Új Hírnök, 2001. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-20 / 3. szám

47 Azon a december végi estén Sz. Tibor azzal a hírrel kopogtatott be a körzeti megbízotthoz, hogy hazafe­lé tartott, amikor a helyi takarék­­szövetkezet mellett felfigyelt az ott céltalanul őgyelgő büntetett előéle­tű G. Zsoltra. Éppen oda akart lép­ni hozzá, hogy megkérdezze, mit keres ebben a szokatlan órában, ott az utcán, s mire várakozik, de mi­előtt megtehette volna, a férfi a jár­da mellől elkötött egy gazdátlanul árválkodó kerékpárt és felpattant rá, majd elkerekezett. Sz. Tibor úgy gondolta, nem árt, ha erről a kerékpárlopásról beszá­mol a körzeti megbízottnak, sőt úgy vélte, a legjobb az lenne, ha úgy „melegében” elindulnának for­ró nyomon, amíg még esély van rá, hogy a drótszamarat megtalálják a tolvajnál. Addig lefoglalhatják, amíg kiderül, kié is volt, ezért fel­ajánlotta, menjenek el együtt G. Zsolt lakására, amíg megvan a zsákmány. A körzet is hallgatott a „jó tipp­­re”, s kocsiba ültek, majd elhajtot­tak a 6. família lakására. Ott a bringát meg is találták, s Zsolt néhány keresztkérdés után beismerte, hogy lopta­ a járművet. A körzet is úgy gondolta, előállítja a fiút az irodára, s jegyzőkönyvezi az „esetet”. Zsolt némi vonakodás után nem ellenkezett, egyetlen kérése az volt, hogy ruhát cserélhessen. Ekkor a körzeti megbízott és kísérője job­ban szemügyre vette a fiatalember világos színű nadrágját, amelyen freccsenéses vérszennyeződést lát­tak. Zsolt nem „emlékezett”, hol sze­rezte a vérfoltokat, mesélt disznó­vágásról, haverokkal való össze­­balhézásról, de valahogy a körzetis nem volt vevő egyetlen mesevariá­cióra sem. Úgy gondolta, a nadrá­got lefoglalja és másnap vizsgálat céljára átadja a nagykállói rendőr­őrsre. A jegyzőkönyv elkészült, amely­ben G. Zsolt elismerte, hogy a ke­rékpárt ellopta, mégpediglen azért, mert a kocsmában volt, ahol na­gyobb mennyiségű italt fogyasztott és nem akart gyalogolni hazáig, s úgy gondolta, nem fog az senkinek hiányozni. Ezzel a rendőr és a pol­gárőr „intézkedése” lezárult, leg­alábbis ezt gondolták. Tévedtek. Másnap reggel a 94 éves B. Jánosnét hiába várta szomszéd­­asszonya, hogy a szokásos reggeli kávéjukat közösen elfogyasszák és közben pletykáljanak egymással. Amikor már reggel nyolc is elmúlt, s vészesen közeledett az óramutató a fél kilenchez, úgy döntött, át­megy és megnézi, mi lehet Marika néni távolmaradásának az oka. Le­het, hogy rosszul lett? Ebben a kor­ban már előfordul - gondolta, de elhessegette ezt a lehetőséget, hi­szen előző nap Marika néninél semmi nem utalt arra, hogy bármi történhet vele. Átment hát hozzá látogatóba. Bekopogtatott, de mivel választ nem kapott, benyitott a lakásba. Már amikor belépett, látta, hogy a bejárati ajtó egyik ablakszeme köz­vetlenül a kulcslyuk közelében be van törve. Az idős asszony teste az ágyon feküdt, s körülötte minden csupa vér volt. A felfedező tanú tudta, hogy bűncselekménybe csöppent és azonnal hívta a rendőrséget. A kö­zeli kapitányság ügyeletese jelent­kezett, majd járőrt küldött a hely­színre, s amikor az visszajelezte a bűncselekmény tényét, akkor a for­­rónyomos csoportot hívta Nyíregy­házáról. A szemlebizottság kiérkezett a helyszínre, ahol megállapították, az idős nő bűncselekmény áldozata lett. Az elkövető a kerítésen át be­mászott az udvarra, majd beütötte a bejárati ajtó ablaküvegét. Egyikük benyúlt a kiütött üvegen át és elfor­dította az ajtó zárjában belülről lé­vő kulcsot. A nyomokból arra kö­vetkeztettek a rendőrök, hogy mi­nimum hárman lehettek a betörők. Beléptek a házba és zajt csaptak a kutatásukkal. Erre felriadt az idős háziasszony és kijött, hogy lássa, ki lehet az. Ez lett a veszte. A