Hétfői Hírek, 1966 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-31 / 44. szám

“­plm Néha átjátszották. BELEI: A teve­S- BAKOS: Feltűnt­ben biztosabb volt, hogy nem tűnt fel. Persze, a vizes Dehát ez volt az el­földre lefeküd­­ső válogatottsága. MÉSZÖLY: Majd­nem eljutott odáig, hogy akkor sem hibázhatott volna, ha akar. SÍPOS: Sokszor azt is elintézte, hogy az osztrákok oda- Vigyék hozzá a labdát. JH­ASZ: Felvette a birkózást az osztrákokkal. Meg­mutatta, hogy szin­tén ismeri a dupla­ Nelsont. MATH ESZ: Min­den harmadik át­adása sikerült, de ezzel aztán a há­lóig lehetett jutni. RÁKOSI: A me­zőnyben rengete­get dolgozott, Pichler kapuja előtt gyakran elaludt. MOLNÁR: Ritkán találkozott a lab­dával. Igaz, hogy labda nélkül sem mutatott sokat. PUSKÁS: Lőtt, so­kat és gyorsan. Sajnos, rosszul állították be az irányzékét. Győzelem a száztizenegyediken MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 1:1 (h 0) f1 Hosszú évtizedeik óta játsszák a magyar—osztrák váloga­tott labdarúgó-mérkőzéseket, de a krónikák talán még egy­­ alkalommal sem jegyeztek fel olyan kegyetlen időjárást,­­ mint amely ezt a száztizenegyedik találkozót megelőzte. A ra­gyogó októberi napok után az utolsó hét vége már nem volt kegyes a futballhoz. Szombat óta szinte szünet nélkül zuho­­­­gott az eső, és vasárnap délelőtt sem lehetett számítani arra,­­ hogy kedvezőbb körülmények között lehet megtartani a mér­­t­öj­ezést. Messi, ez a válogatott mérkőzés azután bebizonyította, kik a labdarúgósport igazi szerelmesei. A délutáni zuhogó­­ esőben is szép számmal indultak el a Népstadion felé az ér­­­­deklődők, akik azután mintegy 25 ezren nagykabátokba, eső- s köpenybe burkolózva, esernyőkkel felszerelve dacoltak az idő-­s járással. Természetesen a Népstadionban senki sem „foglal­ja hátrá el” a helyét a 48 óra óta csuromvizes lelátókon, de a­­ futball barátai szívesen állták végig a másfél órát.­­ Annál is inkább szívesen — legalábbis a magyar szur­­­­kólók —, mert a válogatott együttes jól­ játszott és szép­­ győzelemmel búcsúzott az idei futballévtő,­lőbb ismét Albert volt a kez­deményező, s alakult ki az az akció, amely a brazilok ellen a világbajnokságon elért ra­gyogó gólhoz hasonlított. A magyar középcsatár pontosan juttatta a labdát az időközben beállt Renéhez, akinek a be­adásából — miként Liverpool­ban — Far­cas szerezte az osztrákok elleni harmadik gólt Már-már úgy látszott, hogy 3:0 arányú győzelemmel zárul a találkozó, amikor a hármas sípszó előtt Wolny góljával az osztrákok 3:1-re javítottak. A közönség elégedetten tá­vozhatott a Népstadionból: a nehéz körülmények között is jó teljesítményt nyújtott a ma­gyar csapat, győzelméhez egy percig sem férhetett kétség. De megnyugodva térhetnek haza Budapestről az osztrák Schlachtendummlerek is: nincs is olyan nagy baj Ausztria labdarúgósportjával, a jelen­legi válogatott — ha nem is Wundermannschaft — de fel­veheti a versenyt sok európai ország nemzeti tizenegyével. Nagyon sokat használt a ta­lálkozó színvonalának, hogy mindkét együttes támadó szel­lemben igyekezett játszani, s hogy ez nem jutott több gól­ban kifejezésre, abban