­kus munkásság, az alsópapság, sőt legutóbb a rendszert ab­ból az irányból is támadás érte, amerről a legkevésbé várta: a katolikus klérus ve­zetője, Toledo érseke részéről. A spanyol hercegprímás Francohoz intézett levelében élesen kifogásolta, hogy a rendszer üldözi az egyház tá­mogatta katolikus munkás­szervezeteket is. El gyűrött papírdarab Nemrégen durva, gyűrött, sűrűn teleírt kis papírdarab érkezett Spanyolországból a Pirenneusokon keresztül Pá­rizsba. Szövegét azóta elter­jesztették a nyugat-európai or­szágokban. A kis papírdarab a burgosi börtönbe vetett ha­zafiak drámai felhívását tar­talmazta, akik elmondották, hogy huszonkét év óta síny­lődnek börtönben „olyan te­vékenységért, amelyet más or­szágban a polgárjogok normá­­lis gyakorlatának tekintenek”. A foglyok követelik, hogy ENSZ-bizottság és a Nemzet­közi Vöröskereszt, valamint a Nemzetközi Jogász Szövetség képviselői látogassák meg őket börtönükben. Az egész­ségügyi viszonyok katasztrofá­lisak, élet-halál között lebeg negyvenhárom fogoly, akik kö­zül harmincötöt harminc évi, egyet harmincnyolc évi, egy másikat pedig negyvennyolc évi fegyházbüntetéssel sújtott Franco vészbírósága. Érdekességre tarthat számot a spanyol emigráns kormány külügyminiszterének, Fernando Valera professzornak a Frank­furter Rundschauban megje­lent nyilatkozata. Valera egy­általán nem kommunista, de véleménye szerint, ha a nyu­gati hatalmak továbbra is hagyják féktelenül őrjöngeni a Franco-diktatúrát, akkor „Spanyolország Európa Kubá­ja lesz”. Romlik a gazdasági helyzet Valera fenyegetésnek szán­ja ezt a nyugati hatalmak cí­mére, és ezzel igyekszik visz­­szatartani őket a Franco-rend­­szer támogatásától. Mint tényt szögezi le, hogy a spanyolok nagy része a rádióban „a ke­leti országokból spanyol nyel­ven sugárzott adásokat hall­gatja”. Mindenesetre Valera kijelentései is aláhúzzák azt a kétségtelen tényt, hogy a spa­nyol népre a rendszer dema­gógiájának már semmi hatása sincs és a közhangulat mind erőteljesebben fordul szembe a véres diktatúrával. Ezt az irányzatot erősíti az egyre romló gazdasági helyzet, ami részben következménye Spa­nyolország csatlakozásának az Európai Gazdasági Együttmű­ködési Szervezethez. A csatla­kozás következtében ugyan Spanyolország segélyekben ré­szesült, a hazai ipar viszont kénytelen szembe nézni a fej­lett ipari országok árucikkei­nek konkurenciájával. Ennek következtében sorozatosan zár­nak be a spanyol vállalatok és tízezer számra kerülnek ut­cára a munkások. A párizsi konferencia célja tehát elsősorban az, hogy a fokozódó belső feszültség és a külső, nemzetközi szolidaritás együttes erejével enyhítse a spanyol népre nehezedő szel­lemi és fizikai elnyomás sú­lyos terheit. a x. Bonni telefontudósítás. (‘a­­ forr­os Teljes gőzzel folyik a Bundeswehr felszerelése atomfegyverekkel — jelentette be Strauss bonni hadügyminiszter Bonn, március 19. Alig tíz nappal Harriman látogatása után, újabb ameri­kai vendég érkezik vasárnap délután a nyugatnémet fővá­rosba. Ball, amerikai állam­titkár aki a külügyminiszté­riumban a gazdasági ügyek vezetője. Ball rögtön megérke­zése