Hétfői Hírek, 1981. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-10 / 32. szám

Gyurkó-Jancsó kooperáció Faustus a képernyőn Boccaccio Velencében és nálunk A két év előtti ünnepi könyvhét egyik slágere volt Gyurkó László „Faustus doktor boldogságos pokoljá­rása” című regénye. A há­rom évtized történelmén vé­gigvezető családregény órák alatt hiánycikk lett, s ugyanez történt egy eszten­deje, amikor a Magvető má­sodszor is megjelentette a regényt. Jancsó Miklósban már az első kiadás megjele­nésekor felvetődött a gon­dolat: a regényt érdemes lenne más műfajban is fel­dolgozni. Most rendezésében megkezdődik a regény nyolc­szor egyórás televíziós so­rozatának forgatása. — Mi ragadta meg a könyvben? — Úgy vélem, hogy első­sorban a velem egykorúak, illetve az életéveimhez közel esők fordultak nagy érdek­lődéssel a mű felé — mon­dotta Jancsó Miklós. — Mi talán jobban megértjük eze­ket a megélt évtizedeket, s kötelességünk is, hogy mi beszéljünk róluk. Rokon­szenves Gyurkó igazmondá­sa: olyan őszintén beszél történelmünk elmúlt évei­ről, az általunk tett dolgok­ról, mint csak kevesen. Bi­zonyára ezért is lett nagy siker a könyv. — A rendező számára bi­zonyára nehéz feladat, hogy a regényben fiktív elbeszélő, a középkori mágus, Faus­tus doktor mondja el hőse életét, miközben nemcsak mesél, de informál és kom­mentál is ... — Ez bizony a legnagyobb problémám. Szükségem van rá a sorozatban, de olyan­­módon, hogy ne jelenjék meg. Aki azonban már dol­gozott velem, tudja, hogy igazán akkor érzem, mit fo­gok csinálni, amikor bele­kezdtem ... — Nagyobb felelősséget jelent-e a sokak­ által ismert, népszerű, regényt filmre vin­ni? — Filmet vagy televíziós produkciót létrehozni min­dig felelősség. Hernádi Gyu­lával készített televíziós mű­sorainkat rengetegen tá­madták. Ha ez elvette volna a kedvünket, Hernádi már nem írna, én meg nem ren­deznék. Inkább azoknak a véleménye bosszantott, akik szerint, amit csináltunk, nem televíziós műfaj. Azt hiszem, tévedtek. A közön­ség értő néző. Tanuljuk már meg felnőttnek tekin­teni, merjünk valami mást is adni neki, mint a megszo­kott. Gyurkó barátom sze­­retném, ha regénye a kép­ernyőn is hatásos lenne. — Hol forgatnak? — Az első felvételekre Balatonszemesen, egy villá­ban kerül sor. Majd forga­tunk Budapesten, Pakson és környékén, és néhány jele­netet Jugoszláviában. A fő­hős alakját két színész kelti életre: Balázsovits Lajos, majd Kozák András. Egyéb­ként csaknem 100 színész játszik a sorozatban. — További munkái? — Boccaccio-filmemet be­fejeztem, és a velencei film­fesztiválon be is mutatják. Magyarországon ősztől vetí­tik. Meghívást kaptam ren­dezésre a nyíregyházi szín­háztól, a jövő nyáron pedig a Szegedi Szabadtéri Játé­kokon az Omega- együttessel tervezek produkciót. Sebes Erzsébet NEMZETISÉGEIN­­. Nem­zetiségi újságjainkat bön­gészgetve az az érzésem, hogy talán túlságosan sokat írunk és beszélünk általában német, szlovák, szerb-horvát, román honfitársaink kultu­rális életéről. És nagyon ke­veset konkrétan. Éppen azt érzékeljük kevéssé, hogy ezek a kulturális és nyelvi közösségek nem csupán ha­gyományőrző tevékenységet folytatnak. A népi táncosok, a múzeumi gyűjtőtevékeny­ség, persze, látványosabb ol­­­dala munkájuknak, s a nyel­vi megértetés nehézségeivel sem kell számolnunk. Azon­ban az utóbbi évtizedekben folytatott