Heti Válasz, 2011. április-június (11. évfolyam, 14-25. szám)

2011-05-19 / 20. szám

A Viharbükk futója.*»...».»TM, fánál 42 perc, a kicsi 22. Szalma László Európa-bajnok távolsugró - akinek élete a Kútvölgyi út-Alkotás út-Normafa háromszögben zajlik - ma sem tudna sport nélkül élni. HALÁSZ CSILLA­­ budailatkep@hetivalasz.hu Élhet-e mozgás nélkül, aki húsz éven át válogatott sportoló volt? A kérdésben benne van a válasz: Szalma Lászlónak ma éppúgy élete a sport, mint 1986-ban, amikor 830 centiméteres ugrásával he­tedszer is megdöntötte a távolugrás ha­zai országos csúcsát (amit azóta sem szárnyalt túl senki). Csak most a „másik oldalon” áll, azaz egyetemi docensként oktatja a sport elméletét és gyakorlatát. Az Európa-bajnok távolugró, a Sem­melweis Egyetem Testnevelési és Sport­­tudományi Kar Atlétika Tanszékének vezetője nem Budán született, de aztán ez a városrész lett meghatározó az éle­tében. Gyermekkorában Nagymaroson élt, az ottani általános iskolában fedezte fel testnevelő tanára, hogy sokféle sport­hoz érzéke van - még úttörő-olimpiát is nyert Debrecenben. Aztán hogy jelent­­kezhessen a sporttagozatos Petőfi Sán­dor Gimnáziumba, egyesületi ajánlásra volt szüksége - így került Budára, a Va­sas II. kerületi telepére, ahol első edzője Schulek Ágoston volt. A középiskolás diák kezdetben min­dennap hazajárt, majd albérletbe költö­zött a XI. kerületi Badacsonyi utcába, de annyira hiányzott neki Nagymaros, hogy nem csak hétvégén, de minden szerdán hazament. Nehezen szokta meg Budát, de aztán szép fokozatosan életé­nek szerves részévé vált, így a testneve­lési főiskola Győri úti kollégiuma után szinte természetes volt, hogy itt telepe­dett le: rövid kitérő után, 1986-ban a XII. kerületi Kútvölgyi úton vett társas­házi lakást. Azóta is itt él feleségével és két fiával. A szép nevű, kanyargós Kútvölgyi út­ról ma már a legkevésbé sem jut eszé­be az embernek, hogy e völgyet valaha Brunnenthalnak hívták, s bár az itt élők büszkék a dús fájú tájra, nyoma sincs itt a XIX. századi sűrű erdőnek és a leva­dászandó vadkanoknak. Csak a környék semmi mással össze nem téveszthető il­lata emlékeztet arra, hogy itt az ember a természet szerves része. Virányos, Zug­ , 32

Next