Hétfői Hírek, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-07 / 6. szám
Kukoricagyár BÉR-módra Másfélszeres termés, részesedések • Hogyan csinálják? Amerikában 53 mázsa kukoricát termelnek hektáronként, Magyarországon negyvenet. Bács megyében öt éve még 30 mázsa körül volt az átlagtermés, tavaly jutottak el az országos átlagig. Mégis itt, a Bajai Állami Gazdaságban dolgoztak ki egy olyan termelési technológiát, amelynek segítségével öt éven belül 60 mázsás termést akarnak betakarítani hektáronként. Columbus... A bajai kezdeményezés lényege, hogy a talajelőkészítéstől a vetőmagvak kiválogatásán át a gépi növényvédelemig és betakarításig zárt, meghatározott rendszert dolgoztak le, s ehhez kizárólag magyar, illetve a népi demokratikus országokból beszerezhető gépeket, traktorokat, teherautókat alkalmaznak. Így született meg a BKK, a bajai kukoricatermesztési rendszer. Tavaly próbálták ki mintegy 6000 holdon; az idén már 15 ezer holdat vetnek be kukoricával. Rendszerüket első lépésként a járásban terjesztik ki, a velük szerződést kötő mezőgazdasági üzemekben. A bajai elgondolás — ha már megvan — Columbus tojása. A régi módon, kisüzemi eszközökkel, az általánosan elfogadott talajelőkészítéssel, szokásos vetőmaggal, kapálással, töréssel el lehet ugyan érni valamilyen termésátlagot, ha azonban tudományos alapon s valamennyi szempont figyelembevételével dolgoznak ki korszerű technológiát és a termelés minden fázisában a legjobb megoldásokat alkalmazzák, a termésátlag a nagyüzemi táblákon ugrásszerűen emelhető. Számításba veszik tehát a természeti tényezőket, a talaj- és csapadékviszonyokat, s ennek megfelelően határozzák meg a talajművelési rendszert, kiválasztják a legjobb vetőmagot, előírják a növényvédelem vegyszereit , módszereit, megszervezik a gépi betakarítást, szállítást, tartósítást. Kidolgozzák az agrotechnikai munkák rendszerét, az év során mikor mit kel elvégezni. Ez már úgy nevelhető: „kukorícagyártás”. • Bárhol másutt is Mindehhez persze igen sok speciális gép kell, a traktoroktól a műtrágyaszdrókig, a vetőgéptől a rakodókig, a levélalápermetező gépektől a szárítókig. A bajaiak típus és darabszám szerint összeállították, milyen gépből mennyi kell egy-egy terület megműveléséhez. A gépek zöme hazai gyártmányú. A csátaljai üzemegységbe szervizműhelyt és alkatrészraktárt telepítenek. Nem egy-egy munka jobb elvégzéséről, megszervezéséről, nem néhány szempont egyeztetéséről, egyszerű technológiai újításról van szó: egységes rendszert alakítanak ki Baja és környéke adottságai szerint. Értelemszerűen alkalmazható lesz bárhol másutt is azokkal a módosításokkal, amelyeket a helyi talajviszonyok, időjárási sajátosságok szabnak meg. A Bajai Állami Gazdaság a kukoricatermelési rendszer megvalósítására szerződést köt más állami gazdaságokkal, termelőszövetkezetekkel. A cél a termésátlagok 40—50 százalékos növelése. A Magyar Nemzeti Bank a bajai gazdaság partnereinek három év alatt visszafizetendő célhitelt ad a gépek vásárlására. A bajaiak a technológiáért és a gyakorlati segítségért megkapják a többlettermés tíz-tizenöt százalékát. Sokan próbálják „átejteni” az orvosokat. A legismertebb , nehezebben leleplezhető, mesterségesen előidézett „betegségek” a hasmenés, a nátha, a láz. Gyakran tűnnek el igazolások. Előfordult, hogy az orvosi rendelőkből ellopott lepecsételt táppénzes papírokat 50—100 forintért árusították a nagykátai vonaton, pályaudvarokon, eszpresszókban. A papírokat a helyszínen töltötték ki a vevő kívánsága szerint általában egyheti időtartamra. Havonta átlag 300—400 leleplező bejelentés érkezik az egészségügyi szervektől a Budapesti Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. Előfordult, hogy az orvos a piacon látta zöldséget árulni súlyos betegét, vagy éppen az havat lapátolt éjszaka, amikor a betegellenőrök