Hétfői Hírek, 1964 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1964-10-19 / 43. szám
Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség, Kádár János beszéde a pályaudvaron sére törekednek. Mindebben nagy segítséget jelentettek számunkra az SZKP történelmi jelentőségű kongresszusai, valamint a kommunista és munkáspártok által közösen kidolgozott és elfogadott 1957. és 1960. évi moszkvai nyilatkozatok. Az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormánya erre az eszmei segítségre támaszkodva töretlenül halad tovább az eddigi úton. „Továbbra is minden erőnkkel küzdünk a nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdításáért a szakadárok ellen. Fáradhatatlanul munkálkodunk azon, hogy egységünk erős és megbonthatatlan legyen!” — hangsúlyozta végül Fehér Lajos, majd átadta a szót Kádár Jánosnak. A magyar párt- és kormányküldöttség, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kormányának meghívására Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett. A delegációval együtt jött Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, aki a határon fogadta a küldöttséget, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, aki részt vett a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi útján. A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, politikai, gazdasági, társadalmi életünk sok más vezető személyisége fogadta. Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek vezetői is. Részletes, képes telex jelentéseim fa Tokióból Zsivótzky ezüstérmes ummm legyeztek a római n ei Virágokkal üdvözlik a hazatért Kádár Jánost és Kállai Gyulát (Szilvásy z. Kálmán felvétele) Fehér Lajos üdvözlő szavai •A zászlódíszes Nyugati pályaudvar előtt sok ezren gyűltek össze a magyar párt- és kormányküldöttség fogadására. A magyar és a lengyel Himnusz elhangzása után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet. Hangsúlyozta: a nézetek és a tapasztalatok kicserélése lehetővé teszi, hogy a két nép még szorosabbra fűzze kapcsolatait, hiszen a hagyományos magyar—lengyel barátság ma még szilárdabb, mint bármikor, mert tartalma a békéért, a békés egymás mellett élésért, a szocializmusért, a kommunizmusért folyó harcra való összefogás. A két ország párt- és kormányvezetői a szocialista országok közti munkamegosztás, a lengyel— magyar összefogás fejlesztés Kádár János beszéde .— Mindenekelőtt engedjék meg — kezdte beszédét Kádár János —, hogy valamennyi hazaérkezett elvtársam nevében és a magam részéről őszintén megköszönjem a szíves fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. — Elvtársak! Lengyelországban elvtársi módon fogadtak bennünket, baráti, testvéri légkör vette körül küldöttségünket. Úgy érezzük, hogy missziónkat, amellyel bennünket odaküldtek, teljesítettük. Jelenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban hazaérkezett. (Nagy taps) Hazaérkezni pedig szintén nem rossz. (Taps.) — Lengyelországban nagyon sok emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Beszéltünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel Népköztársaság legfelső vezetőivel és a szocializmust építő lengyel nép egyszerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoztunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy megnevezzem, felsoroljam mindazokat a helyeket, ahol a lelkünkre kötötték, hogy ha hazaérkezünk, adjuk át pártunk tagságának, a főváros lakosságának, a magyar munkásosztálynak, az egész szocializmust építő magyar népnek lengyel elvtársaink, barátaink testvéri üdvözletét. Engedjék meg, hogy megmondjam, hogy személy szerint Gomulka elvtárs, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának első titkára, Ochab elvtárs, a Lengyel Ál- — Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és népünk a szocializmusért, a szocializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képességünktől, tudásunktól telhetően idehaza is mindnyájan ezért dolgozunk. Ugyanazt a célt szolgáljuk a külpolitikában és a testvéri szocialista ország államtanács elnöke, Cyrankiewicz elvtárs, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának, kormányának tagjai, Varsó lakossága, Krakkó lakossága, Nowa Huta lakossága, az ottani Lenin Kohászati Művek dolgozói, a Varsói Gépkocsigyár dolgozói és a velünk találkozó dolgozók még számos más helyen, nyomatékosan kérték, hogy mondjuk meg: ők is testvéri üdvözletüket küldik. Ezennel átadom. (Nagy taps.) hoz fűződő kapcsolataink fejlesztésében is. Ha megengedik, először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, nagyon komoly, beható és eredményes tárgyalásokat folytattunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Lengyel Népköztársaság hivatalos képviselőivel, kor(FOLYTATÁS A 3. OLDALON) Eredményes tárgyalások Vízilabdázóink ragyogó hajrája 1 1 perc alatt 3 gól és 2 aranyérem Káprázatos eredmények az olimpián Vasárnap ismét nagy napja volt Tokióban a magyar sportnak. Aranyérem, ezüstérem, egy sereg frissiben támadt reménység, volt minek örülni, volt miben bizakodni Vízilabda-csapatunk tréfád kedvében volt vasárnap. Amúgy sem túlságosan biztató gólarányát a mindent eldöntő magyar—szovjet meccs első két negyedében egy kicsit még tovább rontotta, hogy aztán fantasztikus hajrával mondja ki a poént, nyerje meg nyolcévi szünet után ötödik olimpiai bajnokságát. 