Heti Pesti Riport, 1994. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 1. szám
annak — nem is kevesen —, akik utálják a közvéleménykutatást, az arra hivatkozó adathalmazt és egyáltalán, zaklatásnak veszik a kérdezőbiztosok érdeklődését, fölöslegesnek az általánosításokat. Egy kivételről azonban biztosan tudunk: ő Révész Sándor rockénekes. Jó oka van az elfogultságra, hisz éppen egy ilyen közvéleményre alapozott kutatási eredmény mondta ki őt a legnépszerűbb szóló rockénekesek egyikének. Eddigi állomásai a Generál és a Piramis voltak, aztán egyszer csak gondolt egyet és eltűnt, s legközelebb 1986-ban tűnt fel szólólemezzel. — Azután? Azóta? - Ezt követően vettem egy Szegedhez közeli tanyát, gazdálkodtam, és gondolkodtam. - Tavaly év végén azonban újra összeállt a Piramis, s öt estén át tömegeket vonzottak a Budapest Sportcsarnok hatalmas arénájába. - Nemrég jöttem haza Indiából, s ez azért érdekes, mert ott és az ott megismert zenétől hatalmas lelki nyugalmat, belső békét nyertem. — És mi van a tanyával? Úgy hallottam, elhagyta... — Magamban hordom, a bensőmmé Béke, harmónia és egy lemez vált. Tavaly a Demjén-koncert után döntöttem úgy, hogy ismét a fővárosba jövök, így kellett tennem, hiszen nemrég jelent meg második szólólemezem, amit menedzselnem kell. - Kikre számíthat? - Mindig és mindenben a legteljesebb mértékben a feleségemre. Ő nemcsak a szerelmem, hanem a legjobb barátom, a legmegértőbb társam is. A rockszakmából kevés barátra tettem szert, szeretek azonban együtt lenni és barátkozni olyanokkal, akik hozzám hasonlóan kreatív módon gondolkodnak, vagy legalább megpróbálnak elmélyültebben elmélkedni és alkotó módon élni. Ezeknek az embereknek a barátsága nagyon fontos nekem. Legújabb lemezének a címe: Révész 1993... - ...de lehetne 1983-1993 is, mert az utóbbi tíz év lenyomata. Jó néhány szám már korábban is készen volt, a szövegek többségét is magam írtam, más nem is írhatta volna, hiszen egyes szám első személyben mondom el mindazt, ami velem megörtént, ami az életem. - Milyennek látja a zenén kívül eső világot? - Nem pesszimizmus csak realitás: annyira rossz a jövőképem, hogy — feleségemmel szoros egyetértésben — végleg lemondtunk a gyerekről. Azért döntöttünk így, mert semmilyen szempontból sem látok rövid időn belüli kiutat. Felelősséggel nem tehetjük azt, amit egyébként természetes emberi ösztönünk követel... ZOLTÁN :-'• KELFÖLD 5