Hétfői Hírek, 1969 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1969-09-01 / 36. szám

1 'X'IV-1 113/1969. Mit mond az új utasítás a kezdők fizetéséről Évekig adott állandó vita­témát a fiatal, kezdő szak­emberek bérezése, mert a régi rendelet alacsonyra szabta kezdő órabérüket, be­sorolásukat. A június 1-én érvénybe lépett 113/1969. számú mun­kaügyi miniszteri utasítás már nagyobb erkölcsi, és anyagi elismerést biztosít a frissen végzett fiataloknak. Életbe lépése óta azonban sok olvasónk jelezte, hogy az új rendelkezést sok helyen nem, vagy nem kielégítően hajtják vég­re. Célszerűnek tartjuk tehát lényegének rövid ismerte­tését. A „113-as” előírja, hogy a vállalatok helyezzék hatá­lyon kívül az eddigi (a kez­dő szakmunkásokra vonatko­zó) bérügyi megkötöttsége­ket. Kimondja, hogy a m­ost végzett fiatal szakmunká­sok fizetésére ugyanazok az előírások érvényesek, mint régebben munkába állt társaikéra. A kezdő szakmunkás fi­zetése is kizárólag attól függ, hogy vállalata ré­szére milyen hasznos munkát végez. Egyetlen kikötés van csu­pán, s ez is a fiatalokat vé­di: belépésükkor nem kap­hatnak a vállalati szinten előírt minimumnál alacso­nyabb órabért vagy beso­rolást. Bérük felső határa már saját munkájuktól és a vállalat vezetőitől függ. E lehetőséggel — a Munka­ügyi Minisztérium illetéke­seinek is ez a véleménye — sajnos, még sok vállalatnál nem kellőképpen élnek, pedig ezzel is növelhetnék a termelékenységet, hiszen az így bérezett fiatalok — rö­vid betanulás után — na­gyobb kedvvel dolgoznak, nagyobb eredményeket igye­keznek felmutatni. Javít a rendelkezés a kö­zépiskolát és egyetemet vég­zett kezdők helyzetén is. A középiskolát végzettek kez­dő bérének alsó határa most is 850 forint, de felső határa a korábbi 1100 helyett már 1350 forint. A főiskoláról és egyetemről jövők első fize­tése az új rendelkezés ér­telmében is 1100 forintnál kezdődik, de a korábbi 1300 helyett már 1550 forint a felső határ. Ehhez járul még az a lehetőség, hogy a jeles és a jó eredménnyel végzet­tek fizetését a középisko­lákból érkezetteknél további, maximálisan 200, a főiskolán vagy egyetemen végzettek­nél 300 forinttal emelheti a vállalat vezetősége. Az érettségizetteket és állomásokat azonban egy különös megszorí­tás sújtja: az első félévben kötelező a fent ismertetett „induló be­sorolás”. Fizetésük akkor is csak hat hónap múlva emel­kedhet, ha már az első perc­től kezdve magasabb fize­tést érdemlő munkát vé­geznek. Úgy véljük, a „113/ 1969-es” e tekintetben még finomításra, korrekcióra szo­rul. (c­si­a) ­Zrra — télre: Bátor színpár­ok Az őszi—téli női divat ter­vezői az idén különös, elő­szeretettel alkalmazzák a bá­tor színpárosításokat. Gya­koriak a piros mély, tüzesebb árnyalatai, fekete zsinórral, prémmel, műbőrrel, sőt, lak­kal díszítve. A sárgát na­rancssárgával és fűzőiddel párosítják. Merész színössze­állítás az acélkék — ibolyali­lával. Láttunk padlizsánlila kabátot fekete — népi motí­vumokat idéző — zsinórozás­sal. Kedvelt az indigókék és a petrolkék, mindkettő arany gombokkal. Télire is gyakori a fiatalos fekete-fehér ösz­­szeállítás. A diszkrétebb szín­hatások között a belge és a barna találkozása domi­tál. A cipők közt a lakk sok színárnyalata, a combig érő csizmáknál pedig a fekete és a fehér vezet. Ajtót zárt a tolvajra A vnár két alkalommal eredménytelen elvonókúrán járt alkoholista, Lovas