Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)
1989-07-01 / 17. szám
Nem börtön és nem bolondokháza... Újságíró és népfrontelnök Kollégámat, Zay Lászlót néhány hete a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága elnökévé választották. Szerkesztőségünkben legfeljebb ötven métert kell megtennem, hogy szobámból az ő szobájának mindig nyitott ajtajáig érjek. Apropos! Nyitott ajtók ... A minap, elnökként talán először, szót kapván egy országos értekezleten — ezt olvasom legalábbis a szerkesztőségünkben gondozott lap hasábjain — Zay László arról beszélt, hogy csak két helyen találhat az ember zárt ajtókat. A börtönben és a bolondokházában. Ami azt illeti — s legyen ez az első kérdés — zárva van az ajtó egy olyan házon is, ahol a tulajdonos nincs odahaza. Vagy fél. Esetleg ha az épület lakatlan. És ami azt illeti — mindhárom variáció szóba jöhet, vizsgálva a Népfront változó szerepét a változó világban. — Én ott, azon a tanácskozáson, azt mondtam: két olyan intézmény van, ahol közkeletűen olyanok az ajtók, hogy csak az egyik irányból nyithatóak. Ezek pedig a börtön és az elmegyógyintézet. Ami viszont a Népfrontot illeti: minden irányból nyitható ajtókkal, és minden irányba nyíló ajtókkal kell ellátnunk. Már persze, ha van a Népfrontnak jövője, és azt mondják, hogy van ... — Te nem mondod? — Én remélem. — A mindenfelé nyíló ajtókról nekem az átjáróház jut eszembe. És az, hogy egy ilyen „épület” nem éppen otthonos, viszont igen nagy benne a huzat.. . — Ez egy huzatos ország, ifiért csodálkozza r azon, hogy az a Népfront is? Egy szelet azért ki lehet fogni a vitor'Tából. Mert mostanában dől el a nagy kérdés, mennyire legyen párt vagy mozgalom, s legyen-e egyáltalán? Vagy éppen ellenkezőleg, a pártonkívüliek pártja? — És mi a te véleményed? — Hogy a Népfront elsősorban a pártonkívülieknek, a bármely pártból kimaradóknak kínáljon cselekvési terepet. S ha jön is párttag — mert mindenkinek nyitott ajtót kell itt találnia —, mint állampolgár érkezzen, s vegyen részt itt a munkában. Valamiféle társadalmi érdekegyeztető fórummá kell átalakulnunk, amely fórumon mindenkinek egyformák a jogai. S ezek az állampolgár jogai. Tapasztalatom szerint kétféle Népfront van ma Magyarországon: egy, amit az apparátus tevékenységéhez kötünk, a másik a kisebb települések mozgalma. A vidéki Magyarországon életképes ez a szerveződési forma, értéket teremt. Budapest az apparátusé ... — Kérdéseddel arra a gondra tapintottál rá, ami engem, ezzel a megtisztelő megbízással kapcsolatban, a leginkább foglalkoztat. Budapesten a Népfront helyzetét az jellemezte, hogy igyekezett bizonyos funkciókat ellátni, s azon mérte hasznosságát, hogy idevágó gyakorlata mennyire volt gördülékeny... Engedd meg, hogy felolvassak néhány mondatot egy friss állásfoglalásból. Azt állítja a szöveg, hogy itt, a Népfrontban — idézem — „a nehézségek ellenére politizálásra, érdemi vitákra, javaslatok megfogalmazására nyílt lehetőségük az állampolgároknak’’. Majd így folytatódik a gondolatmenet: ... „Így történt ez annak ellenére, hogy javaslataink, állásfoglalásaink megtételére gyakran nem állt elegendő idő rendelkezésre, és ebből adódóan azok nem épülhettek be a döntésekbe ...” Szóval nagyszerűen dolgoztunk, de minek ... Míg azokon a kis településeken, ahol eleve közelebb vannak egymáshoz az emberek, érdemleges terepet talál a társadalmi érdekegyeztető szerep. — Elképzelhető valami hasonló egy kétmilliós világvárosban? WC*. — Az első válaszom: nem képzelhető el. De: kell! Szükség