Heti Válasz, 2004. január-március (4. évfolyam, 1-10. szám)

2004-02-13 / 7. szám

IQIIjHjjHI (' A NAGY KRITIKA MÉG VÁRAT MAGÁRA_______________ Kapitalizmus - alternatíva nélkül Az egyik legszínvonalasabb európai folyó­irat, a német Merkur vaskos különszámot jelentetett meg: Kapitalismus oder Barbarei? címmel. Már a címválasztás egyértelműen arra utal, hogy a szerkesz­tők szerint a kapitalizmusnak mint gazda­sági szerkezetnek nincsen alternatívája. Az összeállítás 17 német szerző tanul­mányát tartalmazza. Az írások hangneme és kritikai tartalma is eltér egymástól, nincs szó tehát a jelenleg fennálló globa­­lista kapitalizmus apológiájáról. Eltérnek egymástól a nézetek abban a kérdésben is, hogy a fejlett világ és a harmadik vi­lág között nőnek vagy csökkennek a kü­lönbségek. E. Reuter szerint kétmilliárd ember él napi két dollárból vagy még ke­vesebből, míg az Európai Unióban egy te­hén napi szubvenciója három dollár. R. Hank viszont bonyolult következtetéssel arra az eredményre jut, hogy az utolsó öt­ven évben a különbségek csökkentek. Ha a közép-afrikai államokat nézzük, a lát­szat ezt a következtetést nem erősíti meg. Több tanulmány foglalkozik a kapitaliz­mus elleni kritikák elavulásával vagy elenyészésével. Az archiválandó elméle­tek közé sorolja több tanulmány a Né­metországban egy ideig jelentős hatású „kritikai elméletet", amelyet a frankfurti iskola gondolkodói (Adorno, Horkheimer) alkottak meg. Az autoritáriánus állami bü­rokráciával ellenőrzött kapitalizmus, amely a polgárait az elidegenedés mecha­nizmusain keresztül manipulálja, a 70-es évektől kezdve már nem jellemző a tény­legesen létező kapitalizmusra. Ezt az elő­dei elméletét részben lebontó, részben továbbfejlesztő Jürgen Habermas nagy­részt védekező mechanizmusok kiépítésé­vel váltaná ki (mindennapi élet kontra szisztémakényszer), továbbra is kinyilvá­nítva bizalmatlanságát a globális kapita­lizmussal szemben. Amerikai oldalról fogalmazódott meg a vád, hogy az európai értelmiség króniku­san polgárságellenes. Valóban, az európai kultúra és művészet - elsősorban az iro­dalom - utóbbi kétszáz évének története a polgárellenesség jegyében folyt le. Az ide vonatkozó politikai elmélet kidolgozá­sában - a citoyen és burzsoá hegeli ellen­tétének továbbfejlesztésével - Lukács Györgynek volt kulcsszerepe. A jelenlegi helyzet elemzése (T. E. Schmidtz) azt bi­zonyítja, hogy a polgárság jellege meg­változott, ma már meglehetősen bizony­talanok ennek a társadalmi csoportnak a körvonalai, így a kultúra/ellenkultúra tá­madásai is specifikussá váltak. A polgár­­pukkasztás mindmáig a kulturális diskur­zus bevett és elfogadott formája. A mértékadó közgazdászok, politológu­sok között is megoszlanak a vélemények a globalizációs kapitalizmus hatásairól. A hatásokat ma már világléptékben vizs­gálják. Ebben a körben merülnek fel a „többféle kapitalizmus" és a kapitaliz­­mus/piacgazdaság­i demokrácia tételei. Vannak példák arra, hogy parancsuralmi rendszerek mellett is működhet piacgaz­daság - Olaszország a fasizmus alatt, a tá­vol-keleti kistigrisek. A legizgalmasabb kérdés jelenleg Kína, ahol a gazdasági alap egyre jobban megközelíti a kapitalis­ta modellt, s a szocialista, lenini alapok­ra épült politikai felépítmény szédítő iramban igyekszik alkalmazkodni. Egy speciális magyar vonatkozású ta­nulmány is található a cikkek között. E. Sandell a Polányi fivérek ellentétes ka­pitalizmusfelfogását mutatja be. A cikk főszereplője Polányi Károly, akinek ro­mantikus antikapitalizmusát a szerző nem kevés iróniával ecseteli. Polányi fő művét, A nagy átalakulást 1944-ben írta (magya­rul csak 2001-ben jelent meg). Polányi itt úgy jellemzi a XIX. században kialakult piacgazdaságot, mint egy betegséget, egy atipikus, egyáltalán nem szükségsze­rű gazdasági formációt. Sandell kritikájá­nak éle azonban elsősorban Polányi Dahomeyről (mai Benin) írt könyvére irá­nyul. Polányi egy Herskovits nevű etnog­ráfus leírására támaszkodik a Daho­­meyben a XVIII. században néhány évti­zedig működő gazdasági-társadalmi rend­szerről szólva. Az írást nem ismerő társa­dalomban bonyolult, de összefüggő rend­szer szerinti tervgazdaság uralkodott. Szabályozott volt a termelés, meghatároz­ták az elvetendő növények mennyiségét és fajtáját, a hasznos állatok számát, ki­rályi parancs írta elő a leadandó termést és az állatok számát, ugyanakkor állami­lag monopolizált rabszolgakereskedelem folyt. Polányit, aki nem volt ortodox mar­xista, azonban­­ bolsevista hajlamú fele­sége, Duczynska Mária szerint­­ „szent gyűlölet" inspirálta a kapitalizmus ellen, tudományos munkásságában lázasan ke­reste a gazdaságtörténetben annak bizo­nyítékait, hogy a piacgazdaság nem szük­ségszerű végkifejlete a világtörténelem­nek. Ez a szent gyűlölet vakíthatta el a nagy műveltségű tudóst, hogy álomképei­hez keressen bizonyítékokat. Vele szem­ben a természettudomány felől érkező Po­lányi Mihály elméleti munkái mellett szak­szerű és ideológiáktól mentes gazdasági leírásokat publikált. G. Gumbrecht zárótanulmányában ame­rikai egyetemi tapasztalatai alapján port­rékat rajzol, jórészt fiatal amerikai egye­temi kutatókról, akiket szintén „szent gyűlölet" inspirál a globalizált kapitaliz­mus ellen; elméleteik zömében marxista elemekkel átszőtt dekonstrukciós (Derrida) vagy Foucault-t követő töredékek elegye. A nagy kritika kialakulása még várat ma­gára, de a baloldali tartalék sereg a lázas semmittevés állapotában van. (Merkur, 2004. január) Tímár Sándor AJ ► hptiVálac-T ?nna/07/13

Next