Hétfői Hírek, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-06 / 1. szám
Sokba kerül a gép, de drágább a munkás Miért kevés ma egymillió hórukk ember? Minden gyár kapujában ott a hirdetmény: „Munkásokat felveszünk!” S minden ilyen táblán olvasható, hogy a gyárnak sok segédmunkásra van szüksége. Közismert tény, hogy csaknem egymillió ember foglalkozik anyagmozgatással, iparban, mezőgazdaságban, szállításnál, kereskedelemben, de láthatóan ez is kerék „Féloldalas" fejlődés A kérdéssel tudományosan foglalkozó, s gyakorlati megoldásait kutató Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet szakemberei szerint nem azért, mert iparunk elmaradott, hanem ellenkezőleg, azért mert, gyors ütemben fejlődik. A fejlődés azonban „féloldalas”, ma még nem terjed ki az egész termelési folyamatra, elsősorban az anyagmozgatásra, ezért kell szerfölött sok segédmunkás. Az intézetben szemléletes ábrákkal bizonyították ezt. Ha egy hagyományos géphez egy ember viszi az anyagot, s kettő hordja a kész- vagy félkész terméket a másik géphez, a meóhoz, s egy a raktárba, akkor egy génhez négy „hórukkember” kell, mint az ábra mutatja. Ha kétszeres teljesítményűre cserélik a gépet, kétszer annyi anyagot kell megmozgatni, s ehhez nyolc ember szükséges munkára. A rendelet végrehajtásában az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet is segít: a hozzájuk forduló vállalatoknak ingyen készítenek tanulmányterveket arról, hogy az adott üzemben, üzemekben hogyan oldható meg a gépesítés a leggyorsabban és a legmegfelelőbben. Az üzemek is érzik, hogy a régi „féloldalas” fejlesztés zsákutcába vezet: ma már beruházásaik 6—7 százalékát tervezik az anyagmozgatás gépesítésére, míg tíz éve csak 4—5 százalékot fordítottak erre a célra. Első fecskék Jó, követendő példa is akad már. A Magnezitipari Műveknél például görgősorok viszik az anyagot a gépekre, s a félkész terméket géptől-gépig. (Mint az ábra 3. sora mutatja.) Az Intézet egész sor más üzem belső szállítórendszerének megtervezésére kapott már megbízást; több gyárban már szerelik is az új berendezéseket. Az AUTOKER és a Nőiruha Nagykereskedelmi Vállalat automatizált, számítógép vezérelte raktárakat építtet az áruk áttekinthető tárolására, gyors mozgatására. ★ Persze, egy — vagy néhány — fecske még nem csinál nyarat. De a néhány jó példa már bizonyítja, hogy kevesebb emberrel — s ami a legfontosabb: kevesebb keserves fizikai munkával — meggyorsul az anyagmozgatás, pontosabb a raktári munka, végső soron nem hiábavaló a beruházás. Faludi András Felszabadítani 240 ezer embert Az Intézet szakemberei szerint az anyagmozgatás gépesítésének egy végig nem gondolt üzemszervezési számítás a legfőbb akadálya: a segédmunkás — látszatra — olcsóbb a gyárnak, mint az anyagmozgatás gépesítése és az üzemnek a gépi szállításhoz történő átrendezése. Ez a korszerűsítés kétségtelenül sok pénzbe kerül, s ideigóráig csökkenti a vállalat nyereségét. Nem is valósítható meg egyik napról a másikra, mert ekkora beruházásra gyakran nem elegendő a műszaki fejlesztésre szánt pénz. Marad tehát a „Segédmunkásokat felveszünk” hirdetmény. Ez azonban — hosszú távra — tovább növeli a gondokat: több embernek több öltöző, több éttermi hely, több szociális helyiség kell. Az ügyintézéshez több adminisztrátor, több íróasztal, több papír. S ez már önköltségnövelő tényező. A gépesítés mindezt megtakarítja, s főleg növeli a termelést — vele együtt pedig a nyereséget —, ha az anyagmozgató segédmunkásokból országszerte százezreket lehet átképezni és termelőmunkába állítani. Vagyis: a „dórukkmunka” gépesítése nagyobb hasznot hoz. Ezért született meg a kormányhatározat: az anyagmozgatás gépesítésével 15 év alatt mintegy 180—240 ezer embe kell felszabadítani ebből a nehéz fizikai munkából és áthelyezni termelőDeszkasátor borítja Debrecen nevezetes, s egyben az ország egyik leghíresebb szállodáját, a „históriás” Aranybikát. Az öreg, sok-sok történelmi eseményt megélt szállodát új, modern épületszárnnyal bővítik. A nagyszabású építkezésre mintegy 100 millió forintot fordítanak és ez az összeg, az új épületszárny mellett, lehetővé teszi a régi hotelépület, a szobák és lakosztályok korszerűsítését is. Az építkezés a tervek szerint 1976 tavaszán fejeződik be, s az év nyarától már 600 vendéget fogadhat a modern