Heti Válasz, 2012. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)
2012-04-26 / 17. szám
Richter Gedeon A MINŐSÉGI GYÓGYÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN, NEMZEDÉKEKEN ÁT, 1901 ÓTA. Charles Simonyi angolra ültette át édesapja alapművét Magyar ajándék a világnak Amerikában bemutatták Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című legendás könyvének angol kiadását. A nem csak fordítói munkát igénylő mű a szerző űrutazásáról is híres fia, Charles Simonyi érdeme, aki öccse, Tamás segítségével valósította meg édesapjuk álmát. VERESS KATA | kultura@hetivalasz.hu Nem csak humanista tudós, a XX. század egyik utolsó magyar polihisztora és mérnöknemzedékek kedvenc profeszszora volt a tíz éve elhunyt Simonyi Károly, hanem komoly tudományos eredmények gazdája is. 1946-ban részt vett a Bay Zoltán által vezetett Hold-radar kísérletben, majd 1951-ben létrehozta Magyarország első elektrosztatikus részecskegyorsítóját, amiért Kossuth-díjat kapott. „Kis túlzással a részecskegyorsító volt az ikertestvérem. Akkor született meg, amikor világra jöttem” - meséli Simonyi Tamás, a professzor kisebbik fia, az UVATERV mérnöke. Bátyjával együtt belenőtt az édesapjukat körbevevő műszaki világba, de nem akarta, hogy később hozzá hasonlítsák, ezért út- és vasútmérnök lett. Munkája arab országokba szólította, megtanult arabul, ami később jól jött édesapjának A fizika kultúrtörténete írásakor. Családi munkamegosztás Simonyi Károly 1956-ban a Központi Fizikai Kutatóintézet forradalmi bizottságának elnöke volt, ezért később sehol sem maradhatott az, ami a legjobban szeretett volna lenni: tanszékvezető. A hallgatók nem mondtak le róla, és felkérték, hogy a Schönherz Kollégiumban tartson esti különórákat. Ezek előbb szakkollégiumi foglalkozássá, majd felvehető tantárggyá váltak. Ekkortájt merült fel benne, hogy kapcsolatot kell teremteni a humán és a műszaki érdeklődésű emberek között, hiszen mindkét oldal szinte kérkedik azzal, hogy nem ért a másik területhez. „A hetvenes évek elején fogott hozzá a kultúrtörténeti írásokhoz, s adta elő a kész részeket a diákjainak. Én cipeltem neki a nagy, tekercses magnót, amiről az adott kor zenéjét mutatta be. Ha azt akarta, hogy a hallgatók képzeljék magukat Simon Stevin világába, egy reformáció korabeli németalföldi egyetemi város kocsmájába, akkor Orff Carmina Buranáját játszotta le, ha pedig Keplerről magyarázott, Holsttól A bolygókat” - meséli Simonyi Tamás. Édesapja folyton kereste az ürügyet, hogy tanulhasson. A hatvanas években például sok diák tanult nálunk Mao kommunista ’in O cu Q. ' 'Oo »Simonyi Tamás az angol és magyar kiadással 58