Heti Pesti Riport, 1993. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1993-03-12 / 10. szám

SZÓRAKOZTATÓ HETILAP Megjelenik péntekenként Főszerkesztő: HÁMORI TIBOR Szerkesztők: Bellér Ágnes, S. Boda András Vezető művészeti szerkesztő: Milkovics Pál Művészeti szerkesztők: Győrffy Erzsébet, Roóz Péter Grafikus: Pintér Péter Olvasószerkesztő: Gordon István SZERKESZTŐSÉG: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1145 Budapest, Pf. 335. Telefon: 138-2461, telefax: 138-4773. ROVATTELEFONOK: Belföld: 138-4468. Külföld: 138-4218. Kultúra és sport: 138-4405. Bűnügy: 118-6343. Kiadja és előállítja: SZIKRA LAPNYOMDA Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Levélcím: 1553 Budapest, Pf. 53. Telefon: 149-5790, telefax: 149-8709. ___________93-391____________ Terjeszti: a Magyar Posta és az alternatív terjesztők.­­ Előfizethető: a hírlapkézbesítő hivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelő­­fizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint át­utalással a HELIR 219-98636 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: 1 hónapra 80,— Ft, 7« évre 240,- Ft, V» évre 480,- Ft. 1 évre 960,— Ft ISSN 1216-223X. ____________________________________________________________ A egyik tá­­­ ­­bor azt kiáltja: „Nem Pe­tőfi­”, „Mégis Pető­fi!” — kiáltja vissza a másik. Szóban és írásban. És lám, va­lamiféle furcsa szám­tan szerint mintha egyszerűsíteni lehetne az ügyet, ebben a vi­tában már réges-ré­­gen nem Petőfi a fő­szereplő, hanem a „nem” és a „mégis”. Szörnyű, hogy ho­gyan bánunk legszen­tebb és legnemesebb értékünkkel Ijesztő, hogy hétköznapinak tűnő beszélgetések­ben valaki azt mond­ja, hogy Petőfi, és vannak már, akik furcsa szentségrom­bolással nem 1848- at, nem márciust és nem a Talpra ma­gyarét említik, ha­nem azt mondják: Barguzin. Mintha nem a lé­lek, nem az, amit Pe­tőfi megtestesített, hanem — talán szentségtörésnek tű­nik, leírom mégis — a lényegtelen kerülne főszerepbe. Mert hi­tem szerint fontos, persze nagyon fontos volna megtalálni Pe­tőfi Sándor földi ma­radványait, de mégis­csak fontosabb az az indulat, az a gyönyö­rű tűz, amely lélek­ben és versekben mér­hető, amely jelképpé nőtt, éppen március 15. jelképévé. Tudom, jó szándé­kú expedíciók szór­ták, talán szórják még most is a pénzt, megtudni halálosan pontosan, vajon hol halt meg és hol nyug­szik a költő, tudom azt is, hogy felfogha­tó ez a nemzetért és történelemért való kutató kíváncsiság­nak, csak hát a dol­gok legfontosabbika mégiscsak a költő élete, és nem a halá­la, a leírt és kimon­dott szó, nem pedig egy nemzeti tragédia utáni sanyarú „utóé­let”. Nemzetért való az expedíció, ezért hát alapítványokból és adóból leírt költsé­gekből — a nemzet zsebéből szponzorál­juk a kutatásokat. „Nem Petőfi!” „Mégis Petőfi!” Va­jon Petőfit találnánk­­­, ha találnánk abban a barguzini sírban, s mit nyernénk, ha mégis Petőfi lenne? Folyik a vita köny­vekben és előadáso­kon, s kiváltképp az ünnep közeledtével fáj a földhöz ragadt viadal M­intha azon vívná­nak, hogy milyen tollal ír­ta Petőfi a Talpra magyar!-t. Pedig hát tudjuk, hogy nem a toll és nem a tinta, nem Barguzin és nem Segesvár, hanem 1848 márciusa. Igen, az a fontos!

Next