Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)

1989-07-01 / 17. szám

Sár,­gaz, béka - Óbudán Tisztelt Szerkesztősed! Az­zal a kéréssel fordulok önök­höz, hogy látogassanak el a Római úti lakótelepre. Ez Bu­dapest egyik legszebb és leg­drágább lakótelepe. Mi, akik itt lakunk, szeretjük is, de annyi probléma van, amivel nem tudunk megküzdeni, hogy teljesen tehetetlennek érez­zük magunkat. Az Arató Emil Általános Is­kola és a Nánási út közötti rész teljesen elhanyagolt, el­vadult. Mi 1987 tavasza óta lakunk itt, azóta nincs itt semmi, csak por vagy sár, gaz és béka. Parkosítás, játszótér nincs. A kamaszgyerekeknek semmi sincs. Utca, autóparko­ló sincs. Nem tudjuk, hogyan pat­tanhatott ki a tervezők agyá­ból az a megoldás, hogy a jár­da és az úttest ugyanaz. Rá­adásul keskeny. Rengeteg üres térség van szerencsére (pocsolya, békatanya, vadken­der), ahová játszóteret, dü­­höngőt, netán parkolót lehet­ne építeni. Az autók a keskeny járdá­kon állnak, a sárban állnak, csak ott nem, ahol kéne, a parkolókban. Mert, ugye, az nincsen. A gyerekek rohangálnak a sárban, a porban, a járda­úttesten. Mert, ugye, az egész­séges gyerek az olyan, hogy rohan — a járdán parkoló au­tók közül a járdán szép las­san jövő autó alá. Igazán nem túl gyakran. Két év alatt egy­szer. Szerencsére. De annak az egy szülőnek esz nem vigasz. És nekünk, a többieknek sem. Egy sétálóutca azért van a lakótelepen. Az Amfiteátrum utca. Érdemes lenne megszá­molni, hány autó parkol és közlekedik rajta nap mint nap büntetlenül. A lakótelep néhány „igazi” utcája kész életveszély. Kes­kenyek, kanyargósak, belátha­­tatlanok. Két kocsi egymással szemben nem fér el. Tudjuk, hogy az ország ne­héz helyzetben van, de mi ál­lampolgárok is. Sajnos a ta­nács helyett nem tudjuk az egész telepet parkosítani stb. Nem szabad hagyni, hogy egy ilyen szép lakótelep telje­sen lepusztuljon.­­ Tisztelettel: Horváth Gáborné Bp., Varsó u. 3. II. e. 5. 1031. Gyakori az árváltozás! Tokaji aszú anno 168? cím­mel megjelent cikkel kapcso­latban az alábbiaikat közöl­jük : Az évjáratot jelző dátumot valóban sajnálatos módon el­takarják az árjelző tikettek, ennek azonban az az oka, hogy az eredeti címkén az év­szám fölött jelölik a fogyasztói árat Változó világunkban a sorozatos árváltozások korá­ban az a szándék vezérelte az árazást végző munkatársain­kat, hogy egyértelműen tájé­koztassák vásárlóinkat az ér­vényes fogyasztói árról, ezért a régi árra nyomták az új árat jelző tikettet. Mindazon­által köszönjük vásárlóink szíves észrevételét. Kadelka Lászlóné Csemege Kereskedelmi Vállalat Várjuk az Ön felháborodását kiváltó, környezetében észlelt hiányosságokról készült felvételét. A képért a sajtóban szokásos honoráriumot fizetjük. Ingyenes tanszercsomag A Gyermekérdekek Magyar­­országi Fóruma nevében Böj­te József társelnöktől a követ­kező levél érkezett: dr. Bie­­lek Józsefnek, a Fővárosi Ta­nács elnökének. „Örömmel értesültünk arról, hogy tanácsuk döntése alapján az alsó tagozatos gyerekek 1989. szeptemberétől — a fő­városi­­ költségvetés terhére — ingyenes tanszer­csomagot kapnak. Intézkedésüket mind a tankötelezettség teljesítése szempontjából, mind szociá­lis lépésként példaértékűnek tartjuk. Döntésük, amely egy­bevág Fórumunk egyik gyer­meknapon nyilvánosságra ho­zott javaslatával, azt is pél­dázza, hogy a gyermekek ér­dekeit — kormányz­ati intéz­kedések híján — helyi erőfe­szítések hathatósan szolgál­hatják.” Hová szökött a víz a kútta!? Kellemes séta reményében sétáltunk ki családommal a Margitszigetre. Bosszankodva láttam, hogy nem működik a szökőkút. Azt ugyan nem tudtam megállapítani, hogy még nem, vagy már nem, de a rossz tapasztalatok miatt ragadtam tollat. Mert nemcsak nyári rekkenő hőségben, hanem egyébként is kellemes látvány a működő szökő­kút. Gyerekeknek jó játék, felnőtteknek szemgyönyör­ködtető élmény a Sziget eme „tartozéka”. Ezúton is ké­rem az illetékeseket, figyeljenek rá. Dóka Aladár Budapest 2 HETI BUDAPEST Aki a galambokat eteti... Schwartz Lászlónétól, a Fe­kete István Állatvédő Egye­sület tagjától kaptuk az aláb­­bi levelet: Április 18-án­, délután fél négy körül, a Zuglóból jövő 44-es villamos végállomásától (Keleti pu.) mentem le a met­ró aluljárója felé. Arra let­tem figyelmes, hogy egy ci­gány fiatalember, enyhén imbolyogva leguggol a g­a­lambok közé,, egy kilós ke­nyérből eteti őket. Kissé ittas lehetett. Egy öreg cigány alig tudott kimászni a pad mögül, ahol éppen vécézett. Amikor sok galamb összegyűlt, a fia­talember elvette az öreg bot­ját és közélbük vágta. Egy ott is maradt sérülten. Felemel­ték, elkezdték a tollát tépni, padhoz csapták, ráültek stb., hogy megdögöljön. A másik fiút pedig leszalasztották az aluljáróba, hátha talál ott egy másik sérült galambot is. Gondoltam, megvárom, mi történik még. Szerencsére a fiú üres kézzel jött vissza. Mondtam neki, hogy szégyell­­je magát, szólok a rendőrnek. Durva röhögés volt a válasz. Siettetem le, mert éppen ott sé­tált két rendőr. Amikor el­mondtam nekik, mit művelnek ott fent, azt mondták, isme­rik őket, tudják a nevüket is. Nem tudnak semmit tenni, nem büntetendő, amit csinál­­nak. Sajnos én sem tudtam mit csinálni. Elfelejtettem a rend­őrök figyelmét felhívni, hogy ez Budapest egyik központi helyén történik, egy pak­kban, ahol talán mégsem lenne sza­­bad a padokat összepiszkíta­ni, a hazaiak és külföldiek szeme láttára. Ma még nincs komoly állatvédelmi törvé­nyünk, de úgy tudom, létezik olyan paragrafus, hogy köz­botrányt okozni, nyilvános he­lyen állatot kínozni bünteten­dő cselekedet. Kérem, hogy írjanak erről a lapban, mert, sajnos, mást, úgy látszik, nem tehetünk, mint hogy a közvéleményt az ilyen esetek ellen hangoljuk. Előre is nagyon köszönöm.” Bonyolult pályázat Tisztelt Szerkesztőség! A Népszabadság, illetve a Népszava 1989. május 26-i számában — gyorshírben kö­zölték, hogy a Heti Budapest ez év május 27-i számban tel­jes terjedelemben közli a fő­városban megpályázható taná­csi bérlakások címjegyzékét Szombaton — május 27-én — a Havanna-lakótelep köz­ponti újságstandjánál a déli órákban az újságárus fenn­hangon közölte, hogy: „Ilyen újságról nem tudok. Most hal­lom először. Próbálja meg ta­lán beljebb a városban.” Ezek után buszra kellett szállnom, félórás utazás után a Rákóczi út és Nagykörút sarkán sike­rült megszerezni a lapot. Az újság gyors áttekintésekor megállapíthattam, hogy a kü­lönböző csoportosításban kö­zölt ajánlatok érthetetlenek , találgatásokra kényszerítenek. Az újság magyarázó szöveget nem tartalmazott. Úgy gon­doltam, ezt a hiányt majd pótolja a XVIII. Kerületi Ta­nács Ügyfélszolgálati Irodája. A Heti Budapest 5. oldalán a Lakáspályázati nyomtatvá­nyok árusítása és átvétele cí­mű fejezetben a XVIII. kerü­leti Városház utca 16. számot jelölték meg, ahol az