van rá! A nagyvárosi lét lehűti, szétrombolja a társadalmi, a közösségi kapcsolatokat. Legjobb esetben száműzi a magánélet szféráiba. Ezt a helyzetet próbálhatnánk átformálni. Ami majdnem lehetetlen, de annál inkább meg kell kísérelni. Ez a legsúlyosabb kérdés, ha komolyan gondoljuk, hogy van jövője a Népfrontnak. Nyilvánvaló, hogy ilyesmit csak akkor lehet egyáltalán elképzelni, ha újra kezdjük építeni ennek a szervezetnek az épületét is. Ez egy rosszkedvű ország. Már magával se törődik igazán. Meg kell rá tanítani újra. Ez lehet a Népfront feladata. Hogy foglalkozzon az emberekkel, mint egyénekkel. Foglalkozzon és adjon támaszt a családnak, a fiataloknak, az öregeknek. — Nem vagy te maximalista? — Sőt! Minimalists. Mert ezzel a gondolatkörrel még csak-csak tudok kezdeni valamit, de nyilvánvaló például, hogy a Budapesti Népfrontbizottságnak lenne tennivalója a várospolitikában is — azon az ülésen, ahol megválasztottak, Bielek József polgármester tett erre komoly ajánlatot, —■, amit viszont egyáltalán nem lehet elképzelni bizonyos előfeltételek hiányában. Az embereket ma csupa olyasmi érdekli, amivel nem tud mit kezdeni a politika. Ezért aztán — ez a szent meggyőződésem — azt a fajta politikát kell elővenni a történelem süllyesztőjéből, amely a társadalom szolgálatát jelenti. Tudom, kiürültek ezek a fogalmak már, agyonkoptak, elvékonyodott a tartalmuk. Mégse tudok más szavakat használni: morális politikát, emberre szabott mozgalmakat! — Nem hoztam volna szóba, de szinte provokálod: ugye, te az egyházhoz, a valláshoz közelálló ember vagy? — Nem hallgatom, nem hallgattam el soha: evangélikus lelkészként is ismer köz-'vetlen környezetem. Megfordult az én fejemben is az egyház. Ahogy ez a több ezer éves intézmény vállalja a maga közösségformáló, társadalmi feladatait, anélkül, hogy közvetlenül ponzárfiá,“ ügy kellene,' s ugyanezt tennie a Népfrontnak. Egymással — esetenként és általában — akár szövetségben is. És elszakadni a formális szerepektől. Valamiféle közjogi „díszítmény” funkció aligha pótolhatja az igazi cselekvést, amire pedig igen nagy szüksége volna a fővárosi Magyarországnak is. Műhelyekre, ahol újraépülhetnek az emberi közösségek. Igen. Mi ehhez nyújtunk ajtót, mindenkinek. Kilincs van. És a zárakat leszereljük ... (búza) Kiben bízzak? Várhatóan még ebben az évben elkészül az egységes jogi képviseleti rendszerről szóló törvény. A jogászok azt remélik: hatására megszűnnek a különböző formában dolgozó jogi képviselők között az indokolatlan megkülönböztetések. Az ügyfél dilemmája nagy: jogorvoslásért kinek a közbenjárását kérje, a jogsegélyszolgálatét, a jogtanácsosét, avagy az ügyvédét. Esetleg egy jogtanácsosi munkaközösség tagjára bízza ügyét? Legkevésbé a jogtanácsosi munkaközösségek tevékenységét ismerjük. A tájékozódáshoz dr. Asbóth Ede segítségét kérem. Az ő vezetésével alakult meg ugyanis 1983-ban az ország első jogtanácsosi munkaközössége, közvetlenül a megalapítást lehetővé tevő törvényerejű rendelet megjelenése után. — Mi hívta életre a jogtanácsosi munkaközösséget? — A nyolcvanas évek elején megkezdődött a kisipar liberalizálódása. Ekkortájtól lehetőség nyílt kisvállalkozások, kisszövetkezetek, polgárjogi társaságok alapítására. Emellett számos nagyvállalat döntött úgy, hogy nem alkalmaz főfoglalkozású jogtanácsost. Az új igények kielégítésére immár alkalmatlanoknak minősültek a korábban kialakult jogi képviseleti formák. E körülmények ismeretében és együttes hatására döntöttem ötödmagammal az iroda létrehozásáról. Az