Hétfői Hírek, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-05 / 6. szám
KRESZ: szigorúbb vizsgák Minden második jelentkező megbukott Nincs többé magánoktatás Évről évre többen és többen szereznek jogosítványt: 1970-ben 85 ezren, 1971-ben 115 ezren, tavaly pedig már 160 ezren tettek gépjárművezetői vizsgát. A Gépjárművezetői Vizsgabizottság most elkészült jelentése szerint a jelöltek 50 százaléka volt kénytelen kétszer nekivágni az elméleti tesztvizsgának, nagyon sokan csak tizedszeri próbálkozás után mentek át. Előfordult már olyan eset is, hogy valaki 17-szer vizsgázott sikertelenül, de még akkor sem ment el a kedve. (Sajnos, a bizottságnak sem a vizsgázótól! — A szerk.) A rutin- és a forgalmi vizsgákon valamivel jobb a helyzet: a sofőrjelölteknek csak 28 százalékát kellett pótvizsgára utasítani. Pótvizsga — jutányosan — A hiba nem a vizsgarendszerben van, hanem magukban a vizsgázókban — mondta Kóródi Imre, az állami vizsgabizottság titkára. — Tisztelet a kivételnek, de általában teljesen felkészületlenül jönnek a tesztvizsgára, s szerencséjükben bízva, nem gondolkodnak, hanem fotóznak a válaszvariációk között. Olyan alapfogalmakkal sincsenek tisztában, mint például az útburkolati jelekkel és a jelzőtáblákkal. Azért is olyan magas a bukások száma az elméleti vizsgákon, mert a pótvizsga díja mindössze 25 forint és mindenki annyi kísérletet tesz, amennyit csak akar. Nem véletlen, hogy a rutin- és forgalmi vizsgákon többen jutnak át: az ismétlés ára itt már 150 forint! Az egyre növekvő forgalom miatt egyre nagyobb a vizsgáztatók felelőssége. Jobb, ha a vizsgán bukik meg valaki, mint a forgalomban, ahol életet veszélyeztet! novemberétől kezdve pedig megváltoztatták a rutin- és forgalmi vizsga feltételeit és felemelték az elérhető teljesítmény-pontszámokat. A rutinvizsgákon a korábbi 10 ponttal szemben most 12-öt kell elérniük a jelölteknek, a forgalmi vizsgán pedig a minimális 20 helyett 25-öt. A kötelező rutinfeladatok között először szerepel a „beállás két kocsi közé hátramenetben; manőverezés emelkedőn és lejtőn; kormányozási műveletek slalompályán”. Összesen 10 rutinfeladat megoldását pontozzák. A forgalmi vizsga csupán 10 részfeladatból áll, ám azonnal megbukik a jelölt, ha: © balesetet okoz, balesetveszélyes tetet idéz elő, vagy hely© tilosba hajt. © a rendőr vagy a jelzőőr intésére nem áll meg. © más durva szabálytalanságot követ el. Egy másik jelentős változás: január 1-től megszűnt a magánoktatói rendszer. Kiderült ugyanis, hogy egyes oktatók 5—6 ezer forintot is elkértek a képzésért, a tanítványjelöltek viszont alig tudtak valamit a vizsgákon. A jövőben csak szervezett formák között történhet a gépjárművezető-képzés, így az Autóközlekedési Tanintézet iskoláiban, az MHSZ-ben, az Autóklubban és a munkaközösségekben. Pillanatnyilag már 50 munkaközösség működik az országban. Az év végéig valószínűleg 100 lesz belőlük. A munkaközösségek a tanintézet felügyelete alatt dolgoznak, mégpedig a kiadott tematika és módszerek alapján és kizárólag szabott árak szerint. Jelenleg rendkívül nagy az autóvezető jelöltek száma: a tanfolyamra jelentkezők legfeljebb csak hónapok elteltével kezdhetnek tanulni. Hogy valamelyest javuljon a helyzet, a tanintézet két műszakra állította át gépkocsiparkját (így kétszer annyian gyakorolhatnak) és 120 új autót vásárolt. Pethes Sándor Azonnal bukik, ha... Az új vizsgarendszer 1969- ben lépett érvénybe. Azóta többször is módosították, szigorították a feltételeket. Tavaly nyáron új tesztlapokat készítettek a szakemberek: néhány