Heti Pesti Riport, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-08 / 1. szám

BELFÖLD „Boldog új évet! Boldogabbat, mint amilyen lesz!” — Mintha az egykori régi békeidők humoros kedve vagy talán a vészhelyzetben mindig előjövő magyar önirónia mondatta volna 1992 végén a furcsa köszöntést. Boldog új évet kívánunk magunknak és másoknak, csak hát az a bizonyos boldog új esztendő nem kívánáson és nem is annyira az akaraton múlik. Milyen lesz 1993 tizenkét hónapja? Ezt a kérdést tettük fel Kéri Lászlónak, az ismert politológusnak, amikor év végi, év eleji beszélgetésre invitáltuk. — Hogy milyen lesz 1993, azt csak jósolni lehet, a politológia pedig ennél egzaktabb tudomány. Ha bármiféle prognózist aka­runk adni, akkor tulajdonképpen a különböző irányzatokról, tren­dekről szólhatunk. Természetesen a trendekből levont következte­tések sem mentesek némiképp a szubjektivitástól. • Fordítsunk hát a kérdésen: milyen történések és események ha­tározzák meg az ön véleménye szerint 1993 Magyarországát ? — Meggyőződésem, hogy az elkövetkező tizenkét hónapban a magyar politika, gazdaság és társadalom alakulása, a nemzetközi politika, a külföld által meghatározott. • Kiszolgáltatottak vagyunk? — Attól tartok, igen. Úgy vélem, hogy a szomszéd országokban történő események közvetlen hatással lesznek a mi életünkre is. Oroszországban közvetlen a polgárháborús veszély, épp az év utol­só napján hallottam a hírt: az orosz rendőrséget felhatalmazták, hogy páncélozott járműveket és rakétákat vessen be a maffia elleni harcba. Ez azt jelenti, hogy feltételezhetően már hasonló felszerelt­­ségű illegális hadseregek működnek. Az orosz társadalom szegé­nyekre és gazdagokra szakadása, az elvesztett „ideológiai etalon” kiismerhetetlen és veszélyes helyzetet teremt. Korántsem konszoli­dálódott a helyzet Romániában. A volt Jugoszlávia mint harmadik világháborús tűzfészek, sajnálatos módon „működik”. Nagy baj lenne, ha az önálló Szlovákia esetleges kudarcaiért Magyarorszá­got okolhatná. • Ez a körkép már kihat a gazdaságra is, hiszen a viharok éppen potenciális piacaink területein zajlanak. De lépjünk tovább: magyar politika, magyar gazdaság, magyar társadalom.­­ Véleményem szerint az egész ország nagy szerencséje, hogy a politika eltávolo­dott a gazdaságtól és a társadalomtól, illet­ve hadd pontosítsak, a gazdaság és társada­lom távolodott el a politikától, így a politi­ka alakulásától függetlenül működőképes a gazdaság, ugyanakkor a társadalom min­den aktuális politikai indulattól függetle­nül toleráns. • Mivel szemben? — Azt is mondhatnám, mindennel szemben, de elsősorban a politikával, a pártharcokkal szemben. • Pártharcok? A pártok minden hivatalos nyilatkozatával szemben minden jel arra mutat, hogy 1993 már a választási küzdelmek jegyében zaj­lik. S ez nemcsak a hat parlamenti párt harcát jelenti, hanem az összes többiét is, nem elképzelhetetlen hetven-nyolcvan párt „ring­­be szállása”. A küzdelem kimenetele megjósolhatatlan, egy azon­ban tény, hogy például a hat parlamenti párt tagságát tekintve kö­zelíti egymást. A szimpátia, a szavazókészség természetesen ettől független. Mindenesetre úgy vélem, hogy azoknak a pártoknak van esélyük, amelyek valóságos, konkrét programokkal jelentkez­nek. Az 1994-es választások már nem lehetnek az egyetemes társa­dalmi tagadás választásai, hanem sokkal inkább egy vagy több párt programjának igenlései. # A gazdaság? — Nem értek egyet a kormánykörök optimizmusával abban a tekintetben, hogy 1993 már a fellendülés éve lenne. Amikor egy gazdaság „gödörben van”, akkor nem egyik pillanatról a másikra indul meg fölfelé, tudomásul kell venni, hogy van egy kényszerű stagnálás, ha tetszik, vegetálási időszak. Abban a tekintetben vi­szont optimista vagyok, hogy a gazdaság és a társadalom minden irányítástól függetlenül felismeri saját elemi érdekeit és megszerve­zi, megtervezi saját fejlődési útját. Ennek kiindulópontja itt Ma­gyarországon egyfajta őseredeti kapitalizmus, s amelynek követke­ző fejlődési foka nemcsak a gazdaságban, hanem egy valóságos polgári társadalomban is mérhető. S. BODA ANDRÁS

Next