Heti Válasz, 2008. április-június (8. évfolyam, 14-26. szám)
2008-06-19 / 25. szám
66 trermriwse i vili. Évfolyam, 25. S2ÁH ■ I i'll l fi Ili Ml I 2008. június 19. _____________________________ Bunkerálom Most lehet borongani azon, hogy minő pocsékolás kormányzati páncélautókat vásárolni darabonként ötven-hatvan millióért, átfestetni négy és fél millióért, kormányszóvivői weboldalt fejlesztetni kétszázmillióért, kormányzati propagandafüzeteket kiadni százharmincmillióért, vagy miniszterelnöki különgépet rendelni majd ötmillióért, de mindez értelmetlen. Nem volna baj, hogy a kabinet sok pénzt áldoz magára bérben és technikában (Magyarország irányítói ne olcsójánosságukra legyenek büszkék), ha a költekezés nem roppant gyenge teljesítménnyel párosulna. Az elmúlt hat évben kiszolgáltatottságba adósodott az ország. A gyakorta hivatkozott, oszlopokba rendezett életszínvonal-javulást, a jobb infrastruktúrát nem teljesítményből állították elő, hanem számolatlanul felvett hitelekből. Csakhogy egyúttal sikerült súlyosan rontani a hazai vállalkozások versenyképességét, a munka becsületét, növelni a bizonytalanságot, csökkenteni a bizalmat a közintézmények, a jogszabályok és a köztisztviselők iránt, és a hitünket is önmagunkban. A nemzetközi helyzet vagy a forrongó közhangulat nem nyújt elegendő indokot Gyurcsány Ferencnek páncélautók vásárlására. (A hisztérikusan felemlegetett, a rendőrség által felderíthetetlen s az ellenzék lejáratására használt Molotov-koktélos kerti partik dacára sem.) A tranzakciót csak a rossz lelkiismeret diktálhatta. A négy minősíthetetlen év, amely vonszolná magát tovább. S melynek nyomán a kormányfő kordonok és páncélozott járművek oltalmába menekül. Egyre súlyosbodó magányba. Hogy bunkerek elszigeteltségéből, a valóságtól távol mutasson nekünk manírosan szép jövőt. Javallom, vegyünk inkább friss levegőt! Jó mélyet. S nem is csak a pénz hiánya miatt. ■ BORÓKAI GÁBOR | borokai.gabor@hetivalasz.hu végjáték Debreczeni, a közszolga Debreczeni József írja a Népszabadság hétvégi számában, hogy „Orbán nem visszafelé tart időben. Nem egy konzervatív, arisztokratikus parlamentarizmus, nem a múlt, nem a Horthyrendszer felé. Hanem előre: egy, a modernség és az archaizmus félelmetes elegyét megvalósító populista-fundamentalista autokrácia felé. Amihez képest a Horthy-korszak kormányzati rendszere kedélyes, már-már idilli szisztémának tűnhet majd.” Debreczeni Józsefnek ez a legfontosabb mondandója 2008-as közállapotainkról. Amivel nincs is baj, tudván, hogy az egykori MDF-es képviselő a Demos Alapítvány iskolájának tanáraként oktatja a jövő szocialista politikusait, s nézeteivel leggyakrabban a » LÉPHAFT PÁLvegjatek@hetivalasz.hu Népszava, valamint a 168 Óra olvasóit rémisztgeti. Az azonban igazán érdekelne, hogy a függetlenségre és a demokráciára oly érzékeny közíró hogyan viseli el önmagát a Magyar Televízió műsorvezetői között. Mert ha jól, szívből remélem, hogy egy demokratikus választáson elért változás nyomán a közszolgálatban - nem remélten - helyére lépő új ellenzékgyűlölőkért is lelkesedni kész. ■ fit Brüsszelből jelentjük Szép házunk volt Brüsszelben. A Heti Válasz hírére zsúfolásig megtelt a Volle Gas különterme (köszönet a Magyar Hullám rendezvénysorozat szervezőinek), holott előbb a spanyol futballisták az oroszokat, majd a svédek a görögöket verték a tévében. Az étterem közönsége - soraikban európai parlamenti képviselőkkel, uniós köztisztviselőkkel, NATO-alkalmazottakkal és örökre Belgiumba szakad magyarokkal - a lapról és persze a hazai médiapiaci mozgásokról faggatott bennünket. Az együttléten összegeztük, hogy szerkesztőségi csapatunkat világos piaci cél, egyértelmű értékválasztás és a szakértelmet megbecsülő, összetartó közösség tartja versenyben a nemzetközi kiadókkal (is) folytatott éles küzdelemben. Igen, a közösség. Amiért Brüsszelig is eljutottunk. Hogy onnan jelenthessünk haza: együtt akár messzire is juthatnánk. (S ehelyütt nem a népszavazás horngábori interpretációjára gondolok.) Mélységes bezártságunkból azért sem árt kiszakadni olykor, hogy ne csak politikai szlogenekből, de a valóságban is érzékeljük, hol tart a nagyra becsült, félve tisztelt Európa. Ottjártunkkor francia, belga és spanyol halászok tüntettek szerintük csorbított jogaikért, és demonstrációjuknak egy utcányi kirakatüveg betörésével adtak nyomatékot. Persze nem állítanám, hogy az európaiság az erőszak feltétlen alkalmazásának szinonimája - az sokkal inkább az érdekek markáns képviseletében nyilvánul meg. A „húzzunk bele” felszólításra nem okvetlenül a „zúzzunk bele” a helyes válasz - ugyanakkor az utcai felvonulók lemocsaizása, kiátkozása Európában egyáltalán nem comme il faut. Mi több, nagyon is provinciális. ■