Heti Válasz, 2003. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

2003-02-14 / 7. szám

Közélet (Modu Vi­lád­ KMJflpJ PRÓ ÉS KONTRA MAGYAR Orbán Viktor évértékelése Elek István: Ma esti beszélgetésünkben Orbán Viktornak, a polgári kormány mi­niszterelnökének néhány órája elhangzott évértékelő beszédéről fogunk közösen gondolkodni. Beszélgetőtársaim: Németh Péter, a Népszava főszerkesztője és Horkay Horcher Ferenc, a Heti Válasz főmunkatár­sa. Gondolom, sokan tudják, többéves ha­gyományt követ Orbán Viktor és a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület a február eleji Vigadó-beli rendezvény lebonyolítá­sával. 1999-ben hangzott el itt Orbán Vik­tor első országértékelő beszéde, akkor ér­telemszerűen miniszterelnökként értékelte az előző évet, illetve beszélt a terveiről. Azóta minden évben sor került erre a ren­dezvényre. Most első alkalommal nem mi­niszterelnökként beszélt az elmúlt évről, a jelenről és a jövőről. Új a helyzet, régi a szereplő. Mi az első benyomásotok, ha na­gyon röviden kellene megmondani, hogy mit üzent ez a beszéd, a hangütés, a té­mák kiválasztása? Németh Péter: Szörnyű kormány van - üzente Orbán Viktor. Fogjunk össze, sze­ressük egymást, és győzni fogunk. Horkay Horcher Ferenc: Nekem az volt a benyomásom, hogy Orbán Viktor számot vetett ez alatt a néhány hónap alatt az új helyzettel, és olyan hangot talált meg, ami régóta hiányzik Magyarországon. Csa­ládias együttgondolkodásra invitálta a helyszínen lévőket, a képernyők előtt ülő­ket és a rádióhallgatókat. Azt hiszem, csa­ládias hangulatban százezrekkel beszél­getni, ez nagy szónoki, politikusi és egy­ben emberi teljesítmény. N. P.: Nem egészen így látom, de ez a dolog természetéből vagy nézőpontjából fakad. Abban egyébként egyetértek, hogy mondjuk az utóbbi egy vagy másfél év leg­jobb formáját futotta Orbán Viktor. Azt vi­szont kétlem, hogy új hangot ütött volna meg. Az az érzésem támadt, mintha vé­gigelemezte volna Orbán Viktor saját ko­rábbi fellépéseit, beszédeit, és mindegyik­ből a legjobb elemeket próbálta fölhasz­nálni ezen az estén. Tehát volt ebben az egy évvel korábbi évértékelésből, volt a Testnevelési Egyetemen elmondott beszéd kemény hangütéséből, de a Kossuth téri szeretet, összefogás ünnepére emlékezte­tő eleme is volt a mostani beszédnek. Egy dolog azonban teljesen hiányzott belőle. Az a fajta kritikus, önkritikus szemlélet, amit kínosan elkerül a Fidesz tulajdonkép­pen a választások óta. Nem hiszem, hogy az ellenzék vezérének egyébként ebben a helyzetben feltétlenül önmagával kell fog­lalkoznia. De ha már kiemeli a tizenkét év­ből az utóbbi négy évet - mert ezt tette - mint tulajdonképpen a rendszerváltás egyetlen sikeres szakaszát, akkor elvárha­tó lett volna, hogy szembenézzen azzal is, hogy valamit azért biztos nem jól csinált a Fidesz-kormány. E. I.: Úgy érzem, hogy derű, önbizalom, tettrekészség sugárzott ebből a mostani, jó negyvenperces beszédből. Egy-két föl­villanásból lehetett a finom szellemessé­get is érezni, ami a korábbi beszédekben látványos metaforákban és példázatokban fejeződött ki. De jól fogta-e meg Orbán Viktor, amikor azt mondta, hogy az első, amiről most beszélni kell Magyarországon, a háború és béke kérdése Irak kapcsán. Ez és az EU-val kapcsolatos üzenete jelent-e valamilyen változást? H. H. F.: Nagyon sokan kritizálták azért Orbán Viktort, hogy úgymond nacionalis­ta, csak a belpolitikai kérdések izgatják, nem veszi figyelembe azt a konszenzust, amiben a magyar kormánynak a maga út­ját ki kell alakítania. Ilyen szempontból szerintem ez nagyon fontos és jó üzenetű beszéd volt. Jó, hogy a külpolitikával kez­dett, azon belül is a világpolitika mind­nyájunk számára égetően fontos alapkér­dését vetette föl, hogy lesz-e háború, és hogy ahhoz vajon Magyarországnak ho­gyan kellene viszonyulnia, hogy mi itt a magyar érdek. Ugyanis ezt nem hallottuk még a mostani kormánytól. Orbán Viktor most azt vetette fel, hogy hogyan kellene ezt a kérdést a saját érdekünk szempont­jából végiggondolni. Valljuk be őszintén, elég csak a közvélemény-kutatásokra tá­maszkodni, hogy Magyarországon alapve­tően nem tűnnek meggyőzöttnek a polgá­rok arra nézvést, hogy az amerikai-iraki konfliktusba nekünk tevőlegesen kellene beavatkoznunk. És nagyon szép volt, na­gyon fontos volt az, amit ezzel kapcsolat­ban '56-ra hivatkozva mondott, hogy mi, magyarok a saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt, amikor egy nagyhatalom hadse­rege a nemzetek közössége általi bármifé­le fölhatalmazás nélkül lép egy másik or­szág földjére. N. P.: Orbán Viktor első tétele, amiben a háború és béke kérdéséről és az ehhez való viszonyulásunkhoz szól, ez a legke­ményebb belpolitikai témája volt, ugyan­akkor nem foglalt állást tulajdonképpen. Egy olyan, mindenki által természetes vá­gyat fogalmazott meg, hogy tudniillik bé­kében jobb élni, mint háborúban. De az igazi belpolitikai üzenete az volt, hogy a magyar kormány háborúpárti. Ő ezt így ki- Csütörtökönként este kilenckor jelentkezik a Magyar ATV-n Elek István nyilvánosságkritikai műsora, a Pró és Kontra. Ezúttal a február 6-i adás szerkesztett, rövidített változatát tesszük közzé. 18 heti válasz 2003/02/14

Next