Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)

1992-06-12 / 1. szám

Rátonyi Hajni a Leszállás Párizsban című Camoletti­­darabban, az Air France lé­gikisasszonya, s rég nem láttam őt ilyen jó szerepben, ilyen tökéletesen „felnőve". Hiszen a „színészgyerek" sorsa, mint tudjuk, mindig nehéz. — Talán mostanra eltűnt, hogy Rátonyi Róbert lánya vagy. Jól sejtem, hogy nagy­­pillanat’’ van az életedben? — Bár úgy lenne... Ta­lán az, akivel történik a pilla­nat, nem is veszi észre. Csak megélem és boldog vagyok. — A „ Camolettin kívül’ is van okod rá? — Persze, hiszen „gye­sen" vagyok . .. Van egy hathetes kiskutyám, Mimi, sőt, még másik is, egy Yorkshire-kis­­lány. . . Mindig magammal hozom, még a próbákra is, csak ma nem tudott velem jönni. — Gondolom, más programja volt... Hány éve is vagy a Vi­dám Színpadon? — 1977-től. Az idei évadban a Vegyes párosban, a Harapós férjben és a Ki gyereke vagyokén? című darabokban játszottam. — Az apu, anyu, a testvéred, Robi, meg szoktak nézni? — Még a nagymama is! Pedig ő már nem kifejezetten tiné­dzser, elmúlt 100 éves! — Az ember a közönségen kívül gyakran kitalál magának egy embert, akinek játszik, bizonyít. Neked van ilyen? — Nincs ... Ha csak én nem ... Nagyon soká gyötröm ma­gam a szerepekkel és nagyon szigorú ítésze vagyok magamnak. — Most néhány gyors kérdés, mert kiváncsi vagyok, mennyi­re vagytok testvérek. Mi a kedvenc színed? —­ Fekete, sárga, lila. — Ételben mit kedvelsz? — Mindenevő vagyok. Csak a halat nem szeretem. — Kedvenc színészed? — Richard Gere, Robert de Niro. — Autótípusod? — A kis 205-ös Peugeot. — Jacqueline, akit játszol, egy helyütt azt mondja a darab­ban, hogy­­én máris túlságosan boldog vagyok.” Egyetértesz ve­le? — Maximálisan. — Robi, évek óta bedolgoztad magad a színházak zenei éle­tébe. Melyik darabot szeretted a legjobban? — Talán a legutolsót: a Zsákbamacskát. Ott nem eltüntetve, láthatatlan hangszerelőként, hanem teljes életnagyságban a színpadon zongorázom végig az előadást. De jó volt annak ide­jén a Doktor úr, a Családi ágy, bármelyiket kiemelhetném. — Sokfélét csinálsz, de minden a zenével függ össze. — Először is, tanítok több helyen, a tévében zeneszerző va­gyok: a Kerékpár, a Gálvölgyi-show­ vagy a Tátika zeneileg a ne­vemhez fűződik. Film, rádió, reklám valamennyi médiában ott­hon vagyok. Most kértek fel, hogy legyek a zenei vezetője az egri táncdalfesztiválnak. Még külföldre is hakniztam, Marx Bro­thers show-jában én szereztem a zenét. Eddig 12 nagylemeznél működtem közre, nem tudok semmire nemet mondani, legyen az operett, dzsessz vagy bármi. Pedig az igazi nagy szerelem az mégiscsak a dzsessz. — Tökéletesen apád fia vagy! Nemcsak abban, hogy sokat vállalsz, és sok mindent jól csinálsz, hanem jól felkészülsz az in­terjúra is. Még azt is leírtad, mit ne felejts ki... Van még valami a cédulán? — A tenisz. Néha arra is jut időm. — Van kedvenc színed? — Nincs. Pontosabban, autóban a kék. — Ételed? — Mindenevő vagyok. A halakon kívül persze ... — A kék színű autó milyen típusú legyen? — Honda Civic. — Kedvenc színészed? Példaképed az életedben? — Csak az apám lehet. Az ő munkamódszerét ismerem, nála jobbat nem tudok. Bárkinek merem ajánlani. — Melyik darabban tetszett a legjobban apu vagy Hajni? — Nekem ők mindenhol és mindenben tetszenek ... BOZSÁN ETA

Next