Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)
1989-07-22 / 20. szám
SZOMBAT 1989. JÚLIUS 29. 8.58 Műsorismertetés 9.05 Tévétorna gyerekeknek 9.10 Kapkodd a lábad! 10.40 A világ nélküled (A keddi adás ismétlése) 11 .35 Unser bildschirm 12.05 Képújság 15.52 Műsorismertetés 16.00 Van benne valami Barkochba játék 76.50 Videóvilág Holland sugárzás 17.35 Műsorajánlat 17.40 Jogi esetek 18.25 Reklám 18.30 Szomszédok (A csütörtöki adás ism.) 19.10 Esti mese Mesék Mátyás királyról 19.20 Reklám 19.30 HÍRADÓ 20.05 Tizenkét hónap az erdőn 20.30 SZESZÉLYES ÉVSZAKOK Szórakoztató magazin 21.45 A Roxinpadon: a Bikini 22.35 A pokol katonái Amerikai film 0.10 HÍRADÓ 3. 16.25 Képújság 16.35 Tv2 17.10 Rali Európa Bajnokság Beszámoló a Rali Polskiról és a Bohemia Raliról 87.30 Kölyökidős vakáció A Dongó őrs kalandjai 18.00 TELESPORT 18.25 Gyerekeknek Hupikék törpikék 18.49 Torpedó 14.00 Gyalog a mennyországba Magyar film 20.33 Tv2 21.00 HÍRADÓ 2. 21.30 Bongó 22.15 Nőtől a nőig Kb. 23.15 Tv2 Napzárta CSEHSZLOVÁK TV 1. műsor 8.30: Úttörők magazinja 10.00: Kaleidoszkóp 10.40: Honvédelmi magazin 10.55: Publicisztikai ■magazin (ism.) 11.35: Angol tévésorozat (ism.) 12.30: Zenés műsor 13.00: A komikus és világa 13.55: Nézz rám (angol tévéfilm) 14.25: Zenés táncfantázia 14.50: Dokumentumfilm indiánokról 15.55: Lóverseny 16.55: Dokumentumfilm 17.25: A nap percei 17.35: Zenés vetélkedő 18.20: Tévémagazin 19.00: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Autórablás (NSZK-film) 21.35: Sporthíradó 21.40: Petra Janu és a Golem együttes műsora 22.20: Két rövid tévéjáték 23.30: Népdalok 2. műsor 16.25: Spanyol természetfilm-sorozat 16.55: Labdarúgó-mérkőzés közvetítése 18.50: A híradó szerkesztőségében 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Hiradó 20.00: Nyitott ablakok (tévésorozat), utána beszélgetés a tévéjátékról 22.10: Onana (venezuelai film) JUGOSZLÁV TV 1. műsor: 9.15: Műsorismertetés 9.26 Tévé-naptár 9.30: Nyári program 12.55: Elmulasztották — nézzék 14.15: Tévé-kiállítás 14.25: Egészségügyi szekrényke 14.30: Daphnya Moona óvatossága (amerikai játékfilm gyermekeknek) 16.00: Kritikus pont — Hét tévénap 16.45: Hírek 16.50: Tévénaptár 17.00: Népzenei műsor 17.30: Teljes gőzzel (drámasorozat) 18.30: Dokumentumműsor 19.15: Időjárás 19.18: Hírek külföldi turisták részére 19.30: Tévé-napló I. 20.05: A mai sport 20.15: Kanty (amerikai játékfilm) 22.00: Tévé-napló II. 22.15: Hírek külföldi turisták részére 0.15: Hírek 0.20: A vasárnapi műsor ismertetése 2. műsor: 19.30: Tévé-napló 20.15: Zenei est 21.45: Hírek 21.50: A kultúra berkeiből 22.20: Sportszombat 22.40: Európai kulturális magazin 23.25: A vasárnapi műsor ismertetése SZOVJET TV 4.30: 120 perc 6.35: A mi kertünk 7.05: Rajzfilmek 7.45: Zenés közvetítés Bakuból 8.45: Az Ember 9.45: A győztesek 10.45: Tatár népzene 11.10: A szocializmus országaiban 11.40: B. Ahmadulina költészete 11.55: Az Orjol pusztulása (film) 13.10: Dokumentumfilm 14.00: Az Omszki népi kórus koncertje 14.45: A könyvtárak helyzete a Szovjetunióban 15.25 Az állatok világa 16.25: Fotópályázat 16.30: A kilences stúdió 17.30: Fia és testvére (tévéfilm) 19 00: Híradó 19.40: Műsorainkat ajánljuk 20.00: Előadás után... 21.15: Éjfél előtt és után 23.00: Ellenállás (tévéfilm 5. rész) 0.05: Hírek 0.10: Juno és Avosz. Rock-opera 1.35: Nosztalgia 8 HETI BUDAPEST Filmrendezőként indult. 1983-ban az István, a király című rockopera szabadtéren bemutatott előadásával és a belőle készült filmmel országos sikert aratott. Három évvel később lett a Budapesti Szabadtéri Színpadok igazgatója, ahol hamarosan megalapította a Szabad Tér Kiadót. Koltay Gábor menedzser típusú kulturális vezető lett és ennek következtében számos bírálót, ellenfelet szerzett magának. — Az István, a királyt annak idején, más választás nem lévén, mutattuk be szabadtéri előadás keretében, s találtuk ki hozzá azt a formát, amelynek emléke ma is sokakban él. A Mafilm Budapest Stúdiója ugyanis a magas költségvetés miatt nem vállalhatta a játékfilmszerű filmforgatást, így végül egyetlen helyszínen, hat kamerával rögzítettük a filmet a városligeti előadások alatt. Az előadás érdekében vállalni kellett egy sor menedzselési feladatot is, amely mind a színházi rendezéstől, mind pedig a filmrendezői munkától idegen. Rájöttem, ahhoz, hogy Magyarországon nagyszabású filmes vagy színházi produkció születhessen, másfajta képességre is szükség van. S ha ez nincs meg, akkor meg kell tanulni. Nyugaton, persze, ez nem így van, ott ugyanis vannak menedzserek, nagy tapasztalatú szakemberek, akik a szervezőmunka jelentős részét leveszik a rendezők válláról. — Így hát kényszerűség vitte erre a pályára, ahogy mondani szokták: magad uram, ha szolgád nincsen ... — Én mindenekelőtt filmrendezőnek készültem és rendezni akartam és akarok. Tudom, hogy a kulturális menedzser kifejezéshez nálunk egyelőre még sok pejoratív jelentés tapad, s ennek kellemetlen megítélésével számolnunk kell. — A szakmai ellenfelekre gondol? — Igen ... Azt kérdezték: ki ez az ember, rendező vagy menedzser? Vagy rendező, aki menedzservénával is rendelkezik? A vitát, persze, az adott könyvekkel könnyebb A siker nyomában irigység produkció dönti el, de a közönségsiker szakmai ellenérzéseket is kivált. — Az akkori siker, úgy tűnik, cseppet sem kedvezett filmes pályájának, holott az István, a király azon kevés magyar filmek közé tartozik, amely visszahozta a ráfordított pénz egészét. — 1983 óta nem forgattam hagyományos értelemben vett játékfilmet. Más országban egy ilyen siker után a producerek, a stúdiók tárt karokkal várják a rendezőt. Valamiféle fordított logika szerint, a siker számomra megnehezítette a filmhez jutás esélyeit. Ez egyértelműen elsősorban a szakmai irigység miatt van. Ezt is tudomásul kellett vennem, hiszen egymást érték a személyemmel kapcsolatos viták . .. de befolyásolta ezt a tényt az is, hogy klikkharcok eredményeként elmozdították a Budapest Filmstúdió akkori vezetőjét, Nemeskürty Istvánt. — Mindenesetre a látványos szabadtéri produkció ettől kezdve létjogosultságot nyert... — Kiderült, hogy Magyarországon is lehet nagyszabású produkciókat csinálni. Az István, a királyt hamarosan követte a Hősök terén megrendezett Itt élned, halnod kell című zenés történelmi játék és más előadások is Budapesten és a szegedi Dóm téren. Megszerettem ezt a látványosságra építő, erőteljes hatásmechanizmusokkal élő előadástípust, azaz egy sajátosan új színházi műfajt. — Miért vállalta fel ezt a sok szervezéssel járó menedzselési munkát? — Azért is, mert amíg lehetőséget kapok egy új film elkészítésére, addig úgy gondoltam, kipróbálom a képességeimet egy újfajta kulturális struktúra megteremtése érdekében, továbbá, mert nem vagyok hajlandó a Filmgyár társalgó büféjében ücsörögni akár évekig és csevegés közben, mosolyogva