Hétfői Hírek, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-04 / 27. szám
Balról a Halászbástya tornyai, alattuk a magyar főváros panorámája. Külföldi turisták csoportjának mutatja be Budapest madártávlatból is látható nevezetességeit az idegenvezető Véget ért a TIT VII. küldöttgyűlése Elnök: Ortutay Gyula, főtitkár Kurucz Imre Vasárnap befejezte tanácskozását a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat VII. küldöttgyűlése. A VII. küldöttgyűlés egyhangúan elfogadta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat új alapszabályzatát, majd megválasztották a társulat vezetőségét és az országos elismét Ortutay Gyula, az Elnökitanács tagja, az MTA Néprajzi Intézetének igazgatója lett. A társulat alelnökei: Köpeczi Béla egyetemi tanár, az MTA főtitkárhelyettese, Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese és Soós Gábor címzetes egyetemi tanár, államtitkár. A társulat főtitkárává Kurucz Imrét, az MSZMP V. ker. PB első titkárát választották. A kétnapos tanácskozás tanulságait Ortutay Gyula akadémikus foglalta össze.'' El-nökség tagjait. A TIT elnöke sejtette, hogy a küldöttgyűlés fontos munkaértekezletnek bizonyult, s az alkotó légkör jellemezte. A hozzászólók elmélyülten értékelték az elmúlt időszak munkáját, és felelősségteljesen szóltak arról, hogy a jövőben miként lehet még hatékonyabban végezni az ismeretterjesztő munkát. A vitát az elemző módszer, a teljességre való törekvés, a célok meghatározása jellemezte. Dohog, zúg a malom, hajnaltól estig, mohos lapátjai forgatják a Pécsely ezüstösen ragyogó vizét. Nyolcszáz esztendeje mormol a malom, jár a garat az örvényesi domb tövében — a társakat sorra utolérte a végzet a Dunántúlon, a Beregháton, az Alföldön. De az örvényesi malom makacsabb a végzetnél is: nem adja meg magát. Talán a jó búvóhely is segített ebben, tán az alapot is mélyre ágyazták, de talán leginkább azért, mert az örvényesi molnár is makacs ember, aki nem ismeri a kishitűségiet. • Hozzá nézek be most, lekanyarodván a balatoni országútról, Molnár Antalhoz, az ország utolsó vízimolnárához. Azt tartják róla, hogy nem kell neki előre üzenni: tizenhét esztendeje nem volt nap, hogy hallgatott volna az örvényesi malom. Molnárszín — szürkéskék — ruhában lép ki a gazda a fehér szitálásból, ujjával megbillenti a kalapját. Kérdem tőle: bort iszik-e mostanság az örvényesi molnár, s máris enyhültebben pillant felém. Ezek szerint ismerem hát a molnárok kiskátéját: ha vizük van — vagyis forog a malom —, jókedvükben bort isznak, ha vizük nincs —, s pihen a malomkerék — szomorúságukban a vizesbögre után nyúlnak. — Jó patak a Pécsely — mondja dicsérően a vízimolnár. — Nem szárad ki ez Az utolsó vízimolnár soha, a legnagyobb aszályban sem! — Akkor hét értem — bólintok. Úgy látszik, a sors is segítette a malmot, hogy ne számolják fel, mint a testvéreit. — Nohát — komorul el a molnár —, a víz magában nem lett volna elég... Voltak, akik úgy vélték, hogy eljárt a vízimalom fölött az idő és gazdaságtalan a tartása is, mások üzleti meggondolásból vetettek rá szemet. Át akarták alakítani rétescsárdának. Szerencsére — mielőtt a tervet megvalósíthatták volna — ipari műemlékké nyilvánították az épületet... — Mester uram, kinek dolgozik most? — Veszprém megyének, a Gabonafelvásárló Vállalatnak. — Milyen lisztet őröl a malomban? — Kényes munkát szoktak az én gépeim. Ilyen lisztet nem talál már az országban, mint nálam. Járnak hozzám harminc-negyven kilométerről is. Hozzák a háztáji termését, beállnak az udvarra a gépkocsival, s azt mondják: „Egy kis rétestésztának valót, mester uram ...” A múlt napokban ^ Szombathelyről kerestek meg ^ két zsák ógabonával. „Eskü iő lesz a családban, finom ? liszt kéne a süteményekhez, $ tortákhoz...” $ — Hát a régi molnárok? ^ Velük tartja a kapcsolatot? ^ — Amikor kitanultam a szakmát, bejártam gyalogo-'san az országot, minden ví-% zimalmot fölkerestem. Néha ^ betoppan hozzám egy-egy ^ öreg a Rába, a Kraszna mel- ^ lől, megismernek, megráz- ^ zák a kezem. Tudom, mire gondolnák, anélkül, hogy ^ szólnának. — Pihenni mennyit szó- ^ kott Molnár bátyám? ^ — Reggel hattól este ti- ^ zig jár a malom. Pihenek. majd, ha befagy a Pécsely. • Esztendeje nyugdíjba vo- ? nult Molnár Antal, de a malmot tovább járatja. így ^ lesz ez, biccent keményen, ^ míg ágynak nem dönti a betegség. És addig fogadja a ^ látogatókat is, meséli a ma- ^ lom regényét. Rendezgeti ^ gyűjteményét. A tihanyi cé- ^ hek évszázados vaspántos lá- ^ dáját. Kossuth Turinból írt ^ levelét, Deák Ferenc fából ! esztergált díszalmáját. Amikor meg egyedül ma-t rád, dúdolgatja magában a| régi nótákat: „Molnárlegény ! kifekszik a partra / Onnant nézi, hogy forog a mai- i ma ...” Hatvanhat éves. ^ Idén kitüntetést kapott: kiváló dolgozó lett. Az egyet ^ len vízimolnár az országban,^ aki megkaphatta ezt a cíget. (k. cs.) Az Értől az Óceánig Diákköri esztendők Az ősi Wesselényi kollégium emeletén, a könyvtár csendjében a kincses, fehér láda után kérdezek. Az Édes — Ady Endre édesanyja — bejárt Zilahra, a Szilágyság fővárosába, kollégista fiát látogatni. Amikor utoljára beszekerezett, a költő már nem élt. Az Édes akkor hozta el a kollégiumba az Érmindszenten őrzött emlékeket, elhozta a régi iskola védő falai közé a fehér családi levelesládát. Végrendelete úgy szólt, hogy minden, ami költő fiáról maradt, Zilahé legyen ... Mint hajótörés után a gazdag rakománynak, dziribje-darabjai vannak itt a kincseknek: a ládát elsodorta a második világháború, s ami a láda mélyén volt, Nagyváradra, az Ady emlékmúzeumba mentette Tabéry Géza író. De amit a történelmi szökőárból kiemeltek, minden egyes darabot — Zilah rövidítéseként — „Z”-jelzéssel láttak el. Legalább ennyiben hűségesek maradtak az Édes kívánságához. Egyhangúlag A kollégiumban maradt néhány szép relikvia is kitesz egy kisebb emlékszobát. Anghelescu Vilma, a könyvtárosnő felemeli a tabló üveglapját, és az asztalra helyezi az emléktárgyakat. Ady Endre születési bizonyítványa, kiállította az érmindszenti református parókia 1877. novemberében. Zilahi értesítők a költő diákéveiből. Családi fényképek, Csinszkával és az Édessel. Részvétnyilvánító levelek Ady halálára. A költő halotti maszkja. Itt van a zilahi főgimnázium önképzőkörének bőrbe kötött emlékkönyve, amelyet 1893-ban nyitottak meg. Ebben a könyvben egy sötét tintával írott vers is található. Címe: „Marko király balladája”, szerzője: „Ady Endre gymn. VII. oszt. tanuló, 1894. decz. 10.” Az önképzőköri vezetőség döntése: „Egyhangúlag albumbavételre méltatott mű”. És fellapozhatom a Szilágy című hetilapot is, amely Kincs Gyula „Az ősi Schola »\VM^V,\V^\\W\W\\»\V^\\\W\VW\V^VA\\\\\VM«VmV?M»\VN,VN»m\VC»V»\Vm\ViWW«««W&VV főmagistere” szerkesztésében jelent meg. Az 1900. július 2-i szám címoldalán a messzire szárnyalt zilahi kollégista érett, gyönyörű verse, a Vén diák üdvözlete: „Zilahra menjen ez a félig-síró / Fétig-vodor ének/. Vén, kóbor diák küldi könnyek