Hétfői Hírek, 1972. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1972-02-07 / 6. szám

Kukoricagyár BÉR-módra Másfélszeres termés, részesedések • Hogyan csinálják? Amerikában 53 mázsa ku­koricát termelnek hektáron­ként, Magyarországon negy­venet. Bács megyében öt éve még 30 mázsa körül volt az átlagtermés, tavaly jutottak el az országos átlagig. Mégis itt, a Bajai Állami Gazda­ságban dolgoztak ki egy olyan termelési technológiát, amelynek segítségével öt éven belül 60 mázsás termést akarnak betakarítani hek­táronként. Columbus... A bajai kezdeményezés lé­nyege, hogy a talajelőkészí­téstől a vetőmagvak kiválo­gatásán át a gépi növényvé­delemig és betakarításig zárt, meghatározott rend­szert dolgoztak le, s ehhez ki­zárólag magyar, illetve a né­pi demokratikus országok­ból beszerezhető gépeket, traktorokat, teherautókat al­kalmaznak. Így született meg a BKK, a bajai ku­koricatermesztési rendszer. Tavaly próbálták ki mintegy 6000 holdon; az idén már 15 ezer holdat vetnek be ku­koricával. Rendszerüket el­ső lépésként a járásban ter­jesztik ki, a velük szerző­dést kötő mezőgazdasági üzemekben. A bajai elgondolás — ha már megvan — Columbus tojása. A régi módon, kis­üzemi eszközökkel, az álta­lánosan elfogadott talajelő­­készítéssel, szokásos vető­maggal, kapálással, töréssel el lehet ugyan érni valami­lyen termésátlagot, ha azon­ban tudományos alapon s valamennyi szempont figye­lembevételével dolgoznak ki korszerű technológiát és a termelés minden fázisában a legjobb megoldásokat alkal­mazzák, a termésátlag a nagyüzemi táblákon ugrás­szerűen emelhető. Számítás­ba veszik tehát a természeti tényezőket, a talaj- és csa­padékviszonyokat, s ennek megfelelően határozzák meg a talajművelési rend­szert, kiválasztják a legjobb vetőmagot, előírják a nö­vényvédelem vegyszereit , módszereit, megszervezik a gépi betakarítást, szállítást, tartósítást. Kidolgozzák az agrotechnikai munkák rend­szerét, az év során mikor mit kel elvégezni. Ez már úgy nevelhető: „kukorícagyártás”. • Bárhol másutt is Mindehhez persze igen sok speciális gép kell, a trakto­roktól a műtrágyaszdrókig, a vetőgéptől a rakodókig, a levélalápermetező gépektől a szárítókig. A bajaiak típus és darab­szám szerint össze­állították, milyen gépből mennyi kell egy-egy terület megműveléséhez. A gépek zöm­e hazai gyártmányú. A csátaljai üzemegységbe szervizműhelyt és alkat­részraktárt telepítenek. Nem egy-egy munka jobb elvég­zéséről, megszervezéséről, nem néhány szempont egyez­tetéséről, egyszerű technoló­giai­­ újításról van szó: egy­séges rendszert alakítanak ki Baja és környéke adottságai szerint. Értelemszerűen al­kalmazható lesz bárhol má­sutt is azokkal a módosítá­sokkal, amelyeket a helyi ta­lajviszonyok, időjárási sa­játosságok szabnak meg. A Bajai Állami Gazdaság a kukoricatermelési rend­szer megvalósítására szerző­dést köt más állami gazda­ságokkal, termelőszövetkeze­tekkel. A cél a termésátlagok 40—50 százalékos növelése. A Magyar Nemzeti Bank a bajai gazdaság partnereinek három év alatt visszafize­tendő célhitelt ad a gépek vásárlására. A bajaiak a technológiáért és a