úgysem járnak. Egy fodrásznő 27 napos táppénzes betegsége alatt férje mellett dolgozott. Egy tszmelléküzemág-vezető, aki kilenchónapos „betegsége” alatt egy másik tsz-nél még másodállást is vállalt, 25 ezer forintnál több táppénzt vett fel. Egy orvos kezébe olyan igazolás került, amin minden szabályos volt, csak a betegség latin nevét írták „magyarosan”. A rendelő tanulékony takarítónője állította ki fia részére. A BKK technológiáját — mint a gazdaság vezetői mondják — a Bajai Állami Gazdaság és a Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának szakmai munkacsoportjai készítették: Faludi András CENTRUM HÉTFŐ ■ ■HMM Párnával „varázsolt“’ várandósságot Agyafúrt álbetegek SZOT-jelentés a táppénzcsalókról Több ezer táppénzcsalót és álbeteget lepleztek le tavaly a SZOT budapesti és Pest megyei igazgatóságának most készülő értékelése szerint. A kisebb ügyek táppénz-vissza-, fizetéssel, vállalati fegyelmikkel végződtek, a súlyosabbak a bíróságok elé kerültek. Néhány a nagyobb ügyek közül. Egy Pest környéki községben beállított a körzeti orvoshoz az állami gazdaság egyik húszéves segédmunkásnője, elmondta, hogy hathónapos terhes. A terhesség, a külső jelekből ítélve, anynyira meggyőző volt, hogy az orvos kiállította a szükséges igazolásokat. Az anyajelölt ennek birtokában 1370 forint terhességi és gyermekágyi segélyt vett fel. Mint később kiderült, terhességét egy kispárna segítségével idézte elő. Játék közben három cimbora egyikének ujja törött. Elment az orvoshoz, kiíratta magát, majd 400 forintot felvett a biztosítótól. Társa ezután átadta neki a saját papírjait, az ujjtöréses ezekkel egy másik orvosnál őt is kiíratta, s a biztosítótól barátja is felvette az ujjtörésért járó összeget. Látva ezt a harmadik, ő is hozta papírjait Az orvosi rendelőben azonban az egyik nővér felismerte az ujjtörésest, és így rájöttek, hogy más néven „ügyködik”, csalása lelepleződött, táppénzbe vette őket. A bíróság első fokon öthavi felfüggesztett börtönre és ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Egy másik orvos kiírt egy másutt lakó, nem hozzá tartozó kárpitost, aki ugyan betegsége idejére csak néhány száz forint táppénzt kapott, de ezalatt — saját bevallása szerint — 12 ezer forintot maszekolt össze. Az orvos ügyében folyik az eljárás. Beteg lett a csecsemő, valakinek otthon kellett maradni vele. Az anya kevesebbet keresett, az apa jóval többet, ezért 93 napig őt vették táppénzbe. A gyermekorvos a körzeti orvoshoz, az a felülvizsgáló főorvoshoz küldözgette az apát. Mindenki a papírokat nézte, nem a lényeget A 7000 forintos kártérítést ezúttal a tanácsnak kellett megfizetnie. Stb.) Sajnos, akadt olyan egészségügyi dolgozó is, aki hanyagságával — esetleg ellenszolgáltatásért — segítette a táppénzcsalókat. Az egyik XVIII. kerületi körzeti orvos lakását festette, s mivel a szobafestők panaszkodtak, hogy nincs elég idejük Kohászat: plusz 4,6%, gépgyártók: plusz 4,4% Jelentősen emelkedett tavaly a vasipari dolgozók bére. A szakszervezet kimutatása szerint a kohászatban dolgozók keresete 4,6, a gépgyártóké 4,4 százalékkal nőtt az előző évihez viszonyítva. A különböző felmérések alapján megállapították: egyes üzemekben kedvezőtlenül változott a bérarány, vagyis a viszonylag alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben dolgozók keresete gyorsabb ütemben nőtt, mint a magas szakképzettséget kívánó szakmákban. Fásítják az autópályát Nagyszabású erdőtelepítési akciót indított Fejér megyében a Mezőföldi Állami Erdőgazdaság. Terveik szerint az idén 278 hektárnyi területet ültetnek be facsemetékkel. Hektáronként átlag 10 ezer, tehát a megyében öszszesen mintegy 2,8 millió facsemetét ültetnek el március elejétől májusig. Az erdőgazdaság feladata az M 7-es autópálya széleinek fásítása is. Az idén Törökbálinttól Martonvásárig 20 