Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-02 / 1. szám
Hruscsov válássá a Daily Express kérdéseire a leszerelésről, Nyugat-Berlinről, a Szovjetunió és az USA viszonyáról (Folytatás az 1. oldalról) az Egyesült Államoknak a föld alatti atomfegyverkísérletek kérdésére vonatkozó ellenvetései zavarják”. A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rendszerét, így hajlandó megfelelő számú automatikus földrengésjelző állomást létesíteni. A jelenlegi nyugat-berlini rendellenes helyzettel és azzal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban miként fejlődnek a dolgok, Hruscsov kijelentette: „több mint elegendő ok van a nyugtalanságra”. „A kommunistaellenes harc ürügyén a nyugatnémet szoldateszka atomfegyver után nyúl. Bonnban kijelentették, az a céljuk, hogy sakkban tartsák Moszkvát, de arra gondolnak: sakkban tartsák az egész világot.” Nyugat-Berlinben robbanások hallatszanak, de „a gyújtózsinórt Bonnban lobbantják lángra” — mondotta Hruscsov. „Közel jutottunk a német kérdés békés rendezéséhez és meg kell tenni az utolsó erőfeszítéseket” — jelentette ki a Szovjet miniszterelnök. „Valamennyi keleti és nyugati állam kötelessége, hogy Közép-Európában elzárják a dolgok veszélyes fejlődésének útját, fia nem akarják, hogy a világ a veszélyes karibi válságból egy másik, még fenyegetőbb és még nehezebben megoldható válságba kerüljön.” A fennmaradt, leginkább vitatott kérdésnek — a Nyugat- Berlinben állomásozó csapatok problémájának megoldására — a szovjet kormány kompromisszumot javasol — hangoztatta Hruscsov. A Szovjetunió kormánya indítványozza, hogy a Nyugat-Berlinben tartózkodó csapatokat ne a NATO országai adják, hanem Nyugat-Berlinben helyettesítsék a NATO zászlaját az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogójával és az ENSZ vállaljon magára meghatározott nemzetközi kötelezettségeket és tisztségeket. A szovjet kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy a karibi válság „igen mély nyomot hagy a nemzetközi kapcsolatokban”. „A veszélyt kompromisszumos úton oldották meg, az engedményt az engedményért elv alapján és nem pedig kardot rántva — mint ahogy ezt néhányam nyugaton tanácsolták.” Hruscsov kijelentette: „A békés együttélés alapját még szilárdabbá és megbízhatóbbá kell tenni, hogy igazán tartós legyen.” A népek szuverenitásának tiszteletben tartásával hadd döntse el a békés gazdasági verseny, hogy melyik társadalmi rendszer jobb és kinek a rendszere életerősebb — mondotta. — A vitás kérdések eldöntésének másik módozatát — a termonukleáris háborút — ki kell zárni. Nyikita Hruscsov tagadólag válaszolt arra a kérdésre, kívánatosnak tartja-e, hogy a két nagyhatalom uralkodó szerepet játsszék az egész világon. Kijelentette: „Nem gondolom, hogy ez kívánatos lenne. Sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nem kell »uralkodniok« a világon, a különböző államoknak a más országok fölötti »uralma« végérvényesen lejárt.” Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra most különböző okok miatt rendkívül nagy felelősség hárul az általános béke sorsáért... „Ezért mi állást foglalunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti jó, ha lehetséges baráti kapcsolatok létesítése mellett.” Az 1963-as év távlataival kapcsolatban Hruscsov kijelentette: „Remélem, hogy 1963 az emberiség békés fejlődésének, a megérett nemzetközi problémák rendezéséhez való közeledésnek és a nemzetközi feszültség csökkenésének éve lesz.” Újévi fogadás a Kremlben Moszkva, január L (TASZSZ) Több mint másfélezer ember volt jelen azon a fogadáson, amelyet a szovjet kormány adott a Kremlben szilveszter éjszakáján. Ott voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön Nyikita Hruscsovval, a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, a szovjet dolgozók legkülönbözőbb rétegeinek képviselői, szovjet és külföldi újságírók. Nyikita Hruscsov a fogadáson pohárköszöntőt mondott. Éltette a Szovjetunió népeit, amelyek a világon elsőként emelték magasra a harc vörös zászlaját és győztek. Ma ez alatt a zászló alatt egymilliárd ember küzd — mondotta. Éltette a szovjet szakszervezeteket — a munkásosztály