Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-02 / 1. szám

Hruscsov válássá a Daily Express kérdéseire a leszerelésről, Nyugat-Berlinről, a Szovjetunió és az USA viszonyáról (Folytatás az 1. oldalról) az Egyesült Államoknak a föld alatti atomfegyverkísér­letek kérdésére vonatkozó el­lenvetései zavarják”. A Szovjetunió kész más módszerekkel kiegészíteni az észlelés nemzeti rend­szerét, így hajlandó megfelelő számú automatikus földrengésjelző állomást létesíteni. A jelenlegi nyugat-berlini rendellenes helyzettel és az­zal kapcsolatban, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban miként fejlődnek a dol­gok, Hruscsov kijelentette: „több mint elegendő ok van a nyugtalanságra”. „A kommunistaellenes harc ürügyén a nyugatnémet szol­­dateszka atomfegyver után nyúl. Bonnban kijelentették, az a céljuk, hogy sakkban tartsák Moszkvát, de arra gondolnak: sakkban tartsák az egész világot.” Nyugat-Berlinben robbaná­sok hallatszanak, de „a gyújtó­zsinórt Bonnban lobbantják lángra” — mondotta Hrus­csov. „Közel jutottunk a német kérdés békés rendezéséhez és meg kell tenni az utolsó erő­feszítéseket” — jelentette ki a Szovjet miniszterelnök. „Valamennyi keleti és nyu­gati állam kötelessége, hogy Közép-Európában elzárják a dolgok veszé­lyes fejlődésének útját, fia nem akarják, hogy a világ a veszélyes karibi válságból egy másik, még fenyegetőbb és még nehezebben megold­ható válságba kerüljön.” A fennmaradt, leginkább vi­­tatott kérdésnek — a Nyugat- Berlinben állomásozó csapatok problémájának megoldására — a szovjet kormány kompro­misszumot javasol — hangoz­tatta Hruscsov. A Szovjet­unió kormánya indítványozza, hogy a Nyugat-Berlinben tar­tózkodó csapatokat ne a NATO országai adják, hanem Nyugat-Berlinben helyet­tesítsék a NATO zászlaját az Egyesült Nemzetek Szervezetének lobogójával és az ENSZ vállaljon ma­gára meghatározott nem­zetközi kötelezettségeket és tisztségeket. A szovjet kormányfő kife­jezte meggyőződését, hogy a karibi válság „igen mély nyo­mot hagy a nemzetközi kap­csolatokban”. „A veszélyt kompromisszumos úton oldot­ták meg, az engedményt az engedményért elv alapján és nem pedig kardot rántva — mint ahogy ezt néhányam nyu­gaton tanácsolták.” Hruscsov kijelentette: „A békés együttélés alapját még szilárdabbá és megbízhatóbbá kell tenni, hogy igazán tartós legyen.” A népek szuverenitá­sának tiszteletben tartásával hadd döntse el a békés gazda­sági verseny, hogy melyik tár­sadalmi rendszer jobb és ki­nek a rendszere életerősebb — mondotta. — A vitás kérdé­sek eldöntésének másik módo­zatát — a termonukleáris há­borút — ki kell zárni. Nyikita Hruscsov tagadólag válaszolt arra a kérdésre, kí­vánatosnak tartja-e, hogy a két nagyhatalom uralkodó sze­repet játsszék az egész világon. Kijelentette: „Nem gondolom, hogy ez kívánatos lenne. Sem a Szovjetuniónak, sem az Egyesült Államoknak nem kell »uralkodniok« a világon, a különböző államoknak a más országok fölötti »uralma« vég­érvényesen lejárt.” Hruscsov ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a Szovjet­unióra és az Egyesült Álla­mokra most különböző okok miatt rendkívül nagy felelős­ség hárul az általános béke sorsáért... „Ezért mi állást foglalunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti jó, ha lehetséges baráti kapcsola­tok létesítése mellett.” Az 1963-as év távlataival kapcsolatban Hruscsov kije­lentette: „Remélem, hogy 1963 az emberiség békés fejlődésének, a megérett nemzetközi prob­lémák rendezéséhez való kö­zeledésnek és a nemzetközi feszültség csökkenésének éve lesz.” Újévi fogadás a Kremlben Moszkva, január L (TASZSZ) Több mint másfélezer em­ber volt jelen azon a fogadá­son, amelyet a szovjet kor­mány adott a Kremlben szil­veszter éjszakáján. Ott voltak az SZKP és a szovjet kor­mány vezetői, élükön Nyi­kita Hruscsovval, a Moszkvá­ban akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, a szov­jet dolgozók legkülönbözőbb rétegeinek képviselői, szov­jet és külföldi újságírók. Nyikita Hruscsov a fogadá­son pohárköszöntőt mondott. Éltette a Szovjetunió népeit, amelyek a világon elsőként emelték magasra a harc vörös zászlaját és győztek. Ma ez alatt a zászló alatt egymilliárd ember küzd — mondotta. Éltette a szovjet szakszerve­zeteket — a munkásosztály szervezeteit —, a dolgozó pa­rasztságot és a kolhozokat, s hangsúlyozta, hogy a szocia­lista államokban lesz a leg­magasabb az életszínvonal. Emlékeztetett az Udall ame­rikai belügyminiszterrel foly­tatott beszélgetésére, arra, hogy egykor az amerikaiak segítettek felépíteni az első szovjet vízierőműveket, ma pedig — mint Udall elismerte —, a Szovjetunió felülmúlta az Egyesült Államokat a ví­zierőmű építkezések tekinte­tében. Hruscsov pohárköszöntőjé­ben éltette a szovjet hadsere­get, amely éberen őrzi a bé­két, a kommunista pártot, a világ kommunista pártjainak és a szocializmus országai­nak barátságát és összefor­­rottságát. Hangsúlyozta, hogy az emberiség egyharmada a marxista—leninista tanítás alapján építi életét. Az idő a kommunizmusnak dolgozik — mondotta. Pohár köszön­tőjében a szov-Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió minisztertanácsa újév alkal­mából üdvözletet intézett a szovjet néphez. — Jó érzéssel búcsúztatjuk az 1962-es évet — hangzik az üzenet. — A Szovjetunió eb­ben az egyetlen évben több ipari terméket gyártott, mint a háború előtti ötéves tervek idején együttvéve. A mező­­gazdaság dolgozói mintegy ki­­lencmilliárd púd szemester­ményt termesztettek és csak­nem 300 millió púddal többet adtak el az államnak, mint 1961-ben. Jet kormányfő végül kiállt az államok békés együttélése és barátsága mellett. 1962-ben a béke és a jó­zanság erői újra megmutatták hatalmukat s a karib-ten­­geri válság napjaiban veresé­get mértek a háborús erőkre. „A Szovjetunió békeszerető külpolitikája — amelyet tá­mogattak a szocialista álla­mok és minden nép —, va­lamint a kubai nép hősi ki­állása hazája függetlensé­géért és szabadságáért, elejét vette a termonukleáris világ­­katasztrófának.” Ezekben a napokban minden ember újra meggyőződött arról, hogy a hatalmas szocialista tábor képes útját állni a háború­­­­nak. f­ irdaüzlet a szovjet néphez Szilveszter Szfik­írósban Egy szilveszterestén láttam először Sztambult. Az esti ki­világításban a város egyetlen túldíszletezett, valószerűtlen káprázatnak tűnt. Tenger, ro­mantikus halászbárkákkal, csónakokkal. Az Ú­jévet han­gos jazz-zenével köszöntő ide­gen hajókról a partig hallat­szott a vidám zenebona. Az Aranyszarv öböl mentén a tengerpartra meredeken futó lépcsős, zegzugos sikátorok, zajos matrózkocsmák és ra­gyogó körutak felett a város több száz mecsetének karcsún sötétlő minaretjei álltak őrt. Távolabb, a Boszporusz Fe­kete-tenger felé eső szakaszán, a kikötőben veszteglő hadiha­jók komoran sötétlő árnyai csak fokozták a meseszerű ha­tást. Reggeli fényben persze minden más, de Sztambul így sem keltett csalódást.