Hétfői Hírek, 1984. július-október (28. évfolyam, 27-41. szám)
1984-07-02 / 27. szám
Ha minden igaz lenne... Útilapu Szendrei nese? — Mit szól hozzá, hogy szabad listára tette az Újpesti Dózsa? — Családommal Siófokon nyaralunk, hosszú idő után először tölthetjük együtt a szabadságot — mondja Szendrei, az Új Dózsa portása. — A hírről a Népsportból értesültem, nagyon meglepett. Gondolom, akik olvasták, nem tudják elképzelni, mi történhetett, hogy egyszerre kegyvesztett lettem. Nemrég Schatz Róbert technikai vezetővel részletesen megbeszéltük, hogy mit tartalmazzon a klub által felajánlott kétéves szerződés. Nem tudtunk megegyezni. Az igazság tehát az, hogy én nem írtam alá újabb megállapodást az Újpesti Dózsával • Nyíregyházáról került a Megyeri útra, és ezt a zűrös átigazolást még ma is sokan emlegetik... — Mindenért egyedül rajtam csattant az ostor, pedig egy vásárhoz legalább két ember kell. • Hallani olyan szóbeszédet is, amelyben nevét összefüggésbe hozzák a Dózsa—Volán és a Nyíregyháza—Csepel mérkőzések eredményeivel... — Ha minden igaz lenne, amit rólam beszélnek, már éveket ültem volna. Majd ha hivatalosan, valamilyen fórum előtt megkérdeznek, elmondom, amit tudok vagy amit nem tudok. Nagyon bánt a Volán elleni, érintés nélküli szögletből kapott gól, de tizenhat kihagyott helyzet nem ér fel egy szerencsétlen potyagóllal. Lehet, hogy sok mindent én is elrontottam, néha felelőtlenül, taktikai érzék nélkül mondtam meg a véleményemet. Mégsem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna a Dózsától. Azért nem árt, ha óvatosan fogalmazunk, mert a labdarúgás körül annyi érzékeny ember van, mint sehol máshol. (Roób) . DALNOKI JENŐ edző nyíregyházi szerződéséről a múlt héten még csak feltételes módban írtunk, azóta a klub és a szakvezető között megegyezés született. Dalnoki a szerződés szerint egy évet tölt az NYVVSC-nél és laptársunk, a Kelet-Magyarország információja szerint, az új vezető edző a csapat szellemi irányítójaként az FTC — egyelőre meg nem nevezett —, volt válogatott középpályását szemelte ki. Panasszal élt az Újpest - döntés: kedden Budapest, csütörtök, 18 óra, Gellérthegy utca ... Kardos József (24 éves, tizennégyszeres válogatott) szolgálati lakása — ahogy mondani szokás — valóságos csatatér: az előszobában bútorok egymás hegyén-hátán, szállításra váró bőröndök és dobozok. A felesége éppen takarít, mert a lakást kifogástalan állapotban kell átadni új lakóinak. Kardos az MLSZ-ből érkezett, ahol kimerítő diskurzust folytattak vele állítólagos átigazolási trükkjeivel kapcsolatban. Hólya Istvántól, az Újpesti Dózsa elnökétől később megtudtuk: a klub panasszal élt a szövetségnél, mert a labdarúgó még a bajnokság befejezése előtt más egyesületekkel tárgyalt, és annak ellenére, hogy szóban elkötelezte magát a liláknak, illegálisan juttatott összeg elfogadásával hagyta magát meggyőzni. HH: Vegyük sorra a vádpontokat. Mi igaz belőlük, és mi nem? — Mint minden labdarúgó, akinek a szerződése lejárt én is tájékozódtam. Kétszer beszélgettem a Bp. Honvéd és már a Rába vezetőivel. Miután tisztázódott, hogy újabb két évre Verebes József marad az edző, úgy döntöttem, hogy Győrbe szerződöm. HH: Állítólag 700 ezer forintot kapott ezért az aláírásért ... — Nevetséges. Csak