Hétfői Hírek, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-05 / 6. szám

KRESZ: szigorúbb vizsgák Minden második jelentkező megbukott Nincs többé magánoktatás Évről évre többen és töb­ben szereznek jogosítványt: 1970-ben 85 ezren, 1971-ben 115 ezren, tavaly pedig már 160 ezren tettek gépjármű­vezetői vizsgát. A Gépjármű­­vezetői Vizsgabizottság most elkészült jelentése szerint a jelöltek 50 százaléka volt kénytelen kétszer nekivág­ni az elméleti tesztvizsgának, nagyon sokan csak tizedsze­ri próbálkozás után men­tek át. Előfordult már olyan eset is, hogy valaki 17-szer vizsgázott sikertelenül, de még akk­or sem ment el a kedve. (Sajnos, a bizottság­nak sem a vizsgázótól! — A szerk.) A rutin- és a forgal­mi vizsgákon valamivel jobb a helyzet: a sofőr­jelöl­tek­nek csak 28 százalékát kellett pót­vizsgára utasítani. Pótvizsga — jutányosan — A hiba nem a vizsga­­rendszerben van, hanem ma­gukban a vizsgázókban — mondta Kóródi Imre, az ál­lami vizsgabizottság titkára. — Tisztelet a kivételnek, de általában teljesen felkészü­letlenül jönnek a tesztvizs­gára, s szerencséjükben bíz­va, nem gondolkodnak, ha­nem fotóznak a válaszvariá­ciók között. Olyan alapfo­galmakkal sincsenek tisztá­ban, mint például az útbur­kolati jelekkel és a jelzőtáb­lákkal. Azért is olyan magas a bukások száma az elméleti vizsgákon, mert a pótvizsga díja mindössze 25 forint és mindenki annyi kísérletet tesz, amennyit csak akar. Nem véletlen, hogy a rutin- és forgalmi vizsgákon töb­ben jutnak át, az ismétlés ára itt már 150 forint! Az egyre növekvő forgalom mi­att egyre nagyobb a vizsgáz­tatók felelőssége. Jobb, ha a vizsgán bukik meg valaki, mint a forgalomban, ahol életet veszélyeztet! Azonnal bukik, ha... Az új vizsgarendszer 1969- ben lépett érvénybe. Azóta többször is módosították, szi­gorították a feltételeket. Ta­valy nyáron új tesztlapokat készítettek a szakemberek: néhány felesleges kérdést ki­hagytak, a közlekedési szi­tuációkat ábrázoló rajzokat egyszerűsítették, áttekint­hetőbbé tették. A múlt év novemberétől kezdve pedig megváltoztatták a rutin- és forgalmi vizsga feltételeit és felemelték az elérhető telje­­sítmény-pontszámokat. A ru­tinvizsgákon a korábbi 10 ponttal szemben most 12-őt kell elérniük a jelölteknek, a forgalmi vizsgán pedig a minimális 20 helyett 25-öt. A kötelező rutinfeladatok kö­zött először szerepel a „beál­lás két kocsi közé hátrame­netben, manőverezés emel­kedőn és lejtőn, kormányo­­zási műveletek slalompá­­lyán”. Összesen 10 rutinfel­adat megoldását pontozzák. A forgalmi vizsga csupán 10 részfeladatból áll, ám azon­nal megbukik a jelölt, ha: Q balesetet okoz, balesetveszélyes tetet idéz elő, vagy hely­© tilosba hajt. © a rendőr vagy a jel­zőőr intésére nem áll meg. © más durva szabályta­lanságot követ el. Egy másik jelentős válto­zás: január 1-től megszűnt a­­magánoktatói rendszer. Ki­derült ugyanis, hogy egyes oktatók 5-6 ezer forintot is elkértek a képzésért, a tanít­­ványjelöltek viszont alig­ tud­­tak valamit a vizsgákon. A jövőben csak szervezett for­mák között történhet a gép­járművezető-képzés, így az Autóközlekedési Tanintézet iskoláiban, az MHSZ-ben, az Autóklubban és a munkakö­zösségekben. Pillanatnyilag már 50 munkaközösség mű­ködik az országban. Az év végéig valószínűleg 100 lesz belőlük. A munkaközösségek a tanintézet felügyelete alatt dolgoznak, mégpedig a ki­adott tematika és módszerek alapján és kizárólag szabott árak szerint. Jelenleg rendkívül nagy az autóvezetőjelöltek száma: a tanfolyamra jelentkezők leg­feljebb csak hónapok eltelté­vel kezdhetnek tanulni. Hogy valamelyest javuljon a hely­zet, a tanintézet két műszak­ra állította át gépkocsipark­ját (így kétszer annyian gyakorolhatnak) és 120 új autót vásárolt. Pethes Sándor Művészet stúdió KOSSUTH VOLT AZ ELSŐ JAVASLÓ­ Az első Magyar Iparmű Kiállítást 1842-ben rendezték Pesten, Kossuth Lajos véd­nöksége alatt. Ez volt a mai BNV őse. Ekkor javasolta Kossuth a magyar kerámia­­ipar termékeit népszerűsítő, reprezentatív bemutatóte­rem létrehozását. Most 131 év után ez a javaslat megvaló­sul : a Finomkerámiaipari Művek a közeli hetekben megnyitja az Apáczai Csere János utcában művészeti stú­dióját. Hármas funkciót tölt be a FIM új részlege: irányítja a vállalati iparművészeti tevé­kenységet, bemutatja a ter­mékeket a szakemberek és a nagyközönség számára és ér­tékesíti a tervezők egyedi, nagy művészi értékű, soro­zatban nem gyártott alkotá­sait. A stúdió megalakulásá­val egyidőben létrejön a FIM iparművészeti tanácsa, amely dönt művészeti és egyéb hoz­zá tartozó ügyekben. MEZŐFÖLD KÖSZÖNTI A 100 ÉVES BUDAPESTET A Duna-vidéki Vendéglátóipari Vállalat szakemberei ízelítőt adnak Mezőföld étkezési kultúrájából. Legyen a vendégünk a Sárospatak vendéglőben XIV., Thököly út 147. február 5-től 11-ig. Mezőföldi vacsorák Rácz László és népi zenekara muzsikál. Serfőző Mária énekel. Asztalfoglalás: 832-123. (február 6-án a sárbogárdi Szabó Márton és zenekara muzsikál.) PATRONÁLÓ: A KISZ ÉS AZ SZBT 2500 lakás Mátyásföldön Négy- és kilencemeletesek Elhelyezték a mátyásföldi KISZ-lakótelep alapkövét — adták hírül a lapok. Bokros Vilmos, a KISZ Budapesti Bizottsága ifjúmunkás asz­ta­lának vezetője — az épít­kezések egyik gazdája — helyesbíti a hírt. — Nem KISZ-lakótelep — mondja —, hanem ifjúsági és munkás szövetkezeti. A mátyásföldi szövetke­zet tavaly ősszel alakult Cen­tenárium Ifjúsági és Mun­kás Lakásépítő Szövetkezet néven. 1977 decemberi befeje­zéssel 2500 lakást épít, s az első házakat az idei év első felében már át is adják. A szövetkezet irányítója, patronálója a KISZ és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa. A vállalatok, üze­mek szocialista szerződést kötnek a KISZ-szel és a szakszervezetekkel s nagy ér­tékű természetbeni, szakipari munkákkal segítik a telep építését. Ennek fejében a szerződésben kikötött laká­sok bérlőit az üzemek jelölik ki. Ezek a lakások a bérlemé­nyek mintegy 50 százalékát teszik ki. A lakások másik feléről — budapesti elosztás alapján — a kerületi KISZ- szervezetek döntenek. Az üzemiekben is, a kerületi KISZ-szervezeteknél is tár­sadalmi bizottságok mérle­gelik az igénylők helyzetét, s hoznak határozatot. A lakó­telep első ütemében felépülő mintegy 300 lakásnak már kijelölték jövendő bérlőit. A tulajdonosok 78 százaléka 30 éven aluli. A jövendő lakótelep egyébként négyemeletes házakból áll majd, de lesz három kilencemele­­tes toronyház is. A lakások konyhája nagy, módot ad étkezősarok kiala­kítására. A felépülő otthonok 15 százaléka másfélszobás, 20 százaléka két és fél szobás, 65 százaléka egy­ plusz két félszobás. A lakótelepről né­hány perces gyalogúttal elér­hető a HÉV. A Fővárosi Ta­nács ígérete szerint a máso­dik ütem befejezése után az egyik Örs vezér térről in­duló autóbuszjáratot is be­viszik a telepre. A gyémántfácánnal ismerkedik a kiállítás legfiatalabb látogatója (Esztergály Keve felvétele) Hangos kiállítás A hét vége leghangosabb kiállítása Rákoskeresztúron fogadta az érdeklődőket: ga­lamb- és díszbaromfi-bemu­­tatót rendezett itt a Galamb­tenyésztő Egyesület XVII. kerületi szakosztálya. Jöttek is az érdeklődők százával, hogy megcsodálják a kiállí­tott 200 galambot és 50 