Hétfői Hírek, 1971. október-december (15. évfolyam, 43-52. szám)

1971-10-25 / 43. szám

19 millió 1,8 millió olvasó Könyvek, könyvtárak, olvasók, gondok — vidéken Olvasó ország lettünk az elmúlt negyedszázadban, a felszabadulás óta. Ezt bizo­nyítják a legfrissebb szám­adatok is. Ezek szerint ta­valy 9251 kisebb-nagyobb könyvtár működött az or­szágban, ebből 1636 Buda­pesten, a többi vidéken. Könyvállományuk megha­ladta a 24 és fél milliót (eb­ből a főváros részesedése 5 millió 300 ezer kötet), a be­iratkozott olvasók száma pe­dig az ország lakosságának közel egynegyedét, 2 millió 224 ezret tett ki. (Ebből Bu­dapest 454 ezer.) A kötetek többsége legalább kétszer került le a polcról: az össz­forgalom 55 millió kötet volt, s ebből vidékre 44 millió ju­tott. Kevés a könyvtáros Az impozáns számadatok mögött azonban nem telje­sen „felhőtlen az ég”. A legnagyobb probléma — hangsúlyozzák a Művelődés­ügyi Minisztérium illetékes munkatársai —, hogy vidé­ken kevés, nagyon kevés a képzett, hivatásos, főfoglal­kozású könyvtáros. Nem utolsósorban az anyagiak miatt. S az utánpótlási Az egyetemekről kikerülők szinte kivétel nélkül a fő­városban helyezkednek el, középfokú könyvtároskép­­zés pedig csak Debrecenben és Szombathelyen folyik. E két városban évente 70—80- an végeznek, többségükben nők. Igaz, hogy tucatnyi ál­lás között is válogathatnak, de letelepedési segélyt, szol­gálati lakást nem kapnak, s a pedagógusokat megillető egyéb kedvezményeket rá­juk még nem terje­sztették ki. A könyvvásárlásra fordít­ható évi keretek is jóval alacsonyabbak a kelleténél. A vidéki közművelődési könyvtárak 1964-ben erre a célra összesen 44 millió fo­rintot kaptak. Amikor a minisztérium a kulturális keretek felhasználását a ta­nácsokra bízta, a legtöbb helyen kezdetben alaposan lefaragtak ebből az összeg­ből. Azóta jelentősen ja­vult a helyzet, de még a ta­valyi keret is csak 40 millió volt, holott h­at év alatt nem kis mértékben emelkedett az egyes könyvek beszerzési ára. A kis falusi könyvtá­raknak így egy évre alig 2 -3 ezer forint jut könyvvá­sárlásra, s emiatt a 4700 új­donságból jó ha 2—300-at megvásárolhatnak. Nem kis gond a tanyasi,­ ­ kromívkálja , városszéli települések könyvellátása is. Jelenleg csupán 77 művelődési autó — többségükben viharvert mikrobusz — járja az or­­­szágutakat, azok is csak ta­vasztól őszig, mert a téli utakat alig-alig bírják. Európa-szerte sok helyütt az NDK-tól Angliáig, a Szov­jetuniótól Franciaországig ma már szinte hétköznapi látvány a könyvterjesztés legmodernebb és leghatáso­sabb formája, eszköze: a bibliobusz. Ezek a különle­gesen kiképzett, óriás autó­buszok egyszerre 4—5 ezer könyvet is magukkal vihet­nek, s mert erős a motor, karosszéria — mindig, min­denhová eljuthatnak. A me­gyei tanácsok már több íz­ben is szerettek volna ilyen bibliobuszokat vásárolni, de az Ikarus — amely alkalmas lenne ilyen speciális jármű­vek gyártására — minded­dig elzárkózott a rendelések felvételétől. Körzeti hálózat A Művelődésügyi Miniszté­rium — lehetőségeihez mér­ten — mindent elkövet a könyvellátás megjavítására, fokozott támogatására, így például kéthetenként meg­küldi valamennyi vidéki könyvtárnak Új Könyvek cí­mű kiadványát, az „Állo­mánygyarapítási tanácsadót”. Ebben