Heti Válasz, 2012. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)

2012-04-26 / 17. szám

Richter Gedeon A MINŐSÉGI GYÓGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN, NEMZEDÉKEKEN ÁT, 1901 ÓTA.­­ Charles Simonyi angolra ültette át édesapja alapművét Magyar ajándék a világnak Amerikában bemutatták Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című legendás könyvének angol kiadását. A nem csak fordítói munkát igénylő mű a szerző űrutazásáról is híres fia, Charles Simonyi érdeme, aki öccse, Tamás segítségével valósította meg édesapjuk álmát. VERESS KATA | kultura@hetivalasz.hu Nem csak humanista tudós, a XX. szá­zad egyik utolsó magyar polihisztora és mérnöknemzedékek kedvenc profesz­­szora volt a tíz éve elhunyt Simonyi Ká­roly, hanem komoly tudományos ered­mények gazdája is. 1946-ban részt vett a Bay Zoltán által vezetett Hold-radar kísérletben, majd 1951-ben létrehozta Magyarország első elektrosztatikus ré­szecskegyorsítóját, amiért Kossuth-dí­­jat kapott. „Kis túlzással a részecskegyorsító volt az ikertestvérem. Akkor született meg, amikor világra jöttem” - meséli Simo­nyi Tamás, a professzor kisebbik fia, az UVATERV mérnöke. Bátyjával együtt belenőtt az édesapjukat körbevevő mű­szaki világba, de nem akarta, hogy ké­sőbb hozzá hasonlítsák, ezért út- és vasútmérnök lett. Munkája arab or­szágokba szólította, megtanult arabul, ami később jól jött édesapjának A fizi­ka kultúrtörténete írásakor. Családi munkamegosztás Simonyi Károly 1956-ban a Közpon­ti Fizikai Kutatóintézet forradalmi bi­zottságának elnöke volt, ezért később sehol sem maradhatott az, ami a leg­jobban szeretett volna lenni: tanszék­­vezető. A hallgatók nem mondtak le róla, és felkérték, hogy a Schönherz Kollégiumban tartson esti különórákat. Ezek előbb szakkollégiumi foglalko­zássá, majd felvehető tantárggyá vál­tak. Ekkortájt merült fel benne, hogy kapcsolatot kell teremteni a humán és a műszaki érdeklődésű emberek között, hiszen mindkét oldal szinte kérkedik azzal, hogy nem ért a másik területhez. „A hetvenes évek elején fogott hozzá a kultúrtörténeti írásokhoz, s adta elő a kész részeket a diákjainak. Én cipeltem neki a nagy, tekercses magnót, amiről az adott kor zenéjét mutatta be. Ha azt akarta, hogy a hallgatók képzeljék ma­gukat Simon Stevin világába, egy refor­máció korabeli németalföldi egyetemi város kocsmájába, akkor Orff Carmina Buranáját játszotta le, ha pedig Kepler­ről magyarázott, Holsttól A bolygókat” - meséli Simonyi Tamás. Édesapja foly­ton kereste az ürügyet, hogy tanulhas­son. A hatvanas években például sok diák tanult nálunk Mao kommunista ’in O cu Q. '­ 'Oo »Simonyi Tamás az angol és magyar kiadással 58

Next