Hétfői Hírek, 1962 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1962-01-02 / 1. szám
Új művének budapesti bemutatójáról és legközelebbi terveiről nyilatkozik Kodály Zoltán Az új év alkalmából felkerestük Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas művészünket, a kiváló zeneszerzőt, és megkértük, válaszoljon kérdéseinkre. A művész friss erőben, egészségben az elmúlt héten ünnepelte hetvenkilencedik születésnapját. Külseje azonban rácáfol erre az évfordulóra. Szemei fiatalos fényben csillognak, szavai lendületesen szárnyalnak, amikor kedvelt témájáról, a zeneművészetről beszél. Dicséri az Állami Hangversenyzenekart, amely ezekben a napokban a Szovjetunióban vendégszerepel. S méltatja dirigensét, Ferencsik Jánost, akinek kiemelkedő szerepe van abban, hogy a magyar zeneművészetet külföldön is a nemzetközi zenei mezőny élvonalában tartják számon. Arról azonban szerényen hallgat, hogy karácsony első napján Leningrádban, milyen hatalmas sikerrel szólaltatták meg a magyar vendégművészek a Háry-szvittet, s amikor erre tereljük a szót, csak ennyit válaszol: ,„Na igen, valóban elismerésre méltóan szerepeltek.” Arra a kérdésünkre, hogy legújabb művét, a Luzerni Ünnepi Játékok alkalmával bemutatott C-dúr Szimfóniát, amelyet a magyar rádió is közvetített augusztus 25-én, vajon mikor hallhatjuk Budapesten is, ezt válaszolta:• Ez év tavaszán, valószínűleg május havában, szimfóniámat az Operaház tagjaiból alakult Filharmóniai Zenekar fogja bemutatni, Ferencsik János vezényletével. A késedelem oka az, hogy a kottákat csak most tudtuk megkapni Luzernból, az Ünnepi Játékok rendezőségétől. — Megfelel-e a valóságnak az a hír, hogy Yehudi Menuhin számára hegedűversenyt komponál? — Erre a kérdésre csak egyetlen szóval válaszolhatok: igen. — Az új alsófokú zeneoktatás alapjában véve az ön elgondolása alapján valósult meg oktatási tervünkben. Elégedett-e gyakorlati végrehajtásával, és lát-e még esetleges javítani valót? — Sajnos, éppen most redukálják az anyagot, túlterhelés címén. Én viszont éppen azt látom, hogy ott van a túlterhelés, ahol kevés az ének. Ahol a sok énektől felfrissülve fognak hozzá a többi tantárgyhoz, ott könnyebben és jobban tanulnak. — A zenei világot élénken foglalkoztatja: milyen új mű-vén dolgozik? Mosolyogva mutat egy ma érkezett levélre: — Nem hiszem, hogy erre a felkérésre nemet lehetne mondani... A Londoni Szimfonikus Zenekar a jövő évben ünnepli 60 éves jubileumát, s erre az alkalomra négy zeneszerzőt kértek fel, hogy új kompozíciójukkal járuljanak hozzá az ünnepi hangversenyhez. Sosztakovics, Britten, Copland zeneszerzőket, és engem. A dolgozószobában, ahol beszélgetünk, két zongora áll. A falakon, a polcokon, mindenütt könyvek, könyvek. És kották, rengeteg kotta. Az utca lármás fortissimója nem hallatszik ide, ebbe a zsalugáteres halk művészszobába, ahol a Székelyfonó, a Felszállott a páva, a Karádi nóták, a Toborzó csodálatos szépségű melódiái születtek. És ebben az áhítatos, békésen nyugalmas környezetben önkéntelenül is felvetődik a kérdés: — Bízik-e ön abban, hogy meg tudjuk őrizni a békét? Kodály Zoltán emelt hangon válaszol: — Minden fejlődésnek éltetője és alapja: a béke. Alkotni, termelni csak békében lehet. A latin közmondás, amely szerint „Inter arma silent musae” — a fegyverek között hallgatnak a múzsák —, természetesen a zeneművészetre is vonatkozik. Hiszek abban, hogy a népek milliói megőrzik a békét, a legdrágább kincset, mely az emberiség boldogulásához vezet! Herczeg Kálmán Tendégünk a nagy mulattatató. Ugye ismerik a hazai Vendéglátást, viszontagságaival egyetemben? Ő is túl van már mindenen: színész kollégái elhalmozták különös ajándékokkal (egyik színművésznőnk például a saját hangját megörökítő édes-bús ajándéklemezzel lepte meg), amelyet vállalni, fogadni, győzni kell. Négy hete vendégszerepel