Hétfői Hírek, 1961 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-11 / 50. szám

(Vándorlábudaszt&Si mjúuiábaft „Vándorszínház korában Nemzeti...” — kezdhetné Petőfi a verset, ha, ma írna. Akkoriban — mintegy száz­húsz éve — a színész ván­dorolt. Ma a színház. Ha nem is az, amely az ő nevét vi­seli homlokán (mert ugye mi sem természetesebb, mint­hogy Petőfi Sándorról nevez­zük el azt a színházat, amely­nek műfaja a tősgyökeresen magyar musical comedy) — de sok más. Elsősorban pél­dául a Nemzeti. I. szín: Nemzeti—Madách— Magyar—Nemzeti Nemzeti Színház, mint épü­let, tulajdonképpen nincs, hanem van egy Nemzeti Szín­ház nevű intézményünk, amely a hajdani Népszínház épületében játszik, mialatt a valódi Nemzeti Színház fel­építésével foglalkozó tervek immár aktaheggyé domborod­nak. Az idén volt nyolcvan-­hat­­éves a Nemzeti Színház épülete. Az épületek elörege­dése ellen pedig nincs más orvosság, mint az átépítés. A Nemzeti Színház ez év áp­rilisában áthurcolkodott az Izabella téri épületbe, ame­lyet nevezzünk a rövidség kedvéért Magyar Színház­nak, mert így hívták és így is fogják hívni, mint az a későbbiek folyamán kiderül. Vagyis amikor elkészült a S Lenin körúti volt Royal Or­­iteum épületének évekig tartó rekonstrukciója, akkor a Ma­dách Színház bevonult ebbe az elegáns épületbe. Nos, a M Madáchék ily módon meg­ürült régi hajléka lett a Nem­zeti társulatának új munka­helye. A Rákóczi út és Nagy­körút sarkán álló nevezetes -randevú-óra mögötti épületbe pedig építők vonultak, akik nemzeti hagyományaink sze­rint, több terminust adtak az épület befejezésére. Ez idő sze­rint is két időpont van for­galomban arról, hogy a Ném­­.. Zetiék mikor vándorolnak . .Vissza régi­ átmeneti otthonuk­ba. Derülátók szerint kará­csony után, borúlátók sze­­at új esztendő­ első nap­jaiban. Sajnos, a színházon semmi­féle szépítés, vagy egyéb ,,fényűző” munka nem volt elvégezhető a költségek és a keret miatt; a színpad tech­nikai berendezése, a nézőtér és minden egyéb maradt a régi, a nyolchónapos munká­latok alatt csak a tetőszer­kezetet építették újjá. A mostani ház azért nem kapott akkora összeget, amennyiből minden szükséges modernizálás elvégezhető lett volna, mert a hatóságok sze­rint, minek ebbe az épületbe nagyobb pénzt fektetni,­­ ha egyszer úgyis megépül a Nem­zeti Színház saját otthona? játsszék az Izabella téren. Ez viszont attól függ, hogy ad­dig milyen stádiumba jut a Fővárosi Operettszínház re­konstrukciója. Az Operettszín­­házban ugyancsak hosszabb ideje folynak az átalakítási munkálatok, amelyek előbb­­utóbb a színpadra és a néző­térre is kiterjednek, s ekkor az Operett is a Magyar Szín­házba költözik. III. szín: Madách-sCamara— TV—Epilógus Egyszer persze minden rendbe jön: átalakult a Ma­gyar Színház, ha majd kivonul belőle az operett, elfoglalja benne helyét a Madách Szín­ház társulata. Ebben az eset­ben viszont felszabadul a mos­tani Madách Kamaraszínház helyisége. Hogy ez a színház milyen korszerűtlen, azt mindenki tudja, akinek mint színész­nek vagy közönségnek köze volt hozzá. Elhanyagoltsága úgyszólván már­a túlzás. Te­hát ezt is alaposan rendbe kell hozni. Leendő rekonstruk­ciójának tervdokumentációi iré ir elkészültek, de itt ter­­rriistusra még csak tippelni se lehet. Egy bizonyos: az épü­let a jövőben is színházi cé­lokat szolgál. Kormányza­tunknak nem áll szándékában a fővárosi színházak kapaci­tását csökkenteni, sőt: a pe­rem- és ifjúsági előadások inkább a kapacitás emelését mutatják.