Heti Hírnök, 2006. július-december (1. évfolyam, 11-37. szám)
2006-08-18 / 18. szám
Nagy valószínűséggel már csak bottal üthetik a nyomát közel ezer eurójuknak azok a magyar cégek és magánszemélyek, akiket egy - feltételezhetően - spanyol kiadó keresett meg azzal, hogy felajánlja szolgáltatását. Sokan úgy érzik a pórul járt hazai üzletemberek közül, hogy átverték őket, ám, ha alaposan magukba néznek, kénytelenek belátni: némi figyelmességgel talán elkerülhették volna a bajt. Állítólag az ördög a részletekben rejtőzködik. Ezt, és néhány apróbetűs sort hagyott figyelmen kívül az, a lapunkat tájékoztató olvasónk is, aki csak azután értette meg mi történt, amikor folyószámlájáról „eltűnt” 937 euró. Hogyan fordulhat elő ilyesmi, erről mesél a blama miatt nevét-arcát érthető okokból nem vállaló delikvens. - Magyarországon feladott, ajánlott levélküldemény érkezett a címemre, amit jóhiszeműen aláírtam, és átvettem, hiszen hetente több tucat levelet kapok, semmi okom sem volt a gyanakvásra. Főleg azok után, hogy láttam, nem csak nevem, és lakcímem volt pontosan feltüntetve a borítékon, de néhány, a cégemre vonatkozó adat is. Miután kibontottam a borítékot, egy angol nyelvű adatlapot találtam benne. Ugyan beszélek valamicskét, de távolról sem vagyok perfekt Shakespeare nyelvében, így rövid szemrevételezés után a ráérős levelek közé helyeztem el. Gondoltam azzal, hogy átvettem, még semmi visszavonhatatlan dolgot nem követtem el. Sajnos, nem így lett. Kis időn múlva, mikor pénzügyeim intézésére betértem a bankomba, ámulva amiatt A spanyolnátha áldozatai Levélbombát kapnak a miskolci vállalkozók? Ezer euróba kerülhet a nyelvtudás hiánya láttam, hogy folyószámlámról hiányzik 937 euró! Pördült velem egyet a világ, hát, ez meg hogyan történhetett? Arra viszszaemlékeztem, hogy az adatlapban szerepelt egy bizonyos összeg, és azonnal a fejemhez kaptam, mert éreztem, ez lehet a bűnös. Hazavágtattam, és most már tüzetesen áttanulmányoztam az irományt. Napokon belül több barátom is jelezte, hogy hasonlóan járt mint én, az ő vállalkozásukat is elérte a „spanyolnátha”. A guta ütöget, hogy így lehúztak, nem is az összeg zavar (bár, az sem piskóta) hanem a módszer. A nekem küldött paksaméta válaszborítékában egy spanyol város szerepel, hogy a fenébe találjam meg őket ott? Egy biztos, többé semmilyen postai küldeményt sem veszek át, aminek nem ismerem a feladóját. V Bt. A lapunk birtokába került, és szakértő által lefordított levél alapján megállapítottuk, hogy egy szakmai jellegű, európai városi kalauz ajánlatát kapta meg olvasónk, amiben a közvetítő külföldi cég kereskedelmi egységek, üzleti vállalkozások, és kultúrával foglalkozó tevékenységek képviselőinek ajánlanak fel megjelenési lehetőséget Interneten és CD-ROM-on. Az European City Guide nevű kiadvány „professzionális megjelenést”, a kiadványba jelentkező cég, vagy vállalat „pozitív képviseletét” vállalja, amennyiben a szolgáltatást igénybe venni kívánó az „adatlapot, az Ön aláírásával, üzleti pecsétjével, további információkkal az üzletéről, zárt borítékban visszajuttatja”. Az ára kiadásonként 937 euró, ami magában foglalja az internetes megjelenést, valamint (visszavonásig) minden újabb kiadásnál egy CD-t. A kiadó fenntartja azt a jogát, hogy ő írja és illusztrálja az oldalt. És most jön a lényeg: „A megrendelés elküldésével az aláíró, magára nézve is elfogadja a szerződés feltételeit az adott időszakra, hacsak nem küld hét napon belül, aláírásával hitelesített lemondó nyilatkozatot. Az érvénytelenítés elküldése tértivevényes ajánlott levélben szükséges, és visszaigazolás kérése, hogy azt megkapta a címzett”. Konklúzió? Van. Csak olyan idegen nyelvű megkeresésre reagáljunk, amit megértettünk, és aminek következményeivel tisztában vagyunk. Ne vegyünk át bármilyen ismeretlen eredetű levelet, vagy ha már megtettük, ne válaszoljunk rá, és főleg ne rendeljünk semmit. Vagy, ellenkező esetben ne csodálkozzunk, ha ezek után „kisimul” a bankszámlánk.