Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1992-06-12 / 1. szám
Rátonyi Hajni a Leszállás Párizsban című Camolettidarabban, az Air France légikisasszonya, s rég nem láttam őt ilyen jó szerepben, ilyen tökéletesen „felnőve". Hiszen a „színészgyerek" sorsa, mint tudjuk, mindig nehéz. — Talán mostanra eltűnt, hogy Rátonyi Róbert lánya vagy. Jól sejtem, hogy nagypillanat’’ van az életedben? — Bár úgy lenne... Talán az, akivel történik a pillanat, nem is veszi észre. Csak megélem és boldog vagyok. — A „ Camolettin kívül’ is van okod rá? — Persze, hiszen „gyesen" vagyok . .. Van egy hathetes kiskutyám, Mimi, sőt, még másik is, egy Yorkshire-kislány. . . Mindig magammal hozom, még a próbákra is, csak ma nem tudott velem jönni. — Gondolom, más programja volt... Hány éve is vagy a Vidám Színpadon? — 1977-től. Az idei évadban a Vegyes párosban, a Harapós férjben és a Ki gyereke vagyokén? című darabokban játszottam. — Az apu, anyu, a testvéred, Robi, meg szoktak nézni? — Még a nagymama is! Pedig ő már nem kifejezetten tinédzser, elmúlt 100 éves! — Az ember a közönségen kívül gyakran kitalál magának egy embert, akinek játszik, bizonyít. Neked van ilyen? — Nincs ... Ha csak én nem ... Nagyon soká gyötröm magam a szerepekkel és nagyon szigorú ítésze vagyok magamnak. — Most néhány gyors kérdés, mert kiváncsi vagyok, mennyire vagytok testvérek. Mi a kedvenc színed? — Fekete, sárga, lila. — Ételben mit kedvelsz? — Mindenevő vagyok. Csak a halat nem szeretem. — Kedvenc színészed? — Richard Gere, Robert de Niro. — Autótípusod? — A kis 205-ös Peugeot. — Jacqueline, akit játszol, egy helyütt azt mondja a darabban, hogyén máris túlságosan boldog vagyok.” Egyetértesz vele? — Maximálisan. — Robi, évek óta bedolgoztad magad a színházak zenei életébe. Melyik darabot szeretted a legjobban? — Talán a legutolsót: a Zsákbamacskát. Ott nem eltüntetve, láthatatlan hangszerelőként, hanem teljes életnagyságban a színpadon zongorázom végig az előadást. De jó volt annak idején a Doktor úr, a Családi ágy, bármelyiket kiemelhetném. — Sokfélét csinálsz, de minden a zenével függ össze. — Először is, tanítok több helyen, a tévében zeneszerző vagyok: a Kerékpár, a Gálvölgyi-show vagy a Tátika zeneileg a nevemhez fűződik. Film, rádió, reklám valamennyi médiában otthon vagyok. Most kértek fel, hogy legyek a zenei vezetője az egri táncdalfesztiválnak. Még külföldre is hakniztam, Marx Brothers show-jában én szereztem a zenét. Eddig 12 nagylemeznél működtem közre, nem tudok semmire nemet mondani, legyen az operett, dzsessz vagy bármi. Pedig az igazi nagy szerelem az mégiscsak a dzsessz. — Tökéletesen apád fia vagy! Nemcsak abban, hogy sokat vállalsz, és sok mindent jól csinálsz, hanem jól felkészülsz az interjúra is. Még azt is leírtad, mit ne felejts ki... Van még valami a cédulán? — A tenisz. Néha arra is jut időm. — Van kedvenc színed? — Nincs. Pontosabban, autóban a kék. — Ételed? — Mindenevő vagyok. A halakon kívül persze ... — A kék színű autó milyen típusú legyen? — Honda Civic. — Kedvenc színészed? Példaképed az életedben? — Csak az apám lehet. Az ő munkamódszerét ismerem, nála jobbat nem tudok. Bárkinek merem ajánlani. — Melyik darabban tetszett a legjobban apu vagy Hajni? — Nekem ők mindenhol és mindenben tetszenek ... BOZSÁN ETA