­­ Addig azonban, amíg a Madách téri épület rendbe jön, nagyszabású, tudo­mányosan megalapozott fel­mérő munkát kell folytatni arról, hogy mi is Budapest közönségének igénye? Hogyan befolyásolja a TV terjedése és sok egyéb külső tényező a színházak látogatottságát? Hogyan is állunk a könnyű műfajjal? Mert az utóbbi hó­napok azzal a meglepő ta­pasztalattal járnak, hogy a könnyű fajsúlyú szín­házak tervteljesítése alatta marad a várakozásnak, viszont néhány komoly műfajú színház iránt emelkedett az érdeklődés. Egyelőre tehát (s ez az „egyelőre” évekre szól) a színházi „komámasszony hol az olló”-játék tovább tart. Mindig eggyel kevesebb mun­kahely lesz, mint volt, mert valamelyik épületet mindig tatarozni kell, ezalatt tár­sulata albérletbe vonul egy másik épületbe. Pedig valójá­ban örvendetes is ez a re­konstruáló kedv; illő méltó és korszerű keretet adni a felszabadulás utáni színmű­vészetünknek, amely maga is igyekszik a kor színvonalán maradni. Szánthó Dénes II. szín: Magyar­­ Madách— Operett Néhány rövid héten belül t­ehát megnyílik a Magyar Színház. Mi lesz vele? Both Béla, a Madách igaz­gatója komoly ígéretek bir­t­­okában várja, hogy megkap­hassa az épületet, amely Magyar Színház néven nyí­lik­­majd meg újra, hogy a Madách Színház társulatának kamaraszínházául szolgáljon. (Persze, a tájékozatlan olvasó ezen a megoldáson, is eltű­nődhetik, ugyanis a két szín­ház befogadóképessége majd­nem azonos, tehát kamara­jellegű produkciók számára aligha lesz alkalmas!) Addig azonban sok víz le­folyik a Dunán. Ugyanis most, a Nemzetiek kivonu­lása után a Magyar Színházba építőmunkások vonulnak be. A fővárosi színházak leg­többje évtizedes. A Magyar Színház nagyon elhanyagolt állapotban várja a nagytaka­rítást, ami közel egymillió forintba fog kerülni. Ezt a munkát 1962. augusz­tus 1-én kell befejezni. A fő­városi tanács, az épület gaz­dája, legkésőbb júniusig dönt — a Művelődésügyi Miniszté­riummal együtt — arról, hogy az 1962-es őszi évadban ki in 7 \"U " „Ez is csak nálunk lehet”” Kedden este mutatja be új műsorát a Vidám Színpadi Ez is csak nálunk lehet címmel. A műsor egyúttal politikai kabarénk jubi­leumi összeállítása is, hiszen tíz esztendővel ezelőtt mutatkozott be először a népszerű együttes a Révay utcai színházban. Képünk­ön Kellér Dezső és a színház művészei a próbák szünetében a műsor egyik számával ismerkednek. Stoentti i Utzcit m­utatják­ be ... arra, hogy Lavrovszkij professzor, a Moszkvai Aka­démiai Nagy Színház balett­­mestere és munkatársai 1962 január második felében ér­keznek Budapestre. Akkor kezdődnek meg az Operaház­ban Prokofjev Rómeó és Jú­­liá­jának próbái. A balett be­mutatóját április első nap­jaiban tartják. ... arra, hogy új náci-elle­nes film készül Izraelben, Egyforma árnyékok címmel. A film azokról a kis-Eich­­mannékról szól, akik még szabadon élnek. A film for­gatását Michael Laurence csak­ a, jeruzsálemi Eichmann-per ítélethirdetése után kezdi meg. .­­. arra, hogy szilveszter­kor az Irodalmi Színpad is önálló év végi műsorral je­lentkezik. A klasszikus és kortárs irodalom java termé­séből összeállított humoros, szatirikus műsorban a szín­ház ismert előadóművészei: Neményi Lili, Horváth Ferenc, Keres Emil, Gáti József és vendégként Kellér Dezső is fellép. ...arra, hogy december 1-én a Világ minden aranya című francia filmmel nyitották meg Moszkvában a Francia Film­hetet. A filmhét alatt még további hat új francia film kerül bemutatásra és a Szov­jetunióba látogat sok kitűnő filmszínész, köztük: Brigitte Bardot, Jean Marais, Alain Delon, Marie-Jose Nat, My­­lene Demongeot is. ... arra, hogy Lamberto Gardelli Csajkovszkij , TV. szimfóniáját és Sibelius 