Heti Válasz, 2012. április-június (12. évfolyam, 14-26. szám)

2012-06-21 / 25. szám

44 HetiVálaszt XI­. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 12012. június 21. Ferencváros ipartörténeti emlékei Gizella, Concordia, Hungária Budapest világvárossá fejlődésében a XIX. század második felében fontos szerep jutott Ferencvárosnak: itt épültek fel a kor legfontosabb ipari léte­sítményei. Az egykor műgonddal létrehozott épületek megmaradt nyomai­val és regényes történetével ismerkedhettek meg azok, akik részt vettek a kerület 220 éves születésnapja alkalmából rendezett helytörténeti sétán. VICZIÁN ZSÓFIA |­pestbudailatkep@hetivalasz.hu Budapest a malomipar fő­városa - ez az állítás a XIX. század végén megkérdő­jelezhetetlen valóság volt. Elég csak a korabeli fotókra pillantanunk vagy régi tér­képeket böngésznünk: vá­rosszerte gőzmalmok kémé­nyei emelkedtek a magas­ban. Az elsők az akkor még külvárosi Lipótvárosban és Budán jelentek meg. A köz­lekedés fejlődése és a rak­part kiépülése nyomán az­tán sorra tűntek fel a magas téglaépületek a Duna pesti oldalán is: a gőz ereje, a hen­germalom magyar találmá­nya, a város kedvező fekvése és az ország kiváló búzája vi­lághíres ipart hozott létre. A sikerhez persze kellet­tek a kor vállalkozói is, pél­dául a Tolna megyei sze­gény családból Pestre érke­ző Krausz Mayer, akinek az élete - a róla rövid élettör­ténetet közreadó és a Duna­­parti gőzmalmokról saját könyvet is jegyző Klement Judit történész szerint - „a semmiből jövő és kitartó munkával csúcsra jutó em­ber sikertörténete”. Krausz segédként kezdte egy nagy­­kereskedőnél, csak 55 éve­sen alapította meg első saját termény- és szeszkereskedő cégét, és 71 éves volt akkor, amikor a Soroksári út és az Ipar utca sarkán 1880-ban felépült a Gizella gőzmalom. A ma lakóparkként rész­ben megőrződött gyönyö­rű téglaépület már egy pros­peráló ipari negyedbe te­lepült, amely a következő években is töretlenül fej­lődött. Ekkor készültek el a - jelenleg az üres gyom­­rú CET üvegbálnáját támo­gató - közraktárak épületei. Néhány évvel a Gizella ma­lom indulása után, 1884-től indult meg a munka a Pe­tőfi híd pesti hídfőjének he­lyén működött híres elevá­torházban (melyet a II. vi­lágháború után lebontot­tak). A kor legmodernebb logisztikai központja volt ez: gőzgép segítségével egy­szerre 15 vasúti kocsi, 8-9 fogatos kocsi és két uszály rakodhatott itt be és ki mo­dern villanyvilágítás mellett. 1872-ben elkészült a ferenc­városi Közvágóhíd impo­záns épülete, 1877-től jártak a vonatok a Déli összekö­tő vasúti hídon, városszerte villamosvonalak, pályaud­varok épültek. „Egy olyan kor eleve­nedik meg, ha végigsétá­lunk az egykori Fővám­­háztól (ma Corvinus Egye­tem) a MÜPA-ig, amelynek a lendületére, városi fejlő­désére ma csak irigyked­ve tekinthetünk” - mond­ja Gönczi Ambrus, a Ferenc­városi Helytörténeti Gyűjte­mény gyűjteményvezetője, a június eleji történelmi sé­ta szervezője. Tőle tud­juk meg, hogy a kerületben, egész pontosan a Lónyai utca 29-es szám alatt élt a norvég hídépítőmester, ács, Gregersen Guilbrand is né­pes családjával. Gregersen nemcsak számos országos nagyberuházásban részt ve­vő - köztük az egykori Nép­színházat is felépítő - építő­ipari cége miatt lett a Nem­zeti Színház és a Művésze­tek Palotája közti körönd

Next