Hétfői Hírek, 1974. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1974-07-01 / 27. szám

Tervek és térképek Alpogémánk A magyar—mongol barátság és együttműködés szilárd ala­pokon áll s a Cedenbal elv­társ vezette küldöttség buda­pesti tárgyalásai során tovább mélyült, miként ezt a tárgya­lásokról vasárnap kiadott köz­lemény is tanúsítja. A két ba­ráti ország együttműködésé­nek folyamatosságát és ered­ményét mutatja az a hír is, amely a küldöttség elutazása után érkezett. A Mongol Népköztársaság vízkészletének védelmére és hasznosítására magyar— mongol együttműködéssel készülő terv fordulópontjá­hoz érkezett: befejezték az adatgyűjtést és az adatok alapján elkészült­­több mint harminc előzetes tanulmány. A Kartográfiai Vállalat­nál már készülnek azok a színes térkövek is, amelyek Mongólia föld alatti vízkész­letét, a vízgazdálkodás je­lenlegi helyzetét, az éghajla­ti viszonyokat, a talajok mi­nőségét, a felszíni vízkészle­tet, a jelenlegi öntözőrend­szereket, vízellátást, csator­názást, vízi közlekedési uta­kat, gátrendszert és egyebe­ket rögzítik. A vízvédelmi és hasznosí­tási terv első fogalmazványa az idén ősszel elkészül, télen az egyeztetésre és az utolsó simításokra kerül sor, s 1975 harmadik negyedévében, a végleges tervet, a térképek­kel együtt, átadják a Mon­gol Népköztársaság vízügyi minisztériumának. Táborélet További tíz Vasárnap a KISZ két he­te megnyílt 24 önkéntes if­júsági építőtáborában meg­történt az első őrségváltás s elbúcsúzott a mezőgazdaság­nak és az építőiparnak se­gédkező 3960 leány és fiú. Ezen a napon tíz újabb épí­tőipari tábor nyílt meg, s így vasárnaptól már üzemel a KISZ mind a 34 ifjúsági tábora. Megkezdik a mun­kát azok a fiatalok, közép­iskolások és egyetemisták, akik a vasútépítkezéseknél segítenek. Első táborozóit fogadta a balatonedericsi és a biatorbágyi fiútábor, va­lamint a Villányi Állami Gazdaságban dolgozó lá­nyoknak otthont adó villá­nyi építőtábor is. I­ ­ Következik: a BAH csomópont Átalakítási program a budai körút környékén Házbontások, utcaszélesítések Két „nehéz év” vár a bu­dapestiekre, hiszen alig kez­dődött el a Kálvin és Deák tér átépítése, hamarosan másik két nagy közlekedési csomópont rendezése kerül sorra. Következik: a Felsza­badulás tér, valamint a Bu­daörsi út — Alkotás utca — Hegyalja út környéke, rövi­den a BAH-csomópont. S ha ehhez még hozzávesszük a Nagyvárad téren folyó mun­kát, akkor egyszerre és egy időben a főváros öt különbö­ző pontján kell türelemmel viselniük a „megpróbáltatá­sokat” a gyalogosoknak, gép­kocsivezetőknek és utasoknak egyaránt. Anélkül, hogy fontossági sorrendet állítanánk fel a csomópontok között, az öt közül mindenképpen a Buda­örsi út — Alkotás utca — Hegyalja út környékének át­építése ígérkezik a legna­­gyobbszabású munkának, egyben összefügg a Felszaba­dulás tér rendezésével és az Erzsébet-híd 1975-ben kezdő­dő felújításával. A BAH-cso­mópont nemcsak a budai körút része, hanem az M—1- es és M—7-es autópálya leg­jelentősebb bevezető szaka­sza. A forgalomszámlálás adatai szerint az autósok 50—55 százaléka a Hegy­alja út, illetve az Alkotás ut­ca irányába halad a város különböző pontjai felé. Köz­tudott, hogy a jelenlegi cso­mópont már nem győzi a forgalmat, s