kész döfni mások hátába, hogy így jussak forgatási lehetőséghez ... — 1986-ban a lehető legrosszabb gazdasági viszonyok közepette került a szabadtéri színpadok élére. — Valóban nagyon gyorsan kiderült, hogy a lehető legkritikusabb pillanatban vettem át egy olyan intézményt, amely a kőszínházakhoz képest is nagymértékben kiszolgáltatott helyzetben van, önálló társulat, műszak, műhely és szervezés nélkül dolgozik. A csökkenő életszínvonal mellett az emberek egyre kevesebbet költenek kultúrára, színházra és ez egy esténként 2—3000 nézőt befogadó szezonális színpad esetében már számottevő gondot okoz. Az állami támogatás reálértéke is rohamosan csökken. A szabadáras piacgazdálkodás mellett — mindenért egyre többet kellett és kell fizetnünk — csak nehezen lehetett egyensúlyt tartani. Ez volt a 22-es csapdája! Beláttam, hogy a rendelkezésünkre álló négy színpadon (Margitszigeti Színpad, Budai Parkszínpad, Hilton Szálló Dominikánus Udvara, Városmajori Színpad) műhelymunkát végezni, új produkciókat íratni, létrehozni csak egészen más működési mechanizmus megteremtésével lehet. Régi elképzelésem, ha egy kulturális műhely létrehoz egy önálló produkciót, akkor az összes járulékos termék erkölcsi és anyagi hasznát az élvezze. Az István, a királynál ez korántsem volt így. A Hungaroton, bár semmi köze sem volt az eredeti produkcióhoz, hatalmas nyereséget sepert be a lemez megjelentetésével. Ezt egy nyugati filmstúdió aligha engedte volna meg. Akkor értettem meg, a hazai kulturális struktúrának előbb-utóbb öszsze kell omlania, hogy újrarendeződhessen. — Ennek a gondolatsornak a végén született meg a saját tervezésű könyvkiadás ötlete? — Igen, ekkor ötlött fel bennem a kiadói tevékenység gondolata: könyvet, lemezt, kazettákat, újságot szerettem volna megjelentetni . .. Nagy nehézségekkel kellett megbirkóznunk. 1987-ben még csak évente négy-öt megjelenő könyvre gondoltam, olyan publikációkra, amelyek sikeresek, de tartalmilag is fontosak. — Milyen könyvekre gondolt? — Óriási lehetőséget láttam a politikai tematikájú könyvek kiadásában. A dokumentum és tényfeltáró irodalom már akkor is nagyon érdekelte az embereket, hiszen annyi mindent elhallgattak korábban. A „gorbacsovizmus” már betört, de akkor még álmodni sem mertem, hogy egy csapásra a magyar történelem „fehér foltjai” állnak majd az érdeklődés középpontjában. így jutottam el a szovjet dokumentumirodalom publikálásától az 1956- os magyar tényirodalomig, a Nagy Imre-életutat bemutató és a Menedékjog című könyveinkhez ... — A könyvkiadás bizonyára gazdasági hasznot is hozott. — Valóban nyereségessé vál. Tavaly már 8—10 könyvet adtunk ki és az idén 20—25 könyvvel számolunk. Ma már olyan könyveket is kiadhatunk, amelyek nem feltétlenül hoznak nyereséget. Az állami támogatás mellett, a Szabad Tér Kiadó tevékenysége révén tudjuk megvalósítani a szabadtéri színpadok produkcióit. Könyvkiadás nélkül nem lenne elegendő a 21 millió forintos állami támogatás, amelyet mi az idén 5 millió forinttal egészítünk ki. — Sok támadás érte a könyvkiadás miatt is. A saját könyveit is itt jelentette meg, s azzal vádolták, hogy így akar meggazdagodni! — Eddig két könyvemet valóban itt adtuk ki, bár másik kiadótól hoztam el azokat, hogy legyen mivel indulnunk. Ha én a Szabad Tér Kiadót a színháztól függetlenül, kft.ben vagy más maszek módon működtetném, akkor az eddigi könyveink nyeresége alapján már