azt tudták adni, ami hivatalosan megengedett. Engem, mint válogatott játékost, 1 millió forintra értékeltek, ha tetszik, ez a vételáram. A szerződésem három évre szól, az összegből 250 ezer forintot kapok — az első évben 50 ezret, a további kettőben pedig 100—100 ezret. Továbbá, biztosítanak egy lakást, amelynek megvásárlásához a Rába kölcsönt ad. Ezt természetesen vissza kell fizetnem. HH: Miért megy el Újpestről és mi vonzotta még Győrbe? — Remélem, nem bántok meg senkit azzal, ha azt mondom: a Dózsa leszállóágban van, míg a Rábában máig mindig van tartalék. Úgy tudom, hogy Győrbe tart a szombathelyi Preszeller és Mészáros „Bubu” is, szóval remek csapatunk lenne. A másik ok az edző személye: régi vágyam, hogy Verebes irányítása alatt dolgozhassak, ő elmondta, hogy szükségük van egy középhátvédre, én pedig szeretnék végre a klubomban is azon a poszton játszani, mint a válogatottban. HH: Mi lesz, ha az ön szempontjából kedvezőtlen döntés születik? — Az Újpest azt szeretné elérni, hogy egy évre tiltsanak el az átigazolástól, és maradjak náluk. Erre azonban semmilyen körülmény között nem kerül sor. Ha eltiltanak, leállok, és egy év múlva a Rábában folytatom. HH: Haragszik az újpestiekre? — Erről szó sincs. A játékosokkal mindig nagyon jól kijöttem, sőt eddig a vezetőkkel is. Nagyon jólesik, hogy ragaszkodnak hozzám, de meg kell érteniük: másképpen terveztem a pályafutásomat. Közös érdek, hogy egy válogatott játékos — legyen bárkiről is szó — július 2-án elkezdje a felkészülést i l. n. t. Verebes: újabb két év Lehet szeretni és nem szeretni! De azt senki nem vonja kétségbe, hogy a győri Rába ETO labdarúgói egyik meghatározói a hazai első osztályú mezőnynek. Bajnoki címükkel annak idején kivívták a szurkolók becsülését, és sokaknak az volt a véleményük: ez a vidéki siker majd előbbre viszi a magyar labdarúgás szekerét. A duplázás után azonban már hallatszottak disszonáns hangok is, s a nemrég befejeződött bajnokságban az együttes messze nem tudott élni azokkal az erényekkel, melyekkel az előző évben meglepték ellenfeleiket. ★ — Az idei második helyet kudarcnak tartják-e Győrben? — kérdeztük Szániel János ügyvezető elnöktől. — Az ezüstérem is tiszteletet parancsol — mondta. — Mégsem vagyunk elégedettek az év közben mutatott játékkal, s a szurkolók is többet vártak. — Verebes József körül állandóan forró a levegő. Marad-e Győrben vagy sem? — Verebes marad! A jövő héten köti meg újabb szerződését. A játékosok is ragaszkodnak személyéhez. — Terveik? — Komoly gondban vagyunk: öt játékosunk — Kovács, Magyar, Mile, Burcsa és Szepesi — kapta meg az engedélyt, hogy külföldre szerződhet. Eddig azonban még egyiküknek sincs konkrét ajánlata. Ha nem sikerül külföldre szerződniük, természetesen maradnak a klubnál. Leskó, Horváth és Giron biztosan távozik. Tudom, az elmúlt években gyakran a szemünkre vetették, hogy „szuperátigazolásokra” törekszünk, s hogy állandóan kritizáljuk az átigazolási rendszert. De egyet tudomásul kell venni: előbbrelépni csak megfelelő labdarúgókkal lehet. Idén elsősorban a védelmet szeretnénk erősíteni. — Tehát Kardossal, Preszellerrel és Mészárossal? — Mindhárom játékos szívesen játszana nálunk, most már aligha rajtuk és rajtunk múlik a végső döntés... F. M. Győri