Hétfői Hírek, 1978. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-03 / 27. szám

Attila, Ágnes és a többiek Felvételizőkkel cigarettaszinebben ELTE Bölcsészettudományi­­ Kar, csütörtök reggel fél nyolc, az első emeleti hir­detőtáblánál. Sötét ruhás, nyakkendős fiúk, fehér blú­­zos, kékszoknyás lányok silabizálják az útbaigazítót, hányadik emeleten, melyik szobában, mikor kell megje­lenni a felvételi bizottság előtt. Az ünnepi öltözék ko­rántsem előírás, inkább meg­rögzött szokás. Olyannyira nem az, hogy külön felhívták a gólyajelöltek figyelmét: ,,Kérjük, ne az ünnepélyes külsőt tartsák fontosnak!” A feszült hangulat emelet­ről emeletre végigkísér, nem­hogy nevetést nem hallani, de mosolygós arcot sem lát­ni. A második emelet 201-es számú szobába bevonul a vizsgabizottság. Az írásbeli dolgozatok már a hosszú asz­talon. Az újságírónak távoz­nia kell, mert szigorú előírás, hogy a bizottság tagjain kí­vül más nem tartózkodhat a szobában. Leülök hát a fo­lyosón, a fiúk és lányok közé. ★ N. Attilával gyorsan megy az ismerkedés. Idén érettsé­gizett Kistarcsán, magyar— történelem szakos tanár sze­retne lenni, írásbeli dolgo­zatától nem sok jót remél, azt mondja: közepesre sike­rült. Hajnali ötkor kelt, a vonat 6.20-kor indult. „Miért akarsz tanár lenni?” (ezt a kérdést percekkel később a bizottság tagjai is felteszik neki). „Nem voltam elége­dett tanáraimmal, különösen az osztályfőnök munkáját kifogásolom. Szeretnék jó pe­dagógus lenni!” válaszolja. Közben szólítják az első fel­vételizőt, háromszor is meg­ismétlik a nevét, de nem je­lentkezik. Nem jött el. N. Attilát hívják. Már kezében a személyi igazolványa, egy sóhajtás, igazítás a nyakken­dőn, s belép az „oroszlánbar­langba”. ★ Attilára várok, s közben M. Péterrel beszélgetek. Ő tavaly érettségizett, a közle­kedésmérnöki karra jelent­kezett, de a felvételi előtt egy nappal meggondolta ma­gát és nem ment el. Az el­múlt évben kézbesítő volt az egyik újság szerkesztőségé­ben. Nyugodtnak tűnik. Me­séli: sötétkék ruhája idén csak egyszer volt rajta, az Operaházban. Nem táplál túlzott reményeket, bár nem tudja, mit kezdjen magával, ha nem veszik fel. Húsz perccel később Attila kijön, Péter bemegy. Attila leros­kad mellém, rágyújt. Kérde­zés nélkül mondja: „Éppen azt kérdezték tőlem, amit az írásbelin sem tudtam!" „És legalább felkészültél erre?” „Nem, mert a könyvemet köl­csön adtam...” Most mit csinálsz? „A sarkon eldön­töm!” s ezzel leballag a lép­csőn. A szomszédos szobában, a 202-ben, történelem—orosz­ból folyik a felvételi. B. Ág­nes másodszor vág neki, ta­valy nem sikerült. Ő az egyetlen, aki nincs fehér blúzban. „Túl merev benne az ember, azért nem vettem fel” — magyarázza. IBUSZ- irodában dolgozik, ha itt vé­gez, megy vissza a munkába. Már harmadszor ismétlik a nevét, mikor felkiált: „De hi­szen az én vagyok!”, s ő is eltűnik a szobában. Kisvár­tatva M. Péter kilép a terem­ből. Kérdően ránézek, ő le­gyint, nincs kedve mesélni. Ági viszont annál derűsebb arccal tűnik elő: „Jól ment minden, legalább 75 százalé­kos esélyt adok magamnak, azt hiszem, összejött 19 pon­tom.” Néhány hét és kiderül, kik voltak a legszerencsésebb és legjobban felkészült felvéte­lizők ... Pethes Sándor Semmit, ami divatjamúlt Öltöztet a nyúlszőr Szép a tarkán szőtt • Termékváltás a Budaprintnél Négy évre szóló tervet ké­szített nemrégiben termékszer­kezetének fejlesztéséről a 18 ezer dolgozót foglalkoztató Bu­­daprint Pamutnyomóipari Vállalat. Az MSZMP KB ta­valy októberi határozatának szellemében kidolgozott terv 1982-ig szabja meg 12 gyárá­nak feladatait, lélrnivalóit. Számos olyan alapanyag és nyomott kelme gyártását kí­vánják beszüntetni, amely már divatjamúlt, s nehezen értékesíthető mind a hazai, mind a tőkés piacon, vagy egy-egy dollár