ezer koronás fát és 200 ezer díszcserjét ültetnek ki. Vállalták azt is, hogy füvesítik az autópálya töltésoldalait és a két sáv közötti „szigetet”. Olaj a város alatt A kutatások vezetője az izgalmas „leletről“ Nem volt vakláma, a berendezések nem vezették félre az embert: már az eddigi vizsgálatok azt igazolják, hogy a szegedi Móra-város alatt olaj van. Az első felszíni geofizikai mérést Szeged környékén, maga Eötvös Loránd végezte torziós ingával, az 1909—1912-es években. — mondja Komjáti János, a Kőolaj- és Gázipari Tröszt kutatási főosztályvezetője. — Ezek a mérések 1921—22-ben megismétlődtek, de rendszeres szénhidrogén-kutatást célzó felszíni geofizikai mérések csak 1941—44 között történtek. A kutatások már akkor kőolaj és földgáz tárolására alkalmas földtani szerkezeteket jeleztek, s ezek alapján mélyítették akkor a sándorfalvai és ferencszállási kutatófúrásokat, amelyek azonban műszaki nehézségek miatt nem hoztak eredményt Ez a körülmény egy időre elterelte a figyelmet a területek további kutatásától. A szegedi medence kőolaj- és földgázkutatását a felszabadulás után a Magyar —Szovjet Olaj Rt. folytatta. Az 1957-től végzett újabb geofizikai mérések ismét jelezték az Alföld déli részének szénhidrogénjét. A jó geofizlkai előkészítés eredményének felhasználásával 1962—65 között sikerült gazdaságilag is számottevő kőolajat és földgázt feltárni, a legjelentősebb eredményt Algyön érték el — Mit találtak Szeged alatt? — A szegedi medence kedvező szénhidrogén földtani feltételei ösztönöztek az intenzívebb továbbkutatásra és a szükség szerinti újabb kiegészítő geofizikai mérésekre. Így került sor az Algyőtől nyugatra lévő kiskundorozsmai részre is. A vizsgálatok eddigi eredményei alapján reményre jogosító rétegeket találtunk — mondotta Komjáti János. — A fúrással egy hónapon belül elérjük a 3000 méteres mélységet Ekkorra birtokunkban lesz valamennyi vizsgálati anyag A Szeged-móravárosi kőolaj- és földgázterület kiaknázása kedvező gazdasági körülmények között, kis pénzügyi ráfordítással történhetne, hiszen Szeged már eddig is az olaj városa volt Algyön kiépített o Lajtermelő beruházás üzemel. Az a tény, hogy a „trükkös” természet a város alá rejtette az olajmezőt, minden valószínűség szerint beleszól majd Szeged urbanizációjába. Kocsis Éva Kiknek Az ez évi naptárakat már mindenütt használják. Kivéve talán ott, ahol ezzel a „Kezelési útmutatás”-sal (!) kapták kézhez: „A naptár párnázott fedelét a jobb kezünkkel, a spirálozott tömböt pedig a bal kezünkkel emeljük fel. A párnázott fedelet a tömb alá helyezzük és ide hajtjuk a lapokat is... Képzőművészeti Kiadóvállalat.” A legutolsó híradás szerint a naptárnyitogatást az illetékesek szorgalmasan gyakorolják. (Nos) srsrssfsssrtwssr,mwsrssssfsssws/fssfssssss///sssssss///sswfsfsssss/ssfsssssssssssssffsfsssssrsssssssssssssfs/sssss/s/sssfssrs/ffssss/ssfs*sfssss//sfs/,sfmmsfff,m Éjszaka a Récseiben Budapesten naponként 1200 kék autóbuszon utazunk, tolakszunk, idegeskedünk és gyakran veszekszünk. Tűrjük, megszoktuk, életünk része e küzdelem. De nem szokja, sohasem szokhatja meg ezt az utazást a busz vezetője, kísérőszemélyzete. Az ő idegrendszerükben állandó a kimerítő feszültség. Kétezer busz többé-kevésbé megoldaná a problémát, feloldaná a feszültséget. De nincs. Első számú hiánycikk a szakember, a jó vezető, a jó szerelő. A jármű csupán második a hiány sorrendjében. Állunk és várunk hát továbbra is esőben, hóban a buszra. A nap szép ajándékának tartjuk, ha konfliktus nélkül ússzuk meg az utat ★ Récsei garázs, a BKV egyik üzemegysége. (A fővárosban összesen öt ilyen van.) Éjszaka a csarnokban. Szállingóznak a buszok hazafelé, fáradtan térnek meg a napi húszórás munkából. Kerekeikben 300—400 kilométer, alvázaikban tízezer ember sok tonnányi súlya. Éjfél után az utolsó is begördül a csarnokba. És