közkívánatra: Verebes ’54 ezüstös nyara Harminc évvel ezelőtt, 1954. július 4-én játszották a svájci világbajnokság döntőjét Bernben. Ez a találkozó azóta is visszatérő, örök rejtély, s az idő távlatában sem szürkülő vitatéma szurkolóknak, szakembereknek. Sokan az NSZK elleni 3:2- es vereséget még ma is sorscsapásként könyvelik el, és a magyar labdarúgás sok csatavesztése között is az egyik vérfagyasztó rémálomnak tartják. Ha a három évtizeddel ezelőtti főszereplők, játékosok vagy szakvezetők megszólalnak, általában csak arra vannak kárhoztatva, hogy magyarázkodjanak, mentegetőzzenek. Ritkán nyernek bűnbocsánatot azért, hogy volt merszük kikapni, veszteni. Akadnak olyanok is, akik valamiféle, a nemzeti büszkeségen esett sebet, honfiúi megaláztatást vélnek felfedezni a berni 3:2-ben. Ezt persze egyeseknek volt okuk adandó alkalmakkor alaposan feltupírozni, kellően túladagolni. Talán ma már eljuthatnánk oda, hogy ezt a mérkőzést annak tekintsük, ami volt: egyszerű kudarcnak. Harminc év után beszéljünk inkább az ezüstéremről, és ne csak bukásként idézzük fel 1954. július 4-ét. Az egykori labdarúgóknak és a sokszor „megkövezett” szövetségi kapitánynak, Sebes Gusztávnak adjuk meg az utókor felmentését — annál is inkább, mert a csapatból ma már sajnos hiányzik Lóránt, Bozsik, Zakariás, Budai és Kocsis. S ha már emlékezünk, arra is illik gondolni, hogy az ominózus döntőig is el kellett jutni egy Brazília (4:2) és egy Uruguay (4:2) legyőzésével. Ezt sem árt tudni... k Budapesti áru hazaink a felsorolt cikkeket 20°/trOS áreflgedrvénnyel . Csepel Áruház: üveg-, porcelán- és kerámia áruk (a tőkésországokból importáltak kivételével). Kálvin téri Áruház: férficipők (a tőkésországokból importáltak kivételével). Corvin Áruház: egyes férfiöltönyök. Kőbányai Áruház: női és bakfis ruhák. Lottó Áruház: faáruk és ajándékok. Budai Lottó Áruház: egyes sátrak, továbbá gumimatrac 586 Ft. sporttáska 430 Ft. Luxus Aruház: egyes női ruhák.* Csillag Aruház: egyes női és bakfisruhák. Verseny Aruház: egyes pár férfi félcipők. Textilház: maradék méteráruk. Újpesti Áruház: Rakéta porszívó 1460 Ft. Óbuda Áruház: sátrak 2100-tól 4860 Ft-ig. Divatcsarnok: kávéőrlő 321 Ft, mintás jersey méteráruk, minden póló, műanyag strandpapucs 149 Ft, autóstáska 142 és 236 Ft, kajak. Otthon Áruház: mandulaőrlő 45 és 70 Ft, minden szerelvényáru. Úttörő Áruház: bakfisruhák (az importáltak kivételével). Centrum-fCompack Raktáráruház: Signal zsebrádió, Quart zsebrádió, VEF 206-os táskarádió. ettét közben elmúlt rúgásunk is lényegesen előhagyo- rébb tartana. De ne siránkozzunk a múlton, inkább örüljünk annak, hogy beigazolódott a közmondás: ami késik, az nem múlik. A tisztulás érdekében tett lépéseket pontosan ezért nem szabad kétkedve fogadni, és óvakodni kell attól, hogy átessünk a ló túlsó oldalára. Azoktól aztán főleg óvakodni kell, akik most a fejüket csóválják, holott pontosan ők voltak azok, akik éveken át a rendcsinálás, a sebek kipuszakítottunk az években megszokott lánnyal, s kivételesen más formában jelentkezik jegyzetrovatunk, a Hétközben. A vasárnapi lapokban már megjelent az a kommüniké, amely ismerteti az OTSH elnökének elutasító határozatát a négy érintett klub panaszával kapcsolatban. A döntés egyértelmű kiállás