gyakorla­ti segítségért megkapják a többlettermés tíz-tizenöt szá­zalékát. Sokan próbálják „átejteni” az orvosokat. A legismertebb , nehezebben leleplezhető, mesterségesen előidézett „be­tegségek” a hasmenés, a nát­ha, a láz. Gyakran tűnnek el igazolások. Előfordult, hogy az orvosi rendelőkből ello­pott lepecsételt táppénzes papírokat 50—100 forintért árusították a nagykátai vo­naton, pályaudvarokon, eszp­resszókban. A papírokat a helyszínen töltötték ki a ve­vő kívánsága szerint általá­ban egyheti időtartamra. Havonta átlag 300—400 le­leplező bejelentés érkezik az egészségügyi szervektől a Bu­dapesti Társadalombiztosítá­si Igazgatósághoz. Előfordult, hogy az orvos a piacon látta zöldséget árulni súlyos bete­gét, vagy éppen az havat la­pátolt éjszaka, amikor a be­tegellenőrök úgysem járnak. Egy fodrásznő 27 napos táp­pénzes betegsége alatt férje mellett dolgozott. Egy tsz­­melléküzemág-vezető, aki ki­­lenchónapos „betegsége” alatt egy másik tsz-nél még másodállást is vállalt, 25 ezer forintnál több táppénzt vett fel. Egy orvos kezébe olyan igazolás került, amin minden szabályos volt, csak a betegség latin nevét írták „magyarosan”. A rendelő ta­nulékony takarítónője állí­totta ki fia részére. A BKK technológiáját — mint a gazdaság vezetői mondják — a Bajai Állami Gazdaság és a Bács-Kiskun megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának szakmai munkacsoportjai ké­szítették: Faludi András CENTRUM HÉTFŐ ■ ■HMM Párnával „varázsolt“’ várandósságot Agyafúrt álbetegek SZOT-jelentés a táppénzcsalókról Több ezer táppénzcsalót és álbeteget lepleztek le tavaly a SZOT budapesti és Pest megyei igazgatóságának most készülő értékelése szerint. A kisebb ügyek táppénz-vissza-, fizetéssel, vállalati fegyel­mikkel végződtek, a súlyo­sabbak a bíróságok elé ke­rültek. Néhány a nagyobb ügyek közül. Egy Pest környéki község­ben beállított a körzeti or­voshoz az állami gazdaság egyik húszéves segédmun­kásnője, elmondta, hogy hat­hónapos terhes. A terhesség, a külső jelekből ítélve, any­­nyira meggyőző volt, hogy az orvos kiállította a szükséges igazolásokat. Az anyajelölt ennek birtokában 1370 forint terhességi és gyermekágyi se­gélyt vett fel. Mint később kiderült, terhességét egy kis­párna segítségével idézte elő. Játék közben három cim­bora egyikének ujja törött. Elment az orvoshoz, kiíratta magát, majd 400 forintot fel­vett a biztosítótól. Társa ez­után átadta neki a saját pa­pírjait, az ujjtöréses ezekkel egy másik orvosnál őt is ki­íratta, s a biztosítótól barátja is felvette az ujjtörésért járó összeget. Látva ezt a harma­dik, ő is hozta papírjait Az orvosi rendelőben azonban az egyik nővér felismerte az ujjtörésest, és így rájöttek, hogy más néven „ügyködik”, csalása lelepleződött,­­ táppénzbe vette őket. A bíróság első fokon öthavi fel­függesztett börtönre és ezer forint pénzbüntetésre ítélte. Egy másik orvos kiírt egy másutt lakó, nem hozzá tar­tozó kárpitost, aki ugyan be­tegsége idejére csak néhány száz forint táppénzt kapott, de ezalatt — saját bevallása szerint — 12 ezer forintot maszekolt össze. Az orvos ügyében folyik az eljárás. Beteg