nemzetiségi politi­kánk egyik nagy eredménye, hogy a hazai nemzetiségek hovatovább képesek új szel­lemi értékek megteremtésé­re. Sokszor kezdeményezé­sekről számolhatunk be egyelőre, ám ezek ugyancsak igényt jeleznek: a nemzeti­ségek nemcsak a múltban él­nek, a jelenük korántsem korlátozódik a megőrzésre, az önfenntartásra, hanem érzik a jövőt, felismerik a le­hetőségeket önmaguk kifeje­zésére. A hazai német, szlo­vák, szerb-horvát és román írók száma nem nagy._ A Tankönyvkiadó jóvoltából gyarapodnak köteteik. A már említett nemzetiségi lap­jaink rendszeresen közüiki új verseiket, novelláikat. Ez az, amit konkrétabban kellene észrevennünk. Alkotásaikat magyarul bemutatnunk, gondjaikról, eredményeikről a magyar újságokban beszá­molnunk — illem dolga is lenne, hiszi­­ közös életünk­ről írnak. Egyszersmind kö­telesség: a közös hazában, a közös magyarországi szelle­mi életet építjük, tehát ész­re kell vennünk őket, s ez segítség is lehetne számukra. KÉT KÉRDÉS. Egy fölöt­tébb zavaros tanulmányban olvastam: „Még a Harmadik Birodalom esztétikai gyakor­latánál is hátborzongatóbb következtetésekhez vezethet egy viszonylag új művészeti ág, az ipari formatervezés elemzése.” Tehát az ipari formatervezés rosszabb a hitlerista „művészetnél”? Valóban ilyen képtelenül reakciós és elmondhatatla­nul ostoba állítással kellene kiprovokálni a figyelmet? KI A FONTOSABB? Szín­házi tanulmányokat olvasok: ki az író, ki a színész, ki a rendező elsőbbségét hangsú­lyozza, állítván, hogy más­ként el sem képzelhető a jó színház. Én azonban maka­csul azt hiszem, hogy ez a „ki a fontosabb?"-játék fö­löttébb gyerekes. A jó szín­házhoz sokkal többre van szükség, s ugyanakkor a megoldás is egyszerűbb: jó írók, jó rendezők, jó színé­szek és jó színidirektorok — hogy róluk se feledkezzünk meg — jó, kollektív munká­jához. Persze, ennek meg­valósításához nem elegendő a probléma gordiuszi cso­móját hősi gesztussal átvág­ni, hanem türelmes, idege­ket próbáló, ügyességet kí­vánó, a mesterséget ismerő munkára van szükség. Enél­­kül nem megy. E. Fehér Pál „Árvácska” is­mét főszerepben. Mihályfi Imre rendező vezetésé­vel a napokban új televíziós pro­dukció forgatását kezdték meg a Pasaréti úti stú­dióban. Kórody Ildikó „Társkere­sés II. 1463” cí­mű forgatóköny­vének főhőse az italt kedvelő nagyapa és a „ve­szélyeztetett” uno­ka. Főszereplői: az „Árvácska” cí­mű filmben fel­tűnt Cinkóczi Zsu­zsa, Páger Antal (képünkön), Day­­ka Margit . NEMZETKÖZI hunga­rológiai kongresszust ren­deznek Budapesten augusz­tus 10—14. között. A rendez­vényre 22 országból mintegy 150 külföldi szakembert vár­nak. Az előadássorozaton szó lesz a Magyarországon kívüli filológiai oktatásról, a magyar versről, magyar köl­tők műveinek fordítási le­hetőségeiről, valamint a népköltészeti elemek hatá­sairól. © BO­DEREK, a rövide­sen nálunk is bemutatásra kerülő „Tíz" című filmko­média főszereplője, a „világ legszebb asszonya” cím tu­lajdonosa, megpróbálkozott az újságírással is. Már meg is jelent első riportinterjú­ja, melyet Muhammad Ali­val készített.­­ A THALIA Színház el­ső bemutatója Fritz Hoch­wälder 1942-ben írt „A szent kísérlet” című drámá­ja lesz. A világhírű osztrák írónak „A közvádló” című színművét egyébként a kö­zelmúltban két színház , a Pécsi Nemzeti és a buda­pesti Radnóti Színpad is nagy sikerrel játszotta.