­­ Helyszűke miatt az udvart gyakran a háztetők pótolják. Sztambul tetői, furcsa kis ké­ményeikkel, a tengeri, párás szél ellen szurokkal feketére mázolt tűzfalaikkal, külön éle­tet élnek. A lapos háztetőkön citromfákkal, oleanderekkel és kis pálmákkal pompás kis kerteket rendeznek be, néme­lyik zárt lugast képez, mások­ra rálátni egy magasabb tető­ről. Bámulatos, mi mindent elbír egy-egy ilyen tető: fás­kamrát, baromfiudvart, s a ruhaszárító kötelek bonyolult hálózatát... Isztambul (Sztambulnak ez a mai neve) milliós város. A járműpark növelésével sem le­het már megoldani a régi vá­rosépítkezés okozta forgalmi nehézségeket Ezért évek óta nagyarányú városrendezési munkálatokat folytatnak. Egész utcasorokat bontottak és bontanak le, hogy kiszélesítsék a főútvonalakat. Megváltozik az egész városkép. Az átren­dezés, főleg a vagyontalanabb rétegek számára, zökkenőkkel jár: a kiköltöztetetteket nagy­részt a városon kívüli sátrak­ban vagy hullámlemez barak­kokban helyezték el, s a kilá­tásba helyezett kártérítés több éves perspektíváját sokan tá­volinak és bizonytalannak lát­ják. .. Üszküdar Isztambulnak a Boszporusz túlsó partján, — tulajdonképpen már Ázsiában — fekvő városnegyede. Innen indulnak tovább a vonatok Törökország ázsiai része és a főváros, Ankara felé. Üszkü­­darba motoros komphajó visz át Az átkelő állomás előtt lovasszekerek, elegáns gépko­csik, autóbuszok, kerékpárok és teherhordó szamarak vá­rakoznak a komphajóra. A kocsisorok között fürgén ci­káznak az alkalmi árusok: frissen halászott halat, birka­­belsőrészből készült nyalánk­ságokat, émelyítően édes sza­gú csemegéket, gyümölcsöt óriási kerek réztálcákon illa­tos sötét teát kínálnak.­ Kék Mecsetnek is hívják a Sultan Ahmet templomot; fa­­yence falburkolatának kékes­zöld színe kékre festi a me­cset 260 ablakán beáradó fényt. Ez a mecset 350 éves. Ma már a turisták is belép­hetnek a templomba. Kemal pasa, vagy ahogy a törökök nevezik, Ata Türk, a nők egyenjogúsítása terén is sokat tett. A mecsetekben azon­ban még a régi szokások uralkodnak. A nők a temp­lom bejárati, hátsó traktusá­ban, egy oszlopokkal körül­határolt helyen szoronganak, a férfiak viszont a templom tágas belsejében kényelmesen üldögélnek. A városokban már nincs ilyen megkülönböztetés. Vidéken viszont, helyenként még ma is dívik a feleségek megvásárlása, s a parasztok­nál elő-előfordul még a tör­vénnyel tiltott többnejűség. Murai Mária londoni telefontudósítás: Elkeseredett éjévi hangulat, vita a „nassaui kapituláció“ titkos záradékairól London, január 1. Hóförgeteget kavaró jeges szélrohamok ostromolják már a hatodik napja a brit szigete­ket. Az új esztendőre ébredő Anglia ma reggel nagy ügy­­gyel-bajjal ásta ki magát a vastag hótakaró alól, hogy dologhoz lásson az év első munkanapján. 