lett a csecsemő, va­lakinek otthon kellett ma­radni vele. Az anya keveseb­bet keresett, az apa jóval többet, ezért 93 napig őt vet­ték táppénzbe. A gyermekor­vos a körzeti orvoshoz, az a felülvizsgáló főorvoshoz kül­dözgette az apát. Mindenki a papírokat nézte, nem a lé­nyeget A 7000 forintos kárté­rítést ezúttal a tanácsnak kellett megfizetnie. St­b.) Sajnos, akadt olyan egész­ségügyi dolgozó is, aki ha­nyagságával — esetleg el­lenszolgáltatásért — segítet­te a táppénzcsalókat. Az egyik XVIII. kerületi körzeti orvos lakását festette, s mi­vel a szobafestők panaszkod­tak, hogy nincs elég idejük Kohászat: plusz 4,6%, gépgyártók: plusz 4,4% Jelentősen emelkedett ta­valy a vasipari dolgozók bé­re. A szakszervezet kimuta­tása szerint a kohászatban dolgozók keresete 4,6, a gép­gyártóké 4,4 százalékkal nőtt az előző évihez viszonyítva. A különböző felmérések alapján megállapították: egyes üzemekben kedvezőtle­nül változott a bérarány, vagyis a viszonylag alacso­nyabb képzettséget igénylő munkakörökben dolgozók keresete gyorsabb ütemben nőtt, mint a magas szakkép­zettséget kívánó szakmák­ban. Fásítják az autó­pályát Nagyszabású erdőtelepítési akciót indított Fejér megyé­ben a Mezőföldi Állami Er­dőgazdaság. Terveik szerint az idén 278 hektárnyi terüle­tet ültetnek be facsemeték­kel. Hektáronként átlag 10 ezer, tehát a megyében ösz­­szesen mintegy 2,8 millió fa­csemetét ültetnek el március elejétől májusig. Az erdőgaz­daság feladata az M­ 7-es autópálya széleinek fásítása is. Az idén Törökbálinttól Martonvásárig 20 ezer koro­nás fát és 200 ezer díszcser­jét ültetnek ki. Vállalták azt is, hogy füvesítik az autópá­lya töltésoldalait és a két sáv közötti „szigetet”. Olaj a város alatt A kutatások vezetője az izgalmas „leletről“ Nem volt vaklám­a, a be­rendezések nem vezették félre az embert: már az eddigi vizs­gálatok azt igazolják, hogy a szegedi Móra-város alatt olaj van.­­ Az első felszíni geofi­zikai mérést Szeged környé­kén, maga Eötvös Loránd vé­gezte torziós ingával, az 1909—1912-es években. — mondja Komjáti János, a Kőolaj- és Gázipari Tröszt kutatási főosztályvezetője. — Ezek a mérések 1921—22-ben megismétlődtek, de rend­szeres szénhidrogén-kuta­tást célzó felszíni geofizikai mérések csak 1941—44 kö­zött történtek. A kutatások már akkor kőolaj és földgáz tárolá­sára alkalmas földtani szerkezeteket jeleztek, s ezek alapján mélyítették akkor a sándorfalvai és fe­­rencszállási kutatófúrásokat, amelyek azonban műszaki nehézségek miatt nem hoz­tak eredményt Ez a körül­mény egy időre elterelte a figyelmet a területek további kutatásától. A szegedi medence kő­olaj- és földgázkutatását a felszabadulás után a Magyar —Szovjet Olaj Rt. folytatta. Az 1957-től végzett újabb geofizikai mérések ismét jelezték az Alföld déli ré­szének szénhidrogénjét. A jó geofiz­lkai előkészítés ered­ményének felhasználásával 1962—65 között sikerült gaz­daságilag is számot­tevő kőolajat és földgázt feltárni, a legjelentősebb eredményt Algyön érték el — Mit találtak Szeged alatt? — A szegedi medence ked­vező szénhidrogén földta­ni feltételei ösztönöztek az