Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-02 / 36. szám

| I# f/* 4* 7 f Af ff JJ 7 Évadnyitó előadás JT & M Pénztár naponta szeptember 7-én mim iNk 13-tól 19.30 óráig 1 i jő j Születésnapi beszélgetés Czóbel Bélával Nehéz, orrfacsaró festékszag árad a szentendrei műteremszobában. Néhány állványon, meg a földön, az egyszerű, fehérre meszelt szoba falához támasztva, új, most készülő képek színei ejtik rabul mindjárt a megérkezés pillanatában a látogatót. A sarokban kopottas heverő, mellette kis asztal. Az asztalon a pipatórium néhány darabja , meg ceruzák hevernek szanaszét, rendezetlen összevisszaságban. Czóbel Béla „a magyar piktúra „nagy örege”, az arcán átsuhanó mosollyal a pályakezdésre, az első sikerekre emlékezik és amennyire egy ilyen kurtára szabott beszélgetés csak engedi, élményeinek tárházából egy-egy világhíresség profilját is igyekszik felsejdíteni. — 1902-ben jelentkeztem a nagybányai szabadiskolában és Iványi Grünwald mestertől lestem, tanultam el az egyszeregyet, a festészet alapműveleteit — mondja, s közben rágyújt elmaradhatatlan pipájára. — A következő év nyarán előbb Münchenbe, majd Párizsba utaztam, és ez az út annyira kedvemre való volt, hogy a rákövetkező és az azután következő években is Párizst választottam utazásom végcéljául. 1905-ben ismerkedtem meg Stein Leóval, az ismert francia műkereskedővel, aki szombati fogadónapjaira is meghívott. Stein nem idő Sebb érdemet tudhatott magáénak, mint hogy ő vásárolta meg először Picasso, Matisse alkotásait. Nála találkoztam először én is Picassóval barátságunk kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tartósnak mondható. Picassót a világ legegyszerűbb emberének tartom. Alkotása lenyűgöző. S ha hozzám például Cézanne sokkal közelebb is áll, Picasso mindig bámulatba ejt kivitelezésével... Az első párizsi tartózkodásom esztendejében láttam egy Gawpin-kiállítást, amely számomra valóságos kinyilatkoztatás volt. Gaugin, van Gogh és Seurat szinte egy új világot fedeztek föl posztimpresszionizmusukkal, amelyet persze nyomban nem fogadtam el, de hatásuk olyan megrázó volt, hogy akaratlanul is be kellett hatolnom műveikbe, meg kellett értenem őket, hogy később magam is ebben ez irányban haladjak tovább. — Ki volt a legérdekesebb tűvész, akivel a párizsi esztendők alatt találkozott? — Mind közül talán Modigliani. Ő volt egyébként az a fiatal festő, áld, ha szükség volt rá — és ez bizony gyakorta történt meg vele — még a kabátját is levetette, és eladta. Nagy bohém volt és igen nagy egyéniség! Rajzai bámulatosak. Mint ember azonban igen könnyelműen élt, nem vigyázott magára. Ma csillagászati értékűek a festményei, s ha meggondolom, hogy mi, barátságunk első éveiben egyszer azért vesztünk össze, mert kölcsönkért tőlem, én azonban nem adtam... Egy óra múlva a Rotonde-ban ültem Modigliani az ablakon át meglátott, berohant és felelősségre vont, hogy miért ülök itt? „Szóval becsaptál!” — hangos jelenetet rendezett Hát ilyen ember volt Modigliani. Kanyarodjunk vissza Czóbel Bfiláhel--edö-HsútTsap körúlra 80. születésnapját ünnepli. — Hirtelen lettem nyolcvan. Sajnos az első világháború alatt készített képeim mind elvesztek, így aztán van mit pótolni... Némelykor előkerül egy-egy régi képem és őszintén megmondom, elégedett vagyok ezekkel a korai munkáimmal. — Milyen epizódokat elevenít majd fel a születésnapi poharazgatás közben? — A legegyszerűbbeket meg a legvidámabbakat. Például azt, hogy Párizsban esztendőkkel ezelőtt festeni indultam. Egyik kezembenaz állványt, a másikban a kazettát vittem. Szembe jött velem egy idősebb férfi és kajánul odakiáltott: „Nem is olyan nehéz ez a festészet... Hány kilót nyom ez?!’’