tetemes összeg üthette volna a markomat, ötmillió forintot teszünk be az idén is a színház kasszájába, hogy kiadásainkat egyensúlyban tarthassuk. Mondják is a barátaim, hogy kötözni való barom vagyok, de én rendületlenül hiszek egy új kulturális struktúra kicsiben történő kipróbálásában. Ha hagyják! Ha nem, akkor majd maszekban meggazdagodunk. Egyébként a pénz sohasem érdekelt, jó, ha van, de nem előfeltétele a boldogságnak. Annak sokkal inkább az értelmes erőfeszítés, a sikeres munkavégzés az előfeltétele. — A színház tehát a kiadói megtámogatás nélkül ma aligha tudna működni... — Ezzel a műsortervvel semmi esetre sem! Szegényesebben talán igen. Ezt a kérdést józanul mindenki végiggondolhatná! Szémann Béla A budavári Szent Mihály-kápolna A budai Várnegyedbe látogató külföldi vagy hazai turista talán nem is sejti, menynyi feltáratlan kincset rejtenek még az egymásra támaszkodó középkori házak pincéi, az aszfaltburkolat alatt húzódó barlangrendszer, vagy a későbbi időkben épített barokk paloták. A Vár — kedvező földrajzi adottságai következményeként — már az őskor óta lakott volt. A mintegy másfél kilométernyi hosszú fennsík hegynek aligha nevezhető jó szívvel, hiszen csak 60—65 méterre emelkedik a Duna vízszintje fölé. Régészeti ásatások és források tanúsága szerint a XI—XIII. század között falusias település volt a Várhegyen. A tatárjárás után IV. Béla itt jelölte ki székhelyét, mert úgy vélte, hogy a várfalakkal megerősített város ellenállhat egy újabb mongol támadásnak. Az új lakókat — néha erőszakkal is — a környező településekről hozatta a királyi székhelyre. A magyarokat a Bécsi kapu környékére, a németeket a Várhegy középső részén telepítette le. Az előbbiek egyháza a ma romjaiban látható Mária Magdolna-templom volt, az utóbbiaké a Nagyboldogasszony-templom. Mindkét népesség a saját temploma köré temetkezett. A budai Várnegyed középkori építményeinek helye ma sincs tisztázva teljesen. Elsősorban nagyobb objektumok topográfiai elhelyezését ismerjük biztosan, mint a fent említett két egyházét és a domonkosok Szent Miklós-templomáét. Már a kisebb kápolnák, amelyek nem csatlakoztak valamelyik fenti nagyobb egyházi építményhez, időről időre feledésbe merültek, majd egy-egy régi térkép előkerülésekor vagy tüzetes vizsgálatakor ismét előbukkantak az ismeretlenségből. Nem volt ez másképp a Szent Mihály-temetőkápolnával sem, amelynek helyét sokáig nem sikerült azonosítani a szakembereknek. Zolnay László, a közelmúltban elhunyt neves régész több olyan forrást talált, amelyek minden kétséget kizáróan igazolták a kápolna meglétét. A XVII. századtól kezdve a hadicselekmények kapcsán egyre többször ábrázolták Buda városképét, helyszínrajzát. Ismertebbek a Domenico Fontana-féle 1686. évi metszet, a Rabatta-hagyatékból származó Haüg-féle kép és a De la Vigne által készített felmérés. A Szent Mihály-kápolna helyét illetően nem sok támpontot adtak ezek sem, pedig a Haüg-térképen még az egyes telkek számozása is megtalálható, ám a kápolnának semmi nyoma sincs. Zolnay László megállapítása szerint a temetőkápolna a mai jezsuita lépcső közelében kellett hogy álljon, az úgynevezett „kisajtó” körül. Szerémi György XVI. századi emlékirataiban írja, hogy 1456-ban Hunyadi László is ezen a „kisajtón” át próbált menekülni a Várból. Korabeli írások pedig arról számolnak be, hogy a Budát ostromló császári csapatok egy része is a Szent Mihály-kápolna