Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1992-08-28 / 12. szám
14 Fiatalon, az érettségi után ment férjhez Ilona, akit akkoriban csak Icának nevezett mindenki. Állítólag szerelmi házasság volt az övék, a férje jóravaló embernek látszott, aki a nap 24 órájából huszonötöt is képes volt a különböző építkezéseken tölteni, ahol kőművesmesterséget gyakorolt. Szépen gyarapodott a család, az Ilona szüleitől örökölt házat mind jobban kicsinosították. Sőt, még a garázs is új „lakóval” bővült, egy vadonatúj Zsigulival gyarapodtak. A kisvárosban senki nem gondolta volna, hogy tiszavirág-életű lesz ez a házasság, s amikor megszületett a kis Ica, pár hónap sem tellett bele, és a ház ura néhány bőrönddel és a Zsigulival elköltözött a családi házból. Hát persze, hogy csámcsogtak az atyafiak a történteken. Ki-ki hozzátett vagy elvett valamit az igazságból, de természetesen ekkor is érvényesült az elv: minden csoda három napig tart! Mindenesetre Ilona zárkózott lett, naphosszat dolgozott az irodában, aztán irány az óvoda, ahonnan a gyereket hurcolta haza. Szabadidejét a kislánnyal töltötte, hiába mondogatták neki, ennek nem lesz jó vége, egy fiatal nőnek férfi társra van szüksége__ Ilona elengedte a füle mellett ezeket a tanácsokat. Egészen addig, amíg Bandi fel nem tűnt a láthatáron. A marcona külsejű férfival a munkahelyén melegedtek össze, s a szerelemnek összeköltözés lett a folytatása. Újabb beszédtémát adott a nő a kisváros lakóinak. Bandi nemcsak a férfi lett a háznál, de még a kislányt is gondjába vette. Valósággal rajongott a kis Icáért, apja helyett apja lett. Szükség volt erre, hiszen Ilona megbetegedett, szervi szívbajt állapítottak meg az orvosok, sok-sok pihenésre és nyugalomra intették őt. Nyugalomra? Ez az, ami nagyon hiányzott a nőnek, mert a hónapok múlásával kiderült: Bandi korábban jócskán eladósodott, hitelezői vagy kétszázezer forintot követelnek rajta. De honnan tudnák megadni az adósságot? Ilona töprengett, majd, amit csak lehetett, eladott. De ez is kevésnek bizonyult... Azon a nyári napon a nőt rosszullét környékezte, Bandi pedig — mint ahogyan már egyre megszokottabbá vált — ingerült és követelőző volt. Ilona gyógyszert kért párjától, lefeküdt pihenni. Ha hagyta volna őt a férfi... de olyan volt mint egy dühödt őrült. Kiabált, csavargatta a nő kezét, mondván, adja el Ilona gyorsan az arany ékszereit. Máskülönben ... megnézheti magát a gyerekkel együtt. Dulakodtak, a férfi puszta kézzel cibálta Ilona haját. A nő egy ideig tűrt, majd felkapott egy kést és megszúrta Bandit. Minden a gyerek szeme láttára történt. Bandi életveszélyesen megsérült. A megyei bíróság megállapította: Ilona jogos védelmi helyzetben volt, amit menthető ijedtségből lépett túl. Ezért „csak” felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Az ítélet óta még többet suttognak a kisvárosban. Ilona pedig senkivel nem áll szóba. (KAMARÁS) A kisvárosban mindenféléről beszélnek. Nem mintha itt ékesebbek lennének a különféle pletykákra, mint másutt, azonban itt mindig akad valami slágertéma. Hol titkos légyottok, rejtett szerelmi kapcsolatok, hol pedig egyes polgártársak tündöklése és bukása szerepel napirenden. Most éppen Ilona története foglalkoztatja a szomszédokat, hiszen a lány világéletében abban a családi házban lakott és nőtt föl, ahonnan a rendőrség elvitte őt.