Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)

1989-07-01 / 17. szám

Mottl«ff levélttkrosoh berre is kártékony gombafaj- lyet? tát talált. Ezért most költözés Pályázható üres helyiségek címjegyzéke (9. oldal) pI es Újságíró népfrontéinak (3. oldal) A kommunista őrgróf villája (1. oldal) Fürdünk - — vagy befürd Idegborzoló csiki-csuki (3. oldal) „Nem tudom, az oroszok foglya vagy a vendége vagyok" — mondta Raoul Wallenberg 1945. január 17-én (3. oldal) a Uraim, bank nyert! (7. oldal) Kié (lesz) a templom? (6. oldal) Л munkasórséy pénzét ngy nieytayirbúttettig hoyy nem eolt miből pótolni ($. oldal) I. ÉVFOLYAM, 17. ЛИЛ : 12.00 Fl ISS». Jl'LIl'S I.- — egyszóval ma már nem le­- hét beleveszni a .szürke átlag- I- ba. Csakhogy napjainkban már 1 az sem mindegy,-hogy ki mi- |- ként óhajtja emyerni a köz- kegyeit. Hogy a Parlament 2 példájával éljek — hiszen leg- 1- főbb államhatalmi szervünk |- is alapos átalakuláson ment i- (megy) keresztül —, erdemes I к megiigyelni; vannak sztáros [ !> és vannak sztárkodók. A kettő | i- között óriási a különbség. Előbbiek kezdettől fogva, es 1- makacs következetességgel ra- gaszkodts'k elveikhez, azt is g kockáztatva, hogy a megvá- I- lasztasukkor meg monolitikus i- hatalom kegyeiből netán kies- a nek. Utóbbiak még idejeko- I- rán kapcso.tak, és igyekeztek n fölvenni a tempót. Hogy aztán i, ez az igyekezetük néha vissza- i- tetsző is lehet, nem biztos, i_ hogy saját szemükbe ötlik. ,7 itt van például az a főváro- ' si kepvise.ő, akinek visszahí­vására elegendő számú aláírás ’■ gyűlt össze, mégsem mondott •" le. Es neki voit igaza! No, ál nem azért, mert végül is mel­lette voksoltak volna, de­hogy. Csak éppen nem jelent meg az „teilenszavazáson’’ Jje.l; lo számú vSTásztópoígá r~ah- hoz, hogy megfosszak a man­dátuma iOl. Sőt: az ötven szá­zaléknál kevesebb szavazó s- mintegy kétharmada ellene >t voksol ugyan, ám a faramu- 1- ci eljárási szabályok szerint ez így kevés. Pedig p aztán min- 7i dent elkövetett azért, hogy a t, — saját szavai szerint — leg­erősebb képviselő lehessen, к (Hiszen ha valóban másod- i- szór is megszavazták volna, ;- ténylegesen ez a helyzet állha­tott volna elő ...) A március i- tizenötödike előtti ülésszakon It hatalmas piros-fehér-zöld ko­ra kárdával a mellkasán kért so­ron kívül szót, hogy pontosan í- miért, az feledhető ... A közszerepléssel kapcsolat- i- ban egyébként is vannak ben- t- nem kételyek. Hiszen már a t legutóbbi választások is igá­in zi választások voltak: azaz, 'P több jelölt közül választhat- iz tűk ki a nekünk legjobban ri tetszőt, remélhetőleg megfele- is löt. A következő alkalommal ez már színesedni fog annyi­val, hogy nemcsak személyek, hanem a személyek között meghúzódó politikai szerveze­tek is indulhatnak a kam­pányban. Imént említett kéte­lyeim abban állnak, hogy va>- jon milyen hendikeppel kény­telenek szerepelni a versen­gésben azok, akiknek eleddig nem adatott meg a nyílt küz­dőtér Akik mind ez ideig az í „árnyékban”, kezdetben az elr [ lenzékiség, majd a másként > gondolkodók bélyegét, újab­ban az .alternatív jelzőt kénv- I telenek viselni. Aligha kétsé- \ ges. hogy nekik — nemcsak az ilyesfajta indítás miatt — f többszörös nehézségekkel kell megküzdeniük. Akik ugyanis I „hivatalosan” hallathatják a i szavukat bármely kérdésben, i annyival is könnyebb helyzet­ben vannak, hogy kimondott i szavaiknak súlyuk van. No. de itt van a felelősség., I Hogy ez a kimondott szó t?-: lálkozzék a választópolgárok tetszésével, akaratával, véle­ményével. Ez lehet az egyet­len tisztességes állásponti I amely az érdekeket közös ne­vezőre hozza: a választóét és f a választoltét. Gyulay Zoltán No pereze, nem ők van­nak túlsúlyban. (Tegyük hoz­zá: sajnos!) Ám akiket jogo­san kívánna elsöpörni a nép­harag, azok sem egységesek. Vannak, akik önként monda­nak le megbízásukról, bizo­nyítván, hogy maradt még csöppnyi becsületük. De akad­nak nagy hangon handaban- dázók is: ök a legmagabiz- tosabbak; tisztában vannak saját (nem lévő) értékeikkel, csalhatatlannak tartják ma­gukat. Egyébként is sokszor el­gondolkodtam az utóbbi idők­ben azon, hogy furcsa dolog ez a közéleti szereplés. Aki ál­landó reflektorfényben szere­pel, ma már aligha húzhatja meg magát, Választástól