... Itthon Szentendrén festek a kertben, bekiált egy fejkendős parasztnénike: „Aztán kitelült belőle a heti kosztja?”... De a legkedvesebb talán ez volt: az idén nyáron festek az országút mellett. Látom, hogy közeledik felém egy „kollegám”. Állványnyal a kezében, láthatóan témát keresett. Megállt előttem, ránézett a vásznamra, aztán sugárzó ártatlansággal megkérdezte: „Maga hivatásos festő?”... Olyannyira „hivatásos”, hogy húszéves fejjel már részt vett a párizsi Champ de Mars-i szalon kiállításán, és azóta, hatvan esztendőn át nevét — egy nem éppen ideillő, de érzékletes szóval — „jegyzik” a párizsi művészvilágban. Szédületes karrier ez, s értéke megnő, ha hozzátesszük: az a kirobbanó erő, amellyel Czóbel Béla betört a piktúra világába, intenzitásában azóta sem hagyott alább. Ma is mintegy a pályakezdés lendületének állandósított izzásával lát munkához, s talán nem is csak azért, hogy pótolja mindazt, ami elveszett, hanem mert mondanivalója, látás- és kifejezésmódja most is szüntelenül megújuló erővel buzdítja, ösztönzi, hogy új alkotásokkal tegye még gazdagabbá műveinek több mint fél évszázadot átfogó pornás sorát. Bános Tibor Címek, sztárok Az év hátralevő hónapjaiban érdekes filmek kerülnek a közönség elé. A magyar filmek sorát Révész Görgy, Somogyi Tóth Sándor regényéből készített Hogy állunk, fiatalember című alkotása nyitja meg. Azt követően Herskó János Párbeszéd, Várkonyi Zoltán Fotó Héber a közönség szolgálatában című filmjei következnek, majd karácsonykor a Germinal című francia— magyar közös produkció. A bemutató mozik novemberi műsorán szerepel a Cannes-ban díjat nyert szovjet filmeposz, az Optimista tragédia. Bemutatják Erwin Leiser, a Németországból Svédországba emigrált rendező — a „Soha többé!” alkotója — Hitler élete című izgalmas filmjét Vetítésre kerül A hosszútávfutó magányossága című angol film, amely Alan Silitoe nálunk is ismert novellájából készült, s amelynek férfi főszereplője, Tom Courtney, a Mar del Plata-i fesztiválon a legjobb férfialakítás díját nyerte el. December ismét a fesztiválokat járt filmeké. Marina Vlady A méhkirálynő című francia filmje az idei, a Boccaccio 70 című olasz film , amelynek rendezői sorában ott talájuk Federico Fellinit, Vittorio de Sicát és Luchino Viscontit, főszereplői közt Sophia Lorent, Romy Schneidert és Anita Ekberget — a tavalyi cannesi-i fesztivál eseménye volt Az Epekedő szerelmes című új francia filmvígjáték pedig az idén júliusban Moszkvában lezajlott nemzetközi filmfesztivál egyik kiemelkedő sikere volt ( íódás) • Két új film előkészületeit kezdték meg a Hunnia Filmstúdióban. Solymár József forgatókönyvéből Szemes Mihály rendezi az „Új Gilgames” című filmet, amelynek cselekménye az Onkológiai Intézetben játszódik. A film férfi főszerepét a tervek szerint Darvas Iván, a női főszerepet Demján Edit, vagy Váradi Hédi játssza. Wiedermann Károly rendezésében készül a Tolnai Lajos novelláiból öszszeállított „Pénzcsináló” című másik filmünk. A film valamennyi szerepét, tehát az epizódszerepeket is neves művészek játsszák. * Tennessee Williams röviddel ezelőtt 20 színdarabjának és forgatókönyvének, 19 rövid novellájának, 4 tanulmányának és 26 költeményének kéziratát ajándékozta a texasi egyetemnek. Az egyetem rektora az írások nagy részét azzal a kéréssel küldte vissza, az olvashatatlan írással rögzített műveket gépírással küldje vissza a szerző, hogy a késői nemzedékek számára megkönnyítsék a kéziratok tanulmányozását. * Tizenhét külföldi szólistája lesz az Országos Filharmónia most meghirdetett „Téli bérlet” sorozatának. A szólisták közül kiemelkedik Emil Gilels, aki december közepén vendégszerepel majd Budapesten. * Georges Braque, a világhírű francia festőművész