Heti Válasz, 2007. október-december (7. évfolyam, 40-52. szám)

2007-10-18 / 42. szám

HETI BEMUTATÓK Flandria (francia háborús filmdráma) Rendező: Bruno Dumont Főbb szereplők: Samuel Boidin, Adélaide Leroux, Henri Cretel, Jean-Marie Bruveart Frank és Wendy (észt animációs film) Rendező: Kaspar Jancis, Ülő Pikkov, Priit Tender A másik én (amerikai-ausztrál akciófilm) Rendező: Neil Jordan Főbb szereplők: Jodie Foster, Terrence Howard, Nicky Katt Megy a gőzös (magyar vígjáték) Rendező: Koltai Róbert Főbb szereplők: Koltai Róbert, Pogány Judit, Pindroch Csaba, Egres Katinka A Nap utcai fiúk (magyar játékfilm) Rendező: Szomjas György Főbb szereplők: Bárnai Péter, Czecző Sándor, Gáspár Kata, Andorai Péter , SZABOLCS IMRE kultura@hetivalasz.hu N­em baj, hogy Pozsgai Zsolt filmje nem ké­szült el az 1956-os forradalom és szabad­ságharc fél évszázados fordulójára. Leg­alább azt az illúziót kelti a nézőben, hogy a forradalom élő hagyomány, arra kötelezi a művészeket, hogy szembenézzenek öröksé­gével. És ne csak a kerek évfordulókon. Külö­nösen fontos ez akkor, amikor megkezdődött 1956 viszonylagossá tétele, hogy a visszavonásá­ra irányuló törekvésekről már ne is beszéljünk. A Csendkút Gérecz Attilának állít emléket. Ha nem egy tragikus sorsú fiatalemberről lenne szó, azt mondhatnánk, hogy élete, mely fájdal­mas fordulataival jelképezi mindazt, ami meg­történhetett velünk az ötvenes években, filmre kívánkozik. Méghozzá nagyszabású filmre. Eh­hez vélhetően kevés volt a pénz, szűk a költség­­vetés. Gúzsba kötve is lehet táncolni, de az mégsem pótolhatja egy teljes balettkar egész színpadot betöltő mozgását. Pozsgai Zsolt pe­dig semmiről sem akart lemondani. Egyszerre szeretne korrajzot adni, fölmutatni az életút ál­lomásait, beszélni emberi nagyságról és hit­ványságról, a diktatúra természetrajzáról, nyo­mon követni a művés­­zé-költővé válás föleme­lő és borzongató folyamatát. Mindegyik törek­vésből kapunk ízelítőt a filmben, de a részletek nem azonos színvonalúak. A történet keretét Gérecz utolsó estéje adja. Egy orosz tank reflektorának szemünkbe vakí­tó fénycsóvája vetíti előre a végzetet, a lövést, mely 1956. november 7-én kioltja az alig hu­szonhét éves fiatalember életét. Közben, több­nyire időrendben haladva ismerjük meg a fő­hős sorsának alakulását. Fiktív, de szelleme­sen hitelesnek tűnő kihallgatási jegyzőköny­vek alapján felidéződik a francia hadifogság­ból való hazatérés, melynek időpontja ismét szimbolikus: 1946. október 23. A következő je­lenet már a tehetséges élsportolót mutatja, a származása miatt az egyetemi továbbtanulás lehetőségétől megfosztott Gérecz az öttusavá­logatott-keret tagja, aki joggal bizakodhat a helsinki olimpiára való kijutásban. És a bol­dogságot növeli, hogy beteljesedik szerelme Margittal. Rá két napra, 1950. december 8-án egykori hadapródiskolás társaival együtt letar­tóztatják, és koholt vádak alapján négy halálos ítéletet hoznak, Géreczet pedig tizenöt évre ítélik. A budapesti gyűjtőfogház után a váci börtönbe kerül, ahol rabtársak, a Füveskert költői, írói, Béri Géza, Kárpáti Kamil, Tollas Ti­bor, Tóth Bálint barátságukba fogadják, és elin­dítják költői pályáját. Gérecz 1954. július 18-án megszökik a börtönből, a megáradt Dunát át­úszva jut el Budapestre, ahol három nap múl­va egykori menyasszonya és annak új élettársa föladja őt. A márianosztrai börtönben ismeri meg új szerelmét, Klárit, s szabadulnak majd a Kozma utcai gyűjtőfogházból 1956. október 30-án. Egy hét közös és fegyverrel is védett szabad élet adatott meg nekik. A film egyértelműen dicsérhető részei azok, amelyek szinte mellékesen beszélnek a kom­munista diktatúra működéséről. Miért tartóz­tatják le és ítélik el a csúcsformában lévő Gére­czet, amikor az élsportolók állítólag kivétele­zett helyzetben voltak az ötvenes években? Mert azt demonstrálta a hatalom a sportolók­nak, hogy senki sincs kivételezett helyzetben. Miként működhettek az úgynevezett börtön­egyetemek, a fogházi alkotói közösségek? Egy spicli rendszerint volt közöttük, és abban a cel­lában, ahol az írók, költők együtt raboskodtak, mindig volt lehallgatókészülék. Mivel drága volt, máshova nem jutott. Gérecz Attila jelentős költő volt, ám ennek bemutatása felemásra sikerült. Hosszan időz a rendező a művésszé válás folyamatának be­mutatásánál. A fájdalom szüli a költőt - su­gallja a film, ám a tételt illusztráló képek kissé színpadiasnak hatnak. Hallhatunk viszont a tehetséget valóban igazoló, hol metaforikus tö­mörségű, József Attilát idéző, hol Szabó Lő­­rinc-i módon epizáló Gérecz-verseket, Szaká­csi Sándor fölkavaró tolmácsolásában. ■ Részletes programajánlóért keresse fel a port.hu weboldalt. 43

Next