felsorolja azokat az újonnan megjelent kéziköny­veket, szakkönyveket, ifjúsá­­gi és szépirodalmi műveket, melyeknek beszerzésére a legeldugottabb tanyasi könyv­tárakban is feltétlenül szük­ség van. Két évvel ezelőtt a minisztérium megkezdte a körzeti könyvtárhálózat fel­állítását is. Ez azt jelenti, hogy úgynevezett „központi falukat” jelölt ki, melyekhez 4—6 közeli „mellékfalu” tar­tozik. A központi falu kapja meg a többi község pénz­keretét is. Ebből 4—5 ezer kötetes könyvtárat lehet lé­tesíteni, amely rendszeresen cserélt könyvanyaggal látja el a mellékfalak letéti fiók­jait. Biztató számok­ ­ , negyedik ötéves terv számai biztatóak. Több mint százmillió forint jut majd a következő években vidéki könyvtár építésre. Nemrég készült el — Szombathelyen — az ország legmodernebb kölcsönkönyvtára, melyben nemcsak a könyvek tízezrei várják az olvasót, hanem több mint 600 hazai és kül­földi folyóirat, lemezgyűjte­mény, audió-stúdió (nyelv­lemezekkel, magnószalagok­kal), sőt telexgép is működik a könyvtárban, amely a világ minden részével kapcsolatot tart, s kívánságra beszerzi a kért könyveket — Budapest­ről, sőt külföldről is. Hason­ló rendszerű könyvtár nyílik meg rövidesen Miskolcon, s ilyen épül két éven belül Nyíregyházán, Szegeden, Kő­szegen és Cegléden is. A Művelődésügyi Minisz­térium illetékesei hangsú­lyozzák: még a könyvtárépí­téseknél is fontosabb lenne, hogy mindenütt képzett, hi­vatást tudó, hivatásszerető könyvtárosok álljanak leg­alább az ötezer lakosnál na­gyobb községek, városok könyvtárának élén. Mert csak az keltheti fel az igényt az olvasásra, aki maga is sze­reti a könyvet. Garai Tamás a CSEHOV egyik leghíre­sebb drámáját, a „Sirály”-t január közepén tűzi műso­rára a Madách Színház, Ádám Ottó rendezésében. A nagyszabásúnak ígérkező produkció próbái a jövő hé­ten kezdődnek. A címszere­pet Piros Ildikó alakítja, a többi főszereplő: Tolnay Klári, Gábor Miklós, Men­­sáros László, Pécsi Sándor és Huszti Péter.­­ NATALJA VARLEJ az egyik főszereplője a „Zbru­­jev őrvezető hét menyasszo­nya” című, most elkészült filmkomédiának, amelyet Vitalij Melnyikov rendezett. A történet, az őrvezető (Szemjon Morozov) képe megjelenik egy hetilap cím­lapján, s ezután hét lánytól kap levelet. Elhatározza, hogy közülük választ meny­asszonyt, s leszerelés után az egész Szovjetuniót beutaz­za, hogy eljusson a címzet­tekhez, de vagy ő csalódik, vagy a lány, s így Zbrujev, megannyi mulatságos kaland után hoppon marad. A menyasszonyjelölteket Natal­­ja Varlejen kívül Marianna Vertyinszkaja, Natalja Cset­­verikova, Jelena Szőlővél és Tatjána Fjodorova alakítja, a hatodik lánnyal nem ta­lálkozik, a hetedik levélíró­ról pedig kiderül, hogy — férfi volt.­­ JANCSÓ MIKLÓS a hé­ten Olaszországba utazott. Részt vesz — olasz produk­cióban készült — „Attila” cí­mű tévéfilmjének keddi, mi­lánói bemutatóján, melyen az ottani nemzetközi film­vásár keretében kerül sor. Onnan Rómába utazik, ahol új — ugyancsak olasz pro­­dukciójú — játékfilmjét ké­­­szíti elő, s válogatja ki a szereplőket. A film a szá­zadforduló korában játszó­dik Itáliában, forgatóköny­vét Hernádi Gyula és Gio­­vanna Cagliardo írta. A BEUGRÁSOK. A megbete­gedett Zolnay Zsuzsa he­­helyett „Romeo és Julia” nemzeti színházi előadásán Csernus Marianne lépett fel, az „Ivanov” és a „Mindent a kertbe” című darabokban pedig Tatár Eszter —, aki egyébként a színház rende­ző-asszisztense — veszi át szerepét.