Hétfői Hírek, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-19 / 20. szám
Pesti nyár V5 „Tűzparádé” a jégen, Revü Berlinből, „Fekete ritmusok” Maliból Érdekesnek, színesnek, változatosnak ígérkezik Budapest nyári kulturális programja. Hazai művészek mellett világhírű külföldi előadók és együttesek lépnek fel a szabadtéri színpadokon. A szigeti színpad idei műsorának gerincét két opera alkotja. Július 13-án kerül a közönség elé Puccini „Pillangókisasszony” című dalműve, Békés András rendezésében, Ken-Ichiro Kobayashi, a legutóbbi budapesti nemzetközi karmesterverseny győztese vezényletével. A címszerepet honfitársnője, Matsumoto Miwako, Pimbertont az olasz Michele Molese énekli. A szereplők között van a kolozsvári Kónya Lajos és a bolgár Alekszandra Micseva. Július 20-án — új szereposztásban — az „Aidá”-t mutatják be, címszerepben a spanyol Angeles Gulinnal. Augusztus 16-án — hazánkban első ízben — a 80 tagú Arhangelski Állami Népi Együttes mutatkozik be. A Budai Parkszínpadon július 8-án a világhírű Antonio Gades balettegyüttes, 16-án pedig a Mali Köztársaság 35 tagú folklórtársulata kezdi meg budapesti vendégszereplését „Fekete ritmusok” című műsorával. Július 24-től a győri Kisfaludy Színház vendégeskedik itt az Edith Piafról szóló „Nem bánok semmit sem” című musicallel. Augusztus 2-ától a berlini (NDK) Friedrichstadtpalast Hesse-revütárs illata lép fel. A Kisstadionban augusztus 9-től 24-ig — amerikai s kanadai turnéja után — a 125 tagú ukrán jégbalett vendégszerepel „Tűzparádé” című műsorával. Az Országos Rendező Iroda nyári budapesti produkciói sorában a Marosvásárhelyi Állami Népi Együttes vendégjátékára május 31-én kerül sor a Fővárosi Operettszínházban. Ugyanitt június 12—21. között kabaréműsort mutatnak be a Magyarok Világszövetsége szervezésében „Egy kis hazai” címmel. A Fővárosi Nagycirkuszban augusztus 8-tól a Szovjet Állami Cirkusz mutatja be műsorát. Az együttes tagjai között van Margarita Nazarova, a világhírű tigrisidomítónő. jutalomutazás Magyar film. Irta: Szalai Györgyi és Dárday István, Rendezte: Dárday István. A „Jutalomutazás” —Dárday István első és mindenben rendhagyó filmje — örvendetes esemény a magyar filmművészetben. Nem túlzás, ha azt állítjuk: elsőrendű, bravúros, igaz, élvezetes alkotás. Dárday valóságunk, napjaink egy részét rögzítette filmre — ami természetesen soha, így a dokumentálásnak és a játékfilmnek ebben a határesetében sem jelenti magát a valóságot, hanem annak sűrített, rendszerezett megfelelőjét, a filmművészet nyelvén előadva. Dárday csupa „civillel” — ismeretlen polgárokkal — készítette el az életből ellesett, bár részleteiben nyilvánvalóan kitalált, s Szalai Györgyivel együtt elsőrendűen megírt történetének filmváltozatát. Nincs helyünk néhány röpke sorban részletesen méltatni a nagyszerű munkát, amelyet a rendező a kitaláltnak és a szereplők spontán szövegének, magatartásának szinte észrevétlen összeolvasztása érdekében elvégzett. De elsősorban talán nem is ezért jár elismerés, hanem az eredményért: a pompás filmért. A „Jutalomutazás” alkotói semmit sem akartak erőszakoltan sarkítani, kihegyezni, gúny tárgyává tenni — a mű sajátosan fanyar humora mai életünk, eredményeink feltárásából, s ugyanakkor fonákságainak, fejlődési egyenetlenségeinek őszinte bemutatásából fakad. A történet egyszerű. Egy