dísz­­baromfit. A kiállítás legszí­nesebb „egyénisége” a gyé­­mántfácánhím volt, amely­nek tollazatán hatféle színt lehet felfedezni. A tojó en­nél szürkébb, mindössze há­rom színe van. Ez a pár — amelynek ára közel kétezer forint — nem sokat törődött a közönséggel, a kiállítás két napján csak egymást verték. • • ■SBBHBSSB Csodaországban járunk, itt még a falak is csokoládéból épültek. Nem nekem kellett volna idejönnöm, hanem egy óvodának. Ha eltévednének a kicsik, sem volna baj, el­szórnák körbe az egyenlítőn a finom drazsét és szépen visz­­szatalálnának ide Szerencs­re, egyenesen a csokoládé­gyárba. Mennyi fehérruhás asz­­szony, vegyészek és cukrá­szok egyszerre! Karamella-, cukor- és bonbonmesterekkel parolázok. A gépteremben a csokoládé nehéz, édes illata betölt mindent. Bacsa Imre művezető és legénysége ha­talmas gyúró-keverő gépe­ken a receptúrák szerint ké­szíti a masszát, hengereken finomítja és küldi a gyártó, formázó osztályokra bonbon­nak, konyakosmeggynek, kis­­nyuszinak. Tavaly áprilisban kémé­nyükre szállt a vörös kakas. Pusztított a tűz, éhes lángok falták a kakaóbabot, növényi zsírt, cukrot, papírt, alkoholt, mindent. Az emberek men­tették a menthetőt, mégis nagy lett a kár. Most bere­pült ablakukon a kék ma­dár. A boldogság nem várat­lan vendég a gyárban, ötven évet dolgoztak érte kemé­nyen. Az édesipar — nehéz­ipar! ★ Már harminc éve állt és működött a Szerencsi Cukor­gyár, amikor 1923 februárjá­ban Szabó Jóska munkásgye­rek parancsszóra, de készsé­gesen kinyitott egy rozoga ajtót Stühmer Frigyes csoko­ládégyáros és sok idegen külföldi úr előtt, és megmu­tatta nekik a hat éve meg­szűnt süvegcukornyár üresen ásító hombárját Az urak bó­logattak. Ácsok, lakatosok, kőművesek jöttek, néhány német csokoládéfőző mester, azután egyszerre két igazga­tó is: Mahr­er és Trogmayer úr érkezett a faluba. És öt­ven szerencsi magyar a né­met vezérkar irányításával elkészítette az első Szerencsi 101-es csokoládét. Aki em­berfia szerencsés volt és arra járt, ajándékba kapott egy táblát. Együtt született a gyár és a reklám. A rende­léseket esténként a takarító­nő házibatyuban vitte a pos­tára feladni. Ezután követ­kezett a taliga-, majd a sze­kérkorszak. 1935-ben égett le először a gyár. Pedig akkor már kilá­baltak a gazdasági válságból, 12 ezer kereskedőnek szállí­tott az üzem. A lángok mar­taléka lett az emelet, a te­mérdek finomság. A biztosí­tó fizetett, talpra álltak, s 1939-ben már 110 vagonnal gyártottak minden földi jót. Minőségben is állták a ver­senyt Gerbeaud-ékkal, Koest­­linékkel, Meinlekkel és a többiekkel. Akkor már slá­ger volt mindenütt a „Sze­rencsi sárga”. A háború alatt csokoládé helyett a gépek cipőpasztát, suviszkot gyártottak. A fel­­szabadulás után sokáig lába­dozott a beteg, azután erőre kapott, hallani lehetett vére zubogását. Ma 1800 asszony és 600 férfi a fél világot be­borítja, jól tartja édességgel. Innét a boldogság. . Régen volt ilyen jó dol­gom. Mogyorós tejcsokoládét harapok és iszom hozzá a fe­ketét. Déncs Pál főosztály­vezető a szíves házigazda. Csak komoly szakember ké­pes ilyen finomságokról ilyen hűvös közgazdasági tudomá­nyossággal beszélni. Dancs Pál azt mondja, hogy 30 ezer tonna áru jön-megy náluk. Évenként 1840 vagon édes­ségfélét készít a gyár, a ma­gyar csokoládégyárak közül a legtöbbet termeli és küldi mind az öt világrészbe. De az egész világ szintén jó szívvel küldi saját kincseit ide, Szerencsre. Igaz, a fő alapanyag: a cukor a szom­széd gyárból érkezik. Vi­szont a kakaóbabot, kávét Afrika és Brazília, a fűszer­babot Ceylon és az Indonéz szigetvilág, mandulát, földi­­mogyorót