különösen hét­végeken gyakran félórákat vesztegelnek itt a járművek. Arról nem is beszélve, hogy Kelet- és Nyugat-Európa Budapesten átmenő forgalma itt találkozik. FELÜLJÁRÓ *­­ Az átépítés legnagyobb horderejű intézkedése, hogy a Hegyalja út és a Budaörsi út között — a G­ellért-hegyi Társ utcától csaknem a Vil­lányi útig — kétforgalmi sá­vú közúti felül­járóhidat emelnek, így az autópályá­ról érkezőket és az arra igyekvőket semmilyen ke­reszteződés nem zavarja majd. Ezek szerint tehát,a Társ utcától és a Budaör­si út—Villányi út torkolatá­tól a hídon egy-egy forgal­mi sáv áll majd az autósok rendelkezésére, ugyanakkor a Hegyalja úton, a közúti fe­lüljáró mellett egy másik sáv a Farkasréti temető felé, il­letve jobbra, kis ívben való elfordulással az Alkotás utca irányába, balra pedig nagy­ívben a Budaörsi út felé. Akik a Farkasréti temető, vagyis a Sas-hegy felől kí­vánják elérni az Erzsébet­­hidat, azok a híd alatt, illet­ve a híd mellett húzódó for­galmi sávon haladhatnak egyenesen a Hegyalja úton. Mindebből az is következik, hogy a Hegyalja utat szélesí­teni kell, a Gellért-hegyi Avar utcától egészen a sas­hegyi Jagelló útig. A széle­sítés miatt házakat bontanak le, fákat vágnak ki, a Hegy­alja utat övező parkból és a Testnevelési Főiskola sport­pályájából hasítanak ki na­gyobb területet. A BAH-cso­­mópontban eltűnnek majd a jelenleg még ott levő föld­szintes épületek, s az építke­zés befejeztével az autóbusz­megállókat áthelyezik. ZÖLDTERÜLET, ALULJÁRÓ Ezzel egyidőben megkez­dődik az Alkotás utca teljes rekonstrukciója, az útburko­lat korszerűsítése. A Déli­pályaudvartól haladva a cso­mópont felé az utcát kiszéle­sítik : kétszer háromsávosra alakítják, középen pedig meghagyják a villamosvá­gányokat. Az utca széle­sítését azonban csak a Déli­ pályaudvar felőli olda­lon lehet megoldani, ezért ezen a részen szinte végig­­gyalulják a járdát, a Nagy­­egyed utcától a Csörsz utcá­ig házakat bontanak le, a töb­bi között a Testnevelési Fő­iskola, valamint a Sportkór­ház egyik-másik épületét. Az Alkotás utcának a Csörsz ut­cától a csomópontig húzódó szakaszán (a Sas-hegy felőli oldalon) is számos épület tű­nik el, s itt összefüggő zöld­területet alakítanak ki. A Budaörsi út és a Villányi út kereszteződésében — hogy az autópályáról áramló forgalom akadálytalanul ha­ladhasson — gyalogos aluljárót építenek. Korszerű­sítik a Budaörsi útnak ezt a szakaszát is, az utat a Kis-Gellért-hegy felőli oldalon szélesítik. A csomóponton és az ehhez tartozó területen összehangolt lámparendszer irányítja­ majd a forgalmat. A Fővárosi Tanács Közle­kedési Igazgatóságán el­mondták: az építkezés ideje alatt nem lesz könnyű közle­kedni errefelé, mert terelő­­utak kialakítására nincs le­hetőség, így a Kálvin térhez hasonlóan kell fenntartani a forgalmat. Csupán a Jagelló út átépítése után nyílik arra lehetőség, hogy a Sas-hegyről érkezők ezen az úton kerül­jék el az építkezés területét. Hogy az autópályáról minél gyorsabban el lehessen érni a főváros területét, a közle­kedési szakemberek azt ajánlják, az autósoknak, hogy a Budaörsi útról letér­ve a Nagyszőlős úton folytas­sák útjukat. Ez utóbbit egyébként a jelenlegi három­sávosról kétszer négysávosra alakítják át. A BAH -csomópont korsze­rűsítéséhez a közeli hónapok­ban látnak hozzá az építők és a tervek szerint 1976-ban — egyidőben a Felszabadulás tér átépítésével és az Erzsé­bet-híd felújításával — feje­zik be. Ezzel azonban még korántsem ér véget az út- és csomópont-korszerűsítési kampány, mert az ötödik öt­éves tervben — 1977-ben — kezdik el a Mártírok útja és a Margit-híd átépítését, s ezután kerül majd sor a Marx térre. Pethes Sándor Nyolcvan éves lenne az ős-tévé magyar alkotója ,8 éves lenne Mi­hály Dénes mérnök, a televízió ősének, a telekárnak megalko­tója. 1894. július 7-én született Gödöllőn. Tizenöt éves, mi­kor megírta első szakköny­vét „Az automobil” címen. Ez volt az első hazai autós­könyv és nyolc kiadást ért meg. Ezután 1917-ben, egye­temi hallgatóként, két sza­badalmat jelent be: „Eljá­rás és berendezés fényérző cellákkal működő és képek elektromos átvitelére szol­gáló készülékek (képtávírók és távolbalátók) szinkroni­zálására”, továbbá „Beren­dezés tetszőleges objektu­moknak tetszőleges távol­ságban való láthatóvá téte­lére, elektromos­­úton mű­ködő felvevő és leadó ké­szülékekkel”. A fiatal műszaki szakem­ber érdeklődését a televízió­zás iránt egy 17 éves korá­ban hallott előadás keltette fel, melyet Korn münche­ni professzor, a képtávíró gondolatának felvetője tar­tott Budapesten. E tényeket, s a továbbiakat a korabeli sajtó és dokumentumok alap­ján Pap János újságíró, technikatörténeti kutató gyűjtötte össze. A közle­mények szerint Mihály Dé­nes fiatal mérnökként az első világháború után a Telefongyár Rt-nél kezdett dolgozni, önálló laborató­riumot vezetett és 1919. jú­niusában már sikerült ki­sebb tárgyak képét a Tele­­horon továbbítania. Itthon azonban nem kapott elég pénzt, támogatást a talál­mány kidolgozására és a ném­­met posta, valamint a ber­lini AEG-cég meghívására 1924-től Németországban folytatta kutatásait. Négy évvel később, megvizsgálva az egymásután jelentkező te­levíziós rendszereket — a né­met Carolus, az angol Baird és Mihály Dénes találmá­nyát —, a német posta a Telekor mellett döntött, s 1928 elején megkezdték a rendszeres adást Berlinből. Ez a berendezés már fil­meket és szabadtéri felvé­teleket is továbbított. Az őstévé ma a német tudo­mány pantheonjában, a Deutsches Museumban te­kinthető meg. Az alapelv, amelyet 1843- ban Alexander Dain skót kutató dolgozott ki — a kép apró részekre, sötétebb és világosabb pontokra való bontása a felvételkor, ezek­nek a pontoknak a továbbí­tása rádióhullámokon, végül ismételt összeállítása az ere­deti képpé a vevői készüléke­ken­­, Mihály Dénes Te­­lehorjában megvalósult. A magyar mérnök 1935-ben már a legnagyobb német elektromos cég, az AEG fő­mérnöke, nemzetközileg el­ismert szaktekintély, de ha­zavágyik. Utoljára 1940. no­vember 23-án járt Magyar­­országon, édesanyja teme­tésén. Ekkor bejelentette: szeretne végleg hazatérni, ha egyetemi katedrát kap. Nem adtak neki__ Vissza­tért hát Berlinbe, kísérle­ti laboratóriumot szerve­zett a siketnéma ABC ki­dolgozására. A hitleri rém­uralom idején üldözötteket rejtegetett, ezért internál­ták. A koncentrációs tábor­ban kiújult tüdőbaja, súlyos betegen érte meg a felsza­badulást és 1953. augusztus 29-én meghalt. Születésének évfordulója alkalom