Heti Hírnök, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 4. szám
. TURULMADÁR. SEJ! Jó másfél évvel ezelőtt még merész elhatározásnak számított egy faluban a nevezetes turulmadár visszaállítása. Ezek a turulmadarak egyébként, melyeket többnyire az első világháborúban elesettek tiszteletére állítottak fel (rendesen a főtéren, templomkertben vagy éppen a falu határában) épp olyan jellegzetes látványai voltak a magyar vidéknek, mint katolikus tájegységeken a bádogkrisztus az út mentén. Az ércből öntött madarakat aztán országszerte ledöntötte az ötvenes évek ideológiai viharszele. A hivatalos állásfoglalás szerint a turul szó (gondoljunk csak a nyilas idők sapkajelvényeire) rossz ízű emlékeket ébreszthet az emberekben. A madár jelenléte - így a verdikt - már önmagában véve is káros ideológiai hatással bír. Hogy Józsi bácsiban a kiterjesztett szárnyú ércmadár láttán - amint ballagott, vagy szekérrel zötyögött kifele a határba - ágaskodni kezdett-e a káros nacionalizmus, fogalmam sincs. Az ötvenes években a dolgok pontos megítélését számomra megnehezítette, hogy akkortájt születtem. Most viszont zavarban vagyok, amint felnőtt fejjel látom visszaröppenni ezeket a madarakat a korábbi - jogosnak tartott - fészkeikbe. Ha jól emlékszem, talán Mikóháza (Pálházával közös tanácsi irányítású, pár száz lelkes község) volt az első Borsod megyében, amelyik erre tavalyelőtt pénzt áldozott. Nem is keveset. A madarat ugyanis ismert szobrász tervezte (ez az alkotó munka százezer forint alatt szóba sem jöhet), és formába öntése sem volt (a nemesfém ára miatt) olcsó mulatság. Igaz, működőből legfeljebb ötven-hatvanezer forintba került volna, ám a műkő nem időt álló. Fontos kérdések ezek manapság. Mert a turulmadár felállítása mostanában szabályos akcióvá terebélyesedett vidéken. Valamirevaló község már nem trombitás katonával vagy barátságosan gesztikuláló Lenin- szoborral (arcán kőmerev mosollyal) állít emléket az elesett földiknek, hanem a kiterjesztett szárnyú, horgas csőrű mitológiai madárral. Minden további kérdés - miből öntsék, mekkora legyen a szárny fesztávolsága, hol és milyen magas oszlopon álljon? - már mellékes. Csak egy kérdés nem. Ki adjon rá pénzt? Aggteleken és Jósvafőn például - mint nemrégiben hallottam a közös tanács titkárától házról házra járva gyűjtenek a szoborra. Egy idős, katonaviselt ember (az ötlet felvetője) sorra kopogtat a portákon, és ki ötszáz, ki kétezer forintot ad. Persze nem maradnak ki az adakozásból a helybeli intézmények sem: a tanács mellett történetesen az aggteleki Nemzeti Park, amely 30 ezer forintot ígért a bronz szoborra. Gondolom, így van ez másutt is az országban. Az emberek szívesen adakoznak, ha - ezt éppen a szédületes negatív karriert befutott tehe bizonyítja - a célt hasznosnak vagy nemesnek ítélik meg. Zavarban viszont azért vagyok, mert pontosan megítélni ma sem tudom, az elesett katonák emlékezetén kívül vajon mit szimbolizálnak ezek a turulmadarak a kilencvenes években? Meglehet, csak önmagukat. A szimbólumot. Amelyekre az embereknek minden időkben nagy szükségük volt. Keresztény Gabriella A Heti Hírnök kérdezi Pártokon kívül, de nem függetlenül... Ződi Imrétől, a Hazafias Népfront B.-A.-Z. Megyei Bizottságának elnökétől: - Indít-e a Hazaias Választási Koalíció saját jelölteket az országgyűlési képviselő választásokon? - Igen, indít saját jelölteket. - Hogyan kell értelmezni a következő mondatot, amely a városban megjelenő szórólapokon olvasható: "Mint független jelöltet a Hazaias Választási Koalíció támogat, amely a pártokon kívül állók és a pártszerűen nem működő szakszervezetek választási egyesülése..." Ezek a jelöltek tehát független jelöltek, vagy a Hazaias Választási Koalíció jelöltjei ? __ Független jelöltek, azt hangsúlyozzák, hogy pártoktól függetlenek. A Hazafias Választási Koalíció támogatja őket. Vagyis a Hazafias Népfront és a hozzá csatlakozó, pártokon kívüli szervezetek támogatását élvezik (például MTESZ, faluszövetség stb.). Ezek a független jelöltek tehát függetlenek a pártoktól, de nem függetlenek a Hazapas Választási Koalíciótól; az utóbbi támogatását élvezik, annak színeiben indulnak. Vagyis tulajdonképpen a Hazapas Választási Koalíció saját jelöltjei. - Igen, így van. (Rábai Z.) HETI 1990. január 31.