szervezeteit —, a dolgozó parasztságot és a kolhozokat, s hangsúlyozta, hogy a szocialista államokban lesz a legmagasabb az életszínvonal. Emlékeztetett az Udall amerikai belügyminiszterrel folytatott beszélgetésére, arra, hogy egykor az amerikaiak segítettek felépíteni az első szovjet vízierőműveket, ma pedig — mint Udall elismerte —, a Szovjetunió felülmúlta az Egyesült Államokat a vízierőmű építkezések tekintetében. Hruscsov pohárköszöntőjében éltette a szovjet hadsereget, amely éberen őrzi a békét, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és a szocializmus országainak barátságát és összeforrottságát. Hangsúlyozta, hogy az emberiség egyharmada a marxista—leninista tanítás alapján építi életét. Az idő a kommunizmusnak dolgozik — mondotta. Pohár köszöntőjében a szov-Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa újév alkalmából üdvözletet intézett a szovjet néphez. — Jó érzéssel búcsúztatjuk az 1962-es évet — hangzik az üzenet. — A Szovjetunió ebben az egyetlen évben több ipari terméket gyártott, mint a háború előtti ötéves tervek idején együttvéve. A mezőgazdaság dolgozói mintegy kilencmilliárd púd szemesterményt termesztettek és csaknem 300 millió púddal többet adtak el az államnak, mint 1961-ben. Jet kormányfő végül kiállt az államok békés együttélése és barátsága mellett. 1962-ben a béke és a józanság erői újra megmutatták hatalmukat s a karib-tengeri válság napjaiban vereséget mértek a háborús erőkre. „A Szovjetunió békeszerető külpolitikája — amelyet támogattak a szocialista államok és minden nép —, valamint a kubai nép hősi kiállása hazája függetlenségéért és szabadságáért, elejét vette a termonukleáris világkatasztrófának.” Ezekben a napokban minden ember újra meggyőződött arról, hogy a hatalmas szocialista tábor képes útját állni a háborúnak. f irdaüzlet a szovjet néphez Szilveszter Szfikírósban Egy szilveszterestén láttam először Sztambult. Az esti kivilágításban a város egyetlen túldíszletezett, valószerűtlen káprázatnak tűnt. Tenger, romantikus halászbárkákkal, csónakokkal. Az Újévet hangos jazz-zenével köszöntő idegen hajókról a partig hallatszott a vidám zenebona. Az Aranyszarv öböl mentén a tengerpartra meredeken futó lépcsős, zegzugos sikátorok, zajos matrózkocsmák és ragyogó körutak felett a város több száz mecsetének karcsún sötétlő minaretjei álltak őrt. Távolabb, a Boszporusz Fekete-tenger felé eső szakaszán, a kikötőben veszteglő hadihajók komoran sötétlő árnyai csak fokozták a meseszerű hatást. Reggeli fényben persze minden más, de Sztambul így sem keltett csalódást. Helyszűke miatt az udvart gyakran a háztetők pótolják. Sztambul tetői, furcsa kis kéményeikkel, a tengeri, párás szél ellen szurokkal feketére mázolt tűzfalaikkal, külön életet élnek. A lapos háztetőkön citromfákkal, oleanderekkel és kis pálmákkal pompás kis kerteket rendeznek be, némelyik zárt lugast képez, másokra rálátni egy magasabb tetőről. Bámulatos, mi mindent elbír egy-egy ilyen tető: fáskamrát, baromfiudvart, s a ruhaszárító kötelek bonyolult hálózatát... Isztambul (Sztambulnak ez a mai neve) milliós város. A járműpark növelésével sem lehet már megoldani a régi városépítkezés okozta forgalmi nehézségeket Ezért évek óta nagyarányú városrendezési munkálatokat folytatnak. Egész utcasorokat bontottak és bontanak le, hogy kiszélesítsék a főútvonalakat. Megváltozik az egész városkép. Az átrendezés, főleg a vagyontalanabb rétegek számára, zökkenőkkel jár: a kiköltöztetetteket nagyrészt a városon kívüli sátrakban vagy hullámlemez barakkokban helyezték el, s a kilátásba helyezett kártérítés több éves perspektíváját sokan távolinak és bizonytalannak látják. .. Üszküdar Isztambulnak a Boszporusz túlsó partján, — tulajdonképpen már Ázsiában — fekvő városnegyede. Innen indulnak tovább a vonatok Törökország ázsiai része és a főváros, Ankara felé. Üszküdarba motoros komphajó visz át Az átkelő állomás előtt lovasszekerek, elegáns gépkocsik, autóbuszok, kerékpárok és teherhordó szamarak várakoznak a komphajóra. A kocsisorok között fürgén cikáznak az alkalmi árusok: frissen halászott halat, birkabelsőrészből készült nyalánkságokat, émelyítően