nálunk. Harminc napja „főzik”, hogy ezt vagy azt a színdarabot nézze meg, még erről, vagy arról a színésznőről mondjon bírálatot (?). Éjszakánként a Fészek Klubban baráti találkozókat szerveznek számára; délelőttönként a várossal ismerkedik. Közben ugye fel is lép. Közel két és fél órát tölt egyvégtében a színpadon... De hát mikor pihen? Parancsoljanak — mondjakissé fáradtan, amikor előre megfontolt szándékkal mi is sziciny, maradék szabad idejétől akarjuk megfosztani. — Ön, kedves Arkagyij Rajkin, most már egyedül is eligazodik itt, Pesten, ahol mosolygós emberek integetve ■„Valami van...” felkiáltással köszöntik (az ön által utánozhatatlan charme-mal, tört magyarsággal előadott jelenetére célozva), — mondja el itteni benyomásait, tapasztalatait. Kérem, ne legyen tekintettelsenkire, semmire. Ilyenkor, szilveszterkor az emberek nem sértődékenyek süt a leutalódlóbb élcekért, tréfákért is azon nyomban megbocsátanak. Csend. Rajkin rám néz, aztán hangja elvékonyodik, szemöldöke felhúzódik és enynyit mond: — Csak szilveszterkor? Ez Rajkin! Újra kérdezünk mégis, mit látott? — Nagyon kevés időm volt, keveset láttam. Inkább csak játszottam. A pestiek humorértő, tehetséggel, szellemmel megáldott emberek... Kiderül, hogy mégis tud rólunk egyet-mást, nem is keveset Dicsér. Kovács Margitról, a keramikusról beszél, aki „lenyűgözően” tehetséges; politikai kabarénkról, a Vidám Színpadról, ahol „fészekalja tehetség” van együtt; a rádió szimfonikus zenekaráról, amelyet nemrégiben Kondrasin vezényelt; Honthy Hannáról, aki verhetetlenül a legnépszerűbb ... (De mert Pest az Pest, nem maradhat sokáig titok Rajkinék magyarországi vendégszereplésének néhány részlete sem. Megtudjuk — természetesen nem tőle, mert ő ilyesmivel még szilveszterkor sem rukkol ki —, hogy egy egyszerű, de szemfüles közönségszervező fedezte fel őt A magyar közönség számára. Társasutazóként járt a fehér éjszakák városában, Leningrádban, és „maszek" alapon vette fel a kapcsolatot Rajkinnal, s az ő segítségével tanulta be Rajkin egyik legsikeresebb számát, a rigolyás úr politikai megjegyzéseit az évszakokról („Valami van”). Amikor aztán a magyar hangversenyrendező szervek hivatalosan is csatasorba álltak, „valami” kiderült, mégpedig a bátortalanság. A mi előrelátó, próféta lelkű rendező szerveink ugyanis nem mertek tíznél több előadást vállalni (!), később ezt is nyolcra csökkentették. S csak az utolsó pillanatokban, a már sikert sikerre halmozó esték után kerekítették fel végül is tizenegyre az előadások számát. Végül pedig előadásai színhelyéül a Bartók-terem kicsiny, játéklehetőség nélküli színpadát jelölték ki. Hogy mindezek ellenére sikere volt? Sőt, forró és átütő siker? Olyan, hogy csak úgy remegett bele a nézőtér? ... Pesten ezt is a mi sikerünknek könyvelik el... (Mert ugye, mi ezt előre tudtuk?!) — Ilyenkor szilveszterkor nálunk... — igyekszünk tovább inspirálni. #*Igen, akkor elmamtak «0» szilveszteri történetet. Egy hivatali lépcsőházban találkozik két ember. Az egyik felül áll, a másik lejjebb. A lépcsőházat úgy építették, hogy aki alul áll, mindig felfelé néz. A felül álló ezt gyakran észre sem veszi. Hiszen egyebek között ő a főnök is. December 31-én azonban csoda történt. A felül álló nemcsak észrevette beosztottját — aki következetesen alul állt —, hanem el is beszélgetett vele. Felesége, gyermekei felől kérdezősködött. Sőt, az a máskor szinte elképzelhetetlen dolog is megtörtént, hogy felajánlotta: töltsék együtt a szilvesztert. Aztán együtt ültek, és szinte észre sem lehetett már venni, hogy melyik a főnök és melyik a beosztott. Olyan nagyon egyformák voltak. Mondanom sem kell, hogy ez a helyzet nem tartott sokáig. A főnök kiadta a parancsot: a poharakat színültig tölteni! A teli poharakat fenékig kiinni! Remek fickó vagy, értesz a dolgokhoz — nyugtázta a főnök beosztottjának