Heti Pesti Riport, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-08 / 1. szám
BELFÖLD „Boldog új évet! Boldogabbat, mint amilyen lesz!” — Mintha az egykori régi békeidők humoros kedve vagy talán a vészhelyzetben mindig előjövő magyar önirónia mondatta volna 1992 végén a furcsa köszöntést. Boldog új évet kívánunk magunknak és másoknak, csak hát az a bizonyos boldog új esztendő nem kívánáson és nem is annyira az akaraton múlik. Milyen lesz 1993 tizenkét hónapja? Ezt a kérdést tettük fel Kéri Lászlónak, az ismert politológusnak, amikor év végi, év eleji beszélgetésre invitáltuk. — Hogy milyen lesz 1993, azt csak jósolni lehet, a politológia pedig ennél egzaktabb tudomány. Ha bármiféle prognózist akarunk adni, akkor tulajdonképpen a különböző irányzatokról, trendekről szólhatunk. Természetesen a trendekből levont következtetések sem mentesek némiképp a szubjektivitástól. • Fordítsunk hát a kérdésen: milyen történések és események határozzák meg az ön véleménye szerint 1993 Magyarországát ? — Meggyőződésem, hogy az elkövetkező tizenkét hónapban a magyar politika, gazdaság és társadalom alakulása, a nemzetközi politika, a külföld által meghatározott. • Kiszolgáltatottak vagyunk? — Attól tartok, igen. Úgy vélem, hogy a szomszéd országokban történő események közvetlen hatással lesznek a mi életünkre is. Oroszországban közvetlen a polgárháborús veszély, épp az év utolsó napján hallottam a hírt: az orosz rendőrséget felhatalmazták, hogy páncélozott járműveket és rakétákat vessen be a maffia elleni harcba. Ez azt jelenti, hogy feltételezhetően már hasonló felszereltségű illegális hadseregek működnek. Az orosz társadalom szegényekre és gazdagokra szakadása, az elvesztett „ideológiai etalon” kiismerhetetlen és veszélyes helyzetet teremt. Korántsem konszolidálódott a helyzet Romániában. A volt Jugoszlávia mint harmadik világháborús tűzfészek, sajnálatos módon „működik”. Nagy baj lenne, ha az önálló Szlovákia esetleges kudarcaiért Magyarországot okolhatná. • Ez a körkép már kihat a gazdaságra is, hiszen a viharok éppen potenciális piacaink területein zajlanak. De lépjünk tovább: magyar politika, magyar gazdaság, magyar társadalom. Véleményem szerint az egész ország nagy szerencséje, hogy a politika eltávolodott a gazdaságtól és a társadalomtól, illetve hadd pontosítsak, a gazdaság és társadalom távolodott el a politikától, így a politika alakulásától függetlenül működőképes a gazdaság, ugyanakkor a társadalom minden aktuális politikai indulattól függetlenül toleráns. • Mivel szemben? — Azt is mondhatnám, mindennel szemben, de elsősorban a politikával, a pártharcokkal szemben. • Pártharcok? A pártok minden hivatalos nyilatkozatával szemben minden jel arra mutat, hogy 1993 már a választási küzdelmek jegyében zajlik. S ez nemcsak a hat parlamenti párt harcát jelenti, hanem az összes többiét is, nem elképzelhetetlen hetven-nyolcvan párt „ringbe szállása”. A küzdelem kimenetele megjósolhatatlan, egy azonban tény, hogy például a hat parlamenti párt tagságát tekintve közelíti egymást. A szimpátia, a szavazókészség természetesen ettől független. Mindenesetre úgy vélem, hogy azoknak a pártoknak van esélyük, amelyek valóságos, konkrét programokkal jelentkeznek. Az 1994-es választások már nem lehetnek az egyetemes társadalmi tagadás választásai, hanem sokkal inkább egy vagy több párt programjának igenlései. # A gazdaság? — Nem értek egyet a kormánykörök optimizmusával abban a tekintetben, hogy 1993 már a fellendülés éve lenne. Amikor egy gazdaság „gödörben van”, akkor nem egyik pillanatról a másikra indul meg fölfelé, tudomásul kell venni, hogy van egy kényszerű stagnálás, ha tetszik, vegetálási időszak. Abban a tekintetben viszont optimista vagyok, hogy a gazdaság és a társadalom minden irányítástól függetlenül felismeri saját elemi érdekeit és megszervezi, megtervezi saját fejlődési útját. Ennek kiindulópontja itt Magyarországon egyfajta őseredeti kapitalizmus, s amelynek következő fejlődési foka nemcsak a gazdaságban, hanem egy valóságos polgári társadalomban is mérhető. S. BODA ANDRÁS