1963. január el­sején ugyanis csupán Skóciá­ban kellett leküzdeni a szil­veszteri whisky utóhatásait, a szigetország más vidékein a gyakorlatias angol hagyo­mányoknak megfelelően már karácsonykor letudták az új év köszöntését is. Az angol főváros macskajajos hangu­lata azonban azóta is egyfoly­tában tart, s az évtizedes me­teorológiai rekordokat döntöge­tő hófúvás sem tudta elterel­ni a figyelmet a politikai ber­kekben dúló viharokról. Hét­főn Macmillan miniszterelnök tanácskozott a nassaui Sky­­bolt—Polaris-rakéta cserebere stratégiai, anyagi és politikai következményeiről az érintett miniszterekkel. Beavatott for­rások szerint a légierő és a repülőgépipar vezetői való­sággal tüzet okádnak, mert a Skybolt program lefú­jása múzeumba juttatta a Vulcan mintájú atom­bombázókat, amelyekre egymilliárd fontot köl­töttek, további sok száz millió font­­sterlinges repülőgép megrende­lések elmaradásáról nem is beszélve. A flotta vezetői sem különösebben boldogok, hiszen ha a hatvanas évek vége felé el is készülnek az első angol Polaris atomtengeralattjárók és ha valóban megkapják hozzájuk az amerikai Polaris rakétákat, ezek már a NATO „atomközösség” részét alkot­nák, természetesen amerikai ellenőrzés alatt. „Belépni, vagy nem belép­ni” előreláthatólag ez lesz az angol politikai élet első szá­mú dilemmája az új eszten­dőben is. A közhangulat egyre in­kább a Közös Piac ellen fordul. Politikai szakértők pillanat­nyilag arról tanakodnak, hogy a két lehetőség közül: — a betuszkolás, vagy a küszöbről való dicstelen visszavonulás —, melyik hoz súlyosabb vá­lasztási vereséget a csatlako­zás párti konzervatív kor­mánynak? Pártkülönbség nélkül teljes az egyetértés abban, hogy az 1962-es esztendő súlyosan megterhelte az angol veszteséglistát és nagyot hanyatlott Nagy- Britannia világhatalmi szerepe. Többen mint ott tartanak, hogy javasolják: az egyszerűség kedvéért hagyják el a „nagy" jelzőt a „Britannia” elől. Köves Tibor Parasztfelkelés Peruban Lima, január 1. (MTI) Perui sajtó­jelentések sze­rint az ország déli részén a fővárostól mintegy 500 kilo­méternyire délkeletre fekvő La Convencion völgyben pa­rasztfelkelés tört ki- A föld­művesek megtámadták a nagybirtokosok épületeit. Az uralkodó katonai junta csa­patokat küldött a völgybe. Egyes hírek szerint a fegyve­resek 43 parasztot gyilkoltak meg, holttestüket a folyóba dobták. A perui parasztszövetség nyilatkozatot adott ki. Ebben közli, hogy a földművesek általános sztrájkot robbanta­nak ki, ha a junta nem von­ja vissza csapatait a völgyből és nem állítja helyre az al­kotmányban biztosított sza­badságjogokat Cuba­­i Január elsején négy éve annak, hogy kikiáltották a Kubai Köztársaságot. Négy esztendeje van valóban szabad föld Amerikában. Egy kis szigetország, amelynek hősi népe legyőzte külső és belső elnyomóit, kezébe vette sorsa irányítását, s a szocializ­mus útjára lépett. Négy esztendő alatt a nemzetközi imperializmus számta­lan kísérletet tett Kuba, a fiatal, szocialista ország megfoj­tására. De korunk meghatározó ereje, a szocialista tábor mindannyiszor teljes súlyával, határozottan kiállt a kubai nép mellett. Éppen néhány hete, hogy az USA vezető körei döntő csapást akartak mérni a kis országra, s felidézték a világháború fenyegető rémét is. De a Szovjetunió, a békéért harcoló százmilliók ereje, ismét lefogta a gyilkolásra kész kezeket. Elvtársias, baráti, meleg szeretettel köszöntjük legfiata­labb testvérünket, a Kubai Köztársaságot és hős népét ma,­­a szabad ország negyedik születésnapján. AZ ÉV HŐSE A hidegháború egyik hírhedt amerikai szócsöve, a Time című hetilap. Annál feltűnőbb, hogy dec. 28-i számában a „levelek” rovatban ama olvasóinak véleményét idézi, akik az „év hősének” Hruscsov szovjet miniszterelnököt mond­ják. A Time levelezői is — mint a fényképmásolatból olvas­ható —, hálájukat fejezik ki Hruscsovnak. p|g| ; ( ítii i' ? A teuton kard Panaszkodik nyugati partnereire a Westdeutscher Rund­funk, mert nem látja eléggé biztosítva részükről a támoga­tást az NSZK katonai hatalmához.