1932 — Los Angeles, 1936 — Berlin, 1952 — Helsinki, 1956 — Melbourne és most 1964 — Tokió! Laky Károly tanítványai folytatták a Komjádi-féle hagyományt, a döntő pillanatban újra, aranycsapattá kovácsolódtak. Gyarmati Dezsőnek karrierje öt olimpiáján három, Boros Ottónak három olimpián két aranyérem jutott osztályrészül. Bámulatra méltó teljesítmények ezek! Aztán a labdarúgók! Nagyon nehéz mérkőzésen két vállra fektették a románokat. Nemesfémet szerzett vasárnap Zsivótzky Gyula is, a kalapácsvetés döntője után — akár Rómában — az olimpiai dobogó második fokára léphetett. Sokáig vezetett, a szovjet Klim az utolsó sorozatban dobta túl. Az olimpia „kibice” egy pillanatra talán bosszankodhatott ezen ... balszerencse, gondolhatta, Földi és Kulcsár után ez már a harmadik eset, hogy az utolsó pillanatban csikarják el tőlünk az aranyat Zsivótzky Gyula — emlékezzünk — fél esztendeje súlyos betegséggel küszködött, kétséges volt az is, felépül-e egyáltalán. Talán az ő teljesítménye a legcsodálatosabb. A magyar atlétika erős legénye, ez az acél ember ezüstöt szerzett Tokióban, ismét túljutott a 69 méteres „hanghatáron”. Jupiter Pluvius haragos kedvében volt vasárnap, trópusi esőt zúdított a Meidzsistadionra, feláztatta a talajt holtbiztos esélyeket mosott el. Bombameglepetés: Ralph Boston nem szerezte meg az aranyat, a távolugrás bajnokságát az angol Davies nyerte. Szerencse, hogy a kötöttforgású birkózás küzdelmeit fedett helyen bonyolítják le. S a szőnyegek tájáról is biztató hírek érkeznek. Pólyák Imre súlycsoportja élén áll, Kozma „Pistike” első két mérkőzésén nem szerzett hibapontot, két ellenfelét is két vállra fektette. Pezseg az élet Tokióban, teljes kapacitással működik az olimpia nagyüzeme. Sportolóink az első héten káprázatos eredményekkel örvendeztettek meg, magasan túlszárnyaltak mindenféle normát. Bizakodva nézhetünk az olimpia „második félideje”felé is. — TUDÓSÍTÁSAINK A HATODIK OLDALON - Megalakult az angol kormány — az évszázad legkisebb parlamenti többségével LONDON: Meddig tartja magát az új kormány? Ez a kérdőjel meredt a vasárnapi lapokból a brit polgárokra, miközben kiadós reggelijük mellett — 13 év óta először — ismét munkáspárti miniszterek neveivel ismerkedtek. A változás vágyának és a változástól való félelemnek célfotóval eldöntött küzdelméből ma reggelre megszületett az évszázad legkisebb parlamenti többségű kabinetje. A 630 választókerületben lezajlott hatalmas versenyfutás mindössze 13 mandátumnyi különbséggel dőlt el a két főrivális között, alig 200 ezer szavazattöbblet biztosította, hogy pénteken délután Harold Wilson, a Downing street0. főbejáratán vonult be a tvkamerák pergőtüzében, Sir Alec Douglas-Home pedig őfelsége újdonsült, konzervatív ellenzékének vezéreként távozott a miniszterelnöki rezidencia hátsó kiskapuján. A konzervatív Sunday Telegraph „boldog, de rövid életet” kíván az új kormánynak, a többi tory-újság 6—18 hónapos élettartamot jósol a munkáspárti hatalomnak. Tagadhatatlan, hogy a mikroszkopikus parlamenti többség (mindössze négy mandátum, ha a 9 liberális képviselőt is az ellenzék oldalára számítjuk) nem nyújt „üzembiztos” parlamenti támaszt a válságos pénzügyi helyzettel, az égető bel- és külpolitikai problémákkal birkózó új kormánynak. Megfigyelők emlékeztetnek a hatmandátumos többséggel 1950-ben másodszor hatalomra került Attlee-kormány húszhónapos vergődésére, amikor a konzervatív ellenzék szüntelen parlamenti obstrukciója közepette a beteg képviselőket tolókocsikon és hordágyakon vitték szavazni, hogy a kormány elkerülje a bukást. Most is elegendő egy kisebb influenzajárvány, hogy a munkáspárti többséget „levegye a lábáról”. A komor hangú konzervatív jóslatokkal ellentétben az új kormány lehetőségei mégis kedvezőbbek, mint azt a parlamenti mandátumok megoszlása mutatja. Ez az arány az angol választási rendszer sajátosságai következtében távolról sem fejezi ki az ország politikai színképében végbement eltolódás tényleges mértékét. A 12 millió konzervatív szavazattal szemben összesen (a liberális és a más kisebb pártokra adott szavazatokat is ide számítva) 15 és fél millió szavazópolgár mondott nemet a tory-kormány újabb meghatalmazási kérelmének. A csütörtökön lezajlott választás eredménye kétségtelenül az, hogy a 13 éven át háborítatlanul uralkodó konzervatív áramlat megfordult, és világosan kimutatható a közvélemény balratolódása, vagy legalábbis az eddiginél lényegesen korszerűbb és észszerűbb bel- és külpolitika követelése. 1950-ben a hatmandátumos többség a vereség kezdetét jelezte az Attlee-kormány számára, ezúttal azonban még a négymandátumos munkáspárti többség is a haladás kezdete lehet, ha az évszázad legfiatalabb miniszterelnökének, a 48 éves Harold Wilsonnak lesz bátorsága, hogy választási programjánál lényegesen radikálisabb politikával szerezze meg a változásra vágyó tömegek támogatását. Köves Tibor