Heti Budapest, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-19 / 1. szám
DOMOKOS LAJOS ROVATAШ2ШШ ...ami lopunk! Köszöntjük az Olvasót, aki az elmúlt hónapokban velünk együtt vett részt a régi Heti Budapest átalakításában. Köszöntjük azt az Olvasót is, aki most veszi először kezébe a lapot, amit magunk között csak így hívunk: HBP. Reméljük, bíztatónak találják a tartalmi és formai változtatásokat, s ezentúl több tízezren veszik meg, netán fizetik elő ezt az újságot. Ez — a példányszám kedvező alakulása — a feltétele annak, hogy Budapestnek is legyen végre egy városlapja. E városlap megteremtése természetesen nem öncél. Az újságnak el kell tartania önmagát. Az induláshoz kapott összegeket a lap megújításával együtt létrehozott Budapest Kiadó Kft-nek vissza kell fizetnie. Ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a budapestieknek az újság megvásárlásában is megmutatkozó lokálpatriotizmusa, illetve a szerkesztőségnek az olvasók igényeit szolgáló törekvései egymást erősítik. Szándékunk, hogy kövessük és elősegítsük azokat a folyamatokat, amelyek többek között a budapesti önkormányzat erősítésében, a városlakók polgárosodásában, a főváros önálló nemzetközi kapcsolatainak bővülésében látszanak testet ölteni. Kiadónk és szerkesztőségünk egy korszerű, hangvételében nyugodt, a történelmi örökséget is felvállaló közéleti-családi lapot szeretne készíteni. Sok olyan információt akarunk közölni, amelyek megkönnyíthetik a budapestiek számára a szűkebb és tágabb környezetükről való tájékozódást. Magától értetődő, hogy olvasóinktól is várjuk a cikkeket, az észrevételeket. S hogy ezt mennyire komolyan gondoljuk, azt azzal szerettük volna jelezni, hogy a HRP postája és ezen belül a Fórum rovatot szinte a lap legelőkelőbb helyén hozzuk. Mert bízunk abban, hogy nem csak ez a város fűz össze bennünket, hogy nem csak ez a város a miénk, de a város lapja is közös ügyünkké válik. S akkor már joggal írhatjuk le a megelőlegezett szlogent .Ez a mi városunk — ez Hinta-palinta... Most derül ki, hogy a nyugati asszisztálással úgy 1945 táján keleti uniformisba kényszerített régiók országait mégsem sikerült uniformizálni. A polgári fejlődés áldásaiból korábban részesült csehek viszonylag könnyű helyzetben vannak. A Szovjetunióban viszont mintha még minden úgy történne, ahogyan Vlagyimir Djics mondotta volt: „Egy lépés előre, két lépés hátra”. De mit lehet a szemükre vetni akkor, amikor az ENSZ titkársága is megszakította a kapcsolatokat a baltikumi köztársaságok képviselőivel, miután jól meghintáztatták őket. Magyarország hintája ellenben most éppen Japán és Dél- Afrika felé lendül ki. A világ gazdagjainak támogatása nélkül ugyanis mit sem ér a hazafias buzgóság, ami már egyesek romániai agitációjában is testet ölt. Csakhogy az odaát lévőknek momentán nem erre van szükségük. Hiszen velünk együtt még azt sem tisztázták: forradalmat csináltak, népfelkelés részesei voltak, netán egy katonai puccs áldozatai? Amivel persze nem a névtelen hősök áldozatát akarjuk megkérdőjelezni. A SZOT állampárti receptje Hús, tej, kenyér, üzemanyag, vízdíj, lakbérek... Megtörtént az első olyan áremelés, amelynek szorításából az emberek milliói már nem szabadulhatnak saját erejükből. A kormány azonban nem mer valódi lehetőségeket (egyszeri juttatásként kezelt, milliós nagyságrendű tőkét, olcsó hiteleket, kedvező adózást adni az embereknek ahhoz, hogy önmaguk döntsék el, hogyan segítsenek önmagukon. Bár a kormány erőfeszítései még mindig biztatóbbak, mint a SZOT-vezető megnyilatkozásai, Nagy Sándor egyre csak azt a receptet ajánlja, amit az állampárti rendszerből hozott magával. Tetszetősnek tűnő, ám pénzügyi fedezet nélküli szociális intézkedéseket sürget, vagyis azt az elosztási mechanizmust akarja fönntartani, ami idáig juttatott bennünket. Vigasz a lehallgatóknak A szerkesztőségekben, a kormányhivatalokban, a nagy cégeknél dolgozók évtizedek óta jól megvoltak saját lehallgatóikkal. Vicces üzenetek szálltak a drótokon a beszélgetés harmadik, hallgatag résztvevője felé és nem igen tett senki lakatot a szájára. Az idillnek azonban vége. A BM Belső Biztonsági Szolgálatánál kipattant botrány van olyan jó fogás, hogy felemlegetésével egészen a választásokig folyamatosan járatható le a kormányon lévő (?) párt. Vigasztalni szeretném azonban a mi derék lehallgatóinkat. A nyugati filmek azt tanúsítják: a polgári demokráciákban virágzik csak igazán a lehallgatási iparág. Önök tehát, aligha maradnak munka nélkül. Azt persze megkérdezhetik: „De hol itt a polgári demokrácia?” Uraim, erről talán majd néhány hónappal később... BUDAPEST KIADÓ Kft. HETI BUDAPEST A FŐVÁROSIAK LAPJA KIADJA A BUDAPEST KIADÓ Kft Ügyvezető igazgató főszerkesztő: Domokos Lajos Főszerkesztő helyettes: Búza Péter, Oszlay István Lapterv: Urbán Péter Titkársági telefon: 118-14-14, 118-39-33/46, mellék Szerkesztők: 117-38-55, 118-39-33/27 és 39. mellék Szerkesztőségi fogadóóra: minden pénteken 9—10 óra között Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, a Magyar Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap Előfizetési és Lapellátási Irodánál 1900 Budapest XIII., Lehel út 10/A., közvetlenül utalványon vagy átutalással a HELIRO 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 1014 forint, fél évre 507 forint, negyedévre 253,50 forint, egy hónapra 84,50 forint. Nyomdai előkészítés: Szemtanú Kiadó Desktop Publishing Irodája Czele György ügyvezető Nyomda: Pannon Nyomda Veszprém Őrház utca 38. 8200 Igazgató: Danóczy Balázs Lapunk a Fővárosi Tanács és a Világkiállítás Szervező Bizottságának támogatásával készül.