arra, hogy felidéz­zük a magyar műszaki tu­dománynak ezt az oly ke­véssé is­mert és méltányolt nagyszerű alakját. Cs. a.) CSAPAT­MUNKA Pártkongresszusra készül­vén, jóleső volt hallani a Parlamentben Falu­végi La­jos pénzügyminiszter zár­számadó expozéját,­­amely­ben örömmel közölte az or­szággal, hogy „Társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt sikeres esztendőről adhat számot a kormány. A tervezettnél jobban gyarapo­dott a népgazdaság, a számí­tottnál kedvezőbb mind a gazdasági, mind a pénzügyi egyensúly”. És máshol ezt mondta: „A jelenlegi és a következő ötéves tervünkben is központi kérdés a lakásvi­szonyok javítása”. Budapesti Lakásépítő Vál­lalat, ötezer munkása évenként sok ezer lakást épít a fővárosnak. Az öt­ezer dolgozóból 17 ember Lódó István szocialista brigádja. A brigadéros 44 éves, fején fekete svájci­sapkával járja az építkezé­seket. Valamikor a Mária Valéria-telep bontásával kezdték, a József Attila­­lakótelep építésével foly­tatták. K­ezük nyoma ott van a Kacsóh Pongrác úti lakótelepen, most a józsef­városi rekonstrukciónál dolgoznak, nem régen m­ég a Fogarasi úton tevékeny­kedtek. Talán már ők sem tartják számon, hogy az elmúlt dolgos években hány házat építettek, de egyre büszkék: minőségi munkát végeznek, az ő „házaikat, lakásaikat” sohasem kifo­gásolták. ★ Az eredmények taglalásá­nál a miniszter megállapítot­ta: „Az ipar bruttó termelé­se több mint 7 százalékkal nőtt. Legnagyobb iparválla­lataink az átlagnál jobban fejlődtek”. A Magyar Optikai Művek néhány szűk esztendő után magára talált, és nemrég elnyerte a „Kiváló vállalat” címet. A nagy múltú, csak­nem százesztendős válla­lat múlt évi, egymilliárd 145 millió forintos termelé­si tervét túlteljesítette — egymilliárd 154 millió fo­rintot ért el. Posch Gyula vezérigazgató szerint az eredmények elérésében mindenekelőtt a vállalat tízezres kollektívája ját­szott nagy szerepet. A si­kerben a legnagyobb segítő a szocialista munkaverseny­­mozgalom volt. A múlt év­ben több mint 6500 dolgozó versenyzett, kiváló minő­ségi munkával. ★ „Költségvetésünket külgaz­dasági kapcsolataink gyors bővülése is döntően befolyá­solta” — hangsúlyozta beszé­dében a miniszter. Dr. Varga Edit, a Kőbá­nyai Gyógyszergyár igazga­tója nemrég ezt mondotta: „A tőkésországokba irá­nyuló exporton belül­­nö­­vekedett az Injekciós­­ké­szítmények iránti igény”. Elkészítettek egy szervezé­si tanulmányt, amelyben az egész kollektíva ötletét, szellemi erőforrását igény­be vették. Eredmény: egy év alatt sikerült az injek­ciótermelést 17 százalékkal emelni és olyan szintet el­érni, amelyet korábban a szakértők egyöntetűen le­hetetlennek tartottak. Tsirk János csoportvezető — egy az ötezerből — így beszél: „A gyár és mi egyek vagyunk, a siker kölcsönös, együtt osztozunk rajta. Jó fizetésem van, nemrég kap­tam a vállalattól lakást, el­ismerik a munkámat, a munkánkat, — hát akkor miért ne? Hiszen az ember a gyárban tölti életének na­gyobbik felét”. Egy csapatot, bármilyen csapatot, a tagjai tesznek naggyá. Azután az együttes fénye visszahullik az embe­rekre. És ha a körforgást nem szakítják meg, a jó hír tartós lesz, patinás márkává válik a termék, nagy iskolává az ott végzett munka. Suha Andor !

Next