Heti Válasz, 2013. május-június (13. évfolyam, 18-26. szám)
2013-05-16 / 20. szám
62 kritiml XIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM 2013. május 16. Szellem a fazékból - Vinkó József rovata A gyomor szeretője vinko@hetivalasz.hu Levest bármiből lehet főzni. Pontosabban, majdnem bármiből. Mert vízre, sóra, lisztre, borsra, tojásra, némi zsiradékra azért még a Kőleves című mese ravasz hősének, a kiszolgált katonának is szüksége volt, hogy megtévessze a zsugori öregasszonyt, és elhitesse vele, abból lesz a leves, ha csodakövet (más változatban patkószeget) dob a forrásban lévő vízbe. Feltehetően így készültek az első levesek is Mezopotámiában. Régészeti leletek szerint éltek levessel a görögök és a rómaiak is. A sót a garum (erjesztett haldarabok), a kanalat kagylóhéj helyettesítette. A kínaiak hamar felfedezték a rizslevest, az olaszok a minestronét, a franciák a pot-au-feu-t (a húsleves ősét), a japánok a ramen levest, a koreaiak a kimcsit, a burmaiak a mohingát. Csak a betűlevesre kellett várni. Európában már a XIV. században feltűntek az első receptek. A Modus királyról és Ratio királynőről szóló kódex ínyenc püspököt említ, aki gránátalmamagokkal édesítette fűszeres levesét. Feljegyezték azt is, hogy Bertrand du Guesclin 1370- ben bekanalazott három tányér borlevest. („Il prit trois soupe au vin.”) Pedig dehogy kanalazott. A breton hadvezérnek esze ágában sem volt tele hassal csatába indulni, ő csak három szelet kenyeret mártogatott vörösborba. A latin „supa” szó ugyanis eredetileg nem levest jelentett, hanem „áztatást” - a kenyérszeleteket beletörték a levesbe. Esetleg kikanalazták vele a húslét, mint Mátyás király a népmesében, hiszen még mindig jobb, ha kanalat nem kapsz, mint ha levesed nincs. Ebből a kifejezésből lett a leves szó: a spanyol, portugál sopa, a francia soupe, az angol soup. A német Suppe inkább a germán „soffa” (nyakalni, meginni) igéből született. A középkorban aztán se szeri, se száma a levesa levesszakács feje sípol, mint a mai kukta . Karikatúra Alexandre Dumas híres gasztronómiai enciklopédiájából.