állami szférában és a kisvállalkozók körében kezdettől fogva nagy érdeklődést nyugtázhattunk, s e helyzet változatlan mind a mai napig. Társaimnak és jómagamnak az a véleményünk, hogy a jogászi munka elsősorban megbízásos alapon végezhető, nehezen viseli el az alá-fölé rendeltségi viszonyt, a közvetlen utasítást. Alakulásunk óta csaknem 1500 eseti megbízást teljesítettünk, és ezek mellett 150 átalánydíjas megbízónk van, jelenleg is. — Tevékenységi körük? — A különféle szervezetek elsősorban cégalapításnál, szerződéskötésnél, eseti megbízásnál igénylik munkánkat. Magánszemélyek ügyeit ugyanis csak vállalkozásaik körében képviselhetjük. — Hány jogtanácsosi munkaközösség működik ma országszerte? — Százhúsz, 550 jogtanácsossal. A fővárosközpontúság miatt java része Budapesten fejti ki tevékenységét. A vállalkozások döntő többsége itt születik, a vidékiek képviseleti irodát nyitnak a fővárosban. Miután az Országos Találmányi Hivatal is budapesti székhelyű, jelentős iparjogvédelmi tevékenységre sincs mód vidéken. — Mi a különbség az ügyvédi és a jogtanácsosi munkaközösség között? — A jogtanácsosi munkaközösség tevékenysége korlátozott. Munkatársait azonban maga választja, míg az ügyvédi munkaközösségeket az ügyvédi kamara jelöli ki. Jelentős az eltérés gazdasági téren is: az ügyvédi munkaközösségek bevételének egy részét a kamara elvonja. A jogtanácsosok ellenben teljes bevételükkel gazdálkodnak, s részesednek a közös vagyonból. Dönt kollégái, a jogtanácsosi munkaközösségek az 1989. március 5-én megalakított Jogtanácsosi Munkaközösségek Országos Kamarája elnökévé választották. Ezt a testületet miért hozták létre? — Ez a mi érdekképviseleti szervünk. Többek között az egységes jogi képviseleti rendszer kidolgozása közben is képviseli majd érdekeinket. Rakita Ágnes „Tanácsi kegyre várva../ A Heti Budapest legutóbbi, június 17-i számában két írás is megjelent a lakáspályázattal kapcsolatban, melyekben egyrészt az olvasók közölték észrevételeiket, véleményüket, másrészt újabb kérdéseket tettek fel az illetékeseknek. Mivel jómagam is egyike vagyok az „illetékeseknek”, aki több mint egy évtizede dolgozom a tanácsnál a „lakáságazatban”, aki több mint tíz évig vártam lakásra, pedig itt születtem, munkámért számos kitüntetést kaptam, s gyerekestül egy pincelakásban éltem. E személyes megjegyzésekre azért ragadtattam magam, hogy világos legyen, miért érzem szükségét annak, hogy az említett írásokban felvetett kérdésekre válaszoljak. ■ Mi a lakás? Olyan helyiség, vagy helyiségcsoport, melyet lakás céljára használnak. (A kor vagy a társadalom fejlettségének megfelelő színvonalú lakásigény és élethelyzet függvénye, az egyén élete során többször változhat. Kívülálló nem, vagy alig ítélheti meg.) ■ A szükséglakások pályáztatásával kihasználják a szinte fizetésképtelen lakosság kényszerhelyzetét? Már volt egy, a mostanihoz hasonló, központosított lakáspályázat 1983-ban. Akkor 1256 meghirdetett lakásra 364 ezren jelentkeztek. Most 863 cím szerepelt a listán, melyre mintegy 28 ezer kérelem érkezett. A meghirdetett lakások 73 százaléka 1 szobás, és közel a fele komfort nélküli, illetve félkomfortos. Ezek a számok is mutatják, hogy kedvezőtlen a budapesti lakásállomány összetétele, az egy adott időpontban rendelkezésre álló lakások nem a gondok megoldását, hanem csak átmeneti enyhítését teszik lehetővé. Az adatok feldolgozása még folyik, de már tudjuk, hogy mindössze 9 lakásra senki nem pályázott, s 44 lakásra érkezett 6 vagy annál kevesebb pályázat. Ezek a számok egyértelműen azt mutatják, hogy az illetékesek nem döntöttek rosszul, amikor méret- és műszaki adottságok miatt egyetlen lakást sem hagytak ki a pályázatból. A másik lehetséges megoldást választva — tudniillik leírva a lakásalapból és más célra hasznosítani ezeket a lakásokat — a „sehol nem lakók” részéről ugyanilyen ingerült megnyilvánulásokra számíthattak volna, mint amilyen e sorok írására ösztönözött. ■ Tartalék meg nem hirdetett lakásokból Hónapok óta cikkeznek az újságok az üres lakásokról. Többek között azt is megírták, hogy amit az állampolgár üres lakásként érzékel, az nem mind a tanácsi apparátus lelkiismeretét terheli. Jogszabályokban rögzített okokból — meghatározott időtartamig — lehetnek üresek a lakások, s még akkor sem biztos, hogy mulasztás miatt nincs boldog lakója. (Szövetkezeti vagy öröklakás, a bérlő gyógykezelésen vesz részt, külföldi örökös nem üríti ki a lakást, lassú a közjegyzői eljárás stb.) A disszidálás jogintézményének eltörlése várhatóan tovább fogja növelni az ilyen esetek számát. Tartaléknak pedig lennie kell. Egy ilyen méretű város nem maradhat beköltözhető lakások nélkül. Elég talán emlékeztetni az 1988 novemberében a VIII. Baross utcában történtekre. Estére mindenkinek fedél volt a feje felett. 13 Felújítandó lakások pályáztatása Nem vagyunk egyformák, van, akinek elég a lakótelep nyújtotta kényelem, másnak tágas, zöldövezeti környezet jelenti az otthont. Ebből is érzékelhető, hogy a felújításra szoruló lakások költségei igen eltérőek lehetnek, de itt arról van szó, hogy a minimálisan szükséges költségeket számításba véve, mennyiből lehet lakhatóvá tenni a „lakást”. Nyilvánvaló, hogy a felemlített 2,5 milliós költségvetés sokak lehetőségeit meghaladja, de nem egy összegű zsebből fizetést kell feltételezni, s nem elsősorban a szociális bérlakásra jogosultak körében. Bár nem tekinthető gazdaságosnak (és ezért műszaki felülvizsgálatot rendeltünk el) az olyan felújítás, melynek öszszegéből akár újat is lehetne építeni. Végső soron ez az IKV költségvetését terheli, az OTP is ad rá hitelt, s adott esetben egy kétlakásos épület egyik lakása nem fog raktárként szolgálni. Bl Az elosztás szempontjai Ahol hiány van — márpedig a lakásgazdálkodásban van — ott nem lehet senki igazságos. A névjegyzéken szereplők igen szép számban adták be pályázatukat. (Számukat az összesítés után közzétesszük.) Tehát aki talált megfelelőt, annak nem kell „tanácsi kegyre” várnia. Ellentételként pedig az év végi elszámoláskor senki nem hivatkozhat arra, hogy a pályázat miatt nem volt idő megoldani az ügyeket. Szociológiai elemzések már régen kimutatták, hogy egy meglévő, de nem megfelelő lakásban ugyanolyan rosszul lehet élni, mintha egyáltalán nem lenne lakása az illetőnek. Az ő megüresedő lakása pedig végleg, vagy átmenetileg egy másik igénylőt boldoggá tehet. Ezért tehát nem tudok egyetérteni azzal, hogy a lakással nem rendelkezőknek kell abszolút elsőbbséget biztosítani. Bár nyilván a szoba-konyhás lakások többsége csak a méregdrága albérlet helyett jelenthet választási lehetőséget. Az elbírálásnál azt, hogy mz vár régebben, most is figyelembe vette a társadalmi bizottság, s meglévő gyermekeken kívül az eltartást igénylő és tartósan beteg személyek számát is. Általában azokat a szempontokat, melyek valamely személy vagy család hátrányos helyzetére utalnak. A lakáselosztási rendszer nem működik jól Nem vitatjuk, nem tagadjuk. Köztudomású, hogy készül az átfogó jogi rendezés, de ezzel még nem épül több lakás, ha