Hétfői Hírek, 1967 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1967-09-04 / 36. szám

Megfelel a besorolásnak? Körúton a Dunakanyar öt vendéglőjében A Hétfői Hírek múlt heti számában a vendéglátóipari besorolásokat szabályozó rendeletről írtunk. Most — s­ Központi Népi Ellenőrzési Bizottság két szakemberével együtt — meglátogattuk a Duna­kanyar néhány étter­mét, s megnéztük: osztály­besorolásuk megfelel-e a rendelet előírta követelmé­nyeknek. Íme, az eredmény: Kifogástalan Vác, Kőkapu. „B”-kategó­­riájú — vagyis II. osztályú — kisvendéglő. Minden ki­fogástalan: helyiség, beren­dezés, teríték. Az étel- és italválaszték bőséges, az elő­írt egy specialitás helyett több is szerepel az étlapon: például rántott libamáj, vad­­­szelet és egyéb jó falatok. Ki­tűnő II. osztályú kisvendég­lő — „L osztályú” udvarias­sággal! Olyasmit hallunk, ami máshol gyakran elma­rad: „Tessék parancsolni...”, „Kös­zönöm!”, „Ízlett az étel?”, „Kedves egészségére!” sorolható „önki”-ne­k megad­ták a II. osztályú működési engedélyt. Ez a kis mesterke­dés — vagyis a II. és III. osz­tály árkülönbözete — ételen­ként 2—3 forint többletkiadás a fogyasztónak s ugyanannyi jogtalan többletbevétel a vál­lalatnak. Visegrád, Vár Étterem. A kifüggesztett tábla szerint I. osztályú, de az előírt köve­telmények közül egyiknek sem felel meg. A falakon nyi­rokfoltok, a terasz betonja töredezett. Az egységes for­maruhát fehér pincérkabát jelképezi, horpadt pléhtálcán hozzá is — a rendelet előírta rozsdamentes, vagy ennél ne­mesebb anyag helyett — az egyetlen kapható hűsítőt: a málnaszörpöt. Mitől I. osztályú ez az ét­terem? A válasz kissé elké­pesztő: „A Dunakanyar rep­rezentatív idegenforgalmi táj, ahol a külföldiek megkíván­ják, hogy legyen legalább égi­ I. osztályú étterem...” (!!!) Ezt itt, láthatóan, úgy értel­mezik, hogy egyszerűen ki­teszik a feliratot: „I. osztá­lyú” — s ezzel az ügy „el van koronálva”. Elsőbe illő II. osztályú Vác, Deákvár Étterem. A DCM lakótelepének egyik nagyon szép épülete. Korsze­rű, választékos, ízléses be­rendezésű étterem, kerthelyi­ség, csinos presszó. A sze­mélyzet formaruhában, a kétnyelvű étlap négyféle le­vest, öt-öt fajta köretet, sa­látát és halételt, és több mint húszféle sültet kínál. A fel­szolgálás kifogástalan. Az ember azt hinné, hogy I. osz­tályú — pedig II. osztályú. A Váci Vendéglátóipari Vál­lalat — a Duna-balpart gaz­dája — a kívántnál is jobb feltételeket teremtett itt. Okos üzleti politika ez: nagy is a forgalom! Mitől I. osztályú? Visegrád, önkiszolgáló Ét­terem, a túlsó parton, a kompátkelő­helynél Sorba áll a vendég a melegpultnál, műanyag tálkában megkapja az ételt, kiveszi a tartóból az alumínium evőeszközt, oda­­viszi egy asztalhoz s leül mel­lé. Ezért azonban pontosan annyit fizet, mint a Vácott a Deákvárban. Mert ez a visegrádi „Önki” — nem tud­ni, mi okból — ugyancsak II. osztályú. Pedig a rendelet szerint ebben az osztályban: „Az ételek értékesítését szak­szerű tálalással és felszolgá­lással biztosítják.” Nyilván tudja ezt a Buda-környéki Vendéglátóipari Vállalat (a jobbparti üzemek felettes szerve), tudja az illetékes ta­nács is, ennek ellenére a legjobb esetben III. osztályba DÍSZELŐADÁS A PUSKINBAN csütörtökön este fél 9 órakor Akit nem szeretnek Szélesvásznú lengyel film Főszerepben: ELZBIETA CZYZEWSKA Csak 16 éven felülieknek Jegyek korlátozott számban kaphatók a pénztárnál. 