köntösbe öltözött szálloda, amelynek új szárnya a város főterére néz majd. Alkoholistáknak kötelező gyógykezelés Január 1-én lépett életbe az Elnöki Tanács új rendelete, amely szabályozza az alkoholisták kötelező gyógykezelését Az alkoholizmus a bűnözés okai között az első helyet foglalja el, ezért annak indokoltan kötelező kezelése bűnözés megelőző intézkedés lehet. Az új rendelet lehetővé teszi a hat hónapnál hosszabb, de legfeljebb kétévi időtartamú munkaterápiás intézeti gyógykezelést. Az eljárás megindítását az egészségügyi szervek útján bármely állami, gazdasági vagy társadalmi szerv, szövetkezet, illetve az alkoholista közvetlen környezete is kezdeményezheti. Az intézkedést az ügyész indítványa alapján csak bíróság rendelheti el. Jelentős kezdeményezés Itthon gyártanak autóalkatrészeket Jó hír az autósoknak: megszervezik a sűrűn hiányzó alkatrészek hazai gyártását, amíg külföldről rendszeresen és kellő mennyiségben meg lehet majd kapni a kocsikhoz való pótalkatrészeket. Az AUTÓKER egy hónappal ezelőtt megnyitotta a „Hiányzó alkatrészek kiállítását”, meghívták arra a hazai gyárakat, szövetkezeteket, magánkisiparosokat, s kérték, adjanak ajánlatot a bemutatott hiányalkatrészek gyártására. A négy érdekelt, — az AUTÓKER, az AURAS Autóalkatrészgyár, a Volán — és az AFIT-Trösztök — még a múlt év végén társulási szerződést írt alá: megalakították az Alkatrészgyártó Koordinációs Irodát. Ez bírálja felül az ajánlatokat, s rendeli meg a magyar üzemektől, szövetkezetektől a külföldi gépkocsikba való pótalkatrészeket. Az elmúlt hetekben sok gyártó nézte meg a hiánycikk-kiállítást, s tett ajánlatot az ott látott alkatrészek gyártására. Egyes nagyobb üzemek profilbővítés céljából akarják megkezdeni autóalkatrészek készítését, másoknak fölös kapacitásuk ,van, s ezt ajánlották fel. A hamarosan meginduló gyártás remélhetően enyhít majd a jelenlegi utánpótlási gondokon. Szeretni sem egyszerű Beszélgetés a „Családi kör” gyermekpszichológusával Népszerű lett az utóbbi időben a televízió Családi kör című műsora. A nézők millióinak vált kedves ismerősévé Kovács apuka és Kovács anyuka, akik a helyes nevelési módszerekre tanítják a szülőket. Dr. Ranschburg Jenő, az ELTE docense a gyermeklélektan legújabb eredményei alapján állítja össze a műsorokat. Nemegyszer meghökkentő dolgokat közöl, ellentéteseket a hagyományos, megcsontosodott nézetekkel. Utána levelek és telefonok százai érkeznek hozzá. • Fogantatástól kezdve — A gyerekek rosszak vagy a szülők? — kérdeztük a docenstől. — Nem rosszaságról, inkább rossz beidegződésekről van szó — mondotta. — Sokan nem tanultak meg szeretni, s gyermekeiket sem tanítják meg rá. Úgy látszik, egyre több a lelkileg sérült gyerek. Hiába van meg mindenük, ha a szülők nem kellően foglalkoznak velük. Nem is az együtt töltött idő mennyisége számít, hanem az, hogy megtalálják az együttlét kölcsönös örömét. — Szeretni is tanulni kell? — Igen. Három-négy éves korig lehetséges ez, utána késő. Az ember — bár nem tagadjuk az öröklés jelentőségét — valójában mindent tanul. A szeretet érzése viselkedésben nyilvánul meg, a viselkedést pedig tanuljuk, a ránk ható ingerek szerint alakítjuk — állítja a pszichológus. — Az ember élete a születés előtt 9 hónappal kezdődik — a kínaiak ennyivel idősebbnek mondják magukat —, vagyis a fogantatástól kezdve minden hatás, minden inger fontos lehet a későbbiekben. Morris angol kutatócsoportja bebizonyította, hogy a magzat az utolsó harmadban már hall: az anyai szívdobogást érzékeli. Azután jön a nagy megrázkódtatás: a születés kínjai. A csecsemőnek hiányzanak a megszokott ingerek: a szívdobogás hangja, a melegség. Megfigyelték, hogy az anyák — a balkezesek is — ösztönösen bal karjukon tartják a kicsit, így megnyugszik. A legújabb felfogás szerint 6 hónapos korig fel kell venni a csecsemőt, ha sír — ne érezze, hogy magára hagyták, hogy egyedül él a világban. • Hetven lépés — Az anya, gyermekével fel-alá sétálva percenként 70-et lép, egyezően a szívdobogással. Ez a korszak az „ölelj szorosan”.Utána következik a „tegyél le” korszak, 3 éves kortól pedig az az időszak, amikor a gyerek kortársi kapcsolatokat keres, nem szereti ha puszilgatják. Végül az utolsó nagy korszak, a „hagyj békén”. Ez a serdülőkor jellemzője. E természetes fokozatokat minden