Hétfői Hírek, 1967 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1967-01-09 / 2. szám

Harmincezren a kapuk előtt m­ahwiiii.ii ■Mimii mummMimimmMMMumm­mm* Illegális fővándorlók a­ Buda­pest küszöbén • Fészerlakók között a zöldkerü­letekben • Vállalati érdekből büntetlen szabálysértés A legújabb adatok szerint naponta 50—55 fővel szapo­rodik Budapest lakossága. Ez a „legális” szaporulat. Ám mellette hasonló, ha nem nagyobb az illegális beván­dorlók száma. A főváros zöld kerületeiben és a köz­­igazgatási határ melletti községekben szinte már nincs olyan kertiház vagy sufni, amelynek ne lenne lakója. Pillanatnyilag 30 ezerre te­hető azoknak a száma, akik az állandó budapesti beje­lentkezésre várnak. Miért jönnek? Nem magyar specialitás, világjelenség a nagyvárosok­ba való vándorlás. Ez — az ENSZ legújabb közleménye szerint — még a fejlettebb ipari országokban is meg­oldhatatlan lakásgondok­at okoz. Ellátogattunk néhány, a közelmúltban Budapestre jött családhoz. A XIX. ke­rületben levő Szabó-telepen egymás szomszédságában ki­lenc ilyen családot találtunk. Az egyik vidéki kisvárosból jöttek Budapestre. Hogy miért? Egybehangzó a vá­lasz: a jobb munkalehetősé­­gért. A beszélgetés során azonban hamar kiderült: ez a legtöbbjüknél csupán illú­ziónak bizonyult. Fiatalok, s szinte ki­vétel nélkül a há­zak végében fásfészernek épült deszkatákolmányokban laknak­. Szüleiknek odahaza rendes családi házuk van. Ők kilencen mégis nekivág­tak Budapestnek. És most azon panaszkodnak, hogy — mivel nincs állandó buda­pesti bejelentett lakásuk — nem tudtak még szakmájuk­ban elhelyezkedni. Szabadság vagy szabadosság? — Lakatos vágyait — mondja egyikük —, de hóna­pok óta csak alkalmi rako­dómunkán dolgozom a Sza­­badkikötőben. Számos hirdetésre jelent­kezett már eddig, de mikor megtudták, hogy nincs ál­landó bejelentett lakása, nem alkalmazták. Elmondta: az építőiparba küldik foly­ton, pedig odahaza el tudott volna helyezkedni a gépja­vító állomáson. Ám ott na­gyon mostohák a munkakö­rülmények, hidegben, sza­badban kell dolgozni, akár­csak Pesten az építőiparnál. Egyikük sem ilyennek kép­zelte el a pesti életet... Bár egy jelentős rétegnél — a magányos fiatalemberek és lányok esetében — nem is mindig a jobb munkale­hetőség volt a nagyvárosba csábító erő. Az egyik tömeg­szálláson, ahol dunántúliak­kal találkoztam, így fogal­mazták meg: „Ilyen munkát odahaza, a környéken is ta­lálhattunk volna, de Pest, az más. Itt szabadabb az em­ber.’’ A szabadságot viszont meglehetősen furcsán értel­mezik. Szabadok, mert kike­rültek a falu vagy a kisvá­ros ismeretségi köréből, és Pesten nem kérhetik számon a szülők, és az ismerős kör­nyezet, hol csavarogták át a fél éjszakát. Kiböjtölik? A tanács tehetetlen. Hiá­ba a rendelkezés, mely gát­t­­at próbál emelni a beván­dorlási kedvnek, a vállala­tok sok esetben maguk sze­gik meg. Nemrég a rádió Hétvége műsorában egy Ba­járól jött szabó panaszko­dott: állandó pesti lakás hiá­nyaiban, csak segédmunkás­nak alkalmazzák, holott ő szakmunkás. Még az adás idején jelentkezett az egyik nagy ruhagyár igazgatója, hogy azonnal felveszi, mert kevés a szabója. Megkérdeztük a tanács tit­kárságát: büntettek-e már meg gyárigazgatót, aki az állandó lakás „elvét” meg­szegte? Még nem. A pesti „kapuk előtt” vá­rakozók úgy számítanak: majd csak „kiböjtölik” azt az öt évet. Nem gondolnak viszont arra, hogy az ötesz­tendős „ideiglenes” pesti tar­tózkodás után, ha meg kap­ják is az állandó bejelentőt, ez még nem egyenlő a la­kással, mert lakáskérelmük csak sokezrediknek kerülhet a kerületi tanácsok aszta­lára. A Fővárosi Tanács a har­madik ötéves terv időszaká­ban 10 000 lakást építtet, de nem a bevándorlóknak. Van pesti igényjogosult is éppen elég. És, az épülő lakások elsősorban nekik készülnek. Szamos Rudolf Vasárnapi jelentés a szegedi olajmedencéből Még 80 kutatófúrás lesz az idén Az első igazi téli vasárna­pon, csikorgó hidegben, fü­­j­tyülő szélben is zökkenő nél-­­ kül működtek a fúrótornyok­­ a szegedi olajmedencében,­­ amelynek a határai Szánkig, Algyőig és Deszkig nyúlnak.­­ Ma már bizonyos, hogy a szegedi medence: gazdag földgáz- és kőolajlelőhely — mondotta munkatársunknak Mezősi József, az Alföldi Kő­olajfúró Üzem igazgatója. — Ezt jelzi számos kút, amely máris kiváló minőségű ola­jat és földgázt ad. Szeged egész háztartási és ipari szükségletét két kút látja el: az üllési és az algyői. Algyőtől néhány kilomé­terre Bodó Győző fúrómes­ter brigádja vasárnap már 3800 mé­ter mélységben „járt” és az ítéletidőben is végezte a rétegvizsgálatokat. Ennek alapján döntik majd el, vár­hatnak-e ebből a kútból is olajat és földgázt. Tápén, a szegedi medence tankolóhelyén vasárnap is „ingáztak” a tartálykocsik: vitték a fekete aranyat a fi­nomítókba. Értesüléseink szerint a sze­gedi medencében az idén még nyolcvan kutatófúrást végeznek. Í1j magyar''népszokás magas éggel Kevés és drága a könyvespolc — Házi megoldások: seprűnyél, vasalódeszka, tégla és gömbvas — Egy javaslat Büszkék vagyunk rá — és joggal: a könyvvásárlás, a könyvgyűjtés ma már „nép­szokás” Magyarországon. A családi könyvtárak gomba­módra szaporodnak, és hó­napról hónapra gyarapodnak. Mégsem olyan ütemben, aho­gyan maguk a könyvbarátok szeretnék, mert a gyorsan növekvő magánkönyvtár új köteteinek elhelyezése, bi­zony, nem kevés gondot okoz számukra. Elhely­ezés: 5,40-27 Ft Az üzletekben kevés a könyvszekrény, a könyváll­vány és a könyvespolc. Ami pedig kapható, az bizony drága. Egy példa: Thomas Mann József és testvérei című — bibliapapíron 4,5 cm vastag — művének ára 80 forint. Egy kolóniás könyvállvány minden centiméternyi rakfe­lülete viszont 6 forintba ke­rül, így a könyvnek csupán az elhelyezése 27 forint be­ruházást igényel, vagyis a kötet beszerzésének és egy ilyen könyvespolcon való el­helyezésének mellékköltsége összesen 101 forint. Persze, a bútoripar „cikk­listáján” akadnak olcsóbb­­fajta könyvespolcok is. Pél­dául: ugyanennek a könyv­nek az elhelyezése az Aquin­cum könyvszekrényben 12 forintba, az A—65 típusú könyvszekrényben 14 forint­ba, a Szeged, a Vajna és a Szentesi könyvállványon 11 forintba, sőt a Panni-falon és a Piramis könyvespolcon mindössze 5,40 forintba ke­rülne — jelenleg azonban egyik sem kapható. És mi kapható? A hét végén a Kossuth Lajos ut­cai lakásművészeti szaküz­letben csak az 1650 forintos üveg-tolóajtós könyvszek­rényt kínálták, melynek há­rom polcán körülbelül 100 könyv fér el, vagyis egy könyv elhelyezésének átla­gos önköltsége: 16,50. A Pe­tőfi Sándor utcai „Stíl” szak­üzletben háromféle koloniai könyvespolcot láttunk — egyenként 80—100 könyv ré­szére — 3200, 2990 és 2500 forintért. A Lenin körúti és a Rákóczi úti nagy lakbe­rendezési áruházakban sem jobb a helyzet. A Lenin kör­útiban csak 3000 forintos Derű-fal kapható, a Rákó­czi úton viszont volt még néhány darab, 1 méter hosz­­szú, 3 polcos, 608 forintos könyvállvány. (Ebből kellene sok!) Leleményes könyvbarátok Persze, aki szereti és gyűj­ti a könyveket, az helyet is „teremt” a szaporulatnak. Mikor — szekrény tetejétől vitrin aljáig — már minden vízszintes felület megtelt, nincs mit tenni: barkácsolni kell! Ma még megoldásnak is ez a legolcsóbb. Ehhez azonban szaktanács és legfő­képpen anyag szükséges. Ta­lán az Ezermester boltok tudnak segíteni? Nem! Ne­künk is csupán azt tanácsol­ták, hogy az Ezermester fü­zetekben néha találhatunk útmutatást könyvespolc bar­kácsolásához. Ezzel bezárult a kör? Nem, mert a könyvbarátok lele­ményesek. A fővárosi laká­sokban a legkülönbözőbb barkácsolt könyvespolcokat lehet látni. Találtunk szelle­mes, szeszélyes körvonalú könyvespolcot, melynek tar­tófalai téglából épültek, s a könyvek öreg ládából átala­kított, gyalult, csónaklakkal bekent deszkán, vagy az ol­dalfalak közé erősített há­rom gömbvason állnak. Lát­tunk három vasalódeszkából és közönséges