között / Az ősi Schola fő magisterének...” Föl, föl fiúk! Zilah szerény, zajtalan vidéki város ma is. Kanyargó utcácskái mégis a történelemről beszélnek. A történelmet idézi már a Kraszna utca 45 szám alatti földszintes ház is, ahol a múlt század végén négy esztendeig lakott egy sovány, fekete hajú, égő szemű fiú, az érmelléki diák, aki sírva fakadt Vajda János versét hallgatván. Két tipegő nyugdíjas — Hajdú Nándor és a felesége — lakik abban a szobácskában, ahol nyolcvanegynéhány esztendeje az eminens tanuló forgatta a könyveit. Ödön, reccsenő bútorok pihennek a kis szobában, a falon elszíneződött képek függnek, az ablakban muskátli ég pirosan. Keskeny udvar, dohszagú kapualj: ilyen helyen adták olcsón a kisvárosi diáklakásit. A két öreg azt mondja: még sincs szomorúság ebben a házban. Mert áradnak ide a mai kisdiákok, gimnazisták — jönnek Zilahra tisztelegni és tanulni. Megtanulni a vén kövektől a költő üzenetét: „Föl föl fiúk, csak semmi félelem ...” Kósa Csaba Marx tér Már alapozzák az új Skálát Jelentés a főváros negy építkezéseiről — FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL — héten belül hozzáfognak a hídépítők az Üllői útból, kiinduló, a Ferihegy felé elkanyarodó 240 méter hosszú felüljáró építéséhez. Ezt megelőzően, néhány napon belül lezárják a gyorsforgalmi út egy részét, s a repülőtéri forgalmat a Vöröshadsereg útjára és a kispesti Csokonai utcára terelik át. A Határ úti metróállomásnak már elkészültek a betonfalai. PÖTTYÖS UTCA. A metróállomásnál készülnek a betonfalak. Itt lezárják és elterelik majd a Száva utcáról a 4-es számú főközlekedési út forgalmát. A Pöttyös utca és az Ecseri út között 150 méter hosszúságban már teljesen kész a metró kéreg alatti, hat méter mély alagútja. Helyenként még betonozzák a födémeket, amelyekre az Üllői út új burkolata kerül. Az Ecseri úti metróállomás oldalfalai elkészültek, néhány nap múlva kezdik a föld kitermelését a falakkal körülhatárolt állomásterületről. Az észak—déli metró Nagyvárad tér—Kispest vasútállomás közötti szakaszán, a Könyves Kálmán körúti csomópontnál dolgoznak a legtöbben. Épül a kör alakú, hatlépcsős aluljárórendszer felső feljárója, 11 méter mélységben készül a metróállomás, számos közművet helyeznek át, 500 méter hosszú, új főgyűjtőcsatornát fektetnek, s hamarosan megkezdik a 300 méter hosszú, négynyomsávos felüljáró alapozását, amely az Üllői út forgalmát vezeti át a Könyves Kálmán körút fölött. BAJCSY-ZSILINSZKY ÚT. Az Arany János utca kereszteződésénél jó ütemben épül a metró mélyállomása, a Deák tértől idáig érő alagutak már elkészültek, sőt, a baloldali alagútból a Marx tér irányába is elkészült 200 méter. Az egyik fúrópajzsot már át is szállították a Nyugati pályaudvarnál kezdődő alagutak fúrásához. MARX TÉR: Kissé vontatottan halad a munka, a vártnál nehezebb volt a kezdés, mert a kivitelezők nem kapták meg idejében a terveket, s a munkák nem voltak megfelelően előkészítve. Megkezdődött a közművek átépítése, s alapozzák a MÁV-épületet meg az új Skála-áruházat. Még az idén megkezdik a Szent István körút és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkára tervezett aluljáró építését is. Jelentősebb forgalmi változás csak ősszel várható: a Váci utat és a Bajcsy-Zsilinszky utat a Köportár utca és Kálmán utca között lezárják, s több terelőutat jelölnek majd ki. A villamosok, a korábbi híradással ellentétben, az építés ideje alatt is a Nyugati pályaudvarig közlekednek. Számos vállalat