kiskapujánál jutott be a Fráter György által védett Várba, de az őrség észrevette, és kiverte őket. Hol van ma a Szent Mihálykápolna, vagy legalább a romja? A kérdést Gerő Győző régész döntötte el, amikor 1961-ben fölfedezte a kápolna gótikus altemplomát a Halászbástya déli szakaszának északi tornya alatt. Az azonosítási munkálatokban a fordulópontot Matthey mérnökkari kapitány 1730-ból származó várfelmérésének tüzetes elemzése jelentette. Itt tűnik fel először az az épület, amely a Nagyboldogasszony-templom déli oldalkápolnájának keleti meghosszabbításában, de attól függetlenül ül a bástyafalra. Ezt a nyolcszög három oldalával záródó épületet azonosította Gerő Győző a Szent Mihály-kápolnával. A helyszínrajz a kápolnától nem messze egy kaputorony helyét jelzi, amelytől egy lépcsőlejárat indul. Ez a mai jezsuita lépcső elődje, a bejárat pedig a Zolnay által említett „kisajtóval” azonos. Ezen a bejáraton lehetett elérni a várfalon kívül fekvő temetőt, amelynek kápolnája volt a Szent Mihályról elnevezett együttes. A név is valószínűsíti az egyezést, hiszen Szent Mihály a halottak védőszentje volt, a temetkezőkápolnákat a középkorban az ő tiszteletére építették. A néhány évtizeddel későbbi helyszínrajzon már csak két támpillért tüntetnek fel vagy semmit. Az 1961-es azonosítást követően 1965-ben csatornázás közben megtalálták a kápolna felmenő déli falát is. Leletmentő ásatás során Zolnay László mintegy 15 méteres falszakaszt bontott ki, és rábukkant a hajdani csigalépcső-torony alapjaira is. A fal mellett az egykori temető sírjaira is rátalált, ami azt bizonyítja, hogy a XV. századi kápolna építésekor átvágták a XIII. századi temetőt. A többszöri „felfedezés” után ismét elfelejtették a kápolnát. A Halászbástya jelenlegi rekonstrukciója kapcsán merült föl, hogy rendbe kellene hozni. A FŐMTERV tudományos tanácsadója, Őry Sándor felkérésére Hégráth László lelkes amatőr helytörténész járt a kápolnában, ami nem veszélytelen vállalkozás, tekintve, hogy bejárata ma sincs, a bástya Duna felől eső homlokzatán, mintegy négy méter magasságban van egy vasráccsal ellátott nyílás, ott jutott be a hegymászókötél segítségével. Hogy került a Halászbástya belsejébe a kápolna? A századvégi városrendezési terv keretében Schulek Frigyes tervei alapján építették föl a sokat vitatott neoromán bástyát. A terület rendezése során akadt rá Schulek a Szent Mihály-kápolna altemplomára 1899-ben. Emberi csontokat is talált az általa „kazamatának” emlegetett helyiségben. Jó néhány koponyát Török Aurélnak küldött el, az Embertani Intézet akkori professzorának. A Közmunkatanács úgy határozott, hogy a kazamata ablakát és ajtaját egy vékony fallal zárják le, hogy majdan könnyen kibontható legyen. Felhasználására már akkor javaslatot tett, kőtárnak vélte kihasználhatónak. A városvédő televíziós műsor júniusi adásában Horler Miklós, a hazai műemlékvédelem egyik kiválósága említette, hogy mennyire fontos a középkori kőtöredékek kutatása. A Horváth Henrik által 1932-ben alapított Halászbástya-kőtárat a hatvanas években megszüntették, helyén vendéglő van. A Budapesti Történeti Múzeum sok ezer kőtöredékének nincs helye. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mint kitisztítani a hajdani Szent Mihály-kápolna meglevő részeit és egy reprezentatív kőtárat alakítani ki benne, így méltó módon mutathatnánk be e szép középkori emlékünket is. Hankó Ildikó