György, 56 éves szegedi la­kos, cipőt vitt javíttatni egy kisiparoshoz. Amikor a kész cipőért ment, nem tartózko­dott otthon a mester és Lo­vas fizetség nélkül akarta elvinni a megjavított cipőt. A műhelyt őrző feleséggel vitára, majd dulakodásra ke­rült sor, s az asszony jobb híján rázárta Lovasra az ajtót, amíg rendőr érkezett. A szegedi járásbíróság a tolvajt hathónapi szabad­ságvesztésre ítélte, a megyei bíróság pedig az ítéletet jó­váhagyta. Szöveg nélkül Fontos változások MÁV-menetrendben Változások lesznek a vas­út Budapest—Balaton vo­nalán, már a „téli menet­rend” jegyében. Augusztus 31-én reggel indult ez évben utoljára Siófokra a 6.20-as, Keszthelyre a 6.45-ös gyors és Balatonszemesre a 7.07-es személyvonat. Szeptember 8-től nem közlekedik a Déli pálya­udvarról Fonyódra indu­ló 7.20 -as személy­, Keszthelyre a 7.40-es és a 13 órás, Nagykanizsára a 12.40-es és Balaton­­szemesre a 13.05-ös gyorsvonat. A kora őszi utóidényre való tekintettel október 5-ig na­ponta még két pár gyors- és három pár személyvonat közlekedik a Balatonhoz és vissza, október 15-ig pedig — az előbbiek mellett — szombaton és vasárnap 7.08- kor gyorsvonat indul Fo­­­­nyódra és 10.11-k­or érkezik vissza Budapestre. Jelentős változások vár­hatók szeptemberben a nemzetközi vonatoknál. Ezek a következők: a Bécs­től Keszthelyig közlekedő Saxonia expressz hétfőtől, szeptember 1-től szeptember 27-ig csak Budapestig jár. Szeptember 7-től nem köz­lekedik a Budapest—Wien expressz, 8-tól a Budapest— Lipcse között járó Favorit expressz, 15-től a Mamaia expressz. Nem közlekedik szeptember 22-től a Nord-Orient expressz, 27-től a Budapest—Moszkva vonalra beállított Tisza expressz és a Jugoszláviába járó Adria­­fáca expressz sem. Egyébként a MÁV a hé­ten megjelenteti a nemzet­közi menetrend pótfüzetét, amelyben valamennyi vál­tozás szerepel. A pótfüzet díjtalanul kapható. T ARTEX 20. A héten ünnepli fennállá­sának 20. évfordulóját az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat A jubileumi év sikeresnek ígérkezik. Egyebek közt csu­pán Franciaországgal máris egymillió dolláros szerződést kötöttek bútorszállításra s az NSZK-val 500 ezer márka értékben kerámiára, sző­nyegre, kosárra és egyéb cik­kekre. Távfűtés KGST-alapon Az Óbudai lakótelep egyik épületét „KGST-alapon” fű­tik, mindegyik szárnyában más-más — külföldi — mód­szerű távfűtő berendezést próbálnak ki. Kísérletről van szó, melyet az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság, irányít, s amelynek tapaszta­latairól és eredményeiről az 1970 tavaszán kezdődő KGST ülésszakon számolnak majd be. Egyidejűleg javaslatot is tesznek a kísérlet eredmé­nyeinek a KGST országokban történő széleskörű hasznosí­tására. VELENCE: mos iua! Mégis lesznek díjak? A Tiltott terület sikere és egy sikertelen Pasolini-film Bürös Gyöngyi féloldal nagyságú fényképével jelent meg a La Stampa legfrissebb száma, amely elismeréssel ír a pénteken bemutatott ma­gyar fesztivál­filmről, a Til­tott terület­ről. A fiatal deb­receni színésznő sallangmen­tes, megkapó játékáról és a film rendezőjéről, Gábor Pálról, aki „komoly társadal­mi és etikai problémákat fe­szeget, a detektívfilmek jó értelemben vett izgalmassá­­gával analizálva az­ újtípusú emberi­ kapcsolatok kialaku­lásának nehézségeit”. A Pae­­se Sera Zsombolyai János operatőri munkáját emeli ki, az Il Giorno pedig megálla­pítja „A rendező jó filmet csinált, amely nemcsak ha­zai, de a nemzetközi érdek­lődésre is joggal tarthat szá­mot. A sikerhez teljes mér­tékben járult hozzá a há­rom főszereplő: Bánffy György, Vadász Zoltán és Bürös Gyöngyi kiváló alakí­tása”. Csalódást okozott viszont a nagy reklámmal beharango­zott film, a szombaton este bemutatott Disznóól, Pasolini munkája A rendező egyéb­­ként nem Velencében, ha­nem Gradoban tartotta meg a film sajtóbemutatóját és sajtókonferenciáját, hogy ez­zel is tüntessen a díjtalan fesztivál ellen. A premieren valamennyi néző ajándékcso­magot kapott, valóságos sztárparádé vonult fel, a dísz­páholyban Ugo Tognazzival az élen. Majd a második héten i­s ezzel vigasztalják magukat a fesztivál csalódott vendégei. Most jönnek majd a nagy fil­mek! S valóban a második félidő jóval érdekesebbnek ígérkezik a langyos elsőnél. A második héten mutatják be Alf Sjöberg svéd rendező „Az apa” című alkotását, amely August Strindberg azonos című színdarabjából készült Nagy várakozás elő­zi meg Fellini „Satyricom”­­ját és Jutkevics filmjét, amelynek bemutatására Ve­lencébe várják a főszereplőt, Marina Vladyt is. A fesztivál szombat esti záróelőadásán egyébként mé­gis lesz díjkiosztás: az olasz újságírók szövetsége és a kü­lönböző művészeti egyesüle­tek ajánlottak fel díjakat a fesztivál legjobb­ filmjeinek Garai Tamás ­f­­ Az új beteg lekuporodik az ágyra, tenyerébe hajtja a fejét. Az első éjszaka ital nélkül. — Hogy tudnak ilyen nyu­godtan aludni? — kérdezi hangosára. — Az első éjjel a legnyo­masztóbb — válaszol az al­­koholelvonó-kúrázók kórter­mének 17 lakója közül az egyik. — Engem már egy he­te kezelnek, de végigcsiná­lom, a kutya úristenit! Nehéz nyögések, sóhajok az Országos Ideg- és Elme­gyógyintézet különosztályán. Orvosok és betegek vívnak itt elkeseredett küzdelmet a félelmetes erejű „sárga sá­tánnal”, az ALKOHOL-lal. Ide költöztünk be egy napra, hogy közvetlenül lássuk a harcot. A 14 -es esete — Nem nyerünk minden ütközetben — mondta belé­pésünkkor dr. Kardos György, az alkoholelvonó osztály főorvosa —, de visz­­sza sem vonulunk. Ha min­den negyedik betegünket meggyógyíthatjuk, már ez is jelentős eredmény. A főápoló lép be: — Főor­vos úr, a 14-es pizsamában akart nekivágni a nagyvilág­nak. Egész éjjel nem aludt, a felesége miatt... Nagyon féltékeny. — Küldje be hozzám! A 14-es szikár, szomorú szemű férfi. Tíz napja keze­lik. Gyógyulni akar, azt mondja: most már undoro­dik az italtól. — Főorvos úr, tessék engem megérteni! Az asszony, aki annyit­­ tűrt... Úgy éreztem, ezeket az utol­só órákat már nem bírja ki­várni. — Nyugodjék meg! Felhí­vom az asszonyt és megmon­dom neki, milyen gyorsan javul az állapota. Rendben? Az éjszakák, azok a leg­borzasztóbbak! A kis asztali fény a kórteremben és a gondolatok! A vissza-vissza­térő gondolatok! A 7-es per­cenként vizet kortyol, a 4-es cigarettázni jár ki... Zizzen­­nek a takarók, reccsennek az ágyak: forgolódás, forgoló­­dás, forgolódás. Akárcsak más kórtermek másfajta be­tegei. Mert az alkoholizmus betegség. Gyógyítása az orvo­sokra tartozik, a megelőzés viszont a társadalom felada­ta. Tudni kell hozzá, hogy az iszákos még nem alkoholista, de már megváltotta hozzá a „belépőjegyet”. Erazsimhiba — A legújabb biokémiai kutatások szerint — mondja a főorvos — feltételezhető, hogy egyes alkoholisták szer­vezetének enzimháztartásá­ban olyan eltérés