kisfiút szülei nem akarják f elengedni a joggal kiérdemelt angliai jutalomutazásra. Így hát az illetékesek kénytelenek helyette — kutyafuttában — egy semmilyen szempontból meg nem felelő kislányt útnak indítani. A cselekmény, a maga aprócska valóságtényezőivel, friss szemről tanúskodó megfigyeléseivel, nem utolsósorban pedig az amatőr szereplők ösztönös viselkedése segítségével tárja elénk mindennapjaink tükrét. Olyan tükröt, melybe belenézve örömmel mosolygunk, de töprenkedünk, szomorkodunk is, olykor gondterhelten nézve saját szemünkbe. Minderre nemcsak lehetőséget nyújt a film — gyöngéden kényszerít is. Alakításokról itt, színészi érteleimben nem beszélhetünk. Dárday nem arra törekedett, hogy tehetséges amatőr szereplőket gyűjtsön egybe — nem is ez volt a célja —, hanem jellegzetes köznapi embereket, típusokat. Választása szinte kivétel nélkül — telitalálat. Rajk András Egy kis előkelőség Angol film. írta: Melvin Frank és Jack Rose. Rendezte: Melvin Frank. Vérbeli vígjáték! S a legjobb értelemben vett profimunka. Melvin Frank — a rendező, s egyben a forgatókönyv társszerzője —szinte patikamérleg-pontossággal adagolja a humort, az ízléses pikantériát, a gúnyt és érzelmességet, a kalandot és az idillt. Két kitűnő művészt választott „társalkotónak”: George Segalt és Glenda Jacksont. A körítés pedig: a spanyol tengerpart, egy nemzetközi repülőtér kavargó élete és London kínai negyede. Persze, hogy vonzott a május elején tartott nemzetközi könyvfesztivál meg a mellette rendezett színházi találkozó, irodalmi mini-filmszemle, az egész Párizsból ebbe az állítólagos „földi paradicsomba” települt szellemi zsivaj, tévé- és rádiófarsang, s valóban érdekes is volt a sok szimpozion, kollokvium és egyéb tanácskozás, például a könyvtárostalálkozó, amelyen 38 ország több száz kiadója vett részt. Emellett a legjobban az érdekelt a „sugaras, színes és gazdag Nizza táján” (Ady, 1904), hogy milyen művészi és történelmi emlékek hullámzanak még ma is a Földközi-tenger partján, az Angyalok-öble mellett. Mert emlék az van! A zsenik és hírességek, államférfiak és bohémek szinte olyan patinapompával vonták be ezt az ősi és sokszor gazdát cserélt várost, mint Párizs művész- vagy tudósnegyedeit, a Montmartreot, a Montparnasse-t, a Quartier Latint. Még csak egy röpke rögtönzésben sincs helyem felsorolni, hogy ki mindenkitől ékes a „győzelem városa” (Nikaiapolisz volt a görög neve), hol olyan hősök születtek, mint Masséna meg Garibaldi, olyan piktorok, mint Van Loo, ahol Hercen, Paganini, Roger Martin du Gard és Matisse nyugszik, s ahol Csehov A három nővér-t írta, Verdi meg Meyerbeer pedig több híres művet szerzett. Jacques Bounin, a városi tanács kultúrtanácsnoka, volt köztársasági biztos, például egy hajdan Nietzsche lakta házban él, és hivatali tisztségéből kifolyólag nyakra-főre rakja ki a falakra az emléktáblákat. Ottlétem alatt három házat ékesített, többek közt azt, ahol Apollinaire lakott. Engem azonban természetesen elsősorban a nagy magyarok árnyai érdekeltek. Az Adyé, ki a század elején gyakorta itt innen szép, színes és szomorú tudósításokat, s hallotta „még a tengerzúgáson is át az aranyaknak s a fehér szezon parnevűinek, a nagy ezüstpénzeknek a csúfos lármáját”. Az ő emlékét a Clemenceau sugárút 7. szám alatti Szent György szálló falán Schaár Erzsébet megható