feltéte­lezés szerint kiabálni akart, mire a „vendégek” közül az egyik befogta a száját, majd valamelyikük a ház­nál talált késsel átvágta az idős nő torkát. Mindenfelé fröccsent a vér. Ezt követően visszavonszolták a szobai ágyra és otthagyták elvérez­ni. A lakást újra átkutatták, majd értékekkel megpakolva távoztak. Sok név szóba került a nyomozás során, hiszen a községben majd­nem mindenki tudta, mivel foglal­kozik az idős asszony, ismerték anyagi helyzetét is. Az itt lakók zö­me megfordult nála, mert Marika néninél kisebb összegig hitelre is lehetett fogyasztani. Az adatgyűjtést végző nyomo­zók délelőtt keresték meg a körzeti megbízottat, hogy tájékoztassák az eset felől. Nem gondolták, hogy ilyen hamar sikerül a súlyos bűn­cselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható férfinek és bűntársai­nak nyomára bukkanni. Persze azt már említeni sem kell, hogy amikor az esetről hallott a körzeti­ megbízott, beugrott neki a véres nadrág és az ő javaslatára so­ron kívül ismét kihallgatták a hu­szonhárom éves férfit, akit arról kezdtek el faggatni, kivel járt az idős nő házánál. Először hallani sem akart arról, hogy ő B. Jánosnénál lett volna akár egyedül, akár társakkal, de a nyomozókutya szagazonosítás után kiválasztotta őt a felsorakoztatottakból, így belátta, nincs értelme hazudni. Elmondta: az ugyancsak büntetett előéletű 27 éves B. Imrével és a 23 éves B. Sándorral bolyongtak az utcán. Pénzük nem volt, de inni szerettek volna és ekkor jutott a trió tagjai közül valakinek az eszébe, hogy ra­bolják ki a 94 éves B. nénit. Elin­­ ­­­ dultak és a már fentebb említett módszerrel bejutottak a lakásba. Ott - ahogy a rendőrök is gondol­ták - zajt csaptak összepakolás közben és az idős asszony felriadt. Kiment megnézni, kik azok, akik a lakásában matatnak. Villanyt gyúj­tott és nevükön szólította őket. A három rabló (gyilkos) nem hagyhatta életben, féltek a leleple­zéstől. Arra gondoltak, ha megölik, akkor titokban marad személyük, hiszen tudták, naponta több tucat ember meg szokott fordulni az idős asszony lakásán. Az elfogásukat követő kihallga­táson beismerték, hogy kétszáz­­negyven ezer forint készpénzt, több szentkép festményt vittek el, ame­lyekről azt gondolták, drága, érté­kes alkotások, valamint negyven li­ter pálinkát és több doboz cigaret­tát. Ezeket a zsákmányokat már ak­korra összekészítették, mire a zajra felébredt a néni. Utána már nem töltöttek sok időt a lakásban. A meggyilkolt asszonyt lefektették a szobában az ágyra, majd a rabló­gyilkosság útján szerzett zsák­mányt magukhoz véve elmenekül­tek a helyszínről. Mint mondták, azért kellett megölni Marika nénit, mert mint a rendszeres vendégei­nek a zömét, őket is névről ismerte, s tudták, ha kihallgatják lopási ügy­ben megnevezi őket elkövetőként. Most már csak annak tisztázása van hátra, hogy ki fogta be a néni száját és ki vágta el a nyakát. Jelen­leg ott tartunk, hogy a három ifjú úrból mindig az az egyetlen ártat­lan, akit épp kihallgatnak, mindent a társai követtek el. De Kovács Sándor alezredes, a főkapitányság megbízott bűnügyi igazgatója úgy ítéli meg, ennek a kiderítése sem várat sokáig magára. Farkas János Új Hírnök A kilencvennégy éves B. Jánosné bökönyi lakos nem gondolta, hogy ilyen szép kor megélése után, az évezred utolsó napjai egyikén ily tragikusan fog véget érni élete. Pénze volt szépen, hiszen az általa üzemel­tetett bögrecsárdába bárki a nap bármely szakába betérhetett egy-két felest felhajtani. SZAUNA ^ tervezés, kivitelezés egyedi igények alapján is ^ kályhák, tartozékok lok helyszíni szerelés BI-KAMBIUM Bt. Miskolc, Muhi u. 11. Hubert Péter T.: 06/20/9425-787, 06/46/339-571 Díjtalan felmérés, szaktanácsadás!

Next