igyekezetét. Hogyne értenék, amikor veled iszom! — replikázott a beosztott, és csuklott egy tekintélyeset. Ebből a csuklásból azonban vihar támadt. A főnök kikérte magának, hogy beosztott visszategyin. Amit józan ember a fejében tart, azt a részeg ember kimondja — folytatta a beosztott. Szó szót követett, végül a főnök elragadtatta magát és beosztott szilveszteri vendégét kipenderítette a hátsó lépcsőn. Másnap leminősítette küldöncnek, aztán házmesternek, végül fűtőnek. Nyáron el akarta bocsátani, mert akkor meleg van és nem kell a fűtő. Erre persze nem került sor, mert közben a főnök butaságának híre bejárta a világot... Hát ilyen tanulságos történet játszódott le egyszer, december 31-én. Remélem olvasóik leszűrik belőle a tanulságot és nem szilvesztereznek soha főnökeikkel, mert ha berúgnak, még képesek megmondani a butának, hogy buta... Csak olyan főnökkel tölthetik együtt a szilvesztert, aki tiszteli az embereket és őt is tisztelik... Végül még Rajkin boldog új esztendőt kívánt a Hétfői Hírek olvasóinak, amit alá is írt. Íme: — A viszontlátásra — így búcsúzunk, azt hisszük igen széleskörű kívánságnak adva ezzel hangot. Szilveszteri találkozás. ^/2a/kin/tal (sok kérdő- és felkiáltójellel) 3langot ijp. (XMaC^ Szclema ...arra, hogy az új év első színházi olvasópróbáját kedden tartják a Jókai Színházban. Ez alkalommal Brecht Állítsátok meg Arturo Uit című színművét kezdik próbálni, amelynek címszerepét Szabó Gyula játssza. A darab Czimer József és Hajnal Gábor fordításában, Kazimir Károly rendezésében kerül színre. ...arra, hogy 1962. május 7. és 21. között rendezik meg az ez évi cannes-i filmfesztivált A vezetőség tervei szerint már ebben az évben is szigorúbb minőségi válogatás alá vetik a filmeket, mint eddig. Kevesebb ragyogó kiállítású, de tartalmatlan mű kerül majd bemutatásra. „.orra, hogy a Basler Nachrichten jelentése szerint Chaplin beszámolt további filmterveiről és elmondotta, hogy két érdekes forgatókönyvet írt: az egyik filmben Napóleon, a másikban Eisenhower tábornok szerepét játszaná. Egyelőre még nem döntötte el, melyik filmet készíti el elsőként. „Az egyik szerephez túl kicsinek, a másikhoz túl nagynak érzem magamat” — mondotta. HUSZONÖT ÉVE rejti magában a párizsi Pére-Lachaise temető „Columbarium”-ában egy dísztelen, szürke falmélyedés Romját Aladár hamvait. Név nem áll a fedőlapon, csak sivár, rideg sorszám. S még az ötjegyű szám sem árulható el, hiszen a nagy magyar kommunista költő a mai Párizsban is, holtában is, száműzött, üldözött. Álnév alatt hamvasztották el szerettei, harcostársai. Hamvainak helyét csak hozzátartozói, egykori bizalmasai ismerik. Nekik is csupán a sorszám szolgál útmutatásul a holtak birodalmában, hol keressék Komját Aladár sírját. De minden év január 3-án, halálának évfordulóján kis csoport zarándokol el a Père- Lachaise föld alatti kriptájába, az urnatár labirintusába. Virágok lepik el a kopár falat. A költő Párizsban élő hozzátartozói, magyar és francia kommunisták, a magyar irodalom francia barátai minden esztendőben ott vannak Komját Aladár emlékének áldozására. Az emlékezők számára megszólal a költő, ma is élő versei hangzanak fel francia költő barátainak ajkán. A költő halálának 25. évfordulóján az új Magyarországról, melynek eljövetelében hitt, melynek megszületéséért harcolt, milliók gondolata száll Párizs felé. (mig) Vendégeink lesznek: JÜTb D. Oisztrah, a drezdai filharmonikusok, a prágai Laterna Magica 1962 kulturális eseményeiből A Kulturális Kapcsolatok Intézetében hozzákezdtek az 1962-es év művészeti és kulturális vonatkozású eseményeinek lebonyolításához. Az Intézet — az előzetesen aláírt kulturális egyezmények alapján —, a most kezdődő évben is igen sok neves külföldi művész és együttes fogadására, illetve népszerű magyar művészek külföldi útjainak előkészítésére vállalkozik . Gazdag és sokoldalú csereegyezményt kötöttünk idén is a Szovjetunióval. Májusban nálunk vendégszerepel a dagesztáni Lezginka táncegyüttes. Moszkvában áprilisban magyar képzőművészeti kiállítás nyílik meg a XIX. és XX. század festészetének anyagából. Ezt a kiállítást orosz és szovjet képzőművészeti kiállítás viszonozza, az év utolsó heteiben. A Szovjetunió Kulturális Minisztéruma és Írószövetsége megemlékezik József Attila halálának 25. évfordulójáról, Moszkvában emlékestet rendeznek. Ugyancsak megemlékeznek a Szovjetunióban Ferenczy Károly festőművész születésének 100. évfordulójáról. A Magyarországon vendégszereplő művészek közül első helyre kívánkozik Dávid Ojsztrah neve, aki szeptemberben lép fel a magyar közönség előtt. Magyarországra látogat Lev Oborin is. A magyar művészek közül Simándy József februárban, Melis György májusban, Székely Mihály pedig októberben több hangversenyt ad és operaelőadásokban is fellép a Szovjetunióban. A Csehszlovák Köztársasággal kötött egyezmény szerint az Állami Hangversenyzenekar részt vesz az idei Prágai Tavasz ünnepségein. Budapestre látogat a prágai Laterna Magica együttese. Magyar filmszakemberek csoportja vesz részt a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A Lengyel Népköztársaságba utazik az Állami Népi Együttes és március második felében több előadást tart. Budapesten megünnepeljük Józef I. Kraszewski író születésének 100. és halálának 75. évfordulóját. A Bolgár Népköztársaságban bemutatják Domanovszky Endre festőművész önálló kiállítását. Magyarországra viszont a Bolgár Rádió Szimfonikus Zenekarát várjuk. A Német Demokratikus Köztársaságban magyar iparművészeti kiállítást rendeznek. A Drezdai Filharmonikusok Zenekara pedig ősszel nálunk hangversenyezik majd. A lsútvXsz,i6- vzUitefsztere Az év utolsó napján köszöntötte a Televízió a kétszázezredik képernyőtulajdonost, ami a legszerényebb számítás szerint is annyit jelent, hogy az év utolsó műsorát, az óévet búcsúztató három és fél órás tarka műsort mintegy kétmillió néző látta. Ilyen óriási tömegigényt szilveszter napjául, tehát, amikor mindenki a legválasztékosabb igénnyel foglal helyet televízió készüléke mellett, fölöttébb nehéz kielégíteni. A Televízió idei műsorának szerkesztői azonban megfelelő humorista tüzérségi össztűz támogatásával ismét sikerrel birkóztak meg a feladattal. Igaz, tavalyi műsorukat ennek a csatának hallatlanul fölényes, emberveszteség nélküli győzelmével oldották meg. Idén viszont, bár — hogy a hasonlatunknál maradjunk —, ugyancsak kitűzhették a győzelmi zászlót, de csak némi visszavonulás, olykor emberveszteség árán ... Az elmúlt esztendőben egy intimebb hangulatú, de rendkívül szellemesen felépített kabaré műsort láttunk. Idén a látványosság, a nagyvonalúság felé közelített inkább a szilveszteri műsor. Hogy mást ne említsünk, olyan élvonalbeli művészeink, mint a már megjelenésével is fergeteges tapsot arató Gőzön Gyula, vagy Ráday Imre, Bessenyei Ferenc, Greguss Zoltán és mások csupán két-három percre jelentek meg a Vidám Színpadon, a helyszíni közvetítés színhelyén. Ha összeszámláltuk volna az este kilenctől, éjfél után fél egyig színpadra lépő művészeket, talán száznál is többen voltak. A műsornak ez a revüszerű pergése komoly és nem is mindennapos vizsgatétel volt Deák István rendező számára, aki a zökkenők nélkül diktálta jó ritmus mellett játékos ötleteinek, képzeletgazdag fantáziájának erőpróbájáról tett bizonyságot. "Telitalálatot a humortöltetek az idei műsorban is akkor értek el, akkor remegtették meg a rekeszizmokat s akkor hatoltak tovább gondolataink irányában, amikor hétköznapjaink bosszúságait, életünk javításra váró nehézségeit, vagy éppen értelmetlen, lomha és tohonya kinövéseit, kényelmeskedéseit ostromolták. Ilyen volt Kabos László magánszáma. Egy becsületes kisiparos keserveiről számolt