szocialista brigádjai vállalták, hogy munkaversennyel a határidőket megrövidítik. Tőke Péter Gépkocsiellátás: 248 ezer igényre intem vár Rekordév az idei • Lada és a Trabant az élen Rekordforgalmat bonyolított le a MERKUR az év első felében: 50 ezer személygépkocsit adott át új tulajdonosának. (1976 azonos időszakában 40 ezret.) — Az év második felében — mondja dr. Oroszi János, a MERKUR kereskedelmi igazgatója — még mintegy 37 ezer személyautót kívánunk forgalomba hozni: 17 ezer Ladát, 8 ezer Trabantot, 3 ezer Wartburgot, 2 ezer P 126-ost, 600 Dáciát és — amennyiben a hónapok óta húzódó árvitáink lezárulnak, úgy — 6800 új Skodát, a 105- ös új típusból. De ez nem minden: tárgyalunk további 4000 Lada, 3000 Trabant, 2000 P 126-os és 1000 Dácia terven felüli megvételéről, s még ez évi szállításáról. • Mennyien várnak új kocsira? A legfrissebb adataink szerint: 248 ezer 410-en. Ez is rekord: 1974-ben 61 ezren, 1975-ben 143 ezren, a múlt év végén pedig 206 ezren tették le az előleget. Adataink szerint a legtöbben — 87 ezren — Ladát jegyeztettek elő, 77 ezren várnak Trabantra, 58 ezren Wartburgra, 19 ezren P 126-osra, 7 ezren Skodára, 4 ezren Dáciára. A maradék megoszlik Polski FIAT 1300 és 1500-as, Zaporozsec, Volga és terepjárók között. © És meddig kell várakozni? — A nagy Polski FIAT- okat egy hónapon belül az új Skodákat és a Zaporozsecet jövő évi szállításra vállaljuk, a többi típusra 1980- ig kell várni. © Új típusok? — Mindössze egyre számíthatunk, az 1600-as Ladára, melyet a tervek szerint a jövő évben kezdi szállítani a Togliatti-gyár. Két, régen vajúdó problémát a MERKUR még nem tudott megoldani: az ütemes szállítások biztosítását és a megfelelő színválasztékot. A szerződések ugyan negyedéves és azon belül havi ütemezést kötnek ki, de a legritkább eset, hogy ezeket betartják. Ugyanez a probléma a színekkel is: mást rendel a MERKUR, s többnyire egész más színű kocsik érkeznek. A divatos színek egyébként: sárga, piros és korall, a legkevésbé kedvelt: a türkizkék. (garai) Húszezer a legjobbnak Mint jelentettük , „Keressük a legjobb gépkocsivezetőt” címmel 120 sofőr részvételével vetélkedőt tartottak Budapesten, a Dózsa György úton. Az értékelés szerint az autóbuszkategória győztese Bollók István, a BKV, míg a teherautó-kategóriáé Varga II. István, a Volán 1-es Vállalat dolgozója lett. Fejenként húsz-húszezer forint jutalomban részesültek. Római kori vízvezeték Az Építészettörténeti és Elméleti Intézetben elkészítették az óbudai római kori vízvezeték rekonstrukciójának terveit. A Hadrianus császár uralkodásának idején épült, Közép-Európában egyedülálló műemlék két, egyenként harminc méter és négy méter magas szakaszát az Aquincumi múzeum előtt helyreállítják. A munkálatok az autósztráda építésével párhuzamosan folynak majd. Cukortalan rágógumi A rágógumi fogyasztásának a fogakra gyakorolt hatását vizsgálta az Orvostudományi Egyetem fogkonzerváló tanszéke. Megállapították: amíg az a rágóizmok erősödését előnyösen befolyásolja, addig nagy cukortartalmú szuvasodást mozdít elő. Ezért az Édesipari Kutató Laboratórium három munkatársa — Ecsedi Ferenc, Tabajdi Gábor és Szatmári Géza — szabad idejükben kísérletezni kezdett a cukor nélküli rágógumi előállításával. Olyan ízesítő szert kerestek, ami a cukrot tökéletesen helyettesíti. Végül a sorbitnál kötöttek ki. Felfedezésükkel pályadíjat is nyertek. Az újfajta rágógumit a cukorbetegek is élvezhetik. N nemsokára sor kerül a gyártására.