után tárgyalni kezd Ezzel pénzügyminiszterrel, majd hétfőn és kedden a többi nyu­gatnémet vezetővel folytat megbeszélést arról, hogyan szándékozik Bonn gyakorlati­lag megvalósítani azt a Bren­tano külügyminiszter által Washingtonban vállalt kötele­zettséget, hogy ezentúl éven­ként rendszeresen körülbelül 4­­milliárdos összeget bocsát rendelkezésre az úgynevezett fejlesztési segélyprogram kere­tében. A nyugatnémet lakosság szé­les rétegei most aggódva kér­dezgetik, vajon miből fogja ezt az összeget a következő években előteremteni a kor­mány s ebből a szempontból különösen baljós előjelnek tartják, hogy Ezzel pénzügyminiszter a költségvetési tárgyalás bezárásakor mondott be­szédében az „adórendszer” megreformálását” emle­gette a jövő egyik legfon­tosabb feladataként. Nyilvánvaló, hogy a bonni vezetők a hidegháborús politi­ka e logikus folyományaként jelentkező új terheket a dol­gozó rétegekre akarják hárí­tani, s ami még rosszabb: a dolgozó kisemberekből kisaj­tolt milliárdok felajánlásával szabad kezet akarnak kapni Washingtontól a fokozott fegyverkezés, a hidegháborús erőpolitika továbbfolytatására. Az eheti költségvetési vitában Strauss hadügyminiszter első ízben jelentette be a nyilvá­nosság előtt, hogy a Bundes­­wehrnek az úgynevezett takti­kai atomfegyverekkel való fel­szerelése teljes gőzzel folyik, s immár nemcsak a hadosztá­lyok, hanem a dandár-parancs­nokságok is rendelkeznek ilyen fegyverekkel. Strauss ugyanakkor azt is hangsúlyozta — se sza­vai egyenesen Washington felé irányultak —, hogy ezeket a taktikai atom­fegyvereket közvetlenül a határok közelében kell tartani és semmi esetre sem szabad hátrább vonni őket... „A bonni kormány pénzügy­minisztere a tárgyalásokon azt mondhatná az amerikaiak­nak: rendben van, fizetünk, de ezzel megváltjuk magunkat at­tól a kötelezettségtől, hogy a nyugati szövetség bástyájaként szolgálunk” — írja vezércikké­ben a hamburgi Die Andere Zeitung, s hangsúlyozza: „Bon­nak meg kellene mondania — fizetünk, s ezzel visszaszerez­zük a politikai és gazdasági cselekvés szabadságát. Inkább pénzzel fizetünk mint vérrel és pusztulással. Bonn azonban a végsőkig akarja folytatni a fegyverkezést, s Strauss dü­­hödten helyezkedik szembe minden olyan tervvel, amely szerint a Bundeswehmel­ csak úgynevezett hagyományos fegyvereket adnak a kezébe” Dobsa János A Nyugatnak nincs új leszerelési elvendolása — írja a Daily Mail A Daily Mail úgy értesült, Macmillan közölni fogja Ken­­nedyvel a Brit Nemzetközös­ség egyhangú felhívását, hogy vonják be Kínát a leszerelési megbeszélésekbe. A Nemzetkö­zösség miniszterelnökei belát­ják, hogy a nyílt nyomás Kína részvétele érdekében Amerika ellenállását vívná ki, ezért nem említik meg az értekez­letről kiadandó közleményben Kínát, hanem azt hangoztatják majd, hogy „más érdekelt or­szágokat” is be kell vonni a leszerelési megbeszélésekbe. A baj az, hogy Nyugatnak nincs semmiféle új elgondolása — állapítja meg a lap diplomá­ciai tudósítója. Lényegileg azt a tervet terjeszti majd a Szov­jetunió elé, amelyen a megbe­szélések tavaly hajótörést szen­vedtek. Demokrácia ausztrál ma