ügyfél­­szolgálati iroda működik. A megadott címen a XVIII. kerületi házasságikötő terem működik. Érdeklődésemre kö­zölték, hogy a címet rosszul közölték, az ügyfélszolgálati iroda ugyanis több éve a XVIII. kerület, Vörös Hadse­reg útján (régi néven Üllői úton) működik, a lőrinci piac mellett (közel 2—3 kilométer távolságra a megadott cím­től). A nyomtatvány megvá­sárlása a fenti kényszerű ka­j nyár után, viszonylag már könnyen megtörtént. Kértem az ügyfélszolgálati iroda csinos előadónőjét, ma­gyarázza el, mit jelentenek az újságban közölt különböző megfogalmazások, mert szá­momra érthetetlenek. Például mi az, hogy: 1. helyreállítan­dó lakások; 2. átmenetileg nem kiutalható lakások; 3. helyreállítandó, átmenetileg nem kiutalható lakások; 4. bármely pályázónak átmeneti­leg kiutalható lakások; 5. beköltözhető, helyreállítandó lakások; 6. helyreállítandó, bármely pályázónak átmene­tileg kiutalható lakások; 7. helyreállítandó, átmenetileg kiutalható lakások. Az előadó, minit mondta, készséggel válaszolna, de ma­ga sem tudja, mert a XVII. kerület vonatkozásában ilyen megjelölések nem történtek, így azok nem tőlük származ­nak, így tehát tollat ragadtam, mert felháborít a lélektelen, bürokrata, slampos hivatali magatartás. Nemcsak felső szinten kell a munkát megreformálni — racionalizálni! A lakossági közérzetet az ilyen és ehhez hasonló „intézkedések” igen nagymértékben befolyásolják. Egy ilyen „piti” ügyet sem képesek az óriásira duzzasz­tott tanácsi szervezetek le­bonyolítani minden állampol­gár megelégedésére. Mit lehet várni nagyobb, komplikáltabb esetekben? Mert mit mulasz­tottak el a Fővárosi Tanács illetékesei ? — A május 26-i újsághír­ben közölni az igénylői jogo­sultságot ; — a XVIII. Kerületi Tanács Ügyfélszolgálati Irodájának pontos címeit (valós helyét) az újságban közölni; — az igényelhető lakások különböző csoportosításánál rövid magyarázó (eligazító) szöveg elhelyezését; — valamint az utalást ar­ra, hogy az igényelhető laká­sok címjegyzékét leközölő la­pot csak belső kerületekben lehet beszerezni. Tisztelt Szerkesztőség! Felmerül bennem a kérdés, hogyan lehet megszervezve a kerületi tanácsokhoz benyúj­tott igénylések nyilvántartá­sa, továbbítása a Fővárosi Tanácshoz, a teljeskörűs­ég biztosítása stb. Az előzőek­ben leírtak alapján jogosan tölthetnek el aggodalmak. Király László Budafoki út 26., I. 4. 1111 Kutphitiastó vagy porkoló? Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? ... vagy netán az utca embere „rendet rakott”? — kérdezi egy zuglói olvasónk, aki a következőkről számol be levelében: „Egy szép napon táblát láttam meg a Kolumbusz utca és Dorozsmai utca sarkán, ahol a földalatti, az 1-es és 25-ös busz, valamint a 69-es villamos végállomása van, ahol rengeteg kocsi parkol és fordul meg (benzinkút is található itt), ahol KISZ-iskola és kollégium is van ... szóval a táblán a következő felirat volt olvasható: a XIV. Kerületi Tanács V. B. által kijelölt kutyafuttató ... A környék kutyásai örültek a táblának, mert végre nyu­godtan sétáltathatták ebeiket, nem kellett félniük az esetleges bírságolástól. Ám néhány nap múlva a tábla eltűnt, s most törjük a fejünket, mi volt ez, s hová tűnt a tábla, s mihez tartsuk magunkat a továbbiakban?” * Mennyit ér ez érdemjegy? Dr. Pirithy Dezsőnének, a Hajós Alfréd Általános Iskola igazgatóhelyettesének cikké­hez az alábbi észrevételeket fűzöm. A cikkben