intenzívebb továbbkutatás­ra és a szükség szerinti újabb kiegészítő geofizikai mérésekre. Így került sor az Algyőtől nyugatra lévő kis­kundorozsmai részre is. A vizsgálatok eddigi eredményei alapján re­ményre jogosító rétege­ket találtunk — mondotta Komjáti János. — A fúrással egy hónapon belül elérjük a 3000 méteres mélységet Ekkorra birto­kunkban lesz valamennyi vizsgálati anyag A Szeged-móravárosi kő­olaj- és földgázterület kiak­názása kedvező gazdasági körülmények között, kis pénzügyi ráfordítással tör­ténhetne, hiszen Szeged már eddig is az olaj városa volt Algyön kiépített o La­j­termelő beruházás üzemel. Az a tény, hogy a „trükkös” természet a város alá rejtette az olaj­­mezőt, minden valószínűség szerint beleszól majd Sze­ged urbanizációjába. Kocsis Éva Kiknek Az ez évi naptárakat már mindenütt használ­ják. Kivéve talán ott, ahol ezzel a „Kezelési út­­mutatás”-sal (!) kapták kézhez: „A naptár párná­zott fedelét a jobb ke­zünkkel, a spirálozott tömböt pedig a bal ke­zünkkel emeljük fel. A párnázott fedelet a tömb alá helyezzük és ide hajt­juk a lapokat is... Kép­zőművészeti Kiadóválla­lat.” A legutolsó híradás sze­rint a naptárnyitogatást az illetékesek szorgalma­san gyakorolják. (Nos) srsrssfsssrtwssr,mwsrssssfsssws/fssfssssss///sssssss///sswfsfsssss/ssfsssssssssssssffsfsssssrsssssssssssssfs/sssss/s/sssfssrs/ffssss/ssfs*sfssss//sfs/,sfmmsfff,m Éjszaka a Récseiben Budapesten naponként 1200 kék autóbuszon uta­zunk, tolakszunk, idegeske­dünk és gyakran veszek­szünk. Tűrjük, megszoktuk, életünk része e küzdelem. De nem szokja, sohasem szokhatja meg ezt az utazást a busz vezetője, kísérősze­mélyzete. Az ő idegrendsze­rükben állandó a kimerítő feszültség. Kétezer busz töb­­bé-kevésbé megoldaná a problémát, feloldaná a fe­szültséget. De nincs. Első szá­mú hiánycikk a szakember, a jó vezető, a jó szerelő. A jár­mű csupán második a hiány sorrendjében. Állunk és vá­runk hát továbbra is eső­ben, hóban a buszra. A nap szép ajándékának tartjuk, ha konfliktus nélkül ússzuk meg az utat ★ Récsei garázs, a BKV egyik üzemegysége. (A fővá­rosban összesen öt ilyen van.) Éjszaka a csarnokban. Szállingóznak a buszok ha­zafelé, fáradtan térnek meg a napi húszórás munkából. Kerekeikben 300—400 kilo­méter, alvázaikban tízezer ember sok tonnányi súlya. Éjfél után az utolsó is be­gördül a csarnokba. És haj­nali 3 óra 53 perckor, ka­kasszó nélkül is elindul az első, utána még 370, és róják a város utcáit, útjait, cipelik értékes terhüket, az embert. Éjfélkor a csarnokban mí­nusz 5 fokot mutat a hi­ganyszál. A tompa fényben pufajkás emberek kezelik, javítják a kocsikat, kezük ragad a vashoz. Péter Szabó István főművezető vezet ben­nünket, a „technológiai sé­tán”. A garázs cementpadló­ját fáradt, fekete olajjal von­ta be az idő. Csúszkálunk. A motorok hörgésétől alig ért­jük egymás hangját. — Csapágy olvadás, fiam! Nem hallod? — kérdi egy fiatal szerelőtől vezetőnk. Péter Szabó 33 éve dolgozik itt, a garázs alig tíz évvel öregebb ennél. Akkor 130 buszra tervezték, most majd háromszor annyit fogadnak, vizsgálnak, javítanak min­dennap , ugyanakkora te­rületen. A