felesleges kérdést kihagytak, a közlekedési szituációkat ábrázoló rajzokat egyszerűsítették, áttekinthetőbbé tették. A múlt év Művészeti stúdió KOSSUTH VOLT AZ ELSŐ JAVASLÓ Az első Magyar Iparmű Kiállítást 1842-ben rendezték Pesten, Kossuth Lajos védnöksége alatt. Ez volt a mai BNV őse. Ekkor javasolta Kossuth a magyar kerámiaipar termékeit népszerűsítő, reprezentatív bemutatóterem létrehozását. Most 131 év után ez a javaslat megvalósul: a Finomkerámiaipari Művek a közeli hetekben megnyitja az Apáczai Csere János utcában művészeti stúdióját. Hármas funkciót tölt be a FIM új részlege: irányítja a vállalati iparművészeti tevékenységet, bemutatja a termékeket a szakemberek és a nagyközönség számára és értékesíti a tervezők egyedi, nagy művészi értékű, sorozatban nem gyártott alkotásait. A stúdió megalakulásával egyidőben létrejön a FIM iparművészeti tanácsa, amely dönt művészeti és egyéb hozzá tartozó ügyekben. MEZŐFÖLD KÖSZÖNTI A 100 ÉVES BUDAPESTET A Duna-vidéki Vendéglátóipari Vállalat szakemberei ízelítőt adnak Mezőföld étkezési kultúrájából. Legyen a vendégünk a Sárospatak vendéglőben XIV., Thököly út 147. február 5-től 11-ig. Mezőföldi vacsorák Rácz László és népi zenekara muzsikál, Serfőző Mária énekel. Asztalfoglalás: 832—123. (Február 6-án a sárbogárdi Szabó Márton és zenekara muzsikál.) PATRONÁLÓ: A KISZ ÉS AZ SZBT 2500 lakás Mátyásföldön • Négy- és kilencemeletesek Elhelyezték a mátyásföldi KISZ-lakótelep alapkövét — adták hírül a lapok. Bokros Vilmos, a KISZ Budapesti Bizottsága ifjúmunkás cisztájának vezetője — az építkezések egyik gazdája — helyesbíti a hírt. — Nem KISZ-lakótelep — mondja —, hanem ifjúsági és munkás szövetkezeti. A mátyásföldi szövetkezet tavaly ősszel alakult Centenárium Ifjúsági és Munkás Lakásépítő Szövetkezet néven. 1977 decemberi befejezéssel 2500 lakást épít, s az első házakat az idei év első felében már át is adják. A szövetkezet irányítója, patronálója a KISZ és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa. A vállalatok, üzemek szocialista szerződést kötnek a KISZ-szel és a szakszervezetekkel s nagy értékű természetbeni, szakipari munkákkal segítik a telep építését. Ennek fejében a szerződésben kikötött lakások bérlőit az üzemek jelölik ki. Ezek a lakások a bérlemények mintegy 50 százalékát teszik ki. A lakások másik feléről — budapesti elosztás alapján — a kerületi KISZ- szervezetek döntenek. Az üzemekben is, a kerületi KISZ-szervezeteknél is társadalmi bizottságok mérlegelik az igénylők helyzetét, s hoznak határozatot. A lakótelep első ütemében felépülő mintegy 300 lakásnak már kijelölték jövendő bérlőit. A tulajdonosok 78 százaléka 30 éven aluli. A jövendő lakótelep egyébként négyemeletes házakból áll majd, de lesz három kilencemeletes toronyház is. A lakások konyhája nagy, módot ad étkezősarok kialakítására. A felépülő otthonok 15 százaléka másfélszobás, 20 százaléka két és fél szobás, 65 százaléka egy plusz két félszobás. A lakótelepről néhány perces gyalogúttal elérhető a HÉV. A Fővárosi Tanács ígérete szerint a második ütem befejezése után az egyik Örs vezér térről induló autóbuszjáratot is beviszik a telepre. Hangos kiállítás A hét vége leghangosabb kiállítása Rákoskeresztúron fogadta az érdeklődőket: galamb- és díszbaromfi-bemutatót rendezett itt a Galambtenyésztő Egyesület XVII. kerületi szakosztálya. Jöttek is az érdeklődők százával, hogy megcsodálják a kiállított 200 galambot és 50 díszbaromfit. A kiállítás legszínesebb,egyénisége” a gyémántfácánhím volt, amelynek tollazatán hatféle színt lehet felfedezni. A