nyil­ván szerepet játszott a csúszós talaj, amelyen nagyon sokszor alig lehetett kiszámítani a labda útját Lukács László Gyors gól­­­ja­iram Amint az előre várható volt, a megváltozott összeállítás szerint a magyar csapat olyan felfogásban játszott, hogy Mészöly mellett Sípos volt a második középhátvéd, a kö­zéppályán Mathesz és Rákosi igyekezett lefékezni az oszt­rák támadásokat A csatár­sorban Puskás és Farkas volt az előrehelyezett ék, Albert pedig hátravonva osztogatott. A nehéz talaj, az esős idő­járás nagy feladat elé állította mindkét csapat játékosait, akik ■— talán kicsit a várakozással ellentétben is — heves iram­ban kezdték a kilencven per­cet és a nézők szinte az első pillanattól jó küzdelemnek le­hettek a tanúi. Ahogyan ezt az utóbbi időben már meg­szoktuk, most is Farkas rúg­ta az ellenfél hálójába a lab­dát, már a hetedik percben. Az 1:0-ás vezetés után azt le­hetett várni, hogy gyorsan következik a folytatás, de az osztrák válogatott egyáltalán nem adta meg magát — Egészen jól játszanak az osztrákok — hallatszott a le­látókon innen is, onnan is és valóban, a finnországi 0:0 és a svédországi 1:4 után ez meg­lepetésnek számított. Ha a ma­­gy­ar csapat az első félidőben a mezőnyben dominált is, mégis elég kiegyenlített volt a já­ték, s az osztrákok különösen a balszélsőjük jóvoltából ve­szélyt is teremtettek, nem áll­tak messze még a kiegyenlí­téstől sem. A második félidőben az oszt­rákok egy új játékossal foly­tatták a játékot, míg a ma­gyar válogatott változatlan összetételben állt fel. Most is mintegy negyedóráig kellett arra várni, hogy végre kiala­kuljon a gólt­ ígérő támadás. Albert szinte tálcán nyújtot­ta a gólszerzési lehetőséget, de társai nem tudtak élni az al­kalommal. Mint már az első félidőben, most is elsősorban Albert játéka emelkedett ki­­a mezőnyből: ezen a mérkőzé­sen ismét bemutatta, hogyan kell a hátravont középcsatár szerepét betölteni. A csúszós talaj különösen ízlett a sok­szoros válogatott játékosnak, azt csinált a labdával, amit akart és ellenfele szinte po­tyogtak körülötte. Mindazok, akik a képernyőn végignézték ezt a találkozót, nemcsak Bu­dapesten, hanem a Szovjet­unióban, az NDK-ban és más országokban, nagy élményben részesülhettek. Albert az a já­tékos, aki mindent tud, amit csak egy labdarúgónak tudnia kell. Akárcsak Liverpoolban A találkozó utolsó szakasza előtt is Alberttel indult el a labda Puskás felé, a cél Far­kas és a csatár lövése , Glechner segítségével került a hálóba (2:0). Tíz perccel ké­ Elégedettség az öltözőkben A mérkőzés végén a ma­gyar csapat öltözőjében érthe­tően jó volt a hangulat. Ii­­lovszky Rudolf, az újonnan ki­nevezett szövetségi kapitány így nyilatkozott: „ A találkozó bebizonyí­totta, hogy nem volt alapta­lan a „félelem”. A vendégek kitűnően futballoztak, de meg­lepett, hogy időnként túl ke­ményen. A számszerű ered­mény valós. Egyénileg Gelei, Iliász, Sipos, Albert és a má­sodik félidőben Farkas tet­szett. Az osztrákoknál Sturm­­berger, Wolny és Flögel. Egy osztrák újságírónak ar­ra a kérdésére, hogy mi a ma­gyar csapat legközelebbi programja, Illovszky így fe­lelt: — Tudom, az érdekli, ját­­szunk-e a brazilokkal. Nos, lehetséges, hogy játszunk, Albert arról beszélt, ilyen jó osztrák csapattal régen játszott a magyar válogatott. Az osztrákoknál Edi Früh­­wirth kijelentette: — Nagyon színvonalas, jó mérkőzést vívtunk, de akár döntetlen is lehetett volna. A második gólnál Farkas lövé­sébe Glechner beletette a tér­dét, tehát öngól volt. A har­madik gólt viszont lesből kap­tuk. Koller, az edző, a hajdani sokszoros válogatott nagyon nyugodtan vonta meg a mér­kőzés mérlegét: — Szerintem reális az ered­mény. Nagyon jó magyar csa­pat az utóbbi évek egyik leg­jobb osztrák csapatát győzte le.. SAKK A magyar válogatott Havanná­ban újabb fölényes győzelmet ara­tott: Magyarország—Tunézia 3:0 (egy függő). A hatodik csoport to­vábbi eredményei: Hollandia—Li­banon 3 5:0,5. Venezuela—Belgium 2:1 (1), Kuba—Panama 2:0 (2). A csoport állása: 1. Magyarország 13 (1), 2. Kuba 11,5 (3), 3. Belgium 10­­), 4. Hollandia 3 (1). TOTÓEREDMÉNYEK A 7. OLDALON Stájer győzelem Vasárnap délelőtt a Hévízi úti pályára is jutott egy magyar­­osztrák találkozó. Itt­­ meglepe­tésre a vendégek győztek. Stájer vál.—BLSZ vál. 5:2 (2:2) Hévízi út, 2900 néző. Vezette: Ma­­tisz. Hideg időben, mély talajon ke­rült sor erre a mérkőzésre is. Az első félidőben egyenlő erők küz­döttek, szünet után a rutinosabb­nak tűnő vendégcsapat biztosan harcolta ki a győzelmet. Góllövők: Peistinger (2), Stein, Wagner, Zahn, illetve Fazekas (2). A Népstadionban: Osztrák Ifjú­sági—Magyar Ifjúsági 3:2 (0:0). HÉTFŐI HÍREK Politikai hetilap Főszerkesztő: Baló László Szerkesztő: Révész Gy. István Szerkesztőség:­­Hétköznap: vm., Gyulai Pál utca 14. Telefon: 137—660 Vasárnap: vm., Somogyi Béla utca 6. (volt Rökk Szilárd utca) Telefon: 142—220. 343—100 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Terjeszti a Magyar Posta Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Budapest vm., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 142—220. 343—100 Index: 25 373 Szikra Lapnyo­nda' Osztrákok­­ a lelátón A vigasztalanul csatakos, esős déle­lőttön a Körúton több „Schrecklichet”, mint „iszo­nyút" hallani. A szokásos S­chlachtenbummler-invázió. Síppal, kerepelővel, zászlóval. S eredmény ide, eredmény oda — már ami a múltkoria­kat illeti — legyőzhetetlen op­timizmussal. Lelkesen muto­gatják a félkezüket, ötöt rúg­­nak. Csak azt nem mondják, hány hét alatt... A „Nemzetiben” délelőtt 11-kor halászlét és paprikás­­csirkét rendel a jól megter­mett Frédi Schulz, a bécsi motorszerelő: — Ami biztos, biztos, leg­alább a délelőttöm legyen kellemes... Az utóbbi időben Budapesten mindig így bebiz­tosítom magam... (­em tette hiába.) Kint a pályám hirtelen Bécsben érezhetjük magunkat. Ha kevesebben vannak is a sógorok, fanban ki sem lehet fejezni, mennyivel jobban tudnak biztatni. Farkas gólja sem veszi kedvüket. Egy jó­kedvű, kicsit bebarackozott bé­csi magyarázza szünetben ma­gyar szomszédjának. — End­e ... egal..