az MLSZ korábbi intézkedése mellett, amelyet a testület a bajnokság zárófordulójában lejátszott Volán SC—Budapesti Honvéd, valamint a DVTK—Nyíregy- aolását követelték, háza mérkőzések után hozott. Egy ezzel kapcsolatos részlet az elutasító határozatból: „A beadványokban foglaltakat az OTSH elnöke kivizsgálta, ennek során az érintett sportegyesületek képviselőit, valamint az MLSZ vezetőjét személyesen is meghallgatta. A vizsgálat alapján megállapítást nyert, hogy a rendelkezésre álló adatok, dokumentumok és ismeretek kellő bizonyítékot szolgáltatnak annak megállapítására, hogy a csapatok mindkét mérkőzésen sportszerűtlen, komolytalan játékot mutattak, amelyet alapvetően a Volán SC-nek és a Nyíregyházának a bajnokság végső sorrendjének alakulására vonatkozó érdeke motivált...” Vagyis ismét mendemondának bizonyult az az itt-ott már tényként kezelt híresztelés, hogy különböző indokok alapján, de visszaszívják a korábban elhamarkodottan hozott döntéseket, s a keményebb lépések helyett az elmúlt években megszokott stílusban, fejcsóválással intézik el a csapatok regulázását. Szó ami szó, akadt már erre is szép számmal példa a magunk mögött hagyott egy-másfél évtizedben. Olyan esetekben, amikor a jelenlegihez hasonló ismeretek birtokában nyugodtan büntethettek volna hasonló szigorral. Ám nem tették, mert pontosan az az eltökéltség, következetesség hiányzott. Az „örök ellenzék” most például azt írja zászlajára, hogy túl szigorú a lépés, jogilag sem bizonyítható, tartalmában pedig támadható... Ezzel kapcsolatban talán nem árt őket emlékeztetni egy csekélységre, vagyis arra, hogy az egyik fél már több ízben tízezrek előtt tálalta azt a bizonyos corpust. A labdarúgókról van szó, akik nem restelltek mérkőzésnek látszó színjátékot produkálni, s ezzel kiváltani jó érzésű szurkolók haragját, felháborodását. Vagyis nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a bizonyítékok birtokában döntött az MLSZ, erre bólintott most a magyar sport legfőbb irányítója. Mindkettőt a tisztesség diktálta, és az, hogy a tisztulás a magyar labdarúgás jövőjét szolgálja. Ezért fogadják megnyugvással a sportág hívei az OTSH elnökének, az MLSZ döntését megerősítő határozatát. Ami pedig a további rendcsinálást illeti, erre is utal a kommüniké, és ebben a vonatkozásban is eloszlat minden kétséget. „A konkrét ügyekben, valamint az NB I és NB II osztályban a bajnokság egyes fordulóiban tapasztalt kedvezőtlen jelenségekkel kapcsolatban az OTSH elnöke felhívta az MLSZ elnökségét, hogy továbbra is kellő szigorral járjon el azokkal a játékosokkal, sportvezetőkkel és sportegyesületekkel szemben, akik, illetőleg amelyek a labdarúgásban sportszerűtlen, meg nem engedett eszamely szerencsére most közök igénybevételével mavégre erőt adott a magyar labdarúgás irányító testületének. Talán ha már évekkel korábban ez a szellem uralkodik, sok-sok keserű csalódástól, a sportágat mélybe húzó jelenségtől időben meg lehetett volna szabadulni, s egészen biztos, hogy labdágóknak vagy egyesületüknek jogtalan előnyöket igyekeztek szerezni. Kötelezte az MLSZ elnökségét arra is, hogy a még vizsgálat alatt álló ügyekben a szükséges intézkedéseket tegye meg.” f/A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^ Gyenes J. András