szombaton hosszú betegeskedés után, 81 éves korában Párizsban elhunyt. * Szeptember 7-én és 8-án a győri Kisfaludy Színház együttese az Izabella téri Petőfi Színházban vendégszerepel Ábrahám Pál „Viktória" című operettjével. Az előadást Bozóky István rendezte, főszerepeit Olsavszky Éva és Gárdonyi László játssza. A „Háry János — Moszkvában " A moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenkó zenés színházban megkezdték Kodály Zoltán „Háry János” című daljátékának előkészítő próbáit. A színház Mihajlov rendezésében októberben mutatja be a művet. Ezt megelőzően — szeptember 13- án — az előadás rendezője Budapestre látogat, hogy az Állami Operaházban tanulmányozza „Háry” magyar előadását. Magyar kerámia Washingtonban Hat magyar keramikus egyegy műve kelt hosszú útra a napokban: szeptember 8-tól szeptember 12-ig Washingtonban öregbítik majd a magyar iparművészet hírnevét A washingtoni Clin Club, amelynek tagjai neves iparművészek, képzőművészek és műgyűjtők, kétévenként rendez meghívásos nemzetközi kerámia-kiállítást. Legutóbb, 1961- ben Japán, Dél-Afrika és Kanada volt a tárlat fő kiállítója, az idén pedig Argentínából küldték a legtöbb kiállítási tárgyat A klub ugyanis valamennyi ország washingtoni követségét felkérte a közreműködésre, s egy-egy ország a feltételek szerint hat tárgyat küldhet be — kivéve az esetenként változó fő kiállítókat, akik az anyag zömét szállítják. A magyar anyag összeállításánál arra törekedtek, hogy fiatal művészeink munkáit is nagyobb nemzetközi visszhanghoz segítsék, ezért a kiküldött tárgyak alkotóinak többsége fiatal. Csekovszky Árpád, Gádor István, Garányi Katalin, Garányi József, Gorka Lívia és Majoros Hédi négy vázája, egy fali kerámiája, illetve egy figurális kompozíciója képviseli Magyarország kerámia-művészetét Washingtonban a jövő vasárnaptól kezdve. ÉVADNYITÓ ELŐADÁS szeptember 6-án a KAMARA VARIETÉBEN ZDujnő Miusipia Fellépnek: Kabos László, Bodrogi Gyula, Kardos Magda, Lehoczky Zsuzsa, Csala Zsuzsa, Toldi Mária és a Vidám fiúk Hétfőn Szünnap jegyek kaphatók az üzemi közönségszervezőknél, a színház pénztáránál, Lenin krt. 106. Tel.: 120—430. A Corvin Áruház trafikjában, az Idegenforgalmi Hivatalnál. Közönségszervezők részére: VL Népköztársaság útja 61. Tel.: 225—643. 420—343. xmz (Wf) Vasárnap délelőtt Buddy Hackettel Ha nem tudnám, hogy színész, egzisztencialista filozófusnak nézném. Alacsony, tömzsi termetű, villogó szemű, arcát dús, szénfekete korszakán keretezi. Mindenre figyelő, mozgékony szellem, emellett végtelenül egyszerű és játékos: ez Buddy Hackett, Amerika egyik legnépszerűbb komédiása. De mit jelent komédiásnak lenni Amerikában ? Egy, Európában is kevéssé, nálunk talán egyáltalán nem ismert, nem művelt műfaj megjelölése ez. A komédiás kilép a színpadra és 50—55 percet egyedül és egyfolytában dolgozik. Nem énekel, nem táncol, nem csinál pantomimet. Kezében egy mikrofonnal beszél, konferál, elmélkedik, megríkat és megnevettet, estéről estére mással és másképp, hogy mikor és mivel, az a közönségtől függ. Ott és akkor dől el, azon a rövid útszakaszon, amikor és amíg az öltözőből a színpadra lép. — Mert az igazi komédiás — vallja Buddy Hackett — az improvizálás művésze, s művészete éppen az, hogy mindig, mindenkihez azonnal megtalálja a hangot A dolog szinte természetesen egyszerű: az ember körülnéz és nekikezd a számnak... Lehet hogy valóban csak ennyi Buddy Hackett művészetének titka. Bájosan rossz franciaságával, kopogó németségével, itt, Budapesten is percek alatt elbűvölte, meghódította maga körül az embereket. A szállószemélyzet rajong érte, második nap már ismerősei voltak a buszon és egyes pesti üzletekben, pedig nem vásárolt semmit csak nézelődni tért be. De ez a szeretetre méltó széleskörűen művelt színész, nemcsak borotvaéles eszű és kitűnő humorú ember, hanem jelentős egyéniség is... Ifjúkorában, mint annyi más szegény ember gyereke, ő is mindent megpróbált: volt kárpitos édesapja brooklyni műhelyében, sofőr, kifutó, bizományos, éttermi kiszolgáló, dolgozott konyhákban, vegyeskereskedésekben, zöldségeseknél. De tulajdonképpen mindig színész szeretett volna lenni. Elvégzett hát egy színiiskolát, azután amatőrködött. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt szakított valamennyi foglalkozásával és végképp komédiás lett. — Nincs jobb iskola egy komédiás számára, mint az élet kényszere, hogy megpróbáljon mindent — vallja — és e próbálkozások közben ismerje meg az embereket. Valamenynyi foglalkozásom külön-külön is egy-egy komédia, hát még együtt valamennyi? Világsiker után Budapesten Ann Buddy Hackett nemcsak komédiás. Állandó rádióshowja van, se szeri, se száma tv-fellépéseinek. Jól ismerik New York színházaiban is, hiszen legnagyobb sikereit éppen a Broadwayn aratta az „Engem hívjon, uram” című musical főszerepében, amit később meg is filmesítettek. 1954—55-ben a Puliitzer-díjas Sidney Kingsley „Bolondok és szerelmesek” című komédiájában nyújtott alakításáért elnyerte az „Év legjobban bemutatkozó színészének” járó Donaldson Awardot. Máskor 20—24 000 ember előtt szabadtéri színpadon lép fel Bob Hope, Frank Sinatra, Sammy Davis jr. társaságában. Gázsija esténként 6—10 000 dollár. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, minthogy Las Vegasban, a több mint ezerszobás Hotel Saharaban tíz évvel előre, 1973-ig szerződtették és csak évente nyolc hétig kell fellépnie, négyig karácsony táján, négyig pedig május— júniusban. És ha ideje engedi filmezik, 1949-ben egy rövidfilmmel kezdte, 1953-ban első nagyfilmjében folytatta, azóta csak egy rövid, de tíz játékfilmben szerepelt, most pedig tizennegyediknek a „Millió Budapestre megy” című angol- magyar közös filmben játszik. Miután 1961-ben, második rövidfilmjével, a „Cipő”-vel, nagydíjat nyert a velencei filmfesztiválon, a Cinerama cég egyik vezető sztárja lett Budapesten már a világhírű amerikai vállalkozás harmadik produkciójában szerepel, s mivel ez sorrendben a negyedik cinerama-film, tény, hogy a ma Nyugaton a legnagyob sikert biztosító cinerama-produkciók túlnyomó többségében főszereplő... Kávéja mellett elgondolkozik egy pillanatra. — Először vagyok Európában. Először járok Magyarországon. Szeretem Európát Szeretem Magyarországot. Micsoda remek embereket láttam itt! Pedig csak kilencedik napja vagyok Budapesten. És, látja, ez a város kilenc nap alatt elrabolt tőlem egy egész évet. Igen, ma van a születésnapom, ma lettem harminckilenc éves. De nem bánom. Pest szép, az ég kék, hetvenkét óra eső után melegen tűz a nap, ma vacsorát adok a forgatócsoport tiszteletére, akik mind gratuláltak nekem és holnap már dolgozom, újra dolgozom. Képzelje el, egy negyvenedik évébe lépő művész elképzeléseit viszem a felvevőgépek elé Tíz évvel ezelőtt még sohasem gondoltam volna ezt... A pillanatnyi meghatottság után már újra komédiázik. Mélyen, az egyéniségéből fakad ez. Buddy Hackett talán nem is ad mást, csak mindig maga magát. Igaz viszont, hogy olyan kedves egyéniség, hogy ez még világméretekben is teljesen elég... Fenyves György Buddy Hackett, a „Millió Budapestre megy” c. készülő angol—magyar filmben A hét könyvei A Szépirodalmi Kiadónál jelent meg Déry Tibor A befejezetlen mondat című regénye. László Anna regényét Várjuk kedden címmel adták ki. A Móra Kiadónál látott napvilágot Révay József A párduc című, történelmi tárgyú regénye, és Baudelaire—Verlaine— Rimbaud válogatott versei.