­­ RÓNA LÁSZLÓ, a Víg­színház gazdasági igazgatója szombaton érkezett vissza Romániából, ahol a színház vendégjátékát készítette elő. Eszerint a Vígszínház együt­tese december 7-én és 8-án az Adáshibát, 9-én és 10-én pedig a Macskajátékot mu­tatja be a bukaresti Teatrul de Comedie-ben, s ugyan­ezekkel a darabokkal ven­dégszerepel 13-án és 14-én a temesvári Nemzeti Színház­ban. A bukaresti házigazdák a jövő év tavaszán viszo­nozzák a látogatást, a Pesti Színházban, később kivá­lasztásra kerülő színdara­bokkal. • MADÁR — MADÁR7 A héten mutatták be a mozik a „Kés” című angol filmet, melynek egyik „főszerep­lője” a film szinkronszövege szerint: vércse, a plakátok szerint: sólyom. A vita el­döntésére a Madártani Inté­zetet kértük fel. A válasz: „Csak sólyomról vagy eset­leg héjáról lehet szó, a vér­cse ugyanis­­ nem idomít­ható, nem fogható solymász­­munkára”. Mindezt persze a szinkron szövegíró is megtudhatta volna ... » KELETI LÁSZLÓ meséli: „A nyáron, egy mikrobusz­­szal turnéztunk a Balaton körül. Siófok és Zamárdi közt társulatunk egyik tagja — a népszerű táncdalénekes — ijedten felkiáltott: »Töb­bé egy kortyot sem iszom! .. . Orvoshoz kell men­nem ... Tevéket látok__« Kitekintettünk a busz ab­lakán: valóban két teve po­­roszkált az úton — egy vándorcirkusz társulat tag­jai. Dalnokunknak persze nem árultuk el —, ezt követően az egész turnén csak colát ivott!” . A JÉNAI szimfonikusok 80 tagú zenekara szomba­ton este mutatkozott be, Günter Blumhagen vezeté­­sével, az új váci zeneiskola dísztermében.­­ A SZERZŐ ISMERETLEN. December elején mutatja be a Katona József Színház a „Gyilkosok a ködben” című színdarabot, Babarczay László rendezésében. Ro­­nyecz Máriával, Kállai Fe­renccel, Szirtes Ádámmal és Iglódi Istvánnal a fősze­repekben. A plakátokon azonban nem szerepel majd a szerző neve. A fordító: Somlyó György mondja: „Ez a minden valószínűség sze­rint a XVI. századi angol színmű — műfaja: verses rémdráma — írójának neve nélkül maradt fenn az utó­kor számára. Csak annyit tudunk: az ismeretlen szer­ző Shakespeare kortársa volt”.­­ A CISAC — a szerzői jogi társaságok nemzetközi szer­vezetének zenei tanácsa — a héten Budapesten tartja kétnapos tanácskozását. A napirenden több érdekes kérdés szerepel, így: plá­gium a könnyűzenében, ha­tárvonal a könnyű és a ko­molyzene között, az elektro­nikus zene szerzői jogi vo­natkozásai. A tanácskozáson részt vesz Marcel Poot pro­fesszor, a CISAC elnöke, Georges Auric díszelnök és dr. Eugen Suchov profesz­­szor, a világhírű szlovák ze­neszerző, opera-komponista, a szlovák szerzői jogi tár­saság elnöke is. 9 CATHERINE DENEUVE, az ismert francia színésznő egy földközi-tengeri szige­ten forgatja új filmjét, Marco Ferreri rendezésében. Címe: Melanger. Deneuve partnere: Marcello Mast­­roianni. • „CASANOVA kontra Kék­­szakáll” címmel 13 részes bábfilmsorozat készül a te­levízió számára, a Gyarmat utcai filmgyárban, írója Romhányi József, rendező­je: Imre István. A bábok megszólaltatói: Sinkó Lász­ló (Casanova hangja), Szabó Gyula (Kékszakál hangja) és Körmendy János (Kap­­pan hangja). A­KIK ■ (Dolezsár felv.) Az Irodalmi Színpad vasárnap esti bemutatója — a Laoda­­meia és a Jónás könyve — Babits Mihály két költői műve. Az előadást Huszár Klára rendezte. A Laodameiában Gor­don Zsuzsa, a Jónás könyvében Sinkovits Imre (képünk) alakítja a főszerepet. Ibsen drámáját, a Peer Gyntöt, pén­teken újítja fel a Madách Színház, Lengyel György rendezésében, Áp­­rily­ Lajos fordí­tásában. A cím­szerepet Huszti Péter, Aase anyót Psota Irén (ké­pünk), illetve Rá­kosi Mária alakít­ja. Solvejg: Ben­­cze Ilona, a főis­kola végzős nö­vendéke. A Zöld­ruhás nőt, Ingri­det és Anitrát Al­mási Éva szemé­lyesíti meg. — A Hangyaboly című új magyar filmről írt múlt heti kritikánk Tóth Árpádot idéz­te, de annak egy sora — technikai hiba miatt — ki­maradt. A teljes idézet így hangzik: „Politika és Szere­lem — e két nagy földi tö­meg- és egyénmozgató. Íme itt is döntően uralkodik: stréberség és kompromisz­­szum, íme itt is örök divatú! S ahány alak, ahány kicsi hangya, annyi külön színű és örvényű élet.” SZENDRŐ JÓZSEF, a Nemzeti Színház pénteken elhunyt kiváló művészének temetése október 27-én délután fél 4-kor lesz a Far­kasréti temetőben. M­­eauwnarchais: FIGARO HÁZASSÁGA JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ Vígjáték 3 felvonásban­­ BEMUTATÓ: OKTÓBER 30-ÁN Lear király Szovjet film. Shakespeare drámája nyomán írta és rendezte: Grigorij Kazin­­cev. Aki e kétrészes, impozáns kiállítású, nagyszabású tö­megjelenetekben, mozgal­mas csataképekben bővel­kedő filmből ismerkedik meg első ízben Shakespeare drámájával, el sem tudja talán képzelni: miként le­het mindezt zárt színpadon előadni? Hiszen főszereplő itt a hatalmas erőd, a há­borgó tenger, a vészjóslóan szürke égbolt, a rótt lán­gokban elhamvadó házak, sátrak hosszú sora, s a vér­tet öltött harcosok holttes­tével borított csatatér is. Mindez azonban nemcsak a látványt szolgálja; szerves tartozékává válik a drámá­nak, amely Grigorij Kozim­­cev mesteri rendezésében bontakozik fel a szemünk előtt. A képek nyomasztó szürkesége azonban olykor kissé vontatottá teszi az al­kotást, s a háromórás vetí­tési időből hiányoznak a pihentető felvonás közti szü­netek. Kitűnő a színészgár­da, a Leart alakító Jurij Jarnettel és a szépséges Cordeliával, Valentyina Sendrikovával az élen. Ki­fogástalan a szinkron is. Szemben az igazsággal Lengyel film. Írta: Jerzy Grzymkowski és Bohdan Po­rebe. Rendezte: Bohdan Po­rebe. Szilveszter éjszaka súlyos baleset történik a gyárban. Ki a felelős? Megindul a nyomozás, s közben bepil­lantást nyerhetünk az üzem néhány vezetőjének és mun­kájának életébe, feldúlt csa­ládi otthonokba. Kár, hogy a hálás témából a rendező meglehetősen sablonos lé­lektani drámát szerkesztett, erőltetett konfliktusokkal, döcögő párbeszédekkel. Ta­­deusz Janczart már sok jól megoldott szerepben láthat­tuk, ezúttal nem sokat tud kezdeni a darukezelő sablo­nos figurájával A csendőr nyugdíjba megy Francia—olasz film. Irta: Jacques Vilfrid. Rendezte: Jean Girault. Alaposan kicsavart cit­romból igyekeznek a film létrehozói néhány élvezhető cseppet kipréselni — nem sok sikerrel... Louis de Funes kitűnő komikus, de szerep híján ő se tud mást csinálni, mint a korábbi „csendőr”-fimjeiből már jól ismert játékait ismételgetni.

Next