tojó ennél szürkébb, mindössze három színe van. Ez a pár — amelynek ára közel kétezer forint — nem sokat törődött a közönséggel, a kiállítás két napján csak egymást verték. A gyémántfácánnal ismerkedik a kiállítás legfiatalabb látogatója (Esztergály Keve felvétele) ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\X\\WVWW^V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W Csodaországban járunk, itt még a falak is csokoládéból épültek. Nem nekem kellett volna idejönnöm, hanem egy óvodának. Ha eltévednének a kicsik, sem volna baj, elszórnák körbe az egyenlítőn a finom drazsét és szépen viszszatalálnának ide Szerencsre, egyenesen a csokoládégyárba. Mennyi fehérruhás aszszony, vegyészek és cukrászok egyszerre! Karamella-, cukor- és bonbonmesterekkel parolázok. A gépteremben a csokoládé nehéz, édes illata betölt mindent. Bacsa Imre művezető és legénysége hatalmas gyúró-keverő gépeken a receptúrák szerint készíti a masszát, hengereken finomítja és küldi a gyártó, formázó osztályokra bonbonnak, konyakosmeggynek, kisnyuszinak. Tavaly áprilisban kéményükre szállt a vörös kakas. Pusztított a tűz, éhes lángok falták a kakaóbabot, növényi zsírt, cukrot, papírt, alkoholt, mindent. Az emberek mentették a menthetőt, mégis nagy lett a kár. Most berepült ablakukon a kék madár. A boldogság nem váratlan vendég a gyárban, ötven évet dolgoztak érte keményen. Az édesipar — nehézipar! ★ Már harminc éve állt és működött a Szerencsi Cukorgyár, amikor 1923 februárjában Szabó Jóska munkásgyerek parancsszóra, de készségesen kinyitott egy rozoga ajtót Stühmer Frigyes csokoládégyáros és sok idegen külföldi úr előtt, és megmutatta nekik a hat éve megszűnt süvegcukorgyár üresen ásító hombárját Az urak bólogattak. Ácsok, lakatosok, 9 • Ötven szál gyertya kőművesek jöttek, néhány német csokoládéfőző mester, azután egyszerre két igazgató is: Mahrer és Trogmayer úr érkezett a faluba. És ötven szerencsi magyar a német vezérkar irányításával elkészítette az első Szerencsi 101-es csokoládét. Aki emberfia szerencsés volt és arra járt, ajándékba kapott egy táblát. Együtt született a gyár és a reklám. A rendeléseket esténként a takarítónő házibatyuban vitte a postára feladni. Ezután következett a taliga-, majd a szekérkorszak. 1935-ben égett le először a gyár. Pedig akkor már kilábaltak a gazdasági válságból, 12 ezer kereskedőnek szállított az üzem. A lángok martaléka lett az emelet, a temérdek finomság. A biztosító fizetett, talpra álltak, s 1939-ben már 110 vagonnal gyártottak minden földi jót. Minőségben is állták a versenyt Gerbeaud-ékkal, Koestlinékkel, Meinlékkel és a többiekkel. Akkor már sláger volt mindenütt a „Szerencsi sárga’’. A háború alatt csokoládé helyett a gépek cipőpasztát, suviszkot gyártottak. A felszabadulás után sokáig lábadozott a beteg, azután erőre kapott, hallani lehetett vére zubogását. Ma 1800 asszony és 600 férfi a fél világot beborítja, jól tartja édességgel. Innét a boldogság. Régen volt ilyen jó dolgom. Mogyorós tejcsokoládét harapok és iszom hozzá a feketét. Danes Pál főosztályvezető a szíves házigazda. Csak komoly szakember képes ilyen finomságokról ilyen hűvös közgazdasági tudományossággal beszélni. Danes Pál azt mondja, hogy 30 ezer tonna áru jön-megy náluk. Évenként 1840 vagon édességfélét készít a gyár, a magyar csokoládégyárak közül a legtöbbet termeli és küldi mind az öt világrészbe. De az egész világ szintén jó szívvel küldi saját kincseit ide, Szerencsre. Igaz, a fő alapanyag: a cukor a szomszéd gyárból érkezik. Viszont a kakaóbabot, kávét Afrika és