be, aki egyik szemével rendszerünk vívmányait dicséri, mert a sok új építkezés, a megannyi új lakóház sok-sok „különmunkát” biztosít számára, a gyorsan keletkező hibák kijavításának formájában; másik szemével viszont azon kesereg, hogy sokat szidják, korholják, hogy ezzel a lehetőséggel élni is tud ... Nagyon mulatságos volt az a jelenet, amelyben a szilveszteri riportert, alábíráló riport készítése céljaiből az Autóbuszvállalathoz fordul, tovább tessékelik a szerintük — mármint az Autóbuszvállalat szerint — fontosabb, bírálatra inkább rászoruló területre, így aztán sorjában megtudhatjuk, hogy a Vas és Edénybolt illetékeseinek nem az a legégetőbb problémája, hogy vásárlóinak sörnyitó igényét nem tudják kielégíteni, hanem az, hogy évek során a cukrászsütemények összezsugorodtak; a cukrászati üzemek megfelelő illetékeseit ezzel szemben a televízió műsorát tekintik, mint a leginkább bírálatra szoruló hibát... Kitűnő volt Alfonso biliárdparódiája kiváltképp pedig annak utolsó „fordulója”, amelyben azt mutatta be, hogy Nyugat-Németországban miként biliárdoznak a hatalom birtokosai. A sikeres számok közé sorolhatjuk Kazal László és Rátonyi Róbert kettősét. Kazal egy pesti „vadember” volt, Rátonyi pedig a riporter. A riportból kiderült, hogy sok óvintézkedéstől (kapukulcskezelés, vendéglői kulturált kiszolgálás stb.) azért mentesítik a pesti embereket, mert civilizációnk még nem érkezett el a megfelelő fokra. Frisseségével, mai aktualitásával kitűnően hatott a falusi művelődő, pihenő parasztembert bemutató karikatúra, Sinkovits Imre és Tompa Sándor előadásában. Végül pedig a műsor legév kiemelkedőbb számáról, Szilágyi György egészen kivételes virtuozitással megalkotott balladájáról néhány szót. Ez a vers ragyogó rímképekben a Keleti pályaudvarhoz közel fekvő Fehér ökör vendéglő törzsközönségét veszi, célba és teríti ki. Utószavában pedig a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseihez fohászkodik a költő, hogy mielőbb, de nagyon gyorsan szüntessék meg ezt az országcsúfító borgőzös intézményt A vers előadása, s egyben a nagy műsor konferálása Rátonyi Róbert nevéhez fűződik. Ha a művészetben is külön jeleznénk vagy díjaznánk a nagy teljesítményeket, akkor ezúttal is Rátonyit illetné a pálma. Rátonyi olyan motorja a szilveszteri estéknek (és nem csak a szilveszteri estéknek), hogy nélküle kevesebb, szegényebb lenne a műsor. Még pár szót a kevésbé si' ' került számokról: a Vetélkedő, amelyhez a múlt évi siker után sok reményt fűztünk, kielégítetlenül hagyott. A mostani vetélkedés során ugyanis egyenlőtlen felek küzdöttek egymással. Kiváló operaénekeseink mellett néhány kevésbé jelentős táncdalénekes állt a pódiumra, s az egész feleslegesen elnyújtott, meglehetősen unalmas számban csupán Székely Mihály és Gyurkovics Mária remek teljesítménye és Kellér Dezső játékmesteri jelenléte nyújtott kárpótlást. Az új évet köszöntő énekes-táncos finálé az utánérzet miatt nem hatott eléggé eredetien. Gyenge színvonalon mozgott Demján Edit és Kalló Flórián száma is. Mindent egybevetve, elmondhatjuk, hogy igen jó érzéssel hagytuk magunk mögött az óesztendőt, s ebben — egyebek között — tekintélyes szerepe van a televízió műsorának is. Bános Tibor t kitukálják a Én és a tábornok Angol film Norman Wisdom neve, tehetsége: fél siker. De csak fél és nem egész. Erről feledkeztek meg az angol filmvígjáték írói. Úgy vélték, ha a kiváló színészt, mint a katonasággal hivatalból „hadilábon” álló útjavító munkást beléptetik a háborúba, s ott ráadásul német tábornoki egyenruhát viselő hasonmásával is összehozzák — eleget tettek a műfaj és a siker követelményeinek. E követelményeket azonban túlontúl szűken értelmezték. Mellőzték a határozott mondanivalót — a háború- és náciellenesség öncélú játékká satnyult és még humoruk üzemanyagából sem futotta másfél órára. tr.