120 vendégre 1 pincér Leányfalu, önkiszolgáló Étterem. Beülünk, s kiderül: csak a neve az. Van ugyanis — 120 vendégre! — egyetlen pincér, ő veszi fel a rende­lést, ő szolgál fel, és ő a fi­zető is. A rendeletnek forma szerint eleget tettek, hiszen van felszolgálás. De milyen? Az asztalon — II. osztályú ét­teremben szigorúan tilos — „repülő-teríték”, tányér, ben­ne a papírszalvéta, rádobva a három evőeszköz. Rakja szét a vendég! Annak már nyilván az utószezon az oka, hogy — ugyancsak a rendelet megszegésével — mindössze kétféle levest és négyféle ételt találtunk. „Osztályon aluli” II. osztály­ ★ öt helyen jártunk. Öröm­üröm arány: 2:3 az üröm ja­vára. Rövid helyszíni szem­lénk legfőbb tapasztalata: Nem ártana országszerte hi­vatalosan és rendszeresen vizsgálni, melyik vendéglő milyen osztályú a valóságban. Mert megengedhetetlen, hogy indokolatlan osztálybesoro­lással fondorkodják ki a na­gyobb bevételt — a vendég kárára. Faludi András Esténként autóbuszok a 2-es helyett A Dimitrov téri villamos­aluljáró tatarozása miatt a 2-es villamos néhány nap múlva az esti órákban már nem közlekedik. A tataro­zás ideje alatt este 8 órá­tól másnap reggelig a Boráros tér és a Jászai Mari tér között autóbuszok bonyolítják le a forgalmat. Az ideiglenes autóbusz­­járat útvonala a Jászai Mari tér irányában: Boráros tér—Közraktár utca— Belgrád rakpart—Apáczai Cse­re János utca—Türr István utca—Kristóf tér—Bécsi utca— Roosevelt tér—Akadémia ut­ca—Kossuth Lajos tér—Balas­si Bálint utca. Ellenkező irányban: Jászai Mari tér—Szent Ist­ván körút—Néphadsereg utca— Balaton utca—Balassi Bálint utca—Kossuth Lajos tér—Szé­chenyi rakpart—Roosevelt tér— Apáczai Csere János utca— Vigadó tér—Petőfi tér—Belg­­rád rakpart—Közraktár utca. — Szép, szép az állatbarát­­ság, de ez már mégis túlzás! (A Daily Mirrorból) Héra, Tempó és társaik Több gázkályha A Fővárosi Gázműveknél — húszezer kérelemre — ed­dig 8200 engedélyt adtak ki gázkészülékek felszerelésére. A lakosság számára a VAS­ÉRT ötezer Héra, háromezer Tempó és hatezer Parapet típusú készüléket hozott for­galomba. A VASÉRT megbí­zottai a szeptember 4-én kezdődő lipcsei vásárra utaz­tak, hogy legalább húszezer NDK-gyártmányú Parapetet biztosítsanak a jövő évre. Ugyanakkor a Fővárosi Gáz­készülékek Gyárában is el­készült az új lakások fűté­sére alkalmas kályha null­szériája. Ebből a típusból jö­vőre ötvenezret gyártanak az Építésügyi Minisztérium megrendelésére. ÚJÍTÁS Nagymama tudja a módját, miképpen kell (gyermek)-kocsit biztonságosan vezetni. (Révész Tamás felv.) Hogyan kell olvasni a Fecskét? Október 1-től: új cigarettaszabvány A hazai füstszűrős cigaret­ták október 1-től csak a Ma­gyar Szabványügyi Hivatal új szabványelőírásai szerinti minőségben készülhetnek. Az előírások szerint olyan füst­szűrőt kell alkalmazni, amely az égő cigarettában levő kát­ránynak és nikotinnak leg­alább 20 százalékát nem enge­di át. Az október 1. után gyár­tott füstszűrös cigaretták — a szabványrendelet szerint — nem lehetnek sem túl kemé­nyek, sem túl puhák, sem kocsányosak, sem rosszul ra­gasztottak. Ha jól emlékszünk — mindezt már a korábbi szab­ványok is előírták, csak ép­pen a készítők nem vettek tudomást róla. Ha ezentúl is minden maradna a régiben ha a cigaretta továbbra sem szelet, szétesik, finánclábas vagy éppen rózsaként szét­nyílik és tűzszikrákat ereget. S a dohányos ember —a két kö­­r­högési roham