édes szagú csemegéket, gyümölcsöt óriási kerek réztálcákon illatos sötét teát kínálnak. Kék Mecsetnek is hívják a Sultan Ahmet templomot; fayence falburkolatának kékeszöld színe kékre festi a mecset 260 ablakán beáradó fényt. Ez a mecset 350 éves. Ma már a turisták is beléphetnek a templomba. Kemal pasa, vagy ahogy a törökök nevezik, Ata Türk, a nők egyenjogúsítása terén is sokat tett. A mecsetekben azonban még a régi szokások uralkodnak. A nők a templom bejárati, hátsó traktusában, egy oszlopokkal körülhatárolt helyen szoronganak, a férfiak viszont a templom tágas belsejében kényelmesen üldögélnek. A városokban már nincs ilyen megkülönböztetés. Vidéken viszont, helyenként még ma is dívik a feleségek megvásárlása, s a parasztoknál elő-előfordul még a törvénnyel tiltott többnejűség. Murai Mária londoni telefontudósítás: Elkeseredett éjévi hangulat, vita a „nassaui kapituláció“ titkos záradékairól London, január 1. Hóförgeteget kavaró jeges szélrohamok ostromolják már a hatodik napja a brit szigeteket. Az új esztendőre ébredő Anglia ma reggel nagy ügygyel-bajjal ásta ki magát a vastag hótakaró alól, hogy dologhoz lásson az év első munkanapján. 1963. január elsején ugyanis csupán Skóciában kellett leküzdeni a szilveszteri whisky utóhatásait, a szigetország más vidékein a gyakorlatias angol hagyományoknak megfelelően már karácsonykor letudták az új év köszöntését is. Az angol főváros macskajajos hangulata azonban azóta is egyfolytában tart, s az évtizedes meteorológiai rekordokat döntögető hófúvás sem tudta elterelni a figyelmet a politikai berkekben dúló viharokról. Hétfőn Macmillan miniszterelnök tanácskozott a nassaui Skybolt—Polaris-rakéta cserebere stratégiai, anyagi és politikai következményeiről az érintett miniszterekkel. Beavatott források szerint a légierő és a repülőgépipar vezetői valósággal tüzet okádnak, mert a Skybolt program lefújása múzeumba juttatta a Vulcan mintájú atombombázókat, amelyekre egymilliárd fontot költöttek, további sok száz millió fontsterlinges repülőgép megrendelések elmaradásáról nem is beszélve. A flotta vezetői sem különösebben boldogok, hiszen ha a hatvanas évek vége felé el is készülnek az első angol Polaris atomtengeralattjárók és ha valóban megkapják hozzájuk az amerikai Polaris rakétákat, ezek már a NATO „atomközösség” részét alkotnák, természetesen amerikai ellenőrzés alatt. „Belépni, vagy nem belépni” előreláthatólag ez lesz az angol politikai élet első számú dilemmája az új esztendőben is. A közhangulat egyre inkább a Közös Piac ellen fordul. Politikai szakértők pillanatnyilag arról tanakodnak, hogy a két lehetőség közül: — a betuszkolás, vagy a küszöbről való dicstelen visszavonulás —, melyik hoz súlyosabb választási vereséget a csatlakozás párti konzervatív kormánynak? Pártkülönbség nélkül teljes az egyetértés abban, hogy az 1962-es esztendő súlyosan megterhelte az angol veszteséglistát és nagyot hanyatlott Nagy- Britannia világhatalmi szerepe. Többen mint ott tartanak, hogy javasolják: az egyszerűség kedvéért hagyják el a „nagy" jelzőt a „Britannia” elől. Köves Tibor Parasztfelkelés Peruban Lima, január 1. (MTI) Perui sajtójelentések szerint az ország déli részén a fővárostól mintegy 500 kilométernyire délkeletre fekvő La Convencion völgyben parasztfelkelés tört ki- A földművesek megtámadták a nagybirtokosok épületeit. Az uralkodó katonai junta csapatokat küldött a völgybe. Egyes hírek szerint a fegyveresek 43 parasztot gyilkoltak meg, holttestüket a folyóba dobták. A perui parasztszövetség nyilatkozatot adott ki. Ebben közli, hogy a földművesek általános sztrájkot robbantanak ki, ha a junta nem vonja vissza csapatait a völgyből és nem állítja helyre az alkotmányban biztosított szabadságjogokat Cubai Január elsején négy éve annak, hogy kikiáltották a Kubai Köztársaságot. Négy esztendeje van valóban szabad föld Amerikában. Egy kis szigetország, amelynek hősi népe legyőzte külső és belső elnyomóit, kezébe vette sorsa irányítását, s a szocializmus útjára lépett. Négy esztendő alatt a nemzetközi imperializmus számtalan kísérletet tett Kuba, a fiatal, szocialista ország megfojtására. De korunk