kitermelése” túl sok forintba kerül álta­luk. (Természetesen vala­mennyi megszűnő termékcso­port helyett hasonlót, korsze­rűbbet, értékesebbet gyárta­na­k majd.) A felszabaduló termelési kapacitást a kere­sett, devizáért is jól, kedvező áron értékesíthető anyagok gyártására fordítják. Tavaly még több árucikknél is elő­fordul, hogy 120—150 forint költséggel termeltek ki egy­­egy dollárt. Az idén és jövő­re ezt a költséget csaknem felére csökkentik. Új kikészítési eljárásokkal, a meglevők bővítésével biz­tosítják a könnyen kezelhető, kellemes viselésű, tulajdonsá­gú, változatos mintázatú anyagok előállítását. A gyári szakembergárda iparművé­szek bevonásával, s az Ipar­­művészeti Tanáccsal közösen hirdetett pályázatokkal bő­víti a szín- és mintaválaszté­kot. Kísérleteznek új szálas­anyagok bevezetésével is. Ilyenek például a nyúlszőrrel és más alapanyagokkal kom­binált ruhaanyagok. A Tex­tilipari Kutató Intézet szaba­dalma alapján magas nedv­szívó képességű és rugalmas hidramid fonalból új színes anyagok vannak születőben, amelyekből kiváló ingeket, blúzokat és fehérneműt lehet készíteni. A háztartási darab­áruk választékát már új szírt­­harmóniájú, tarkán szőtt asz­­talneműekkel bővítették. Az üzletekben eddig csak olyan mintás függönyöket lehetett kapni, melyeknek csak az egyik oldala volt mintás. Most új eljárással, kétoldalt nyomott, hurkolt kivitelű go­belin-szövet mintázatú fény­­záró függönyöket terveznek. Gazdag szín- és mintavá­lasztékban állítják majd elő a kempingvásznakat is. Bő­vítik a tavalyi BNV-n díjat nyert Rita, Gaston, Helena elnevezésű, zsugorított alap­anyagú termékek választékát. A divat-előrejelzések szerint tovább növekszik majd a se­lyem, illetve a selyemutánza­­tú anyagok iránti kereslet, ezért a Magyar Selyemipa­ri Vállalattal kooperációban több felsőruházati és lakás­textil anyag közös gyártását tervezik. Többet szállítanak belföldre a színes és mintás ágyneműanyagokból is. (t. p.) Felkapaszkodni a Prédikálószékre Áll Pilisben a jurta Védik a turistaparadicsomot Nincs könnyű dolga dr. Madas Lászlónak, a Pilisi Parkerdőgazdaság igazgató­jának: több mint 30 ezer hektárnyi terület gazdája, s ebből 20 ezer hektár a Pilisi Tájvédelmi Körzet. Tehát a hagyományos erdőgazdasá­gi tevékenység, erdőtelepítés, fakitermelés, vadgazdálkodás és egyebek mellett egy sor más kötelessége is van: véd­je a táj jellegzetes arculatát őrizze meg természeti kul­­túrtörténeti értékeit, növény- és állatvilágát. Évente mint­egy 4 millió kiránduló for­dul meg ezen a vidéken. ★ A Pilis: turistaparadicsom — gyalogos és autós, felnőtt és gyerek járja szerpentin­jeit és turistaútjait, fedezi fel a szurdokokat, kapaszko­dik fel a Prédikálószékre, vagy ereszkedik Le Dobogó­kő lejtőin. Télen népszerű Dobogókő: 523 méter hosszú sípálya vonzza a téli sport kedvelőit. A gazdaság új sí­felvonót épített másfél mil­lió forintért, óránként 530 sí­zőt vontatnak fel 60 autós­pihenő, 7 turistaház, sok körsétáér, tűzrakóhely várja a turistákat, akinek kedve van, lovagol a parkerdőgaz­daság Grimella majori lo­­vasiskolájában, mások meg­mártózhatnak a Lepence-pa­­tak völgyében épített erdei termálfürdőben. (A fürdő a török Evlia Cseleba „ötlete” volt, aki útleírásában emlí­tést tett a hévízről.) Építé­sének első üteme már befe­jeződött. 