mutatko­zik, amelyet alkoholista szü­leiktől örököltek. De a rendszeres, mértéktelen szeszfogyasztás folyamán ugyanez az anyagcsere-hiba az egészséges emberben is ki­alakulhat. Hatására a szerve­zet képtelen az alkoholt nor­málisan lebontani. — Ki hát az alkoholista? — Nehéz röviden meghatá­rozni. Az alkoholistára jel­lemző, hogy hosszabb ideig is képes­ kibírni ital nélkül, de ha már egy pohárral iszik, képtelen abbahagyni. Ebben különbözik például a kábító­szer-élvezőtől: míg az csak a „boldogság” állapotához szükséges dózist teszi be, az alkoholista „túlissza” azt, egészen az eszméletlensé­gig. Aztán szervezete képte­len lebontani az alkoholt, másnapi rosszullétét, test- és kézremegését újab­b szesz­fogyasztással próbálja csök­kenteni. Fázisok :körjáratig Hajnal az osztályon. Fény árad be az ablakon, a sze­mek hunyva. Aztán zörögni kezdenek a reggelivel meg­rakott kocsik. Kezdődik a délelőtti munka. Az első né­hány naposak csak nyugtátó­kat és sok vitamint kapnak. Ezután kezdődik a tulajdon­képpeni elvonókúra. A kórteremben mindenki feszülten várja a vizitet. Be­szélgetés, mozgás szinte alig van. Ez az „averziós” (vi­szolygást) folyamat kezdete. Várják a tűt, az injekciót, amely kiváltja a tartós émelygést. És ekkor nemcsak szabad, hanem kötelező is v­inni. Mindenből. Valóságom föntés a kórterem, hadd lás­sa mindenki szemtől szembe a „kísértetet”. — Tessék ké­rem, tessék, csak bátran! —­ Az arcok fakók. S aki le­nyelte az italt, hamarosan szalad, hogy megkönnyebbül­jön. Az előírás, mialatt gör­, esősen szenved az alkoholt­­ól, mindkét kezében szeszes itallal teli poharat kell tar­tania. — Ezalatt mélyül el az undor — magyaráz­: a főorvos — s ennek az undornak nagyon erős­nek kell lennie. Az idült fázist, amit mi „forgóajtós­nak” nevezünk, hosszú sza­kaszok előzik meg. Az első fázis a megelőző folyamat, amikor még csak kismér­tékben fogyasztják az alko­holt, a második a bevezető­­ fázis, itt már jelentkezik a megszokás veszélye. Az első súlyos veszélyt az utolsó előt­ti, a kritikus fázis jelenti, amikor az alkoholista már elveszti az önkontrollt, szen­vedélyévé válik az ivás, sú­lyos károsodások jelentkez­nek a szervezetében és sod­ródik a „forgóajtó” felé. Ek­kor következik be a „körjá­­rat” a zárt intézetek — a sza­badság — a börtönök között,. Vsaléban soha többé? Szinte tapintható a csend, a régiek figyelik az újak küz­delmét. Az előbbiek már az Antethyl-kúránál tartanak. Aki erre a tablettára szeszt iszik, különleges rosszullét állapotába kerül. Ezt tudato­sítják velük, s ha kialakul az ezzel kapcsolatos feltételes reflexük, győztek az alkohal felett. Az utolsó napokba® következik a „berobbantás”s az Antethyles ivópróba. Ter­mészetesen orvosi se­rief mellett, s az előírt mennyi­ségű alkohollal. T. Béla a so­­ros. Körülveszik. A bevett Antethyl-tabletta után meg­ivott alkohol hatására úgy érzi, mintha eszeveszetten száguldó ringlispilen ülne arca eltorzul, szeretné meg­állítani az őrült káoszt. A vaságyba kapaszkodik, átko­­zódik és fogadkozik: soha többet! Társai nézik, sze­mükben ugyanaz az elhatá­rozás. De vajon hánynak si­kerül megtartani? Regös István Egy nap a sóhajok és remények osztályán KÜZDELEM A „ SÁRGA SÁTÁNNÁL" KI AZ ALKOHOLISTA? • GYÓGYÍTÓ UNDOR // KÖZÖS KIÁLLÍTÁSA A BUDAPESTI ŐSZI VÁSÁR 23-as PAVILONJÁBAN 1969. szept 5-től 15-ig TERMÉKEM A HELYSZÍNEN MEGVÁSÁROLHATÓK

Next