Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)

1989-07-01 / 17. szám

Tisztség vagy tisztesség? Hallom, hogy a cs-i tanács­elnök is belekeveredett va­lamibe. Tisztével össze nem egyeztethető módon — sarkí­tottan fogalmazva: vezetői beosztásával visszaélve — iparengedélyt járt ki neje ré­szére. Nem volt túlságosan bölcs dolog tőle: kerületének választópolgárai megorrontot­ták és visszahívását kezde­ményezték. Mit tett erre a ta­nácselnök? Ahelyett, hogy meaculpázni kezdett volna, bocsánatot kért volna az ál­lampolgároktól, és — mentve, ami még menthető: tisztessé­gének maradékot — vette volna a kalapját, inkább meg­újult kampányoa kezdett. Lám,­ a tisztség vagy tisz­tesség dilemmája — mond­hatnék, ha ilyen egyszerű volna a tétel. Hiába, fránya dolog ez a nyilvánosság. Nemkülönben a pluralizmus. A monolitikus hatalom vadhajtásait is egy­szeriben elkezdi tördesni, nye­segetni. Hovatovább az or­szágban, s így a fővárosban is, ahol megkapargatnak egy eleddig monopolhelyzetben volt hatalmi, államigazgatási központot, ott kiderül: min­denütt vannak szentek, akik­nek — így a mondás — ma­guk felé hajlik a kezük. No persze, amíg a világ világ, volt, van és minden bizony­nyal lesz is ez a jelenség. Az azonban már szerfölött­ furcsa tény, és a valódi bosszúságot ez okozza, hogy a tűzben meg­­perzselődött a tanulságok le­vonása helyett kapkod fühoz­­fához, megpróbálja hivata­lának minden erejét latba vetni a túlélés reményében. Mert láthatja banki, aki ki­csit is nyitott szemmel figyel­­mez állandóan változó, forrás­ban lévő világunkra, hogy nemcsak a ki- és a fel-, ha­nem a visszahívások korát is éljük. Kicsit már-már túlzás­ba is esett a társadalom; olyanokat is megcsap a biza­lommegvonás szele, akik erre nem szolgáltak rá, avagy té­tova megnyilatkozásaik már bizonyították: képesek (vol­nának) a váltásra, a megúju­lásra. No persze, nem ők van­nak túlsúlyban. (Tegyük hoz­zá: sajnos!) Ám akiket jogo­san kívánna elsöpörni a nép­harag, azok sem egységesek. Vannak, akik önként monda­nak le megbízásukról, bizo­nyítván, hogy maradt még csöppnyi becsületük. De akad­nak nagy hangon handaban­­dázók is: ők a legmagabiz­­tosabbak, tisztában vannak saját (nem lévő) értékeikkel, csalhatatlannak tartják ma­gukat. Egyébként is sokszor el­gondolkodtam az utóbbi idők­ben azon, hogy furcsa dolog ez a közéleti szereplés. Aki ál­landó reflektorfényben szere­pel, ma már aligha húzhatja meg magát. Választástól vá­lasztásig nem lehet békésen szunyókálni, újságot olvasni, rossz gyerek módjára sugdo­­lóz­ni a padsorokban. És nem­csak a Parlamentben van ez így. A napilapok megírják az országos eseményeket, a re­gionális újságok beszámol­nak a helyi tanácskozásokról­­ — egyszóval ma már nem le­­­het beleveszni a­­szürke átlag- I- ba. Csakhogy napjainkban már­­ az sem mindegy,­hogy ki mi- t - ként óhajtja elnyerni a köz­­ kegyeit. Hogy a Parlament 2 példájával éljek — hiszen leg- 1 - főbb államhatalmi szervünk­­ - is alapos átalakuláson ment i - (megy) keresztül —, érdemes i­s megfigyelni, vannak sztáros [ !] és vannak sztárkodók. A kettő |­i­ között óriási a különbség. Előbbiek kezdettől fogva, és 1- makacs következetességgel ra­­gaszkodta­k elveikhez, azt is­­ kockáztatva, hogy a megvá- I- lasztásukkor meg monolitikus­­- hatalom kegyeiből netán kies­­­­nek. Utóbbiak még idejekor I­­rán kapcsoltak, és igyekeztek­­ fölvenni a tempót. Hogy aztán­­, ez az igyekezetük néha vissza­­­­ tetsző is lehet, nem biztos, i­ hogy saját szemükbe ötlik. ,z itt van például az a főváro­­­­si képviselő, akinek visszahí­vására elegendő számú aláírás i■ gyűlt össze, mégsem mondott­ak le. És neki volt igaza! No,­ál nem azért, mert végül is mel­lette voksoltak volna, de­hogy. Csak éppen nem jelent meg az „teflenszavazáson’’ fje­l­­lo számú választópolgá­r”ah­­hoz, hogy megfosszák a man­dátuma­iól. Sőt: az ötven szá­zaléknál kevesebb szavazó s­ mintegy kétharmada ellene­­­ voksol ugyan, ám a faramu- 1- es eljárási szabályok szerint ez így kevés. Pedig­­ aztán min- 7i­dent elkövetett azért, hogy a t, — saját szavai szerint — leg­erősebb képviselő lehessen.