­­ NEMZETKÖZI country­­találkozót rendeznek Buda­pesten, az Asztalos János parkban, augusztus 29-én. A hazai country-mezőny legis­mertebb képviselőint, a Fo­nográf, a Bojtorján, a 100 Folk Celsius, a Kormorán, és Interfolk együtteseken kívül fellép az amerikai country­­sztár, George Hamilton IV. a TÉVÉKRIMI. Gát György rendező hétrészes krimi forgatását kezdi meg. Lindát, a karatés lányt Gör­be Nóra, a nyomozót Harsá­ny­i Gábor alakítja.­­ ANTONIO GADES vi­lághírű spanyol táncos har­madik alkalommal látogat együttesével Magyarország­ra. A társulat augusztus 12 — 16. között lép fel a Budai Parkszínpadon, ahol a többi között bemutatják „A rang’ című táncjátékot, amelyet Lorca „Bernarda Alba háza’’ című tragédiája ihletett. © NEMESKÜRTHY: „Nyá­ri zsoltár” című forgató­­könyvéből Hajdúfy Miklós rendez televíziós filmet. A főbb szerepet Hámori Ildikó, Herczeg Csilla, Bessenyei Ferenc, Mádi Szabó Gábor és Gáti Oszkár alakítja. A felvételek a hónap végén kezdődnek. © AZ OTELLO című táncjátékkal, melyet Shakes­peare nyomán, Verdi zenéjé­nek felhasználásával Eck Imre rendezett, vendégszere­pel a Margitszigeti Szabad­téri Színpadon a Pécsi Ba­lett együttes. Fellépésükre hétfőn és kedden kerül sor. © A DEBRECENI Kölcsey Művelődési Központban, a Sportcsarnokban és a Bar­­tók-teremben szeptember 8—13. között rendezik meg a X. debreceni dzsessznapo­­kat. A koncerteken számos külföldi együttes is fellép, így például a belgrádi Mar­­kovity-Gut, a dániai Mor­ten Carlsen, a lengyel String Connection, vala­mint a Pege—Antolini— Gellen—Wilter Quartet. © SCHUBERT-ESTET rendeznek augusztus 17-én az óbudai Zichy-kastélyban. Műsoron szerepel a többi között a Wanderer-fantázia és az­ V. Szimfónia. A Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekart Németh Gyula ve­zényli, s a koncerten fel­lép Szabó Csilla zongoramű­vésznő. © JUAN ANTONIO BAR­­DEM spanyol rendező filmet készít Federico Garcia Lor­­cáról. A történet középpont­jában az 1936-ban meggyil­kolt költő életének utolsó hetei állnak. (Dolezsál László felv.) Film után Mephisto könyvben is Sokat hallottunk az utób­bi időben a „Mephisto”-ról. A Klaus Mann regényéből Szabó István által rendezett filmet nagy sikerrel mutat­ták be az idei cannes-i nem­zetközi filmfesztiválon, ahol a rendező elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat. A regényt azonban hiába ke­resték az érdeklődők az üz­letekben. Dicséret illeti, az Európa Kiadót, amely előre­láthatólag szeptemberben az üzletekbe küldi a húsz év előtt megjelent Mephisto újabb kiadását. S ha a nyom­da ördöge nem húzza át ter­veiket, a könyv megjelené­se megelőzi Szabó István filmjének október 8-i pre­mierjét. A­ugusztusi filmelőzetes K­aland, krimi és sci-fi Augusztusban sem panasz­kodhatnak a mozinézők: folytatódik a kalandos, izgal­mas filmek nyári dömping­­je. Csütörtökön már műsorra kerül, Roger Moore-ral a fő­szerepben, a „25 millió fon­tos váltságdíj” című angol krimi. A történet szerint vagy megkapják a terroris­ták a kért váltságdíjat, vagy felrobbantanak két Északi­tenger menti olajtermelő te­lepet. Az „ellenakciót” per­sze Roger Moore vezeti, partnerei nem kisebb világ­sztárok, mint Anthony Per­kins és James Mason. A „So­lo Sunny” című NDK-film hősnője egy táncdalénekesnő, akit Renata Krössner alakít. Egyébként ezért a szerepéért tavaly a Nyugat-Berlinben tartott Nemzetközi