Brazília, a fűszerbabot Ceylon és az Indonéz szigetvilág, mandulát, földimogyorót Spanyolország, Törökország és Vietnam szállítja a gyárnak. Aromát, eszenciát, festéket, papírt mindenünnét vesznek, ahol jót árulnak. A napi 11 ezer liter tej, a sok mázsa tejpor, a töméntelen teává), növényi zsír, burgonyaszörp, alkohol természetesen magyar. És magyarí té ész, amely irányít és a munkáskéz, amely a külföldi gépeken dolgozik. Február 27-én, éppen 50 évvel azután, hogy a Szabógyerek kinyitotta azt az ajtót, az óriás csokoládétortán 50 szál gyertyát gyújtanak. A születésnap bensőséges ünnepén részt vesz Szabó Józsi bácsi, nyugdíjas munkás is. örömmel hallja majd, hogy az 50 éves üzem nagy ajándékot kap az országtól, a rekonstrukció költségeit. Suha Andor SZÁMADÁS Ez év áprilisában — mint ismeretes — lejár az 1971- ben megválasztott fővárosi, kerületi, megyei, városi és községi tanácsok mandátuma, s idén tavasszal a tanácstagi választások első ízben különülnek el az országgyűlési képviselői választásoktól. A választók milliói reális, és őszinte számadást várnak "a tanácstagoktól. A számadás természetesen könnyebb lesz ott, ahol szembetűnő, kézzelfogható eredményekről lehet beszélni, mert hiszen itt a tények önmagukért beszélnek. Másutt viszont, ha „szegényesebb” is az új létesítmények köre, a helyi közélet demokratikus légköréről, a társadalmi összefogásról, a tanácstagok működéséről, törekvéseiről bőven van mit mondani. Az elmúlt két esztendő gazdag tapasztalataiból is kitűnik: az új tanácstörvény ösztönző hatására mindenütt polgárjogot nyert a helyi önállóság és öntevékenység. A tanácstörvény és végrehajtási rendelete jól segíti a X. kongresszus által megfogalmazott elvek valóra váltását. Országos, így általánosítható tapasztalat a tanácsülések előkészítésének javuló irányzata, a lakosság véleményének hangsúlyozása és képviselete a közép- és hosszútávú tervek vitájában. A szocialista demokrácia fejlődését jelzi, hogy a választópolgárok a tanácsülések nyilvánosságát is felhasználják a tanácstagok, illetve a testület munkájának ellenőrzésére. A kétéves tanácsciklus számadásában, a lakosság és a tanácsok kapcsolatainak elemzésében természetesen első helyre kerül az 1971-es jelölőgyűléseken elhangzott mintegy 265 ezer közérdekű javaslat sorsa. A demokrácia lényege az őszinteség. Ezért, amikor a jelölőgyűléseken elhangzott, elfogadott és rangsorolt közérdekű javaslatok megoldásáról tájékoztatják a választópolgárokat, nem szabad megfeledkezni az irreális igények és illúziók eloszlatásáról sem. Az egészséges helyi érdekek képviseletében is érvényesülnie kell annak az igazságnak, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. A takaró persze olykor helyi erőből is „meghosszabbítható’’. Vas megyében például egy tavaszi napon az egész megyében „tavaszi társadalmi munkanapot” rendeztek, s Szombathelyen a munkások részvételével 4 millió, Sárváron egymillió, Kőszegen több mint egymillió forint új értékkel gazdagodtak. Tatán az „Egy dolgozó — egy óra” társadalmi munkamozgalomnak már jó hagyományai alakultak ki. Kazincbarcikán Városszépítő Egyesület alakult. A kiskunhalasi járás községei közel 11 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek, Hajdú-Bihar megyében a vállalt 47,2 millió forint értékű helyett 73,4 millió forint értékűt. A tanácstagi munka korszerűsítése és hatékonysága tekintetében természetesen még nem lehetünk mindenben elégedettek — igényesek annál inkább. A lakosság is így méri a tanácstagok közéleti működését és a testületek döntéseit. Perlai Rezső