meghatározó ereje, a szocialista tábor mindannyiszor teljes súlyával, határozottan kiállt a kubai nép mellett. Éppen néhány hete, hogy az USA vezető körei döntő csapást akartak mérni a kis országra, s felidézték a világháború fenyegető rémét is. De a Szovjetunió, a békéért harcoló százmilliók ereje, ismét lefogta a gyilkolásra kész kezeket. Elvtársias, baráti, meleg szeretettel köszöntjük legfiatalabb testvérünket, a Kubai Köztársaságot és hős népét ma,a szabad ország negyedik születésnapján. AZ ÉV HŐSE A hidegháború egyik hírhedt amerikai szócsöve, a Time című hetilap. Annál feltűnőbb, hogy dec. 28-i számában a „levelek” rovatban ama olvasóinak véleményét idézi, akik az „év hősének” Hruscsov szovjet miniszterelnököt mondják. A Time levelezői is — mint a fényképmásolatból olvasható —, hálájukat fejezik ki Hruscsovnak. p|g| ; ( ítii i' ? A teuton kard Panaszkodik nyugati partnereire a Westdeutscher Rundfunk, mert nem látja eléggé biztosítva részükről a támogatást az NSZK katonai hatalmához.Mielőtt továbbmennénk, tisztázni kell egy fogalmat, amelyet a nyugati politikai, katonai és sajtókörök sűrűn használnak, nevezetesen a „pajzs” és a „kard” fogalmát. „Pajzson” értik a védelmi és úgynevezett megtorló haderőt — „kardon” pedig a támadásra, intervencióra, provokációra alkalmas erőket. Nos, vajon attól kedvevesztett-e a Westdeutscher Rundfunk, hogy Nyugat-Németország NATO erői „csak” a „pajzsban” vesznek részt és távoltartják őket a provokációsintervenciós erőktől? Szó sincs róla! Bizonyos elégtétellel állapítja meg, hogy a német részvétel a NATO kardban már ma is olyan nagy, hogy aligha kérdéses, milyen rang illeti meg a szövetségi rendszerben. Míg Európai népei, sőt a világ népei éppen emiatt a teuton „rang” miatt nyugtalankodnak — a W. R. még ezt is kevesli. Azért panaszkodik, hogy a bahamai angol—amerikai tárgyalások, szerinte, az összes atomfegyvereket a „NATO- pajzs” rendelkezésére bocsátják, míg a „kard” kizárólag konvencionális fegyverzettel lesz ellátva. Ez hát az ő bajuk! Az ember szinte látja, amint az evés közben megjött étvágy elméletének igazolásaképpen a hitleri háború végén örökös „fegyvertelenségre” ítélt teuton-revansisták az asztalt verik, mert „kardot” szeretnének látni a kezükben, nukleáris kardot, támadó rakétákat, és támadó hidrogénbombákat ... Az a véleményünk, hogy éppen ez a szemérmetlen mohóságuk juttatja egyre gyorsabban arra a meggyőződésre a világ népeit, hogy igenis meg kell kötni a német békeszerződést. Mert a teuton-kardból erre az évezredre elegünk volt. Sőt, a következőre is. (g.) Párizsi telefontudósítás: De Gaulle újévi köszöntőjében a nyugat-európai uniót dicsőítette Párizs, január 1. Párizs vidáman szilveszterezett. Nemcsak a Maximéban, ahol Lollobrigida járta a twistet, hanem a Quartier Latin és a Montmartre szerény mulatóiban is kitűnő volt a hangulat.Éjféltájban különösen benépesedtek az utcák, a szemerkélő eső sem zavarta a lakosságot abban, hogy az új esztendőt, szokás szerint, az utcán köszöntse. Újév napján kihalt volt Párizs. Csupán az Elysée-palota környéke élénkült meg már kora reggel. De Gaulle reggel 9 órára rendelte magához minisztereit, hogy meghallgassa újévi jókívánságaikat. A tábornok hétfőn este beszélt a televízióban, ezúttal is nagyon meg volt elégedve az elmúlt évvel és nagy derűlátással beszélt a jövőről. A francia külpolitika legfőbb célját a nyugat-európai gazdasági, politikai és kettő-, nai unió kiépítésében jelölte meg. Ez létrehozza az egyensúlyt az Egyesült Államokkal, sőt, „ha a keleti országokban beáll a „nagy enyhülés”, oda vezet majd, hogy velük együtt szervezzük meg az egész kontinens békéjét és életét” — mondotta. „Elérkezett az ideje— mondotta —, hogy Franciaország messze tekintsen és magas célokat tűzzön ki...” De Gaulle homályos célzásaiból nem derült ki, hogy milyen választ szán Kennedy nassaui javaslatára, mennyiben tartja összeegyeztethetőnek a közös NATO atomerő tervét Franciaország atomfegyverkezésével. A tábornok hangjából azonban arra lehet következtetni, hogy nem elégszik meg a másodrendű szereppel, sem az atlanti közösségben, sem a világka porondján. i Leder« *