­. wenn nicht... hamm-hamm... S piros kokárdájára mutat. Szóval megeszi, ha nem egyenlítenek. K­ •— Majd jövőre, Bécsben. Egy ötöst rúgunk. Ilyen önbizalommal hegye­ket lehetne elmozdítani he­lyükről ... A csúcsot az a szurkoló vitte el, aki így magyarázott: — Tulajdonképpen 2:2... Wolny mellett Glechner is rú­gott egy gólt... S elégedetten hajtotta össze zászlóját. Morvay Tihamér ALBERT: Ismét nagyszerű diri­gensnek bizonyult, jóllehet Sturny­berger igyekezett eltörni a karmes­teri pálcáját. FARKAS: Időn­ként felbukkant az esőben és lőtt egy gólt. Ezt még két­szer megismételte (egyszer Glechner közbejöttével). BENE: Azért jött, hogy előkészítse a harmadik gólt. De egyébként is na­­gyon igyekezett. A mérkőzés filmje MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 3:1 (1:0). Népstadion, 25 000 néző. Vezette a svájci Huber — megfe­lelően. Esős, hűvös idő, csúszós pálya. Gólok: Farkas (7* P*, 72. és 84. p.), Wolny (89. p.). Caere: Brei­bert helyett Gebhardt a szünetben, Mészöly helyett Bene (62. p.). 1. PERC: Albert indítja el a labdát, de a partvonalnál Rákosit szerelik, aztán Bakos, M­iathesz, Farkas a labda útja, végül mellé szálk 4. PERC: Sípos szabálytalanko­dik, Gelei véd. Az ellentámadás­ból Puskás kitör, labdája a kapu fölé kerül. 6. PERC: Fölénybe kerül a ma­gyar csapat, Ihász is előretör, Al­bert cselez, Farkas előtt a labda. Lövés­­ mellé. 7. PERC: Puskás—Molnár ak­ció, beadás, Rákosi a kapu felé sodorja a labdát, Farkas ott te­rem és közelről a hálóba vágja (1:0). 8. PERC: Feljönnek az osztrá­kok, Mészöly kivár, Párizs lő, de Gelei szögletre ment. Aztán ismét a magyar kapus véd bravúrosan, újabb osztrák szöglet. 20. PERC: Puskás—Albert és sa­játok, gyenge a lövés, a kapus véd. 22. PERC: Puskás szeren­d Al­bertet. Újabb osztrák szöglet. 26. PERC: Farkast gáncsolják, a szabadrúgást Sipos a sorfalba lövi. 29. PERC: Rákosi—Puskás akció, mellélövéssel. 83. PERC: Molnár bead, Farkas átlépi a labdát, de Puskás irány­zéka rossz. 35. PERC: Puskás—Farkas akció, lövés, a kapus véd. 37. PERC: Puskás beadás, Mol­nár előtt a labda, de elcsúszik. 38. PERC: Veszélyes osztrák tá­madás, Bakos önfeláldozóan ment. Sípos talpal, szabadrúgás­­ mellé. 42. PERC: A magyarok birtoká­ban a labda, de a 16-osnál nem jutnak tovább. 46. PERC: Az osztrákok kezd­ez­nek, de utána Farkas—Albert aik­r­ció, s a kapus véd. 51. PERC: Előrejönnek a ven­dégek, Sipos hibáz, delei szögletre hárít. 54. PERC: Ihászt átjátsszák, a szélső előtt szabad az út, beadás, a labda elgurul a magyar kapu előtt, oda a helyzet. Újabb két osztrák roham, de lesen akad el. 57. PERC: Rákosi beadásából Farkas hiába ér el gólt, előzőleg a partjelző int. 59. PERC: Albert—Farkas—Pusz­kás’ támadás, a kapus véd. 62. PERC: Mészöly helyett Bent áll be a csapatba. 63. PERC: Támadnak az osztrá­­kok, Gelei szögletre véd. 72. PERC: Albert indítja el Pus­kást, a csatár bead, Farkas a 16-osról lő, Glechner beleteszi a lábát, s a labda a vetődő kapus mellett kerül a hálóba (2:0). 77. PERC: M­iathesz J Ihász a lab­da útja, Bene a döntő pillanat­ban a levegőt találja el. 79. PERC: Feljönnek az osztrá­kok, több támadás végződik mel­lélövéssel. 84. PERC: Albert kitűnő labdá­jával Bene száguld el a jobbszé­len, beadását Farkas „egyből” to­vábbítja a hálóba (3:0). 