szülőnek be kell tartania. Ha eltér tőlük, lelki beteg lehet a gyerek. — Az ember az egyedüli élőlény a földön, aki kegyetlen tud lenni. (A pszichológusok szerint ez a tulajdonság emberi specifikum, az állatvilágban nem lelhető fel. Mert például a zsákmányukat megölő és közben kínokat okozó vadállatok egyszerűen táplálékszerzési ösztönüket követik és nincsenek tudatában annak, hogy fájdalmat okoznak.) Ha a gyerek kegyetlenséget lát maga körül, maga is hajlamos lesz rá. Ha szeretetet érez, ha megtanul a mamától szeretni, képes lesz azt más emberrel kapcsolatban is gyakorolni. Az első 3—4 év azért lényeges, mert utána már lélekben kicsit önállósítja magát a gyerek. Az állami gondozott gyermekeknél ki lehet mutatni: aki az első 6 hónap után szakadt el anyjától, agreszszívabb, mert érezte már a szeretetet, ami később hiányzik, akik pedig születésüktől anya nélkül nevelkedtek, közömbösebbek minden iránt. Fontos, hogy a gyerekek sok mosolyt kapjanak. • Tanács — Mit tanácsol tehát a szülőknek? — Nem lehet másképp nevelni, mint személyes példával. A gyerekek mindig jelen vannak, mindent aprólékosan megfigyelnek, amire mi felnőttek esetleg nem is gondolunk. Minden attól függ, hogy mi hogyan élünk, milyen példát mutatunk. Előbb a felnőttnek kell olyanná válnia, amilyenné gyermekét nevelni szeretné. Paládi József IDŐ Dunaújvárost néhány évt alatt felépítették, a város erényeivel és hibáival együtt hirdette, hogy mire volt kétpes az akkori ember. Dunaújvárosban értettem meg azt is, mekkora vetélytársa a idő. A korszerű cellulózegyárat angol kőművesek samottozták, a svéd és a finn berendezésekkel eljöttek a városba a külföldi szakmunkások is. Nagy beruházás volt ez akkor nagy reménységekkel. A cellulózégyárat az 1950-es évek elején szalma alapanyagra tervezték, s amikor 1962—63- ban megkezdődött a próbaüzemelés, a magyar mezőgazdaság már nem tudta ellátni a gyárat nyersanyaggal. E tíz év alatt a mezőgazdaság is lépett egy nagyot és a hosszú szárú magyar Fleischmann-féle búza helyett, a termékenyebb és edzettebb Bezosztája-búzát vetették legtöbb helyen, amelynek fele akkora a szára mint a magyar búzáé volt. A „baj” nem járt egyedül. A magyar parasztság időközben a kaszát felcserélte kombájnra, s ez bizony akármilyen jó segítőtárs a munkában, de felében-harmadában maga után hagyja a szalmát. Akkoriban a szakemberek szalma helyett a nyírfakéregre kezdtek kacsintgatni . Könnyűiparunk külkereskedői gyakran panaszkodnak, hogy bár áruink kelendőek külföldön, csak az idő ... Már eleve így kötik velünk az üzletet, olcsóbb áron veszik portékáinkat, mert tudják, hogy egy kissé könnyedén bánunk a határidőkkel. Meleg kesztyű márciusban, virágos mintás kartonszoknya októberben? Nem, vásárló partnereink korántsem ilyen meggondolatlanok, van időérzékük. ★ Sokat haladtunk, fejlődtünk, gazdálkodásunk az idővel már jobb, de lehetne jobb is. Igaz, egyszerre megértjük, könnyebben értjük a pénz, az anyag vagy az energiatakarékosság fogalmát. Az idő kissé elvont fogalomnak tűnik. Pedig a dunaújvárosi példa néha még ma is kísért. Ha nem is olyan drasztikus formában, mint akkor, ma viszont jóval nagyobb tételekben. „Ha a beruházások átfutási idejét tíz százalékkal lehetne csökkenteni, ez önmagában évi félszázalékos nemzeti jövedelem-növekedést tenne lehetővé”. Ezt hallottuk a Parlamentben, olvastuk az újságokban. Az ország a gazdasági, közgazdasági problémák felé fordította tekintetét. Ismerjük helyzetünket, lehetőségeinket — bárki kezdi a mondatot, mindannyian be tudjuk fejezni. Félszázalékos annyi, mint sokmilliárd forint — óvoda, bölcsőde, lakás, korszerű út, autó — élet. S mindez az idő függvényeként, dk Newton, Einstein és minden valamirevaló tudás vagy filozófiai irányzat foglalkozott az idővel, életünk egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb tényezőjével. Orvostudósok megismerték, felfedezték a klinikai és a biológiai elmúlás közötti négy percet, s e négy perc alatt emberek életét mentik meg. Nem tudunk velük szárnyalni. Ám itt van nekünk Petőfi, aki lángelméjével, de alkatánál fogva emberi egyszerűségében hozta földre a témát. „Ej, ráérünk arra még...” — felkiáltással gúnyolva a kenyéket. Nekünk már tudnunk kell, hogy nem érünk rá, nem játszhatunk az elszálló, visszahozhatatlan idővel. Suha Andor