Ady-arcképe örökíti meg, bár, mondanom sem kell, hogy a hotelben nem tudták, ki volt... Több magyar táblát nem találtam, pedig lehetne (és talán lesz is, mert Bounin városatya — kinek a felesége magyar származású — szívesen áll rendelkezésünkre), hiszen Teleki Sándor itt töltötte az 1858 -1859-es telet Garibaldival tanácskozva, s tervezgetve a jövőt. Sokszor járt itt Justh Zsigmond is, beteg tüdejét gyógyulni remélve a Riviérán, míg Cannes-ban ki nem lehelte lelkét. Éltek itt még Batthyányk, Károlyik, Medgyánszkyk, s járt itt Jókai, ő azért jött, hogy 1901 tavaszán meglátogassa a legjelesebb és legnépszerűbb nizzai magyart, Türr tábornokot, aki „Azúr-országban” (Ady) élte le utolsó éveit. S ha neki szentelt emléktáblát nem is leltem, őt illetően nagy szerencse koronázta kutatószenvedélyem: egy régiségkereskedő személyében megtaláltam egyik oldalági leszármazottját. Az ő segítségével azután Párizs mellett az a kivételes öröm ért, hogy Türr-festmények, Türr-képek és -levelek „társaságában” beszélgethettem a nagy szabadsághősnek, Garibaldi vezérkari főnökének, Nápoly kormányzójának nyolcvanéves, de még ma is friss és buzgó unokájával, Madame Sellier-Türr-rel, aki, remélem, itt lesz az augusztusi ünnepségeken, amikor Baja városa nagy fia születésének 150. évfordulóját fogja ünnepelni. Bajomi Lázár Endre nizzai emléletálláh A DOCO krónikája • A BÉCSI ünnepi heteket az idén május 24. és június 22. között rendezik meg. A nagyszabású programban Johann Strauss művei szerepelnek, a „valcerkirály” születésének 150. évfordulója alkalmából. • KISGRAFIKA-KIÁLLÍTÁS nyílik csütörtökön a Csók István Galériában, melyen 60 mai magyar grafikusművész alkotásait láthatja a közönség. A kiállítást Csohány Kálmán nyitja meg. • SZOVJET játékfilmeket vásárolt az USA. Közöttük van a „Ruszlán és Ludmilla” és „A Verijszki-negyed melódiái”. Angliában a „Csendesek a hajnalok”, „A kincses sziget”, „A tűz meghódítása” és „Az édes szó: szabadság”, Ausztriában pedig két szovjet ifjúsági film kerül rövidesen a közönség elé. • A MIKROSZKÓP SZÍNPAD társulata a héten Dunaújvárosban vendégszerepelt. Az együttest szállító autóbuszt hazafelé egy szembejövő csörlős kocsi egy 8 méter mély árokba taszította. Szerencsére az árokban álló fák felfogták a zuhanást és így az utasok ijedtséggel és kisebb sérülésekkel megúszták a karambolt idón. • ÖT SZÍNÉSZ keres egy szerepet... A nyugatnémet munkaügyi hivatal jelentése szerint az NSZK-ban egyegy színházi, tévé-, illetve film- és rádiószerepre öt színész jut. Az NSZK-ban jelenleg ötezer „teljes” és mintegy 12—16 ezer részleges munkanélküli színészt tartanak nyilván. • A CSODÁLATOS MANDARIN — Bartók Béla és Lengyel Menyhért táncjátéka — a Rabotnicseszko Delő jelentése szerint a szófiai operaház egyik legnépszerűbb műsordarabja. A mű Aszén Gravlkov koreográfiájával került a közönség elé, a címszerepet Biszer Dejakov, a lányt Kraszinka Koldanova táncolja. • VESZPRÉMBEN rendezik meg június 23—28. között a magyar tévéfilmek ötödik seregszemléjét, öt nap alatt 21 tévéfilm kerül a zsűri és a közönség elé, s versenyen kívül bemutatják a legújabb — képernyőre még nem került — tévéprodukciókat. • ARTUR RUBINSTEIN, a világhírű lengyel származású amerikai zongoraművész elmondotta a Zycie Warszawy munkatársának: még ebben a hónapban ellátogat szülővárosába, Lódzba, ahol