befutó- és kifutó buszok a Népstadion körüli szűk utcákban parkíroznak. Bent a garázsban egy kocsi vizsgálatára, diagnózisára 6 és fél perc jut. A hatalmas csuklóst „kézről kézre adják” az emberek. Üzemanyaggal töltik, belülről asszonyok ta­karítják, kívülről óriás gép­kefékkel mossák, vízzel töl­tik, majd vizsgálóaknára küldik. Ennyi fér bele hat és fél percbe. A javításra szoru­ló buszok átgördülnek a sze­relőaknára. A kisebb motor­hibákat, defekteket azonnal javítják a szerelők. Ezután a szervezett belső rendben fel­frissült, kijavított járművek fegyelmezett katonákként állnak az utcán, mindegyi­kük indulási sorrendben, óra, perc precizitással — a hajna­li torlódást, dugót elkerülen­dő.­­ A kocsik nagy része napi húsz órát fut és az utóbbi években a Récsei ga­rázs nem kapott új autó­buszt. Kellemes éjszakának, szinekurának számít, ha a kocsiparknak csupán 30 szá­zalékát javítják. (Az egyes és a kettes szemlét, amikor részletesebben vizsgálják a buszokat, délelőtt végzik, a felújító nagyjavításokat más szerelővállalatok.) A nappali problémák itt a garázsban gyűrűznek tovább, felveszik éjszakai arcukat. Se idő, se tér, a helyzet semmiképp sem ideális és mégis: hajnalban útjukra kell indulniuk a bu­szoknak. Itt nem frázis a szó: a garázs munkásai a szívüket is adják a munká­hoz. Ilyen kocsiparkkal, ilyen körülmények között másképp nem mennének a kék autóbuszok. Hogy el ne felejtsük: éjszaka mindössze száz ember végzi dolgát. Sze­rencsére sok közöttük a fia­tal. Az „öreg” főművezető is mindössze ötvenéves. Tóth János, a Récsei üzemegység vezetője kedves, optimista ember. Régi „tag" ő is, 27 éve dolgozik itt, egy­helyben. A problémákban otthonos, jószerével minden­kit ismer, pedig a garázshoz 1260 ember tartozik, ebből 800 a forgalmi személyzet. Kevés a szakember, kevés a kocsi, de már valamit enyhí­tett a helyzeten a kormány­­rendelet. Tóth azt mondja, ebben az évben rendbe jön­nek náluk a dolgok. Szerelők, buszvezetők jelentkeznek, új kocsikat is ígértek. A törzs­gárda kitűnő. Több mint 300 ember dolgozik itt tíz éve már. Hetven pilóta 25—30 éve vezet, mennyi kilométer lehet ez!? Az újak is lelkiis­meretes embereknek bizo­nyulnak. A legtöbb két órá­val hamarabb kezdi a napot. Nem ismerik járatuk útvo­nalát, előbb üres kocsival „berepülik” a terepet, hogy később biztosak legyenek mindenben. A buszvezetők 4-6 ezer forintot keresnek, ezért a bérért havonként 300 órát ülnek a nyeregben. A szerelők is ezt a pénzt kap­ják időarányosan. A jelszó itt a vállalat sajátos felada­tából adódik: Vigyázva szál­lítsd az embert! Ezt tanítják, ezt sugalmazzák — nem mindig sikerrel. Ha majd ol­dódik a túlterheltség, oldó­dik az „idegbaj” is, csökken­nek a konfliktusok. Ma még elég sok a bejelentés, a ki­vizsgálás. Kinek van igaza? Sokszor a vezetők sem tud­ják. Talán annak, aki kiseb­bet káromkodott. Házunk előtt áll meg a­­ 7/C, üresen. A Móricz Zsig­­mondnál már tömve van. Tolnak és tolakszom, sietek. Azért visszatartom magam. Zsebemben ez a cikk, most mégsem illenék ... Amúgy is be vagyok „táplálva”, éjsza­ka a Récseiben jártam. Suha Andor

Next