88. PERC: Geléi két ízben is bra­vúrosan véd. 89. PERC: Bal oldali osztrák tá­madás, Bakost átjátsszák, s a be­adásból a kitűnő Wolny közelről gólt szerez (3:1). Utána vége is a mérkőzésnek. MAGYARORSZÁG: Geld­i— Bakos, Mészöly, Sípos, Ihász — Mathesz, Rákosi — Molnár, Puskás, Albert, Far­kas. AUSZTRIA: Pichler — Breibert, Glechner, Dimber­­ger, Viehböek — Himschrcdt, Sturmberger — Pariig, Wolny, Flögel, Sauer. A-mikrofon mellől A TAKTIKAI ÉRTEKEZ­LET ELŐTT. Illovszky fel-­alá sétál az öltözőben, a terem kö­zepén a mágneses tábla, rajta a figurák, s a felrajzolt takti­ka. Ihász egy karosszékben: „Ideges a mester?” „Mindig így gyalogol, ilyenkor lejátsz­­sza előre a mérkőzést. Ha kell, akár az eredményt is meg­mondja.” Próbát teszek: „Mennyi lesz?” „Három-egy!” Farkas jön, boldogan: „Rá­kosi Gyuszi átvette tőlem, a 11-es mezt. Ez jó jel, biztosan rúgok gólt Remélem, a győz­test .. Mészöly kevésbé boldog: „Fáj a térdem, pénteken eles­tem, mára bedagadt. Nagyon kellemetlen!” I. FÉLIDŐ. Nemzetközi tár­saság az egykori rádiófülké­ben, közöttük Mátrai Sándor: „Nem irigylem a pályát a fiúktól, csak szemre ilyen szép zöld a gyep. Sok lesz a csúsz­kálás.” Farkas belövi a vezető gólt. „So, ein dummes Tor!” — sóhajtja Langisch, az osztrák szövetség titkára. „Csak ne kapjunk túl sokat” é­s Solti Dezső az Intertől megérti ag­godalmát: „Glechner túl ne­héz ehhez a talajhoz és a söp­­rögető szerepkörhöz. Középütt sok gólt lőhetnek a magya­rok.” A 20. percben Barcs Sándor megcáfolja az előtte szólókat. „Jó, küzdőképes oszt­rák csapat ez. Nem lesz köny­­nyű győzelem.” Közben Albert átkígyózik három ellenfélen: „Világklasszis ez a fiú, aligha tudják ezt utána csinálni” — áradozik. Sípszó. Langisch elégedetten dörzsöli a kezét: „Jobban megy, mint ahogy vártam...” II. FÉLIDŐ. Sturmberger rákacsint sípszó előtt a mik­rofonra, mint aki elégedett csapatával, önmagával, a kö­zönséggel és az eredménnyel. Sípszó után pedig — mint akit felhúztak — megállás nélkül fut, szerel, kapura tör. A kar­mesteri pálca azonban Fiegel­­nél — lábbal és szóval irá­nyít. „Most rúgjunk gólt” — buzdítja társait, de aztán ép­pen ő hagyja ki a nagy­­lehe­tőséget. Illovszky állandó kapcsolat­ban áll játékosaival, szinte percenként szól a tanács, megjegyzés, utasítás. „Puskás, balra... Farkas, beljebb. .. Rákosi, hátrább .­ Mészöly ,kiint a pálya köze­péről, rámutat a térdére, kar­ját széttárva jelzi: nem megy tovább! A kapitány azonnal intézkedik: „Bene, melegíteni, Mathesz megy hátra Mészöly helyére!” Bene gyorsan meghálálja a kapitányi bizalmat. Úgy lövi be a labdát, mint a brazilok ellen. Farkas érkezül, s máris 3:0. Úgy tűnik, vége. De az osztrákok nem adják fel. A búcsúzó kapitányért, Früh­­wirthért harcolnak. Ahogy megígérték, az első perctől az utolsóig. Aztán vége, a pálya köze­pén baráti kézfogások, s ezek­ben a jövő ígérete: még egy évtized,­s, meglesz a 125. ma­gyar—osztrák is! Lefelé jövet Farkas lép a mikrofonhoz: „Nehéz győze­lem volt Száz százalékkal jobban játszottak az osztrá­kok, mint a világbajnoki se­lejtezőn!” Albert Flórián: „Ha mindig győznénk, sose bánnám, hogy én nem lövök gólt. Az a fon­tos, hogy mi nyerjünk.” Igaza van. • Szepesi György

Next