S3) Ausztrália egyik önkor­mányzattal rendelkező terüle­tének, Észak-Ausztráliának fővárosában, Darwinban, a kormányzótanács múlt heti ülésén heves vita robbant ki. Az alkohol­törvény módosítá­sáról tárgyaltak. Ez a tör­vény kimondja, hogy alkohol­­tartalmú italt tilos eladni „állampolgárnak nem tekint­hető személynek”. A vita so­rán felháborodott hangú fel­szólalások hangzottak el, két tanácsos lemondott. A dolog így önmagában még nem volna érdekes, ha ennek kapcsán nem derül fény arra, hogy Ausztráliá­ban a legszemérmetlenebb faji üldözés folyik, ha más formában is, mint a Dél­afrikai Unióban, ahol faji megkülönböztető törvények vannak érvényben. Ausztrá­liában viszont „demokrácia” van. A törvény egyszerűen csak állampolgárokat és nem állampolgárokat különböztet meg és aki nem állampolgár, azt nem védi jog, arra nem vonatkozik törvény, az még egy pohár sört sem ihat. De kik azok, akiket az ausztráliai törvény nem te­kint állampolgároknak? Talán a külföldiek vagy a beván­dorlók? Szó sincs róla. A tör­vény kimondja, hogy :,nem tekinthetők állampolgárnak a telivér bennszülöttek, kivéve ha állampolgárral kötöttek házasságot, vagy ha a kor­mány erre külön engedélyt adott’. A törvény ugyanis módot ad a „nem állampol­gároknak” arra, hogy állam­polgárokká váljanak, feltéve „ha bebizonyítják, hogy vi­gyázni tudnak magukra és képesek ugyanúgy élni, mint az európaiak”. Ebben az eset­ben kérvénnyel fordulhatnak a központi kormányhoz, hogy ismerje el állampolgári jogai­­­kat, fogadja őket „gyámgyer­­mekeivé”. S a központi kor­mány nagylelkű. A terület IS 000 „telivér bennszülöttje” közül 38-at már gyámgyerme­kévé is fogadott. Ám a darwini tanács egyes tagjai nem ezt a szégyentel­jes helyzetet kifogásolták. A vita pusztán azért robbant ki, mert az alkohol­törvény egy olyan cikkelyt is tartal­maz, amely kimondja, hogy legalább hathavi börtönnel kell büntetni azt az „állam­polgárt”, aki egy pohár ital­lal kínál meg egy „nem ál­lampolgárt”. Ez ellen szólal­tak fel a darwini tanács egyes tagjai. A felszólalók között akadtak olyanok is, akik ,,ki­álltak” a bennszülöttek vé­delmében, mint például Ward ügyvéd, aki így érvelt: „Ha meg tudjuk tanítani a benn­szülötteket arra, hogy tiszte­letben tartsák tulajdonunkat, hogy ugyanúgy mosakodjanak; mit mi, miért ne taníthat­nánk meg őket arra, hogyan kell civilizál­tan inni?” Hogy mit ért az ausztráliai tanácsos a civilizált ivás alatt, az kiderült a vitából: Észak-Ausztrália 20 000 „ál­lampolgára” évi átlagban (be­leértve aggokat, nőket, gyer­mekeket) fejenként 300 liter sört fogyaszt — egyéb italo­kon kívül. A törvénymódosítási vitá­ból a javaslatot egyébként a darwini tanács elvetette. Az is kiderült azonban, hogy mit értenek Ausztráliában a de­mokrácia és a törvény előtti egyenlőség fogalmai alatt. Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy Menzies ausztrá­liai miniszterelnök nem sze­repel azok között, akik a Brit Nemzetközösség ülésén a Délafrikai Unió fajüldöző politikájának elítélése mellett szavaztak? V. zs. ME^G^^RGABARACK- ŐSZIBARACK {gyümölcsíz mmmmm mm mm,m m m mm mm mmm mm mm. I

Next