­­Mielőtt továbbmennénk, tisztázni kell egy fogalmat, ame­lyet a nyugati politikai, katonai és sajtókörök sűrűn használ­nak, nevezetesen a „pajzs” és a „kard” fogalmát. „Pajzson” értik a védelmi és úgynevezett megtorló haderőt — „kardon” pedig a támadásra, intervencióra, provokációra alkalmas erőket. Nos, vajon attól kedvevesztett-e a Westdeutscher Rund­funk, hogy Nyugat-Németország NATO erői „csak” a „pajzsban” vesznek részt és távoltartják őket a provokációs­intervenciós erőktől? Szó sincs róla! Bizonyos elégtétellel állapítja meg, hogy a német részvétel a NATO kardban már ma is olyan nagy, hogy aligha kérdéses, milyen rang illeti meg a szövetségi rendszerben. Míg Európai népei, sőt a világ népei éppen emiatt a teu­ton „rang” miatt nyugtalankodnak — a W. R. még ezt is kevesli. Azért panaszkodik, hogy a bahamai angol—amerikai tárgyalások, szerinte, az összes atomfegyvereket a „NATO- pajzs” rendelkezésére bocsátják, míg a „kard” kizárólag kon­vencionális fegyverzettel lesz ellátva. Ez hát az ő bajuk! Az ember szinte látja, amint az evés közben megjött étvágy elméletének igazolásaképpen a hitleri háború végén örökös „fegyvertelenségre” ítélt teuton-revan­­sisták az asztalt verik, mert „kardot” szeretnének látni a ke­zükben, nukleáris kardot, támadó rakétákat, és támadó hid­rogénbombákat ... Az a véleményünk, hogy éppen ez a szemérmetlen mohó­ságuk juttatja egyre gyorsabban arra a meggyőződésre a világ népeit, hogy igenis meg kell kötni a német békeszer­ződést. Mert a teuton-kardból erre az évezredre elegünk volt. Sőt, a következőre is. (g.) Párizsi telefontudósítás: De Gaulle újévi köszöntőjében a nyugat-európai uniót dicsőítette Párizs, január 1. Párizs vidáman szilveszte­rezett. Nemcsak a Maximé­ban, ahol Lollobrigida járta a twistet, hanem a Quartier Latin és a Montmartre sze­rény mulatóiban is kitűnő volt a hangulat.­­Éjféltájban különösen benépesedtek az utcák, a szemerkélő eső sem zavarta a lakosságot abban, hogy az új esztendőt, szokás szerint, az utcán köszöntse. Újév napján kihalt volt Pá­rizs. Csupán az Elysée-palota környéke élénkült meg már kora reggel. De Gaulle reggel 9 órára rendelte magához mi­nisztereit, hogy meghallgassa­­ újévi jókívánságaikat. A tábornok hétfőn este be­szélt a televízióban, ezúttal is nagyon meg volt elégedve az elmúlt évvel és nagy derű­látással beszélt a jövőről. A francia külpolitika leg­főbb célját a nyugat-európai gazdasági, politikai és kettő-, nai unió kiépítésében jelölte meg. Ez létrehozza az egyen­súlyt az Egyesült Államokkal, sőt, „ha a keleti országokban beáll a „nagy enyhülés”, oda vezet majd, hogy velük együtt szervezzük meg az egész kon­tinens békéjét és életét” — mondotta. „Elérkezett az ideje­­— mondotta —, hogy Franciaor­szág messze tekintsen és ma­gas célokat tűzzön ki...” De Gaulle homályos cél­zásaiból nem derült ki, hogy milyen választ szán Kennedy nassaui javaslatára, mennyi­ben tartja összeegyeztethető­­nek a közös NATO atomerő tervét Franciaország atom­­fegyverkezésével. A tábornok hangjából azonban arra lehet következtetni, hogy nem elégszik meg a másodrendű szereppel, sem az atlanti kö­zösségben, sem a világ­ka porondján. i­ Leder« *

Next