1. szimfóniáját vezényli hétfőn este a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekari hangverse­nyén az Állami Operaházban. A megszökött falu Csehszlovák film A falu népe valóban meg­szökött, pontosabban: vallásos zarándokútra indult a népne­velők elől, akik a tsz előnyei­ről akarják meggyőzni. Az utóbbiak pedig, jobb megol­dás híján, beállnak a Mária­­szobros menetbe, hogy foly­tathassák felvilágosító mun­kájukat. M. Stehlik ötlete bi­zarr ugyan, de alapja lehetne egy sikerült bohózatnak, vagy szatírának. A film azonban ennek is, annak is csak ele­meit tartalmazza. Nagy kár, hogy V. Josup rendező nem alakított ki ha­tározott műfajt, egységes stí­lust, nem őrizte meg követ­kezetesen az alapötlet megkí­vánta hangot. A kacagtatóan mulatságos helyzetek és jel­lemrajzi telitalálatok szürke, vontatott részletekkel válta­koznak s ezek néhol látszólag a komolyabbik oldaláról kö­zelednek a tsz-mozgalom prob­lémáihoz. (vi) A hét könyvet Az Európa Kiadónál jelent meg Avgyejenko Szeretek című regé­nye és a Világirodalmi Kiskönyv­tár sorozatban Brecht A vágóhi­dak Szent Johannája című szín­műve. A Szépirodalmi Kiadó köz­re­adta Jankovich Ferenc nagy­szabású regénytrilógiáját (Hulló csillagok, A tél fiai, Hídégetés), Lengyel J­ózsef novelláskötetét, Igéző címmel, Földeák János leg­újabb verseskötetét, a Papírhullá­­mok-at. A Jókai Mór Válogatott Művei sorozatban látott napvilá­got az Enyém, tied, övé című re­gény. A Kiadónál jelent meg Ger­gely Sándor új regénye a Tiltott utak és Darvas József A török­verő című regénye. A Móra Ferenc Kiadó újdonságai: Rónaszegi Mik­lós új, izgalmas kalandregénye, A királynő kalóza Bravó, Rajkin töri át a kiáltás a szűnni nem akaró s egyre erősödő vastapsot a Bartók Teremben. A rivaldafényben a színész csillogó szemekkel köszöni meg a felé áramló elismerést. Mi újat hozott ez a mostani bemutatkozás, mit kaptunk mindazon felül, amit hírből már tudtunk róla? Hiszen a hírek alapján is a legmaga­sabb rendű igénnyel felvértez­ve foglaltunk helyet a néző­téren. De amit kaptunk, min­den várakozást felülmúl. Raj­kin zseniális, elragadó, utol­érhetetlen színész egyéniség. Amit három órán keresztül a színpadon művel — csípős, maga alkotta tréfáival, szem­fényvesztően bravúros átválto­zásaival —, az a tréfacsinálá­­son messze túl az emberi jel­lemek mélységét kutató, a hi­bákra, a természetellenes tár­sadalmi jelenségekre frappáns módon reagáló komoly és fe­lelősségteljes emberi-művészi hitvallás. ötletei nemesek és minden alkalommal a humor, a sza­tíra gyógyító-nevelő-javító hármas gondolatköréből fa­kadnak, táplálkoznak. Joggal tekinthetjük őt a gogolok, scsedrinek méltó utódjának, követőjének. Igaz, az ő mű­vészete — mint a színész mes­terség általában —,­illanó. Amíg azonban elillan, addig százezrek, milliók számára szerez örömteli s felejthetet­len perceket, órákat. Mint ez­úttal nekünk is, ezen a mos­tani, magyarországi — feltét­lenül meghosszabbításra váró! — vendégjátékán. Y19 A sekély „Mélyvíz* Jegyzet a Petőfi Színházbaj bemutatójáról előadósai Új zenes fa folynak a Petőfi Színházban. A közönség már az első per­cek után kissé feszengve, nem titkolt meglepetéssel követi a színpadon kibontakozó cselek­ményt. Hiába, furcsa — oly­kor úgy tűnik, megszokhatat­­lanul furcsa —, számára ez a műfaj, a musical. A zenekar fülsiketítően harsog, s ha egy­­egy dallamot sikerülne kihá­moznia a zajos csörömpölés­ből, talán közelebb jutna a színpadi történés hangulatához is. Ez a kívánság azonban szinte másod- vagy harmad­rendűvé, sőt egyszerűen feles­legessé