1200 méteres ter­málkutat fúratott itt a park­erdőgazdaság, tavaly augusz­tusban készült el a szolgál­tató épület és a szabadban egy 27—28 fokos medence. Jövőre három, teraszosan épített ülőmedencét adnak át, elkészül a fürdőépület felső szintjén a napozóterasz, az erdei büfé. 27 millió fo­rintba kerül a teljes erdei fürdő, egyidőben 4200 vendé­get fogadhat. ★ A gazdaság dédelgetett terve a visegrád—mogyoró­hegyi üdülőközpont és ki­rándulótelep. Közművesített centrum lesz, a Kisvillámról a Nagyvillámra vivő kötél­pályával, műanyag sípályá­val (600 méteres csúszda) if­júsági jurtatáborral, hét egyenként 30 személyes fa­házzal. A kétszintes, ízléses, ötletes tervezésű fogadóépü­leten most végzik az utolsó simításokat, hamarosan elké­szül — szintén fából — a telep központi főzőhelye is. Áll már a jurta-prototípus — maga a jurtatelep 250 személy befogadására lesz alkalmas — Graboplast alap­anyagból. Kerek tortához hasonlítható, nyolc „torta­szelettel”: egy szelet — egy lakás. A válaszfalak tetszés szerint mozgathatók. Az üdülőközpont tervezett költ­sége 150 millió forint. Ez a közeljövő a Pilisben. De gondoltak messzebbre is. Az országban elsőként erre a területre készült 30—40 évre előremutató komplex távlati fejlesztési terv. (Somogyi) SZÉP NAPUNK VOLT !— Nem tudja, hol a dugó eleje? — Dehogynem! Siófokon. (Mészáros András rajza) Sok az üzemi balese­t öt hónap alatt 158 halálos áldozat Felelőtlen felelősök • Veszélyforrás A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt héten ítélkezett a győ­ri öntödei robbanás ügyében, s halált okozó gondatlan ve­szélyeztetés bűntette miatt elmarasztalta a vádlottakat, ítéletének indoklásában alá­húzta: semmiféle termelési érdek nem előzheti meg az ember életének, testi épségé­nek védelmét. Az indoklás vi­tathatatlan igazát tükrözi a SZOT munkavédelmi osztá­lyának legújabb statisztikája is. Elszomorító adatok: ta­valy 440 halálos üzemi bal­eset történt az országban. Több ezer családtagot érin­tett, így 240 kiskorú gyermek maradt árván. Az idei első öt hónap adatai is megdöbbentőek: május végéig ismét 158 halálos — köztük 27 tömeges — baleset következett be. Sajnos, nem állítható munkavédelmi fel­ügyelő minden műhelybe, minden gép és berendezés mellé. A munkahelyi veze­tők felelősségét senki át nem vállalhatja, az ő gondosko­dásukat semmi nem pótol­hatja. Tavaly 118 ezer üzemi bal­eset történt országszerte, ami azt jelenti, hogy minden tízezer munkás, alkalmazott és tsz-tag közül 76 vált rokkanttá! Ugyanakkor a szakszerveze­tek munkavédelmi felügye­lői-2111. .esetben­ állították le üzemveszélyes gépek és be­rendezések működését. A vállalati adatok szerint, az üzemi baleseteknek mégis csupán 26 százalékát idézték elő vállalati mulasztások. Ezek az adatok aligha helyt­állóak. A vezetők egy része ugyanis az erkölcsi és anya­gi felelősségrevonástól tart­va, a balesetért a dolgozókra igyekszik hárítani a felelősséget, s közben a mulasztásokat elkendőzi, a baleseti ve­szélyforrást továbbra is fenntartja. Sok példa akad erről a SZOT .illetékeseinek vizsgá­latában. Az­ ÁFOR pápai kirendelt­ségén vagonból árufejtést végeztek, s közben a tolató vonat a 73 éves éjjeliőrt ha­lálra gázolta. A k­ire­ndelt­­ségvezető nem üzemi balesetként jelentette a halálesetet: szerinte a dol­gozó munkahelyét indoko­latlanul hagyta el, a vágá­nyok közötti figyelmetlensé­ge okozta halálát. Nem ha­lálos üzemi balesetként je­lentette a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat egy segéd­­gépkocsivezető — pihenő­szálláson bekövetkezett — halálos balesetét, s a Szol­noki megyei Tanácsi Vas­ipari Vállalat is ugyanazt tette, amikor egy dolgozója a lépcsőről leesett és sérülé­seibe belehalt. Az Elzett Mű­vek kazánházában megégett dolgozó balesetét csak addig tartották nyilván üzemi baleset­ként, míg a sérült élt. Halála után azonban figyel­men kívül hagyták az orvosi véleményt. A vasasszakszer­vezet munkavédelmi fel­ügyelőjének állásfoglalása és intézkedése alapján került csak sor a haláleset üzemi balesetként való elismeré­sére. Az elmúlt esztendőkben növekedett az üzemi balese­tek súlyossága, tömeges jel­lege, valamint a közlekedési jellegű és az égés, robbanás, mérgezés okozta sérülések száma. k. é.

Next