az általános is­kolából kilépő korosztály mi­atti nemes szándékú aggodal­mában ragad tollat a szerző és tekint át néhány peuralgi­­kus — vagy annak vélt — pontot a középfokú beiskolá­zás rendszerében. A cikkben kifejtett véleményét sok te­kintetben osztom, néhány pontjával azonban vitatko­zom. Valóban a „csúcson va­gyunk” — nem kérdőjellel, hanem állításként. Csúcson vagyunk az érintett korosztály létszáma, a beiskolázás felőké­­születei, tájékoztatási és le­bonyolítási munkálatai terén egyaránt mind az iskolában, mind az irányító szerveknél. A gyermek pályaválasztásá­ban valóban meghatározó a szülő elképzelése, de a gyer­mek adottságai is. A szükség­szerűen kialakult verseny­helyzet alapja elsősorban a szülők elképzelése, amely nem mindig számol, vagy nem is­meri fel kellően a gyermek tényleges adottságait. Ugyan­akkor éppen­ ez a verseny­helyzet lehet alapja a közép­fokú intézmények önmegújító törekvéseinek, innovatív szel­lemük további kibontakozá­sának. Nyilván meg lehet kérdője­lezni, ha egy középfokú intéz­mény mechanikus — csak ér­demjegy alapján való — fel­vételi eljárást alakított ki. De feltételezhető, hogy az érdem­jegyek és a tanulói minősítés együtt a képességeket, adott­ságokat is tükrözik, melyek egy későbbi életszakasz diffe­renciált fejlődésének prognó­zisára is utalhatnak. Így már joggal lehet alapja a szükségszerű válogatásnak azokban a középfokú intéz­ményekben, ahol túljelentke­zés van. Ennek a biztonságát az általános iskola jelentősen elősegítheti a továbbtanuló gyermekről kialakított minél hitelesebb képpel. Olyan tar­talmú és szellemű felvételi „vizsga” kívánatos, mely — a fentiekben vázoltakhoz kap­csolódva — nem a­z adott pil­lanat tantárgyi tudását méri. Ilyen kezdeményezés az évről év­re finomított két tanítási nyelvű felvételi vizsga is. A központi szabályozás alap­ján eddig érvényes egységes rendet a jelen tanévben vál­totta fel igazán először az is­kolák önszabályozásának le­hetősége a beiskolázás terén. Nyilván állandó és folyamatos korrekcióra van e téren is szükség, minden iskolatípus­ban, függetlenül a beiskolá­zandó korosztály létszámától Míg a jelenlegi oktatási terv van érvényben, mely szerint valamennyi tanuló — aki még nem töltötte be a 16. élet­évét — köteles valamilyen kö­zépfokú iskolába beiratkozni, megakadályozza azt, hogy az iskolák igazi minőségi köve­telményeket támaszthassanak a felvételinél. Ha azt meg is teszik, csak a másik iskola ro­vására tehetik, mivel a gyere­ket valamelyik iskola köteles felvenni. Ez a rendszer gyen­gíti a tanulók motivációját az általános iskola sikeres el­végzésében és akadályozza a középfokú iskolák minőségi munkáját. Éppen ezért, mi, akik a fő­város oktatásában dolgozunk, több alkalommal kezdemé­nyeztük oktatási rendszerünk felülvizsgálatát. Az alapfokú oktatás időtartamának és a tankötelezettség egybehozását, a sokkal rugalmasabb, sok­színűbb, minőségi követelmé­nyeket bátran támasztó kö­zépfokú oktatási rendszer ki­alakítását szorgalmazzuk. Szükséges és remélhető a cikkben jelzett azon tenden­cia, miszerint a jövőben szá­molni kell a gimnáziumnak — mint iskolatípusnak — a megerősödésével. Sok más ok mellett elsősorban azért, mert a megnyújtott általános kép­zés lehet az alapja a jövő differenciáltabb szakképzési irányainak is. Budapest Főváros Tanács V. B. Művelődési és Sport Főosztály Botfalussy Magdolna , főelőadó

Next