zsugorodik, amikor rö­vid negyedórácskán belül már úgy érzi magát, mint az a me­sebeli vándor, akire kétszer is ráesteledett már, mégsem leli meg az erdőből kivezető utat. Mi történt? Menthetetlenül eltévedt. Nincs iránytű, de még halovány utalás, jelzés sem a Színpadon pergő játék­ban. Látunk egy ferencvárosi tánciskolát, ahol egy idős, munkában megtört ruhatáros­nőtől eloroznak egy kabátot. Aztán villámgyorsan elénk lép még öt figura: egy suhanc, egy furcsa, „puhakal­anosként” jel­zett, de a színpadi konfliktus befejezéséig kideríthetetlen életcéllal tevékenykedő Rossz Szellem: egy fagylaltosból — az előadás befejezéséig — nyi­las pártszolgálatossá előlép­­tetett. Pókhas; legvégül pedig két fiatal: egy katona ruhába bújtatott, de a katonai szol­gálat elől menekülő, s három órán át ezt az egy vonását, a félelmet hangsúlyozó ifjú és annak zaklatott szerelmese. Ők négyen, pontosabban öten — a ruhatárosnő társaságában —, kergetik azt a bizonyos ka­bátot keresztül-kasul a Ferenc­városon — és három felvoná­son át........... Ha Mándy Iván Mélyvíz cí­mű zenés játékának csak cse­lekményét méltathatnánk, ak­kor is megállapíthatnék: ugyancsak sekély mélyvíz ez. Ezúttal azonban a sekélység a teljes koncepcionális zűrza­varral párosul és ennek ered­ményeképpen a Petőfi Szín­házban egy fordulataiban, ha­tásában teljesen félresikerült játékkal találkozhatunk, amely még szándéka szerint sem te­kinthető elfogadhatónak. Dehát miért? Elsősorban azért, mert a Petőfi Színház előadása elszakadt a józan észtől, az értelemtől és a né­zők logikájától. A színpadon homályos, ködbe burkolt meg­fogalmazásban nem élő embe­rek, hanem csupán fantomok, költött árnyak suhannak, akik sohasem éltek, következéskép­pen az indulatoknak, az érzé­seknek — tehát a normális ember érzelmi funkcióinak — egyetlen vonása sem fedezhető fel bennük. Ezek a kitalált és az élettől sokmérföldnyi távol­ságban, mesterséges meleg­ágy mélyén tenyésztett figurák — egy középiskolai önképzőkö­ri dolgozat szintje alatt — ar­ra lennének hivatottak, hogy a felszabadulás előtti Magyar­­ország egy jellegzetes darab­kájáról, a budapesti VIII. ke­rületről elmondjanak néhány fontos dolgot. Ezzel szemben mit kapunk? Cselekmény nél­kül, hevenyészve felvázolt ti­zenkét helyszínrajzot, ahol a már jellemzett papírzizzenésű figurák több, de inkább keve­sebb sikerrel helyzetgyakorla­tokat végeznek. A helyzetgya­korlat — mint köztudott —, a színjátszás egyik fontos alap­művelete, a színészi munka fejlődését ellenőrző mérce. Leginkább a Színművészeti Főiskola tananyagában fordul elő. Azt ellenőrzik vele, hogy egy adott szituációban hogyan találják fel helyüket a színé­szek, miként viselkednek... Nos, a Petőfi Színház új magyar musical­ ja a hibákat messzemenően elnéző legjobb indulattal sem értékelhető en­nél többre. A színészek egy zsonglőr, vagy egy kardnyelő mutatványára emlékeztető hő­siességgel eljátsszák nekünk, hogy a színészi mesterség hi­vatott mivelői. Ennél több kö­zük a cselekményhez aligha van. De ha lenne, akkor is szerte feszíti az unalomnak, az írói ábrázolás jellegtelensé­­gének az a már csaknem két­ségbeejtő erőfeszítése, amely­­lyel a szerző és a színház minden áron valami érdekeset, főként korszerűt igyekszik a színműből kicsiholni. A musical — mint hírlik —, a lemeztelenített érzelmek, a korszerű „életérzés”’ jellegze­tes komponenseiből épített műfaj. S ha valóban így len­ne, úgy csak szívből üdvözöl­hetnénk. Dehát — már meg­bocsássanak a Petőfi Színház vezetői —, ez a percenként fe­je tetejére állított, az egysze­rű néző számára megoldhatat­lan matematikai képletként feladott, a színpadi helyzete­ket és jellemeket a felismer­­hetetlenségig elvonatkoztató zavart még akkor sem fogad­hatjuk el a korszerű „életér­zés” címszava alatt, ha, ezért cserébe a konzervativizmus vádjával illetnének. Mert alapvetően rossz játék az effajta. A nézőket inkább taszítja, mint vonzza. Nélkü­lük pedig az elmúlt pár ezer esztendőben, de a következő évszázadban sem lehet színhá­zat játszani. Bános Tibor --------tffw -------­ TÉLI KÖNYVVÁSÁR 1961 Hans Fallad­a HALÁLODRA MAGAD MARADSZ Fallada nevét Mi lesz ve­led emberke? című regénye tette világhírűvé még a har­mincas évek elején. Most a hagyatékából előkerült, 1946 után írt, még ismeretlen mű­vének lapjai arról győznek meg, hogy Fallada írói eré­nyei, az érdekesség, a kultu­rált stílus, a kitűnő figura­­teremtő-készség töretlenek maradtak. A nácizmusnak magányosan ellenálló kispol­gárok, az idős Quangel há­zaspár története detektívre­­gényszerűen izgalmas. Töret­len Fallada kisemberek felé hajló humanizmusa is. Nem lépi túl kisrealizmusából fa­kadó régi korlátait, bár egy­­egy kitűnően megragadott je­lenetben írása az egész ná­cizmus légkörét idéző vízióvá tud emelkedni. Falladénak — aki saját bő­rén is tapasztalta a fasizmus módszereit, ahogy erről két másik poszthumusz regénye is tanúskodik — volt oka, átmeneti megalkuvása miatt, az önvizsgálatra. Ebben az írásban el is jutott odáig — minden apolitikussága, a tár­sadalmi erők nem ismerése ellenére —, hogy a fasizmus­sal a legszemélyesebb indo­kokból is szembe kell száll­ni, még akkor is, ha remény­telenül magányosnak tűnik ez a politikai tetté váló szem­beszállás. (Magvető) Arthur Miller: GYŰJTŐPONT A Pillantás a hídról szer­zőjének egyetlen regénye gro­teszk alapötletből bomlik ki. Egy New York-i nagyválla­lat középszerű, pontos, szor­galmas személyzeti főnöke, Newman új szemüveget vá­sárol s kezd hordani. A szem­üvegtől arca zsidós jelleget nyer. Eddig ő őrködött azon, hogy vállalata zsidómentes legyen. Most megváltozott külseje miatt ő kerül külö­nös, megalázó, gyanúsító lég­körbe. Lakóhelyén, egy tiszt­viselő-telepen durva inzultu­sok érik. Állását felmondja és miközben munkát keres, feleségül vesz egy lányt, akit nemrég mint személyzeti fő­nök elutasított. A Keresztény Front gyűléséről kidobják, há­za előtt tüntetően szétszórják a szemetet, végül összeverik. Ekkor a tetteseket feljelenti a rendőrségen és — zsidónak vallja magát. Az a nagyon hiteles atmoszfé­ra, ami a műből árad, maga az eszmei mondanivaló. A faji gyűlölet tobzódása — anél­kül, hogy Miller megkísérel­né társadalmi összetevőit ele­mezni — leleplezi az ameri­kai demokrácia illúzióját és felvillantja a fasizmus ellen küzdő Amerikában (a törté­net a háború végén játszó­dik) a fasizmus lehetőségét. A fordítás Szinnay Tivadar munkája. (Kossuth.) (Tói­er.) AJÁNDÉKOZZON PARKER RENDSZERŰ ARANYHEGYŰ KÍNAI TÖLTŐTOLLAT garancia Kapható 185 és 312 Ft-os árban papír—írószer szaküzle­­tekben, föktművesszövetkezeti boltokban és állami áru­­házakban Film ősbemutató Debrecenben Szombaton délután jelentős esemény színhelye volt Deb­recen. A szomjúság városa cí­mű új magyar dokumentumfilm bemutatóját tartották Borsodi Ervin rendező és Szabó László operatőr jelenlétében. Az ér­dekes film , amely a hatszáz éves cívis város történetét s annak legfontosabb esemé­nyeit mutatja be — bemutató­ján ott ült a 95. születésnap­ját ünneplő Gyökeres Ferenc, az ország legöregebb nyomdá­sza, aki még Jókai kéziratai­val bíbelődött. A dokumentumfilmet ha­marosan a fővárosi filmszín­házak is vetíteni fogják.

Next