vá­lasztásig nem lehet békésen szunyókálni, újságot olvasni, rossz gyerek módjára sugdo- ló’.ni a padsorokban. És nem­csak a Parlamentben van ez így. A napilapok megírják az országos eseményeket, a re­gionális újságok beszámol­nak a helyi tanácskozásokról eleddig monopolhelyzetben volt hatalmi, államigazgatási központot, ott kiderül: min­denütt vannak szentek, akik­nek — ígv a mondás — ma­guk felé hajlik a kezük. No persze, amíg a világ világ, volt, van és minden bizony­nyal lesz is ez a jelenség. Az azonban már szerfölött.furcsa tény, és a valódi bosszúságot ez okozza, hogy a tűzben meg- perzselődött a tanulságok le­vonása helyett kapkod fúhöz- fához, megpróbálja hivata­lának minden erejét latba vetni a túlélés reményében. Mert láthatja banki, aki ki­csit is nyitott szemmel figyel- mez állandóan változó, forrás­ban lévő világunkra, hogy nemcsak a ki- és a fel-, ha­nem a visszahívások korát is éljük. Kicsit már-már túlzás­ba is esett a társadalom; olyanokat is megcsap a biza­lommegvonás szele, akik erre nem szolgáltok rá, avagy té­tova megnyilatkozásaik már bizonyították: képesek (vol­nának) a váltásra, a megúju­lásra. Hallom, hogy a cs-i tanács­elnök is belekeveredett va­lamibe. Tisztével össze nem egyeztethető módon — sarkí­tottan fogalmazva: vezetői beosztásával visszaélve — iparengedélyt járt ki neje ré­szére. Nem volt túlságosan bölcs dolog tóle: kerületének választópolgárai megorrontot­ták és visszahívását kezde­ményezték. Mit tett erre a ta­nácselnök? Ahelyett, hogy meaculp^zni kezdett volna, bocsánatot kért volna az ál­lampolgároktól. és — mentve, ami még menthető: tisztessé­gének maradékét — vette volna a kalapját, inkább meg­újult kampányoa kezdett. Lám,- a tisztség vagy tisz­tesség dilemmája — mond­hatnék, ha ilyen egyszerű volna a tétel. Hiába, fránya dolog ez a nyilvánosság. Nemkülönben a pluralizmus. A monolitikus hatalom vadhajtásait is egy­szeriben elkezdi tördesni, nye­segetni. Hovatovább az or­szágban, s így a fővárosban is, ahol megkapargatnak egy Tisztség vagy tisztesség? korszak történelmi irattára ke­rül a polcokra, a költözést profiltisztításra is felhasznál- : juk. — Kik látogathatják a régi és az új levéltári lerakataikat, ■ kutatószobáikat? — Minden tizennyolcadik évéi betöltött állampolgár ku­tathat nálunk, sőt a középis­kolásokkal is szóba állunk. — A levéltárakban mosta­nában sokat emlegetett, zárolt . anyagok kutatásának tilalma : még mindig fennáll?... — Továbbra is vannak zá­rolt anyagaink. Csak az ér­vényben lévő kutatási sza­- bályzat alapján engedélyezhet- I jük nálunk is a kutatómunkát. Az engedélyezés azonban nem a levéltárosoktól függ. Épp ezért is reméljük, hogy az : 1969-ben megjelent levéltári . törvények módosítására is előbb-utóbb sor kerül. (szémann) elvitt mindent, ami az új épü­letbe kerül, fertőtlenítenünk kell. — Nyilván hosszú időt vesz igénybe a fertőtlenítés és a költözés. — Hetenként mintegy 300 fo­lyóméter anyag fertőtlenítését végezheti!^ el és így legalább három évig tart a költözés. Az új levéltár teljes egészében a mi tulajdonunk. Ebben a ré­gi. s nagy munkával átalakí­tott épületben valaha Misura Mihály kocsigyártó üzeme volt... Az ünnepélyes átadá­son a volt tulajdonos özve­gye köszöntött bennünket. A háromemeletes házat a Fővá­rosi Tanács újította fel 100 millió forintért. Az eredeti költségvetési összeg 130 mil­lió forint volt! — Eldőlt, melyik korszak dokumentumai kapnak itt he­lyet? — A feudális és a polgári Szép, mutatós épülettel gaz­dagodott a Fővárosi Levéltár. A Leonardo da Vinci utcában egy háromemeletes, reprezen­tatív épületben leltek otthon­ra a levéltár dolgozói s a fő­város múltjának dokumentu­mai, mintegy 15 ezer folyómé­ter iratanyag. — Teljes megváltást hoz az új épület? — kérdeztük Ben- ezéné dr. Nagy Eszter főigaz­gató-helyettest. — Sajnos nem, de minden­esetre ez is óriási eredmény. Mintegy 19 ezer folyóméter iratanyagunk halmozódott fel négy, illetve, sajnos, már öt helj'színen. Kiköltöztünk a Bazilika altemplomából, aho­va átmenetileg még 1942-ben telepedtünk be. Nemrégiben megvizsgáltattuk az iratokat és a KÖJÁL néhány, az em­berre is kártékony gombafaj­tát talált. Ezért most költözés

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék