Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)

1989-07-01 / 17. szám

Nem börtön és nem bolondokháza... Újságíró és népfrontelnök Kollégámat, Zay Lászlót né­hány hete a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága elnökévé választották. Szerkesztősé­günkben legfeljebb ötven mé­tert kell megtennem, hogy szobámból az ő szobájának mindig nyitott ajtajáig érjek. Apropos! Nyitott ajtók ... A minap, elnökként talán először, szót kapván egy or­szágos értekezleten — ezt ol­vasom legalábbis a szerkesz­tőségünkben gondozott lap hasábjain — Zay László arról beszélt, hogy csak két helyen találhat az ember zárt ajtó­kat. A börtönben és a bolon­dokházában. Ami azt illeti — s legyen ez az első kérdés — zárva van az ajtó egy olyan házon is, ahol a tulajdonos nincs oda­haza. Vagy fél. Esetleg ha az épület lakatlan. És ami azt illeti — mindhárom variáció szóba jöhet, vizsgálva a Nép­front változó szerepét a válto­zó világban. — Én ott, azon a tanácsko­záson, azt mondtam: két olyan intézmény van, ahol közkele­tűen olyanok az ajtók, hogy csak az egyik irányból nyitha­­tóak. Ezek pedig a börtön és az elmegyógyintézet. Ami vi­szont a Népfrontot illeti: min­den irányból nyitható ajtók­kal, és minden irányba nyíló ajtókkal kell ellátnunk. Már persze, ha van a Népfrontnak jövője, és azt mondják, hogy van ... — Te nem mondod? — Én remélem. — A mindenfelé nyíló aj­tókról nekem az átjáróház jut eszembe. És az, hogy egy ilyen „épület” nem éppen otthonos, viszont igen nagy benne a huzat.. . — Ez egy huzatos ország, ifiért csodálkozza­ r azon, hogy az a Népfront is? Egy szelet azért ki lehet fogni a vitor'Tá­­ból. Mert mostanában dől el a nagy kérdés, mennyire le­gyen párt vagy mozgalom, s legyen-e egyáltalán? Vagy ép­pen ellenkezőleg, a pártonkí­­vüliek pártja? — És mi a te véleményed? — Hogy a Népfront első­sorban a pártonkívülieknek, a bármely pártból kimaradók­nak kínáljon cselekvési tere­pet. S ha jön is párttag — mert mindenkinek nyitott aj­tót kell itt találnia —, mint állampolgár érkezzen, s ve­gyen részt itt a munkában. Valamiféle társadalmi érdek­egyeztető fórummá kell át­alakulnunk, amely fórumon mindenkinek egyformák a jo­gai. S ezek az állampolgár jo­gai.­­ Tapasztalatom szerint kétféle Népfront van ma Ma­gyarországon: egy, amit az ap­parátus tevékenységéhez kö­tünk, a másik a kisebb telepü­lések mozgalma. A vidéki Ma­gyarországon életképes ez a szerveződési forma, értéket te­remt. Budapest az apparátu­sé ... — Kérdéseddel arra a gond­ra tapintottál rá, ami engem, ezzel a megtisztelő megbízás­sal kapcsolatban, a leginkább foglalkoztat. Budapesten a Népfront helyzetét az jelle­mezte, hogy igyekezett bizo­nyos funkciókat ellátni, s azon mérte hasznosságát, hogy idevág­ó gyakorlata mennyire volt gördülékeny... Engedd meg, hogy felolvassak néhány mondatot egy friss állásfog­lalásból. Azt állítja a szöveg, hogy itt, a Népfrontban — idézem — „a nehézségek elle­nére politizálásra, érdemi vi­tákra, javaslatok megfogalma­zására nyílt lehetőségük az ál­lampolgároknak’’. Majd így folytatódik a gondolatme­net: ... „Így történt ez annak ellenére, hogy javaslataink, állásfoglalásaink megtételére gyakran nem állt elegendő idő rendelkezésre, és ebből adódóan azok nem épülhettek be a döntésekbe ...” Szóval nagyszerűen­ dolgoz­tunk, de minek ... Míg azokon a kis településeken, ahol ele­ve közelebb vannak egymás­hoz az emberek, érdemleges terepet talál a társadalmi ér­dekegyeztető szerep. — Elképzelhető­ valami ha­sonló egy kétmilliós világvá­rosban? WC*. — Az első válaszom: nem képzelhető el. De: kell! Szük­ség van rá! A nagyvárosi lét lehűti, szétrombolja a társa­dalmi, a közösségi kapcsola­tokat. Legjobb esetben szám­űzi a magánélet szféráiba. Ezt a helyzetet próbálhatnánk át­formálni. Ami majdnem lehe­tetlen, de annál inkább meg kell kísérelni. Ez a legsúlyo­sabb kérdés, ha komolyan gondoljuk, hogy van jövője a Népfrontnak. Nyilvánvaló, hogy ilyesmit csak akkor le­het egyáltalán elképzelni, ha újra kezdjük építeni ennek a szervezetnek az épületét is. Ez egy rosszkedvű ország. Már magával se törődik iga­zán. Meg kell rá tanítani új­ra. Ez lehet a Népfront fel­adata. Hogy foglalkozzon az emberekkel, mint egyénekkel. Foglalkozzon és adjon támaszt a családnak, a fiataloknak, az öregeknek. — Nem vagy te maximalis­ta? — Sőt! Minimalists. Mert ezzel a gondolatkörrel még csak-csak tudok kezdeni vala­mit, de nyilvánvaló például, hogy a Budapesti Népfrontbi­zottságnak lenne tennivalója a várospolitikában is — azon az ülésen, ahol megválasztot­tak, Bielek József polgármes­ter tett erre komoly ajánlatot, —■, amit viszont egyáltalán nem lehet elképzelni bizonyos előfeltételek hiányában. Az embereket ma csupa olyasmi érdekli, amivel nem tud mit kezdeni a politika. Ezért az­tán — ez a szent meggyőződé­sem — azt a fajta politikát kell elővenni a történelem süllyesztőjéből, amely a társa­dalom szolgálatát jelenti. Tu­dom, kiürültek ezek a fogal­mak már, agyonkoptak, elvé­konyodott a tartalmuk. Mégse tudok más szavakat használ­ni: morális politikát, emberre szabott mozgalmakat! — Nem hoztam volna szó­ba, de szinte provokálod: ugye, te az egyházhoz, a val­láshoz közelálló ember vagy? — Nem hallgatom, nem hallgattam el soha: evangéli­kus lelkészként is ismer köz-'­vetlen környezetem. Megfor­dult az én fejemben is az egy­ház. Ahogy ez a több ezer éves intézmény vállalja a ma­ga közösségformáló, társadal­mi feladatait, anélkül, hogy k­öz­vet­len­ül p­onzárfiá,“­ ügy kellene,' s ugyanezt tennie a Népfrontnak. Egymással — esetenként és általában — akár szövetségben is. És el­szakadni a formális szerepek­től. Valamiféle közjogi „dí­szítmény” funkció aligha pó­tolhatja az igazi cselekvést, amire pedig igen nagy szük­sége volna a fővárosi Magyar­­országnak is. Műhelyekre, ahol újraépülhetnek az embe­ri közösségek. Igen. Mi ehhez nyújtunk ajtót, mindenkinek. Kilincs van. És a zárakat le­szereljük ... (búza) Kiben bízzak? Várhatóan még ebben az év­ben elkészül az egységes jogi képviseleti rendszerről szóló törvény. A jogászok azt remé­lik: hatására megszűnnek a különböző formában dolgozó jogi képviselők között az in­dokolatlan megkülönbözteté­sek. Az ügyfél dilemmája nagy: jogorvoslásért kinek a közbenjárását kérje, a jogse­gélyszolgálatét, a jogtanácso­sét, avagy az ügyvédét. Esetleg egy jogtanácsosi munkaközös­ség tagjára bízza ügyét? Legkevésbé a jogtanácsosi munkaközösségek tevékenysé­gét ismerjük. A tájékozódás­hoz dr. Asbóth Ede segítségét kérem. Az­ ő vezetésével ala­kult meg ugyanis 1983-ban az ország első jogtanácsosi mun­kaközössége, közvetlenül a megalapítást lehetővé tevő törvényerejű rendelet megje­lenése után. — Mi hívta életre a jogta­nácsosi munkaközösséget? — A nyolcvanas évek elején megkezdődött a kisipar libe­ralizálódása. Ekkortájtól lehe­tőség nyílt kisvállalkozások, kisszövetkezetek, polgárjogi társaságok alapítására. Emel­lett számos nagyvállalat dön­tött úgy, hogy nem alkalmaz főfoglalkozású jogtanácsost. Az új igények kielégítésére immár alkalmatlanoknak minősültek a korábban kialakult jogi kép­viseleti formák. E körülmé­nyek ismeretében és együttes hatására döntöttem ötödma­­gammal az iroda létrehozásá­ról. Az állami szférában és a kisvállalkozók körében kezdet­től fogva nagy érdeklődést nyugtázhattunk, s e helyzet változatlan mind a mai napig. Társaimnak és jómagamnak az a véleményünk, hogy a jo­gászi munka elsősorban meg­bízásos alapon végezhető, ne­hezen viseli el az alá-fölé ren­­deltségi viszonyt, a közvetlen utasítást. Alakulásunk óta csaknem 1500 eseti megbízást teljesítettünk, és ezek mellett 150 átalánydíjas megbízónk van, jelenleg is. — Tevékenységi körük? — A különféle szervezetek elsősorban cégalapításnál, szerződéskötésnél, eseti meg­bízásnál igénylik munkánkat. Magánszemélyek ügyeit ugyan­is csak vállalkozásaik körében képviselhetjük. — Hány jogtanácsosi mun­kaközösség működik ma or­szágszerte? — Százhúsz, 550 jogtaná­csossal. A fővárosközpontú­ság miatt java része Budapes­ten fejti ki tevékenységét. A vállalkozások döntő többsége itt születik, a vidékiek képvi­seleti irodát nyitnak a fővá­rosban. Miután az Országos Találmányi Hivatal is buda­pesti székhelyű, jelentős ipar­­jogvédelmi tevékenységre sincs mód vidéken. — Mi a különbség az ügyvé­di és a jogtanácsosi munka­­közösség között? — A jogtanácsosi munkakö­zösség tevékenysége korláto­zott. Munkatársait azonban maga választja, míg az ügyvé­di munkaközösségeket az ügy­védi kamara jelöli ki. Jelentős az eltérés gazdasági téren is: az ügyvédi munkaközösségek bevételének egy részét a ka­mara elvonja. A jogtanácsosok ellenben teljes bevételükkel gazdálkodnak, s részesednek a közös vagyonból. D­önt kollégái, a jogtaná­csosi munkaközösségek az 1989. március 5-én megalakí­tott Jogtanácsosi Munkaközös­ségek Országos Kamarája el­nökévé választották. Ezt a testületet miért hozták létre? — Ez a mi érdekképviseleti szervünk. Többek között az egységes jogi képviseleti rend­szer kidolgozása közben is képviseli majd érdekeinket. Rakita Ágnes „Tanácsi kegyre várva../ A Heti Budapest legutóbbi, június 17-i számában két írás­ is megjelent a lakáspályázattal kapcsolatban, melyekben egy­részt az olvasók közölték észrevételeiket, véleményüket, más­részt újabb kérdéseket tettek fel az illetékeseknek. Mivel jó­magam is egyike vagyok az „illetékeseknek”, aki több mint egy évtizede dolgozom a tanácsnál a „lakáságazatban”, aki több mint tíz évig vártam lakásra, pedig itt születtem, mun­kámért számos kitüntetést kaptam, s gyerekestül egy pincela­kásban éltem. E személyes megjegyzésekre azért ragadtattam magam, hogy világos legyen, miért érzem szükségét annak, hogy az említett írásokban felvetett kérdésekre válaszoljak. ■ Mi a lakás? Olyan helyiség, vagy helyiségcsoport, melyet lakás céljára használnak. (A kor vagy a társadalom fejlettségének megfelelő színvonalú lakás­igény és élethelyzet függvénye, az egyén éle­te során többször változhat. Kívülálló nem, vagy alig ítélheti meg.) ■ A szükséglakások pályáztatásával kihasználják a szin­te fizetésképtelen lakosság kényszerhelyzetét? Már volt egy, a mostanihoz hasonló, központosított lakás­pályázat 1983-ban. Akkor 1256 meghirdetett lakásra 364 ezren jelentkeztek. Most 863 cím szerepelt a listán, melyre mintegy 28 ezer kérelem érkezett. A meghirdetett lakások 73 százaléka 1 szobás, és közel a fele komfort nélküli, illetve félkomfortos. Ezek a számok is mutatják, hogy kedvezőtlen a budapesti la­kásállomány összetétele, az egy adott időpontban rendelkezés­re álló lakások nem a gondok megoldását, hanem csak átme­neti enyhítését teszik lehetővé. Az adatok feldolgozása még folyik, de már tudjuk, hogy mindössze 9 lakásra senki nem pályázott, s 44 lakásra érkezett 6 vagy annál kevesebb­ pályázat. Ezek a számok egyértelműen azt mutatják, hogy az illetékesek nem döntöttek rosszul, ami­kor méret- és műszaki adottságok miatt egyetlen lakást sem hagytak ki a pályázatból. A másik lehetséges megoldást vá­lasztva — tudniillik leírva a lakásalapból és más célra hasz­nosítani ezeket a lakásokat — a „sehol nem lakók” részé­ről ugyanilyen ingerült megnyilvánulásokra számíthattak vol­na, mint amilyen e sorok írására ösztönözött. ■ Tartalék meg nem hirdetett lakásokból Hónapok óta cikkeznek az újságok az üres lakásokról. Többek között azt is megírták, hogy amit az állampolgár üres lakásként érzékel, az nem mind a tanácsi apparátus lelkiisme­retét terheli. Jogszabályokban rögzített okokból — meghatá­rozott időtartamig — lehetnek üresek a lakások, s még akkor sem biztos, hogy mulasztás miatt nincs boldog lakója. (Szövet­kezeti vagy öröklakás, a bérlő gyógykezelésen vesz részt, kül­földi örökös nem üríti ki a lakást, lassú a közjegyzői eljárás stb.) A disszidálás jogintézményének eltörlése várhatóan to­vább fogja növelni az ilyen esetek számát. Tartaléknak pedig lennie kell. Egy ilyen méretű város nem maradhat beköltöz­hető lakások nélkül. Elég talán emlékeztetni az 1988 novem­berében a VIII. Baross utcában történtekre. Estére mindenki­nek fedél volt a feje felett. 13 Felújítandó lakások pályáztatása Nem vagyunk egyformák, van, akinek elég a lakótelep nyújtotta kényelem, másnak tágas, zöldövezeti környezet je­lenti az otthont. Ebből is érzékelhető, hogy a felújításra szo­ruló lakások költségei igen eltérőek lehetnek, de itt arról van szó, hogy a minimálisan szükséges költségeket számításba vé­ve, mennyiből lehet lakhatóvá tenni a „lakást”. Nyilvánvaló, hogy a felemlített 2,5 milliós költségvetés sokak lehetőségeit meghaladja, de nem egy összegű zsebből fizetést kell feltéte­lezni, s nem elsősorban a szociális bérlakásra jogosultak kö­rében. Bár nem tekinthető gazdaságosnak (és ezért műszaki felülvizsgálatot rendeltünk el) az olyan felújítás, melynek ösz­­szegéből akár újat is lehetne építeni. Végső soron ez az IKV költségvetését terheli, az OTP is ad rá hitelt, s adott esetben egy kétlakásos épület egyik lakása nem fog raktárként szol­gálni. Bl Az elosztás szempontjai Ahol hiány van — márpedig a lakásgazdálkodásban van — ott nem lehet senki igazságos. A névjegyzéken szereplők igen szép számban adták be pályázatukat. (Számukat az össze­sítés után közzétesszük.) Tehát aki talált megfelelőt, annak nem kell „tanácsi kegyre” várnia. Ellentételként pedig az év végi elszámoláskor senki nem hivatkozhat arra, hogy a pá­lyázat miatt nem volt idő megoldani az ügyeket. Szociológiai elemzések már régen kimutatták, hogy egy meglévő, de nem megfelelő lakásban ugyanolyan rosszul le­het élni, mintha egyáltalán nem lenne lakása az illetőnek. Az ő megüresedő lakása pedig végleg, vagy átmenetileg egy másik igénylőt boldoggá tehet. Ezért tehát nem tudok egyet­érteni azzal, hogy a lakással nem rendelkezőknek kell abszo­lút elsőbbséget biztosítani. Bár nyilván a szoba-konyhás laká­sok többsége csak a méregdrága albérlet helyett jelenthet vá­lasztási lehetőséget. Az elbírálásnál azt, hogy mz vár régebben, most is figye­lembe vette a társadalmi bizottság, s meglévő gyermekeken kívül az eltartást igénylő és tartósan beteg személyek számát is. Általában azokat a szempontokat, melyek valamely személy vagy család hátrányos helyzetére utalnak.­­ A lakáselosztási rendszer nem működik jól Nem vitatjuk, nem tagadjuk. Köztudomású, hogy készül az átfogó jogi rendezés, de ezzel még nem épül több lakás, ha nem lesz miből. Hosszúra nyúlt a válasz, s újraolvasva már tudom, nem mindenben sikerült világos, egyértelmű, mindenki számára elfogadható feleletet adnom. Ami pedig a konkrét címeket il­leti: a papírforma szerinti nyertesek névsora június 26. óta ol­vasható az ügyfélszolgálati irodákban. Akit bővebben érdekel a téma, szívesen szolgálok további felvilágosítással a Fővárosi Tanács Lakáspolitikai Főosztá­lyán. Kelemen Judit szaktanácsadó HETI BUDAPEST 3 HÉTFŐ 989. JÚLIUS 3­ 8.58 Műsorismertetés 9.00 Képújság 9.05 Tévétorna nyugdíjasoknak 9.10 Öröm tölti el szívemet... 9.50 A HÉT (A vasárnapi adás ismétlése) 10.50 DELTA 11.15 Képújság 17.13 Műsorismertetés 17.15 Hírek 17.20 Déli videóújság 17.30 Szíri 17.35 Utánam, srácok! 18.05 Három nap tévéműsora 18.10 Emma és nagypapa 18.20 Skorpiók, tarantulák és a többiek 18.40 Műsorajánlat 18.45 Reklám 18.50 Esti mese Szamóca apó találmányai 19.00 ÚJ CÍM—CÍM Irodalmi rejtvényműsor gyere­keknek 19.20 Reklám 19.25 Közlemények. Műsorajánlat 19.30 híradó 20.00 Reklám 20.05 Két férfi, egy eset 21.05 PANORÁMA Világpolitika percről percre 21.50 Reklám 21.55 A Gondolkodó arckép­csarnoka 22.55 HÍRADÓ 3. m 17.25 Képújság 18.25 Gyerekeknek Nils Holgersson csodálatos uta­­­­zása a vadludakkal 18.50 Mozaik Telefonos játék 19.00 A Forsyte Saga 20.00 Körzeti tévéstúdiók 21.00 HÍRADÓ 2. 21.30 TELESPORT Kb. 23.00 Tv2 Napzárta PLEHSZLOVÁK TV: 1. műsor 16.45: A nap percei 16.55: Katonák műsora 17.45: Po­zsonyi magazin 18.20: Orvosi taná­csok 18.30: A legszebb sarok (ze­nés műsor) 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Remény az életre (dokumentum tévéjáték befejező ré­sze) 21.00: A képújság ma és hol­nap 21.30: A haza és a szocializ­mus megvédéséért (dokumentum­sorozat FF.) 21.50: Az NDK Tv ze­nés szórakoztató műsora 22.35: VIT napló 2. műsor 17.45: A titokzatos sziget (tévésorozat) 18.15: Megvédeni a kezeket 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Sportvisszhangok 21.00: Há­rom portréfilm 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: A magyar puszta (magyar dokumentumsorozat) JUGOSZLÁV TV: 1. műsor: 8.10: Műsorismertetés 8.15: Tévé-naptár 8.30: Mese Szul­­tán cárról (sorozat gyermekeknek) 8.45: Mítoszok és legendák 9.00: Nyári program 15.00: Oktatóműsor 15.30: Hírek 15.40: Ráadás prog­ram. (éjszakai műsor, ism.) 16.30: Magyar híradó 17.40: Műsorismer­tetés 17.45: Hírek 17.55 Tévé­napló 18.05: Számok és betűk (vetélkedő) 18.25: Látókör (dokumentumműsor a forradalomról) 19.10: Időjárás 19.13: Hírek külföldi turisták részé­re 19.18: Rajzfilm 19.30: Tévé­napló 19.53: A mai sport 20.00: Drak­­mai program 21.05: Komolyzenei műsor 21.50: Tévé­napló 22.10: Rá­adás program (éjszakai műsor) — Hírek turistáknak 0.10: Hírek 0.15: A keddi műsor ismertetése 2. műsor: 19.30: Tévé-napló 20.00: Bizonyítások — Külpolitika 20.45: Hírek 20.50: Kis koncert 21.10: Idegen vér (filmsorozat)­ 22.15: Dokumentum-est 23.35: Euro­­krónika 0.35: A keddi műsor ismer­tetése SZOVJET TV: 4.30: 120 perc 6.30: Műsorismerte­tés 6.35: Labdarúgó szemle 7.05: Állatok világa 8.05: ,,Ez lehetetlen” (film) 9.35: Rajzfilm 13.35: A. Piro­gov születésének 90. évfordulóján 15.00: Mama, papa és én 15.30: Rajzfilm 15.40: Filmkarcolat a mai Jugoszláviáról 16.00: Nemzetközi gazdasági kapcsolatok 16.45: Vi­­lághíradó 17.00: Rajzfilmek 17.30: Találkozás a népi küldöttekkel 19.00: Híradó 19.40: Visszatérés 20.25: A XIII. VIT (Közvetítés Phen­­janból) 21.25: Világhíradó 21.40: A XIII. VIT 22.00: A jövő századnak (Tévéfilm 1. rész) 23.10: Hírek 23.15: Filmelőzetes

Next