közt — leg­alább tudja majd, hogy kit kell emlegetnie. Október 1- től ugyanis minden füstru­dacskán fel kell tüntetni a gyártási adatokat. A cigaret­ta papírján olvasható négy­jegyű számcsoport első jegye a gyárat jelzi (1: sátoralja­újhelyi, 2: debreceni, 3: egri, 4: pécsi dohánygyár). A má­sodik és harmadik számjegy­ a termelőgép számát, a ne­gyedik pedig a műszakét jel­zi. A négytagú betű- és szám­­kombináció első számjegye a naptári év utolsó számát, a betűjel — A-tól L-ig — a gyártás hónapját jelzi. (A: január, B: február stb.), az ezt követő két számjegy pe­dig a gyártási napot. Például ha a cigarettán „3071 6313’ áll, ez azt jelenti: a cigaret­ta az Egri Dohánygyárban készült, 1966. december 13 árt, a 7. számú gépen, az el­ső műszakban. Az utolsó takács és a megye rézművese Az 1825-ben épült nagyvá­zsonyi Schummacher-házban megnyílt a veszprémi Bako­nyi Múzeum állandó szabad­téri néprajzi kiállítása. A múzeumot úgy rendezték be, hogy teljes képet adjon a valaha nagy jelentőségű nagyvázsonyi kézművesipar­ról, és bemutassa, milyen volt egy száz év előtti du­nántúli parasztház. A lakó­házat eredeti parasztbúto­rokkal rendezték be. Az úgynevezett „tiszta szobá­ban” dolgozik az utolsó nagy­vázsonyi takácsmester, a 75 éves Szauer Ágoston. A mű­emlékház udvarán külön kis épületben rézművesműhelyt állítanak fel, ebben dolgozik majd a megye leghíresebb rézművese, Pintér Rudolf. A Bakonyi Múzeum teljes egé­szében megvásárolta a mes­ter régi műhelyét, összes fel­szerelésével, és azt itt helye­zi újra üzembe. Számok tanúsága • Népszaporulatról • balesetekről • idegenforgalomról 20 277 fővel több ember élt Magyarországon 1967 el­ső felének végén, mint ta­valy december 31-én. A Sta­tisztikai Hivatal legfrissebb adatainak tanúsága szerint a lakosság száma ma már meg­haladja a 10 217 000-ret. Egészségesebbek, de köny­­nyelműbbek is lettünk: közlekedési és egyéb bal­eset következtében 660- nal többen haltak meg, mint az — igaz, roha­mosan csökkenő számú — tüdőgümőkócban.­ Úgy látszik, óvatosabbak lettünk azonban az üze­mekben — erről tanúskodik a SZOT legújabb statiszti­kája. Az állami iparban, építőiparban, valamint a szállítás és hírközlés terü­letén 1967 első felében a tavalyi első félévhez viszonyítva a százezer munkásra eső halálos üzemi balesetek száma 11, a nem halálos bal­eseteké 7,5 százalékkal csökkent. E téren az Építésügyi Mi­nisztérium vállalatai áll­nak a legjobban: 1966 első félévében 29, idén 22 halá­los balesetre került sor. Emelkedett viszont a halá­los üzemi balesetek száma a nehéziparban, a kohó- és gépiparban, valamint az élelmiszeriparban. A nem halálos üzemi balesetek száma azonban minden iparágban csökkent. Az állami gazdaságokban 33 százalékkal kevesebb ha­lálos üzemi baleset tör­tént, mint 1966 első felében. Nem teljesek még a sta­tisztikák, de a KSH adatai között máris találhatunk néhány más figyelemre méltó adatot. Például azt, hogy belföldön hosszabb távol­ságra januárban és má­jusban utaztak a leg­többen: januárban 71 millió, májusban 72 mil­lió személy, 34—35 százalékuk vonatom, 32 százalékuk autóbuszom közelítette meg úticélját A távolsági autóbusz nép­szerűsége tehát az idén utol­érte a vonatét. Az idegenforgalomra se panaszkodhatunk: a hazánkba érkezett kül­földi turisták száma au­gusztus 1-én már meg­haladta a kétmilliót Közülük 793 000 Csehszlo­­vákiából, csaknem félmil­lió pedig Jugoszláviából érkezett A harmadik hely Lengyelországé, 152 000 tu­ristával, majd az NDK kö­vetkezik 115, Ausztria 78 és az NSZK 74 ezer látoga­tóval. A tengerentúlról 45 ezer vendég érkezett, kö­zü­­lük 20 ezer az USA-bó. A Legfelsőbb Bíróság döntése két különleges ügyben Két érdekes ügyben hang­zott el törvényességi határo­zat a Legfelsőbb Bíróságon. 1. Nem mindennapos ka­landja támadt egy földműves házaspárnak, aki szénával megrakott kétlovas szekér­rel hazafelé tartott. Hatal­mas méhraj támadta meg őket és a lovakat. Védekez­tek, ahogy tudtak, a lovakat is kifogták, hogy elfuthas­sanak, azok azonban négy útmenti kaptárt felrúgtak. Az így megszaporodott mé­hek a lovakat halálra csíp­ték. A kárvallott földműves az elpusztult lovak és lószerszá­mok ára fejében 13 500 fo­rint megfizetéséért pert in­dított a méhészet két veze­tője ellen. A járásbíróság szerint, a házaspár láthatta a kaptárakat, tehát, nem lett volna szabad folytatni útju­kat, ezért a keresetét eluta­sította. A fellebbezés során a megyei bíróság arra az ál­láspontra helyezkedett, hogy a méhészeknek figyelmeztető táblákat kellett volna felállí­tani, ezen kívül a méhészet mellett valakinek felügyele­tet tartani, tehát a mulasz­tásért kártérítéssel tartoznak. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság az alsó fokú ítéleteket megsemmisítve, kimondta: a házaspárnak, amikor a — még kisebb szá­mú — méhraj támadása megkezdődött, vissza kellett volna fordulnia. Mivel ezt elmulasztották —, bár a méhtámadás által kiváltott zavarban a helyes cselekvés felismerése nem könnyű —, ezért a kár egyharmad részét a házaspárnak kell viselnie, a többit a méhészeknek. 2. Egy vidéki özvegyasszony keresetében elpanaszolta, hogy férje sírjáról egy tiszt­viselő — a helyi római kato­likus egyházközösség enge­délyével — a márvány sír­emléket elvitette, s hozzá­tartozója sírján új szöveggel felállította. A maga nemé­ben páratlan perben szerep­lő temetőt a helybeli római egyházközség tartja fenn. A plébános szerint a sírhelye­ket harminc évre váltják meg, és ha a helybeli „teme­tői rendtartás” szerint újból nem váltják meg, akkor az­zal —­ a rajta levő emlékmű­vel együtt — az egyházköz­ség rendelkezik. Ezúttal is ez történt, ezért adott engedélyt a sírkő elszállítására. A Legfelsőbb Bíróság ki­mondta: a sírhely használati joga 25 év. Ha a temető, vagy egy sírhelytábla meg­telt és lezárják, azt közhír­ré kell tenni és a lezárástól számított további 25 év múl­va a maradványokat közös sírba helyezik. Amennyiben ennyi idő — 50 év — eltelte után egy sírról nem gondos­kodik a benne nyugvó hoz­zátartozója, a sírkövet a te­mető fenntartója értékesít­heti. Minden ezzel ellentétes helybeli temetői rendtartást hatálytalannak kell tekinte­ni. A szóban forgó temetőt nem zárták le, nem ürítették ki, tehát a síremlékkel a halott hozzátartozói rendel­keznek. (h. e.) Foci HÉTFŐTŐL Gyerekfogászat behívással Hétfőn új terv szerint kezdi meg munkáját 43 bu­dapesti gyermekfogászati rendelő. Az óvodák és isko­lák vezetői, az egyes óvodai csoportok, illetve iskolai osztályok teljes névsorát megküldik az illetékes gyer­mekfogászati rendelőnek, így a rendelő meghatározott sorrendben hívhatja majd be az óvodás csoportokat és az általános iskolai osztá­lyok tanulóit. Ez az előre tervezhető, behívásos mód­szer előreláthatólag enyhíti majd a gyermekfogászati rendelők zsúfoltságát.

Next