Heti Válasz, 2004. január-március (4. évfolyam, 1-10. szám)
2004-02-13 / 7. szám
IQIIjHjjHI (' A NAGY KRITIKA MÉG VÁRAT MAGÁRA_______________ Kapitalizmus - alternatíva nélkül Az egyik legszínvonalasabb európai folyóirat, a német Merkur vaskos különszámot jelentetett meg: Kapitalismus oder Barbarei? címmel. Már a címválasztás egyértelműen arra utal, hogy a szerkesztők szerint a kapitalizmusnak mint gazdasági szerkezetnek nincsen alternatívája. Az összeállítás 17 német szerző tanulmányát tartalmazza. Az írások hangneme és kritikai tartalma is eltér egymástól, nincs szó tehát a jelenleg fennálló globalista kapitalizmus apológiájáról. Eltérnek egymástól a nézetek abban a kérdésben is, hogy a fejlett világ és a harmadik világ között nőnek vagy csökkennek a különbségek. E. Reuter szerint kétmilliárd ember él napi két dollárból vagy még kevesebből, míg az Európai Unióban egy tehén napi szubvenciója három dollár. R. Hank viszont bonyolult következtetéssel arra az eredményre jut, hogy az utolsó ötven évben a különbségek csökkentek. Ha a közép-afrikai államokat nézzük, a látszat ezt a következtetést nem erősíti meg. Több tanulmány foglalkozik a kapitalizmus elleni kritikák elavulásával vagy elenyészésével. Az archiválandó elméletek közé sorolja több tanulmány a Németországban egy ideig jelentős hatású „kritikai elméletet", amelyet a frankfurti iskola gondolkodói (Adorno, Horkheimer) alkottak meg. Az autoritáriánus állami bürokráciával ellenőrzött kapitalizmus, amely a polgárait az elidegenedés mechanizmusain keresztül manipulálja, a 70-es évektől kezdve már nem jellemző a ténylegesen létező kapitalizmusra. Ezt az elődei elméletét részben lebontó, részben továbbfejlesztő Jürgen Habermas nagyrészt védekező mechanizmusok kiépítésével váltaná ki (mindennapi élet kontra szisztémakényszer), továbbra is kinyilvánítva bizalmatlanságát a globális kapitalizmussal szemben. Amerikai oldalról fogalmazódott meg a vád, hogy az európai értelmiség krónikusan polgárságellenes. Valóban, az európai kultúra és művészet - elsősorban az irodalom - utóbbi kétszáz évének története a polgárellenesség jegyében folyt le. Az ide vonatkozó politikai elmélet kidolgozásában - a citoyen és burzsoá hegeli ellentétének továbbfejlesztésével - Lukács Györgynek volt kulcsszerepe. A jelenlegi helyzet elemzése (T. E. Schmidtz) azt bizonyítja, hogy a polgárság jellege megváltozott, ma már meglehetősen bizonytalanok ennek a társadalmi csoportnak a körvonalai, így a kultúra/ellenkultúra támadásai is specifikussá váltak. A polgárpukkasztás mindmáig a kulturális diskurzus bevett és elfogadott formája. A mértékadó közgazdászok, politológusok között is megoszlanak a vélemények a globalizációs kapitalizmus hatásairól. A hatásokat ma már világléptékben vizsgálják. Ebben a körben merülnek fel a „többféle kapitalizmus" és a kapitalizmus/piacgazdasági demokrácia tételei. Vannak példák arra, hogy parancsuralmi rendszerek mellett is működhet piacgazdaság - Olaszország a fasizmus alatt, a távol-keleti kistigrisek. A legizgalmasabb kérdés jelenleg Kína, ahol a gazdasági alap egyre jobban megközelíti a kapitalista modellt, s a szocialista, lenini alapokra épült politikai felépítmény szédítő iramban igyekszik alkalmazkodni. Egy speciális magyar vonatkozású tanulmány is található a cikkek között. E. Sandell a Polányi fivérek ellentétes kapitalizmusfelfogását mutatja be. A cikk főszereplője Polányi Károly, akinek romantikus antikapitalizmusát a szerző nem kevés iróniával ecseteli. Polányi fő művét, A nagy átalakulást 1944-ben írta (magyarul csak 2001-ben jelent meg). Polányi itt úgy jellemzi a XIX. században kialakult piacgazdaságot, mint egy betegséget, egy atipikus, egyáltalán nem szükségszerű gazdasági formációt. Sandell kritikájának éle azonban elsősorban Polányi Dahomeyről (mai Benin) írt könyvére irányul. Polányi egy Herskovits nevű etnográfus leírására támaszkodik a Dahomeyben a XVIII. században néhány évtizedig működő gazdasági-társadalmi rendszerről szólva. Az írást nem ismerő társadalomban bonyolult, de összefüggő rendszer szerinti tervgazdaság uralkodott. Szabályozott volt a termelés, meghatározták az elvetendő növények mennyiségét és fajtáját, a hasznos állatok számát, királyi parancs írta elő a leadandó termést és az állatok számát, ugyanakkor államilag monopolizált rabszolgakereskedelem folyt. Polányit, aki nem volt ortodox marxista, azonban bolsevista hajlamú felesége, Duczynska Mária szerint „szent gyűlölet" inspirálta a kapitalizmus ellen, tudományos munkásságában lázasan kereste a gazdaságtörténetben annak bizonyítékait, hogy a piacgazdaság nem szükségszerű végkifejlete a világtörténelemnek. Ez a szent gyűlölet vakíthatta el a nagy műveltségű tudóst, hogy álomképeihez keressen bizonyítékokat. Vele szemben a természettudomány felől érkező Polányi Mihály elméleti munkái mellett szakszerű és ideológiáktól mentes gazdasági leírásokat publikált. G. Gumbrecht zárótanulmányában amerikai egyetemi tapasztalatai alapján portrékat rajzol, jórészt fiatal amerikai egyetemi kutatókról, akiket szintén „szent gyűlölet" inspirál a globalizált kapitalizmus ellen; elméleteik zömében marxista elemekkel átszőtt dekonstrukciós (Derrida) vagy Foucault-t követő töredékek elegye. A nagy kritika kialakulása még várat magára, de a baloldali tartalék sereg a lázas semmittevés állapotában van. (Merkur, 2004. január) Tímár Sándor AJ ► hptiVálac-T ?nna/07/13