­­ (Hiszen ha valóban másod­­ik­szor is megszavazták volna,­­­ ténylegesen ez a helyzet állha­tott volna elő ...) A március­i­ tizenötödike előtti ülésszakon őt hatalmas piros-fehér-zöld ko­rú kordával a mellkasán kért so­ron kívül szót, hogy pontosan­­­ miért, az feledhető ... A közszerepléssel kapcsolat­­i­­ban egyébként is vannak ben­­t- nem kételyek. Hiszen már a­­ legutóbbi választások is iga­ni­yi választások voltak, azaz, "a több jelölt közül választhat­­sz­tak ki a nekünk legjobban is tetszőt, remélhetőleg megfele­­lő let. A következő alkalommal ez már színesedni fog annyi­val, hogy nemcsak személyek, hanem a személyek között meghúzódó politikai szerveze­tek is indulhatnak a kam­pányban. Imént említett kéte­lyeim abban állnak, hogy va­­­jon milyen hendikeppel kény­telenek szerepelni a versen­gésben azok, akiknek eleddig nem adatott meg a nyílt küz­dőtér Akik mind ez ideig az­­ „árnyékban”, kezdetben az el­­l­lenzékiség, majd a másként­­ gondolkodók bélyegét, újab­ban az­­alternatív jelzőt kény- s telenek viselni. Aligha kétsé-­­ ges, hogy nekik — nemcsak az ilyesfajta indítás miatt —­­ többszörös nehézségekkel kell megküzdeniük. Akik ugyanis­­ „hivatalosan” hallathatják a­­ szavukat bármely kérdésben,­­ annyival is könnyebb helyzet­ben vannak, hogy kimondott­­ szavaiknak súlyuk van. No, de itt van a felelősség.. . Hogy ez a kimondott szó ta-­­lálkozzék a választópolgárok tetszésével, akaratával, véle­ményével. Ez lehet az egyet­len tisztességes álláspont, , amely az érdekeket közös ne­vezőre hozza: a választóét és­­ a választók­ét. Gyulay Zoltán ЛИЛ : 12.00 Ft Mottliff levélttárosok Szép, mutatós épülettel gaz­dagodott a Fővárosi Levéltár. A Leonardo da Vinci utcában egy háromemeletes, reprezen­tatív épületben leltek otthon­ra a levéltár dolgozói s a fő­város múltjának dokumentu­mai, mintegy 15 ezer folyómé­ter iratanyag. — Teljes megváltást hoz az új épület? — kérdeztük Ben­­czéné dr. Nagy Eszter főigaz­gató-helyettest. — Sajnos nem, de minden­esetre ez is óriási eredmény. Mintegy 19 ezer folyóméter iratanyagunk halmozódott fel négy, illetve, sajnos, már öt hely­színen. Kiköltöztünk a Bazilika altemplomából, aho­va átmenetileg még 1942-ben telepedtünk be. Nemrégiben megvizsgáltattuk az iratokat és a KÖJÁL néhány, az em­berre is kártékony gombafaj­tát talált. Ezért most költözés berre is kártékony gombafaj­­lyet­­tát talált. Ezért most költözés elvitt mindent, ami az új épü­letbe kerül, fertőtlenítenünk kell. — Nyilván hosszú időt vesz igénybe a fertőtlenítés és a költözés. — Hetenként mintegy 300 fo­lyóméter anyag fertőtlenítését végezheti ik el és így legalább három évig tart a költözés. Az új levéltár teljes egészében a mi tulajdonunk. Ebben a ré­gi,­s nagy munkával átalakí­tott épületben valaha Misura Mihály kocsigyártó üzeme volt... Az ünnepélyes átadá­son a volt tulajdonos özve­gye köszöntött bennünket. A háromemeletes házat a Fővá­rosi Tanács újította fel 100 millió forintért. Az eredeti költségvetési összeg 130 mil­lió forint volt! — Eldőlt, melyik korszak dokumentumai kapnak itt he­lyet? — A feudális és a polgári korszak történelmi irattára ke­rül a polcokra, a költözést profiltisztításra is felhasznál­­­­juk. — Kik látogathatják a régi és az új levéltári lerakataikat, ■ kutatószobáikat? — Minden tizennyolcadik évét betöltött állampolgár ku­tathat nálunk, sőt a középis­kolásokkal is szóba állunk. — A levéltárakban mosta­nában sokat emlegetett, zárolt­­ anyagok kutatásának tilalma : még mindig fennáll?... — Továbbra is vannak zá­rolt anyagaink. Csak az ér­vényben lévő kutatási sza­­­bályzat alapján engedélyezhet- t jük nálunk is a kutatómunkát. Az engedélyezés azonban nem a levéltárosoktól függ. Épp ezért is reméljük, hogy az­­ 1969-ben megjelent levéltári­­ törvények módosítására is előbb-utóbb sor kerül. (szémann) I. ÉVFOLYAM, 17. ISS». Jl'LII'S I. Pályázható üres helyiségek címjegyzéke (9. oldal) Újságíró népfrontéinak (3. oldal) A kommunista őrgróf villája (1. oldal) F­ürdünk­­ — vagy befürd Idegborzoló csiki-csuki (3. oldal) „Nem tudom, az oroszok foglya vagy a vendége vagyok" — mondta Raoul Wallenberg 1945. január 17-én (3. oldal) Uraim, bank nyert! (7. oldal) Kié (lesz) a templom? (6. oldal) A munkasőrség pénzét úgy m­egtaglzhattettig hogy nem volt miből pótolni (2. oldal) es a ps

Next