hajnali 3 óra 53 perckor, kakasszó nélkül is elindul az első, utána még 370, és róják a város utcáit, útjait, cipelik értékes terhüket, az embert. Éjfélkor a csarnokban mínusz 5 fokot mutat a higanyszál. A tompa fényben pufajkás emberek kezelik, javítják a kocsikat, kezük ragad a vashoz. Péter Szabó István főművezető vezet bennünket, a „technológiai sétán”. A garázs cementpadlóját fáradt, fekete olajjal vonta be az idő. Csúszkálunk. A motorok hörgésétől alig értjük egymás hangját. — Csapágy olvadás, fiam! Nem hallod? — kérdi egy fiatal szerelőtől vezetőnk. Péter Szabó 33 éve dolgozik itt, a garázs alig tíz évvel öregebb ennél. Akkor 130 buszra tervezték, most majd háromszor annyit fogadnak, vizsgálnak, javítanak mindennap , ugyanakkora területen. A befutó- és kifutó buszok a Népstadion körüli szűk utcákban parkíroznak. Bent a garázsban egy kocsi vizsgálatára, diagnózisára 6 és fél perc jut. A hatalmas csuklóst „kézről kézre adják” az emberek. Üzemanyaggal töltik, belülről asszonyok takarítják, kívülről óriás gépkefékkel mossák, vízzel töltik, majd vizsgálóaknára küldik. Ennyi fér bele hat és fél percbe. A javításra szoruló buszok átgördülnek a szerelőaknára. A kisebb motorhibákat, defekteket azonnal javítják a szerelők. Ezután a szervezett belső rendben felfrissült, kijavított járművek fegyelmezett katonákként állnak az utcán, mindegyikük indulási sorrendben, óra, perc precizitással — a hajnali torlódást, dugót elkerülendő. A kocsik nagy része napi húsz órát fut és az utóbbi években a Récsei garázs nem kapott új autóbuszt. Kellemes éjszakának, szinekurának számít, ha a kocsiparknak csupán 30 százalékát javítják. (Az egyes és a kettes szemlét, amikor részletesebben vizsgálják a buszokat, délelőtt végzik, a felújító nagyjavításokat más szerelővállalatok.) A nappali problémák itt a garázsban gyűrűznek tovább, felveszik éjszakai arcukat. Se idő, se tér, a helyzet semmiképp sem ideális és mégis: hajnalban útjukra kell indulniuk a buszoknak. Itt nem frázis a szó: a garázs munkásai a szívüket is adják a munkához. Ilyen kocsiparkkal, ilyen körülmények között másképp nem mennének a kék autóbuszok. Hogy el ne felejtsük: éjszaka mindössze száz ember végzi dolgát. Szerencsére sok közöttük a fiatal. Az „öreg” főművezető is mindössze ötvenéves. Tóth János, a Récsei üzemegység vezetője kedves, optimista ember. Régi „tag" ő is, 27 éve dolgozik itt, egyhelyben. A problémákban otthonos, jószerével mindenkit ismer, pedig a garázshoz 1260 ember tartozik, ebből 800 a forgalmi személyzet. Kevés a szakember, kevés a kocsi, de már valamit enyhített a helyzeten a kormányrendelet. Tóth azt mondja, ebben az évben rendbe jönnek náluk a dolgok. Szerelők, buszvezetők jelentkeznek, új kocsikat is ígértek. A törzsgárda kitűnő. Több mint 300 ember dolgozik itt tíz éve már. Hetven pilóta 25—30 éve vezet, mennyi kilométer lehet ez!? Az újak is lelkiismeretes embereknek bizonyulnak. A legtöbb két órával hamarabb kezdi a napot. Nem ismerik járatuk útvonalát, előbb üres kocsival „berepülik” a terepet, hogy később biztosak legyenek mindenben. A buszvezetők 4-6 ezer forintot keresnek, ezért a bérért havonként 300 órát ülnek a nyeregben. A szerelők is ezt a pénzt kapják időarányosan. A jelszó itt a vállalat sajátos feladatából adódik: Vigyázva szállítsd az embert! Ezt tanítják, ezt sugalmazzák — nem mindig sikerrel. Ha majd oldódik a túlterheltség, oldódik az „idegbaj” is, csökkennek a konfliktusok. Ma még elég sok a bejelentés, a kivizsgálás. Kinek van igaza? Sokszor a vezetők sem tudják. Talán annak, aki kisebbet káromkodott. Házunk előtt áll meg a 7/C, üresen. A Móricz Zsigmondnál már tömve van. Tolnak és tolakszom, sietek. Azért visszatartom magam. Zsebemben ez a cikk, most mégsem illenék ... Amúgy is be vagyok „táplálva”, éjszaka a Récseiben jártam. Suha Andor