nem lesz miből. Hosszúra nyúlt a válasz, s újraolvasva már tudom, nem mindenben sikerült világos, egyértelmű, mindenki számára elfogadható feleletet adnom. Ami pedig a konkrét címeket illeti: a papírforma szerinti nyertesek névsora június 26. óta olvasható az ügyfélszolgálati irodákban. Akit bővebben érdekel a téma, szívesen szolgálok további felvilágosítással a Fővárosi Tanács Lakáspolitikai Főosztályán. Kelemen Judit szaktanácsadó HETI BUDAPEST 3 HÉTFŐ 989. JÚLIUS 3 8.58 Műsorismertetés 9.00 Képújság 9.05 Tévétorna nyugdíjasoknak 9.10 Öröm tölti el szívemet... 9.50 A HÉT (A vasárnapi adás ismétlése) 10.50 DELTA 11.15 Képújság 17.13 Műsorismertetés 17.15 Hírek 17.20 Déli videóújság 17.30 Szíri 17.35 Utánam, srácok! 18.05 Három nap tévéműsora 18.10 Emma és nagypapa 18.20 Skorpiók, tarantulák és a többiek 18.40 Műsorajánlat 18.45 Reklám 18.50 Esti mese Szamóca apó találmányai 19.00 ÚJ CÍM—CÍM Irodalmi rejtvényműsor gyerekeknek 19.20 Reklám 19.25 Közlemények. Műsorajánlat 19.30 híradó 20.00 Reklám 20.05 Két férfi, egy eset 21.05 PANORÁMA Világpolitika percről percre 21.50 Reklám 21.55 A Gondolkodó arcképcsarnoka 22.55 HÍRADÓ 3. m 17.25 Képújság 18.25 Gyerekeknek Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal 18.50 Mozaik Telefonos játék 19.00 A Forsyte Saga 20.00 Körzeti tévéstúdiók 21.00 HÍRADÓ 2. 21.30 TELESPORT Kb. 23.00 Tv2 Napzárta PLEHSZLOVÁK TV: 1. műsor 16.45: A nap percei 16.55: Katonák műsora 17.45: Pozsonyi magazin 18.20: Orvosi tanácsok 18.30: A legszebb sarok (zenés műsor) 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Remény az életre (dokumentum tévéjáték befejező része) 21.00: A képújság ma és holnap 21.30: A haza és a szocializmus megvédéséért (dokumentumsorozat FF.) 21.50: Az NDK Tv zenés szórakoztató műsora 22.35: VIT napló 2. műsor 17.45: A titokzatos sziget (tévésorozat) 18.15: Megvédeni a kezeket 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Sportvisszhangok 21.00: Három portréfilm 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: A magyar puszta (magyar dokumentumsorozat) JUGOSZLÁV TV: 1. műsor: 8.10: Műsorismertetés 8.15: Tévé-naptár 8.30: Mese Szultán cárról (sorozat gyermekeknek) 8.45: Mítoszok és legendák 9.00: Nyári program 15.00: Oktatóműsor 15.30: Hírek 15.40: Ráadás program. (éjszakai műsor, ism.) 16.30: Magyar híradó 17.40: Műsorismertetés 17.45: Hírek 17.55 Tévénapló 18.05: Számok és betűk (vetélkedő) 18.25: Látókör (dokumentumműsor a forradalomról) 19.10: Időjárás 19.13: Hírek külföldi turisták részére 19.18: Rajzfilm 19.30: Tévénapló 19.53: A mai sport 20.00: Drakmai program 21.05: Komolyzenei műsor 21.50: Tévénapló 22.10: Ráadás program (éjszakai műsor) — Hírek turistáknak 0.10: Hírek 0.15: A keddi műsor ismertetése 2. műsor: 19.30: Tévé-napló 20.00: Bizonyítások — Külpolitika 20.45: Hírek 20.50: Kis koncert 21.10: Idegen vér (filmsorozat) 22.15: Dokumentum-est 23.35: Eurokrónika 0.35: A keddi műsor ismertetése SZOVJET TV: 4.30: 120 perc 6.30: Műsorismertetés 6.35: Labdarúgó szemle 7.05: Állatok világa 8.05: ,,Ez lehetetlen” (film) 9.35: Rajzfilm 13.35: A. Pirogov születésének 90. évfordulóján 15.00: Mama, papa és én 15.30: Rajzfilm 15.40: Filmkarcolat a mai Jugoszláviáról 16.00: Nemzetközi gazdasági kapcsolatok 16.45: Világhíradó 17.00: Rajzfilmek 17.30: Találkozás a népi küldöttekkel 19.00: Híradó 19.40: Visszatérés 20.25: A XIII. VIT (Közvetítés Phenjanból) 21.25: Világhíradó 21.40: A XIII. VIT 22.00: A jövő századnak (Tévéfilm 1. rész) 23.10: Hírek 23.15: Filmelőzetes