Heti Pesti Riport, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-12 / 10. szám
SZÓRAKOZTATÓ HETILAP Megjelenik péntekenként Főszerkesztő: HÁMORI TIBOR Szerkesztők: Bellér Ágnes, S. Boda András Vezető művészeti szerkesztő: Milkovics Pál Művészeti szerkesztők: Győrffy Erzsébet, Roóz Péter Grafikus: Pintér Péter Olvasószerkesztő: Gordon István SZERKESZTŐSÉG: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1145 Budapest, Pf. 335. Telefon: 138-2461, telefax: 138-4773. ROVATTELEFONOK: Belföld: 138-4468. Külföld: 138-4218. Kultúra és sport: 138-4405. Bűnügy: 118-6343. Kiadja és előállítja: SZIKRA LAPNYOMDA Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Levélcím: 1553 Budapest, Pf. 53. Telefon: 149-5790, telefax: 149-8709. ___________93-391____________ Terjeszti: a Magyar Posta és az alternatív terjesztők. Előfizethető: a hírlapkézbesítő hivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: 1 hónapra 80,— Ft, 7« évre 240,- Ft, V» évre 480,- Ft. 1 évre 960,— Ft ISSN 1216-223X. ____________________________________________________________ A egyik tá bor azt kiáltja: „Nem Petőfi”, „Mégis Petőfi!” — kiáltja vissza a másik. Szóban és írásban. És lám, valamiféle furcsa számtan szerint mintha egyszerűsíteni lehetne az ügyet, ebben a vitában már réges-régen nem Petőfi a főszereplő, hanem a „nem” és a „mégis”. Szörnyű, hogy hogyan bánunk legszentebb és legnemesebb értékünkkel Ijesztő, hogy hétköznapinak tűnő beszélgetésekben valaki azt mondja, hogy Petőfi, és vannak már, akik furcsa szentségrombolással nem 1848- at, nem márciust és nem a Talpra magyarét említik, hanem azt mondják: Barguzin. Mintha nem a lélek, nem az, amit Petőfi megtestesített, hanem — talán szentségtörésnek tűnik, leírom mégis — a lényegtelen kerülne főszerepbe. Mert hitem szerint fontos, persze nagyon fontos volna megtalálni Petőfi Sándor földi maradványait, de mégiscsak fontosabb az az indulat, az a gyönyörű tűz, amely lélekben és versekben mérhető, amely jelképpé nőtt, éppen március 15. jelképévé. Tudom, jó szándékú expedíciók szórták, talán szórják még most is a pénzt, megtudni halálosan pontosan, vajon hol halt meg és hol nyugszik a költő, tudom azt is, hogy felfogható ez a nemzetért és történelemért való kutató kíváncsiságnak, csak hát a dolgok legfontosabbika mégiscsak a költő élete, és nem a halála, a leírt és kimondott szó, nem pedig egy nemzeti tragédia utáni sanyarú „utóélet”. Nemzetért való az expedíció, ezért hát alapítványokból és adóból leírt költségekből — a nemzet zsebéből szponzoráljuk a kutatásokat. „Nem Petőfi!” „Mégis Petőfi!” Vajon Petőfit találnánk, ha találnánk abban a barguzini sírban, s mit nyernénk, ha mégis Petőfi lenne? Folyik a vita könyvekben és előadásokon, s kiváltképp az ünnep közeledtével fáj a földhöz ragadt viadal Mintha azon vívnának, hogy milyen tollal írta Petőfi a Talpra magyar!-t. Pedig hát tudjuk, hogy nem a toll és nem a tinta, nem Barguzin és nem Segesvár, hanem 1848 márciusa. Igen, az a fontos!