Filmfesz­tiválon a legjobb női alakí­tás díjával tüntették ki. Ugyancsak e hónapban kerül a mozikba Vlagyimir Felcin bűnügyi filmje, „A kis rend­őr nagy napjai” és Bud Spencerrel a főszerepben a ,,Seriff az égből” című szóra­koztató kalandos történet. A fiatal Szurdi András el­ső játékfilmje „A transz­port” nemrégiben a trieszti tudományos-fantasztikus fil­mek XIX. nemzetközi feszti­válján nagy sikert aratott és főszereplője, Hetényi Pál, a legjobb színészi alakításért kitűzött „Ezüst Aszteroida” díjat kapta. A „Szabadlábon Velencében” című film fő­szereplője Belmondo, part­nere pedig a Magyarorszá­gon is jól ismert Carla Ro­manéin. latinovits­emlékműsor Latinovits Zoltán születé­sének 50., halálának 5. év­fordulóján, augusztus 29-én este — neves fővárosi művé­szek fellépésével — emlék­műsort rendeznek és kiállí­tás nyílik ugyanaznap a MOM budapesti Művelődési Központjában. T­áncdalfesztivál Interjú a legkisebbel A táncdalfesztivál harma­dik elődöntőjében lép a kö­zönség elé a verseny legif­jabb részvevője, Ullmann Mónika, aki egy héttel ez­előtt, éppen az első elődön­tő napján ünnepelte 8. szü­letésnapját. — Miről énekelsz? — Arról, hogy írtam a bá­tyámnak egy dalt. Persze a dalt igaziból Oroszlán Gábor és György írta nekem. Na­gyon sokat próbáltunk, és a versenyig még naponta kell énekelnem. De azért egy kicsit nyaralni is voltam a Balatonon. Furcsa lesz, hogy olyan sok zenész ül majd a hátam mögött. Mert a nagy­zenekarral lépek fel. — Kik a kedvenc éneke­seid? — A Kovács Kati, meg a Korda Gyuri. Mónika 116 centiméter, 23 kilogramm. A Keresztúri úti Általános Iskola harma­dik osztályos tanulója. Fő­szerepet játszott már az „Égig érő fű” című filmben, gyakori szereplő a szinkron­ban, és állandó statisztája a Nemzeti Színháznak. Szolgált már néhány ta­nulsággal a táncdalfesztivál. Például azzal, hogy régen volt olyan népszerű együt­tes, mint a Hungária, hiszen dalukra 11 ezernél több sza­vazat érkezett a közönségtől (az utánuk következőkre alig 4000), s így érdemes lenne gyorsan piacra dob­ni újabb nagylemezüket. (Már az előzőből is 180 ezer fogyott el.) A másik, hogy születhetnek új hullámok, de a boldog vagy boldogta­lan szerelemről szóló melo­dikus daloknak mindig sike­rük van. Főleg, ha olyan kellemes hangú előadóra ta­lálnak, mint amilyen Balázs Klári, Cserháti Zsuzsa, Ste­­fanida Janula, Horváth At­tila, avagy a rutinos Korda György. Az is bizonyos, hogy az idei táncdalfeszti­válnak is megvan már a felfedezettje: a KFT-együt­­tes és vezetőjük, a tehetsé­ges zeneszerző-szövegíró Laár András. Szokatlan hangzású zenéjük, dalszöve­gük sikert aratott. (sebes) Sarkadi: 60 Csak most lenne hatvan­éves és már mióta halott! Ha csak két regényremekét: a Dúvadot és A gyávát, drá­mái közül az Elveszett para­­dicsom­ot és az Út a tanyák­­hoz-t, valamint tíz-tizenöt megragadó novelláját említ­jük is, teljes életművet ha­gyott hátra rövid alkotói idő­szaká­b­óL Sarkadi Imre a „fényes szelek” nemzedékéhez tarto­zott. A régi Szabad Szó szer­kesztőségében mondta egy­szer: „a munkaerőm lehet áru, de a tisztességem soha!" Ars poeticájaként tisztessé­­­­ges volt a tehetségéhez, a humánumhoz, a kétkezi dol­gozók jogaihoz, a szocialista eszményekhez, a legneme­sebb irodalomhoz való vi­szonyában. Új hang volt az övé: a mi világunk messze­­hangzó, generációkra ható hangja.

Next