tíz évvel ezelőtt járt utoljára. A 89 éves művész részt vesz a lódzi Filharmónia fennállásának 60. évfordulója alkalmából rendezett hangversenyen, s tervei szerint a jövő év elején újabb hangversenyt ad Lengyelországban. • SÁNDOR JÁNOS lett a Debreceni Csokonai Színház főrendezője. Az új évadra a debreceni társulathoz szerződött Agárdi Ilona és Balogh Emese. • JÓKAI szlovákiai népszerűségéről közöl adatokat a Slovakpress híradása. Eszerint a legkorábban kiadott szlovák nyelvű fordítás, „A lőcsei fehér asszony” volt. A felszabadulás óta „Az arany, ember” 3, a „Kárpáthy Zoltán” és a „Rab Ráby” 2 kiadásban látott napvilágot. Újabban — szlovák nyelvű fordításban — 20 000—30 000 példányban fogyott el „A cigánybáró”, „A fekete gyémántok”, „A kőszívű ember fiai”, az „Egy magyar nábob”, a „Szeretve mind a vérpadig”, a „Szegény gazdagok” és a „Janicsárok végnapjai”, legutóbb pedig a „Kiskirályok”. • KOCSIS ISTVÁN „Magellán” című drámáját — amelynek ősbemutatója a közelmúltban volt Kecskeméten — hétfőn este mutatja be a Kecskeméti Katona József Színház társulata a budapesti Egyetemi Színpa Maina Gielgud, a világhírű angol balettprimadonna ezen a héten a Televízió stúdiójában vendégszerepelt: negyvenöt perces balettfilmet készítettek róla. Képünkön: Maina Gielgud a „Giselle”-en. Partnere: Dózsa Imre. (Dolezsál László terv.) 83 éves művész önálló dalestje OPERASZÖVEGET FORDÍT, RIMSZOTÁRT KÉSZÍT ZAVODSZKY ZOLTÁN előtt ment nyugdíjba — de nem nyugalomba: 1961-ben — hatvankilenc éves korában! — még fellépett a Trisztán címszerepében, és egy évvel később bravúros beugrása volt. Délben kérték fel, hogy ugorjon be a Mesterdalnokok egyik főszerepébe és este már színpadon volt, pedig — tizenhárom évvel azelőtt énekelte utoljára ezt az operát. Az elmúlt tizenöt évet Bécsben töltötte, az ottani Zeneakadémián tanított. — Még ma is naponta kéthárom órát korrepetálok, együttemben végigénekelek egy operát. Régebben festettem, szobrászkodtam is, az utóbbi években inkább írással foglalkozom. Az én fordításomban játsszák az Operaházban a Tannhäusert, az Aidát és a Szöktetés a szerájból-t. Jelenleg a Trisztán új fordításán dolgozom. „Mellékesen” nyolcszáz dalt is lefordítottam, hozzákezdtem önéletrajzomhoz és egy rímszótár összeállításához. (g. t.) Örökifjú művész adott szombaton este nagy sikerű önálló dalestet a Zeneakadémián: az Operaház örökös tagja, a nyolcvanhárom éves Závodszky Zoltán. Schubert „A szép molnárlány” című dalciklusát mutatta be, saját, új fordításában. — Sportnyelven: rekordernek számítok — mondja a művész. — Tudomásom szerint csupán Lauri Volpi vállalkozott önálló dalestre nyolcvankét éves korában. Závodszky Zoltán negyven évet töltött az Operaházban. Eredetileg zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, Weiner Leó növendékeként, majd felfedezték énekhangját és rövidesen ünnepelt Wagner-tenorista lett.. Repertoárján közel félszáz kisebb-nagyobb szerep található. Huszonnyolc évvel ez- VÁLTOZATLAN ÁRON JAVÍTJUK TELEVÍZIÓJÁT, HŰTŐGÉPÉT, valamint egyéb, belföldi és importált HÁZTARTÁSI GÉPEIT. SZÖVETKEZETI IPARJAVÍTÓ SZOLGÁLATA: 313.313, 117.803, 126*140 Hibabejelentés hétköznap: 7.30-tól 19 óráig, tv-javítás vásár- és ünnepnapokon: 9-től 13 óráig. Műszerészeink tudják, hol a hiba. Gyors, pontos, szakszerű javítás: 313,313, 117—800, 126*140