Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-19 / 1. szám

DOMOKOS LAJOS ROVATA Ш2ШШ ...ami lopunk! Köszöntjük az Olvasót, aki az elmúlt hónapokban velünk együtt vett részt a régi Heti Budapest átalakításában. Kö­szöntjük azt az Olvasót is, aki most veszi először kezébe a lapot, amit magunk között csak így hívunk: HBP. Reméljük, bíztatónak találják a tartalmi és formai változtatásokat, s ezentúl több tízezren veszik meg, netán fizetik elő ezt az újsá­got. Ez — a példányszám kedvező ala­kulása — a feltétele annak, hogy Buda­pestnek is legyen végre egy városlapja. E városlap megteremtése természe­tesen nem öncél. Az újságnak el kell tartania önmagát. Az induláshoz kapott összegeket a lap megújításával együtt létrehozott Budapest Kiadó Kft-nek vissza kell fizetnie. Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a budapestieknek az újság megvásárlásában is megmutat­kozó lokálpatriotizmusa, illetve a szer­kesztőségnek az olvasók igényeit szol­gáló törekvései egymást erősítik. Szándékunk, hogy kövessük és előse­gítsük azokat a folyamatokat, amelyek többek között a budapesti önkormányzat erősítésében, a városlakók polgárosodá­sában, a főváros önálló nemzetközi kap­csolatainak bővülésében látszanak testet ölteni. Kiadónk és szerkesztőségünk egy korszerű, hangvételében nyugodt, a törté­nelmi örökséget is felvállaló közéleti-csa­ládi lapot szeretne készíteni. Sok olyan in­formációt akarunk közölni, amelyek meg­könnyíthetik a budapestiek számára a szűkebb és tágabb környezetükről való tá­jékozódást. Magától értetődő, hogy olvasóinktól is várjuk a cikkeket, az észrevételeket. S hogy ezt mennyire komolyan gondoljuk, azt azzal szerettük volna jelezni, hogy a HBP postája és ezen belül a Fórum ro­vatot szinte a lap legelőkelőbb helyén hozzuk. Mert bízunk abban, hogy nem csak ez a város fűz össze bennünket, hogy nem csak ez a város a miénk, de a város lapja is közös ügyünkké válik. S akkor már joggal írhatjuk le a megelőle­gezett szlogent: .Ez a mi városunk — ez Hinta-palinta... Most derül ki, hogy a nyugati asszisz- tálással úgy 1945 táján keleti unifor­misba kényszerített régiók országait még sem sikerült uniformizálni. A'pol- gári fejlődés áldásaiból korábban része­sült csehek viszonylag könnyű hely­zetben vannak. A Szovjetunióban vi­szont mintha még minden úgy történne, ahogyan Vlagyimir Djics mondotta volt: „Egy lépés előre, két lépés hátra”. De mit lehet a szemükre vetni akkor, ami­kor az ENSZ titkársága is megszakította a kapcsolatokat a baltikumi köztársasá­gok képviselőivel, miután jól meghin­táztatták őket. Magyarország hintája ellenben most éppen Japán és Dél- Afrika felé lendül ki. A világ gaz­dagjainak támogatása nélkül ugyanis mit sem ér a hazafias buzgóság, ami már egyesek romániai agitációjában is testet ölt. Csakhogy az odaát lévőknek momentán nem erre van szükségük. Hiszen velünk együtt még azt sem tisztázták: forradalmat csináltak, népfel­kelés részesei voltak, netán egy katonai puccs áldozatai? Amivel persze nem a névtelen hősök áldozatát akarjuk megkérdőjelezni. A SZOT állampárti receptje Hús, tej, kenyér, üzemanyag, víz­díj, lakbérek... Megtörtént az első olyan áremelés, amelynek szorításá­ból az emberek milliói már nem sza­badulhatnak saját erejükből. A kor­mány azonban nem mer valódi lehe­tőségeket (egyszeri juttatásként ke­zelt, milliós nagyságrendű tőkét, ol­csó hiteleket, kedvező adózást) adni az embereknek ahhoz, hogy önma­guk döntsék el, hogyan segítsenek önmagukon. Bár a kormány erőfe­szítései még mindig biztatóbbak, mint a SZOT-vezetó megnyilatko­zásai. Nagy Sándor egyre csak azt a receptet ajánlja, amit az állampárti rendszerből hozott magával. Tetsze­tősnek tűnő, ám pénzügyi fedezet nélküli szociális intézkedéseket sür­get, vagyis azt az elosztási mecha­nizmust akarja fönntartani, ami idáig juttatott bennünket. Vigasz a lehallgatóknak A szerkesztőségekben, a kormány- hivatalokban, a nagy cégeknél dolgo­zók évtizedek óta jól megvoltak saját lehallgatóikkal. Vicces üzenetek száll­tak a drótokon a beszélgetés harmadik, hallgatag résztvevője felé és nem igen tett senki lakatot a szájára. Az idillnek azonban vége. A BM Belső Biztonsági Szolgálatánál kipattant botrány van olyan jó fogás, hogy felemlegetésével egészen a választásokig folyamatosan járatható le a kormányon lévő (?) párt. Vigasztalni szeretném azonban a mi derék lehallgatóinkat. A nyugati filmek azt tanúsítják: a polgári demokráciák­ban virágzik csak igazán a lehallgatási iparág. Önök tehát, aligha maradnak munka nélkül. Azt persze megkérdez­hetik: „De hol itt a polgári demok­rácia?” Uraim, erről talán majd néhány hónappal később... BUDAPEST KIADÓ Kft. HETI BUDAPEST A FŐVÁROSIAK LAPJA KIADJA A BUDAPEST KIADÓ Kft Ügyvezető igazgató főszerkesztő: Domokos Lajos Főszerkesztő helyettes: Búza Péter, Oszlay István Lapterv: Urbán Péter Titkársági telefon: 118-14-14, 118-39-33/46. mellék Szerkesztők: 117-38-55, 118-39-33/27 és 39. mellék Szerkesztőségi fogadóóra: minden pénteken 9—10 óra között Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesltó postahivataloknál, a hírlapkézbe- sftőknél, a Magyar Posta hírlap­üzleteiben és a Hírlap Előfizetési és Lapellátási Irodánál 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül utalványon vagy át­utalással a HELIR —215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 1014 fo­rint, fél évre 507 forint, negyed­évre 253,50 forint, egy hónapra 84,50 forint. Nyomdai előkészítés: Szemtanú Kiadó Desktop Publishing Irodája Czele György ügyvezető Nyomda: Pannon Nyomda Veszprém Örház utca 38. 8200 Igazgató: Danóczy Balázs Lapunk a Fővárosi Tanács és a Világkiállítás Szervező Bizottságának támogatásával készül.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék