Heti Válasz, 2003. április-június (3. évfolyam, 14-26. szám)

2003-05-16 / 20. szám

­11 Környezet BALATONI VISSZAÉLÉSEK: KIIRTOTT NÁDAS, NEM LÉTEZŐ SÉTÁNY Parttalan partszabályozás Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét olyan szezont nyitottak a Balatonon, amikor a vízszint rendkívül alacsony. Sőt ebben az évben újabb botrányt keltett a tópart beépítése, a náda­sok elpusztítása, viszont a motorcsónakok engedélyezésétől legalább megmenekültek a part mellett élők. Létezik egy, az ökológusok és közgazdá­szok által gyakran használt séma egy te­lepülés vagy régió fenntarthatatlan inf­rastrukturális fejlődésének ábrázolására. Az elmélet szerint csak bizonyos pontig érdemes új szolgáltatásokat és beruházá­sokat telepíteni egy olyan térségbe, mint a Balaton, mert a telítettség elérése után a befektetett pénz és a zsúfoltság már el­riasztja a turistákat, valamint rontja a régió környezeti állapotát is. Manapság bárki érzékelheti, hogy milyen ez a való­ságban a Balaton partján.­ ­ LECSAPOLTÁK VAGY ELPÁROLGOTT? Meg kell teremteni a Balaton vízpótlásá­nak a lehetőségét - javasolták többen a múlt év végén Siófokon, a tó vízpótlásá­ról rendezett szakmai konferencián. Ahogy lapunk is beszámolt róla, csökkent a tó vízszintje, és annak ellenére, hogy az eddigiekben ez nem rontotta radiká­lisan a vízminőséget, a szakemberek ál­lítják: nem a tónak, hanem az ott élők­nek van igényük több vízre. A harmadik éve tartó aszály miatt mintegy 120 mil­lió köbméter víz hiányzik a Balatonból, és a meteorológiai előrejelzések szerint a következő hat hónapban várható csa­padék mennyisége is elmarad az átlagtól. A tanácskozáson Mayer István, a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Rt. vezér­igazgató-helyettese beszámolt annak a tanulmánynak az eddigi eredményeiről, amelyet a Balaton-fejlesztési Tanács (BFT) megbízásából készítenek a Balaton vízpótlásáról. Pár hónapja még reális­nak tűnhetett a mára a környezetvédők által elve­tett terv, amely szerint a vízpótlás legelőnyösebben a Rába vízkészletéből valósítható meg. Pár nappal ezelőtt kiderült, hogy annak elle­nére, hogy az elmúlt három év súlyos aszályokat hozott, mégis engedtek le vi­zet a Sió-csatornán. Senki nem tud arra válaszolni, hogy ez kinek állt érdekében. Már a rendszerváltozás előtt több­ször felhívták a civil szervezetek a fi­gyelmet arra, hogy egyes part menti in­gatlantulajdonosok és cégek feltöltés útján vagy a tó öntisztulásához nélkü­lözhetetlen nádasok kiirtásával próbál­nak nagyobb területhez jutni. A törvé­nyi háttér sincs rendezve, hiszen annak ellenére, hogy az 1998-as nádrendelet kimondja, tilos a feltöltés a nádasok területén, a 2002-es kormányrendelet szerint a „vízpartra való kijutás" a ná­dasok csonkításával is megvalósítható. Információink szerint például Bala­­tonakarattyán a rendszerváltás előtt olyan telekmanipulációk történtek, amelyek során a korábbi tanács, majd az önkormányzat új helyrajzi számokkal vízparti házakat „tüntetett el", olyan utat és sétányt rajzolt a helyrajzi tér­képre, ami nem is létezik. I 38 . hetiVálasz 2003/05/16 Jóp­címb ufik [d­/l/illy­ ­ks

Next