seprőnyelek­­ből ügyesen összeállított és házilag lakkozott polcot. So­kan kiselejtezett, öreg, rom­bútort vásárolnak olcsón, és ennek faanyagát használják fel­­nyiségű ilyen bútordarabot gyártani. Csak így emelkedhet to­vább a magánkönyvtárak ál­lománya és — ez sem meg­vetendő szempont — a ma­gyar könyvkiadás haszna­ is. E. P. Házi feladat újítóknak De nem mindenki tud, s nem is mindenki szeret bar­kácsolni. A könyveket vi­szont százezrek szeretik — és gyűjtik. íme, ebből ered ja­vaslatunk, amely egyben a bútoripari újítómozgalom új és sürgős „házi feladata” le­het: minél gyorsabban létre­hozni az olcsó könyvespolc­alapanyagot, és nagy meny- Hegyeshalom új pályaudvart kap A hegyeshalmi határállo­más épülete a megnöveke­dett forgalomhoz már kicsi­nek bizonyult, ezért meg­kezdték egy új, korszerű ál­lomásépület építését. Az épü­letben a MÁV alkalmazot­tain kívül az osztrák vasúti kirendeltséget, a magyar és osztrák vámszolgálat alkal­mazottjait, továbbá a ma­gyar és osztrák állat- és nö­vényegészségügyi szolgálatot is elhelyezik. Készül a turisztikai év hazai programja Kiállítások, pályázatok, utazási kedvezmény* írók és újságírók idegenforgalmi kongresszusa Telhetetlen természetimádó (Rabenau rajza a párizsi Can­­dide-köt)­ségének magyarországi kongresszusa, nemzetközi lé­giforgalmi bélyegkiállítás, népművészeti-gasztronómiai kiállítás. Érdekes pályázato­kat is hirdetünk majd. Az eseményekre utazási kedvez­ményeket biztosítunk. Az or­szág egész területét fel akar­juk készíteni a turisták foga­dására. Ennek érdekében szor­galmazzuk az átvonuló országutak menti ellátó és üzlethálózat fejleszté­sét, és ehhez a helyi szervek, ta­nácsok, termelőszövetkezetek segítségét is igénybe kíván­juk venni. Az ENSZ-közgyűlés 1867- et nemzetközi turisztikai év­vé nyilvánította. Mit jelent ez a hazai idegenforgalom számára? — kérdeztük dr. Nagy Lászlótól, az Országos Idegenforgalmi Hivatal osz­tályvezetőjétől. — Az Idegenforgalmi Szer­vezetek Nemzetközi Szövet­sége (az UIOOT) javaslatai alapján kezdtük meg az elő­készületeket — mondotta. — A kormányok elfogadták az utazások megkönnyítésére, az idegenforgalom kulturális, gazdasági és politikai lehető­ségeinek kiaknázására vo­natkozó javaslatokat. A magyar idegenforgal­mi szervek előkészítő bi­zottságot hoztak létre, amely kidolgozta és ha­marosan nyilvánosságra hozza a turisztikai év programját. Eseményei között szerepel az Idegenforgalmi írók és Új­­ságírók Nemzetközi Szövet­ Aniitta vloaatoll A „szövetségi kapitány" az olimpiai előkészületekről A válogatott tagjai kis ket­receikben szótlanul tűrik, hogy a Pataki István Műve­lődési Ház látogatói megcso­dálják őket, a kiválasztotta­kat, akik februárban, a bécsi postagalamb-olimpián a ma­gyar színeket képviselik. A tíztagú csapat — öt hím és öt tojó —, valamint a két­­két tartalék, a galambkiál­lítás külön, kiemelt helyén mutatkozik be a közönség­nek. A válogatottal utazik Bécsbe Liszkai László, a Ma­gyar Postagalambsport Szövet­ség elnöke, Schamb József elnökhelyettes és Kállai Fe­renc főtitkár — mint „szövet­ségi kapitány”, „edző”, „or­vos” stb. Képünkön: Liszkai László a csapat „Albert-klasszisa” sztárjával, Márkus József 4244—62—3 gyűrűszámú hím­je eddig 3207 kilométert ver­senyzett végig. Szabálysértés - január 1. óta Január 1-vel életbe lépett az a törvény­erejű rendelet, amely a szabálysértésekre vonatkozó rendelkezéseket módosítja. Eszerint a jövő­ben szabálysértésként bírál­ják el a hűtlen, illetve ha­nyag kezelést, ha az előbbi­ben okozott kár a 200 forin­tot, az utóbbiban okozott kár az 5000 forintot nem haladja meg. Szabálysértés a társa­dalmi tulajdont károsító gondatlan rongálás is, amennyiben az 5000 forint­nál nem „drágább”. NE JÁRJON GYALOG! A legújabb típusú személyautókat — Moszkvics 408-ast, Skoda 1000-est, — nyerheti a Szerencse-sorsjátékon HOZÁS A JÖVŐ HÓNAPBAN V'egfgen Saerem'sttsorsjjvgtjvi, sssore*inr.véjff loss!

Next