Spanyolország, Tö­rökország és Vietnam szállít­ja a gyárnak. Aromát, eszen­ciát, festéket, papírt minde­­nünnét vesznek, ahol jót árulnak. A napi 11 ezer liter tej, a sok mázsa tejpor, a töméntelen teavaj, növényi zsír, burgonyaszörp, alkohol természetesen magyar. És magyar az ész, amely irá­nyít és a munkáskéz, amely a külföldi gépeken dolgozik. Február 27-én, éppen 50 évvel azután, hogy a Szabó­gyerek kinyitotta azt az aj­tót, az óriás csokoládétortán 50 szál gyertyát gyújtanak. A születésnap bensőséges ün­nepén részt vesz Szabó Józsi bácsi, nyugdíjas munkás is. örömmel hallja majd, hogy az 50 éves üzem nagy aján­dékot kap az országtól, a re­konstrukció költségeit. Suha Andor ötven szál gyertya SZÁMADÁS Ez év áprilisában — mint ismeretes — lejár az 1971- ben megválasztott fővárosi, kerületi, megyei, városi és községi tanácsok mandátu­ma, s idén tavasszal a ta­nácstagi választások első ízben különülnek el az or­,­szággyűlési képviselői vá-­­lasztásoktól. A választók milliói reális, és őszinte számadást vár­nak a tanácstagoktól. A számadás természetesen könnyebb lesz ott, ahol szembetűnő, kézzelfogható eredményekről lehet be­szélni, mert hiszen itt a té­nyek önmagukért beszél­nek. Másutt viszont, ha „szegényesebb” is az új lé­tesítmények köre, a helyi közélet demokratikus lég­köréről, a társadalmi össze­fogásról, a tanácstagok mű­ködéséről, törekvéseiről bő­ven van mit mondani. Az elmúlt két esztendő gazdag tapasztalataiból is kitűnik: az új tanácstörvény ösztön­ző hatására mindenütt pol­gárjogot nyert a helyi ön­állóság és öntevékenység. A tanácstörvény és végre­hajtási rendelete jól segíti a X. kongresszus által meg­fogalmazott elvek valóra váltását. Országos, így álta­lánosítható tapasztalat a tanácsülések előkészítésé­nek javuló irányzata, a la­kosság véleményének hangsúlyozása és képvisele­te a közép- és hosszútávú tervek vitájában. A szocia­lista demokrácia fejlődését jelzi, hogy a választópolgá­rok a tanácsülések nyilvá­nosságát is felhasználják a tanácstagok, illetve a testü­let munkájának ellenőrzé­sére. A kétéves tanácsciklus számadásában, a lakosság és a tanácsok kapcsolatai­nak elemzésében természe­tesen első helyre kerül az 1971-es jelölőgyűléseken el­hangzott mintegy 265 ezer közérdekű javaslat sorsa. A demokrácia lényege az őszinteség. Ezért, amikor a jelölőgyűléseken elhang­zott, elfogadott és rangso­rolt közérdekű javaslatok megoldásáról tájékoztatják a választópolgárokat, nem szabad megfeledkezni az irreális igények és illúziók eloszlatásáról sem. Az egészséges helyi érdekek képviseletében is érvénye­sülnie kell annak az igaz­ságnak, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, amed­dig a takarónk ér. A taka­ró persze olykor helyi erő­ből is­­meghosszabbítható Vas megyében például egy tavaszi napon az egész me­gyében „tavaszi társadalmi munkanapot” rendeztek, s Szombathelyen a munká­sok részvételével 4 millió, Sárváron egymillió, Kősze­gen több mint egymillió forint új értékkel gazda­godtak. Tatán az „Egy dol­gozó — egy óra” társadalmi munkamozgalomnak már jó hagyományai alakultak ki. Kazincbarcikán Város­szépítő Egyesület alakult. A kiskunhalasi járás közsé­gei közel 11 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek,­ Hajdú-Bihar me­gyében a vállalt 47,2 millió forint értékű helyett 73,4 millió forint értékűt. A tanácstagi munka kor­szerűsítése és hatékonysága tekintetében természetesen még nem lehetünk minden­ben elégedettek — igénye­sek annál inkább. A lakos­ság is így méri a tanácsta­gok közéleti működését és a testületek döntéseit. Perlai Rezső

Next