Heti Válasz, 2012. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)
2012-06-21 / 25. szám
44 HetiVálaszt XI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 12012. június 21. Ferencváros ipartörténeti emlékei Gizella, Concordia, Hungária Budapest világvárossá fejlődésében a XIX. század második felében fontos szerep jutott Ferencvárosnak: itt épültek fel a kor legfontosabb ipari létesítményei. Az egykor műgonddal létrehozott épületek megmaradt nyomaival és regényes történetével ismerkedhettek meg azok, akik részt vettek a kerület 220 éves születésnapja alkalmából rendezett helytörténeti sétán. VICZIÁN ZSÓFIA |pestbudailatkep@hetivalasz.hu Budapest a malomipar fővárosa - ez az állítás a XIX. század végén megkérdőjelezhetetlen valóság volt. Elég csak a korabeli fotókra pillantanunk vagy régi térképeket böngésznünk: városszerte gőzmalmok kéményei emelkedtek a magasban. Az elsők az akkor még külvárosi Lipótvárosban és Budán jelentek meg. A közlekedés fejlődése és a rakpart kiépülése nyomán aztán sorra tűntek fel a magas téglaépületek a Duna pesti oldalán is: a gőz ereje, a hengermalom magyar találmánya, a város kedvező fekvése és az ország kiváló búzája világhíres ipart hozott létre. A sikerhez persze kellettek a kor vállalkozói is, például a Tolna megyei szegény családból Pestre érkező Krausz Mayer, akinek az élete - a róla rövid élettörténetet közreadó és a Dunaparti gőzmalmokról saját könyvet is jegyző Klement Judit történész szerint - „a semmiből jövő és kitartó munkával csúcsra jutó ember sikertörténete”. Krausz segédként kezdte egy nagykereskedőnél, csak 55 évesen alapította meg első saját termény- és szeszkereskedő cégét, és 71 éves volt akkor, amikor a Soroksári út és az Ipar utca sarkán 1880-ban felépült a Gizella gőzmalom. A ma lakóparkként részben megőrződött gyönyörű téglaépület már egy prosperáló ipari negyedbe települt, amely a következő években is töretlenül fejlődött. Ekkor készültek el a - jelenleg az üres gyomrú CET üvegbálnáját támogató - közraktárak épületei. Néhány évvel a Gizella malom indulása után, 1884-től indult meg a munka a Petőfi híd pesti hídfőjének helyén működött híres elevátorházban (melyet a II. világháború után lebontottak). A kor legmodernebb logisztikai központja volt ez: gőzgép segítségével egyszerre 15 vasúti kocsi, 8-9 fogatos kocsi és két uszály rakodhatott itt be és ki modern villanyvilágítás mellett. 1872-ben elkészült a ferencvárosi Közvágóhíd impozáns épülete, 1877-től jártak a vonatok a Déli összekötő vasúti hídon, városszerte villamosvonalak, pályaudvarok épültek. „Egy olyan kor elevenedik meg, ha végigsétálunk az egykori Fővámháztól (ma Corvinus Egyetem) a MÜPA-ig, amelynek a lendületére, városi fejlődésére ma csak irigykedve tekinthetünk” - mondja Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény gyűjteményvezetője, a június eleji történelmi séta szervezője. Tőle tudjuk meg, hogy a kerületben, egész pontosan a Lónyai utca 29-es szám alatt élt a norvég hídépítőmester, ács, Gregersen Guilbrand is népes családjával. Gregersen nemcsak számos országos nagyberuházásban részt vevő - köztük az egykori Népszínházat is felépítő - építőipari cége miatt lett a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája közti körönd