Heti Válasz, 2013. november-december (13. évfolyam, 45-52. szám)
2013-11-07 / 45. szám
58 I TWUTCTFBI IMB ÉVFOULM, 45. SZÁM 1/1 in iit.iL.itn.iM I 2013. november ?. A csőcselék lázadása BENEDEK SZABOLCS: FOCIALISTA FORRADALOM LIBRI, BUDAPEST, 2013. 3490 FT Az 1973-as születésű, Benedek Szabolcsot nem fertőzték meg a történetek elmesélhetetlenségéről szőtt elméletek. Ő történeteket mesél, s közben mintegy mellékesen történelmi ismeretekkel vértezi fel a hálás olvasót. Regényeiben a jó lektűr minden kellékével él: fordulatos a cselekmény, könnyedén azonosíthatók a hősök, vannak a jók és vannak a rosszak. A socialista forradalom az 1954-es berni futball-világbajnokság döntője körüli napokat idézi fel. A színhely egy Rökk Szilárd utcai, egykor szebb napokat látott bérház, benne a nyilasból ávóssá lett házmesterrel, annak derék, jobb sorsra érdemes fiával, a titokzatos, egykor angolbarát katonatiszttel és szépséges lányával, a megnyomorított zsidó házaspárral és másokkal. A ház, ahogy az egész ország, magyar diadalra készül: lengenek a zászlók, kikerülnek a transzparensek, a virágok, a tablók. Aztán, mint tudjuk, az Aranycsapat elveszti a döntőt a németek ellen. A csalódott szurkolók az utcára vonulnak, Sebes Gusztáv edző és Puskás Öcsi fejét követelik. A regény azt meséli el, miként változtatja meg a ház lakóinak sorsát ez a pár viharos nap. Egyes futballtörténészek 1956 előzményének tekintik a „socialista forradalmat”, míg Benedek inkább a csőcselék lázadásának. Szerelmi dráma is zajlik e viharos napokban: a házmesterfiú rádöbben, hogy nem a katonatiszt lányának oldalán van a helye. Az epilógusban minden a helyére kerül. Csak Puskás nem. ■ „Kőbánya blűnűz” CSENDER LEVENTE: MUROKSZEDŐK MAGYAR NAPLÓ, 2013. 2500 Ft DEBRECZENI HAJNALKA | kultura@hetivalasz.hu A helyszín leginkább Magyarország, olykor Erdély, egy novella erejéig Olaszország, és esetenként Németország is, amely után az elbeszélő így sóvárog: „Régen vártam már ennyire, hogy beüljek a kisbuszba és elmenjek innen. Itt hagyni a nyomort meg az italt és elhúzni Németbe a marokföldre dolgozni.” A szereplőknek nincs sok reményük az előrelépésre, de még a lelki nyugalom megteremtésére sem, hiszen a valóság elől való menekülés tönkreteszi a családokat. Egyesek azt mesélik, „a következő kilenc évre a banké vagyok, addig nem mozdulunk innét, tíz év múlva talán belefér egy külföldi kirándulás is”, mások lottóznak, és azt tervezik, hogy egyforintos házat vásárolnak vidéken, miközben a nyugdíjaskort várják, ami a jogszabályok miatt sosem akar eljönni. És vannak olyanok is, akik Párizsból jöttek vissza Kőbányára, hogy a gyerek szívből énekelhesse Deák Bili Kőbányán születtem című számát, és hogy ne történjen semmi említésre méltó, azon kívül, hogy a liftből kiszáll egy nő bugyiban. Ezenkívül megismerkedhetünk a „dekresszióval”, valamint egy fényevő családdal. Csender Leventét Erdély krónikásaként emlegetik, mivel korábbi köteteiben - Zsírnak való, Szűnőföldem, Fordított zuhanás - szülőhelyéről, Erdélyről és az ott élő emberek életéről mesél. Ezúttal azonban legfőképpen az anyaföld hétköznapjait jeleníti meg, mindezt olyan könnyedséggel és humorral teszi, hogy a legrosszabb helyzeteket is élvezetes olvasni, még akkor is, ha közben kicsit összeszorul az ember gyomra. ■ Múltidéző A szülők múltját lekicsinylő ifjú nemzedéknek is bele kell törődnie, hogy az egykori szemtanúk ragaszkodnak emlékeikhez, s nem puszta önigazolásként térnek sokadszorra is viszsza az 1990 előtti időszakhoz, hanem mert úgy érzik, a jelenkori történések sem érthetők meg nélküle. Marafkó László íróként és lapszerkesztőként élte meg a Kádár-korszakot. Élményeit számos szépirodalmi műben is feldolgozta. A mostani kötet élére állított befejezetlen önéletrajz, Az álruhás királyfi szinte önmarcangoló őszinteségével lep meg: hogyan nyomorítja meg tehetséges fia életét merő jó szándékból egy konok édesapa. Az irodalom iránt érdeklődő fiút gépipari technikumba kényszerítik, költői, írói próbálkozásait gyanúsan méregetik. A gyerek nem enged, végül a bölcsészkaron, s hamarosan az Eötvös Collegiumban köt ki. Világszemléletét naiv idealizmussal átszőtt baloldaliság hatja át. Kár, hogy az életrajz - bár többször is előrepillant - megszakad a kollégiumi tablóval. A Lapzárta alcím alatt a szerkesztőségi emlékek sorakoznak: Dunántúli Napló, Jelenkor, Magyar Nemzet. Marafkó nem idealizál, nem nosztalgiázik, de joggal állítja, hogy jóval színvonalasabb munka folyt azokban az években, mint manapság számos műhelyben. A Leletmentés remek kis esszéi zárják a könyvet. ■ MARAFKÓ LÁSZLÓ: LAPZÁRKA PANNÓNIA KÖNYVEK, PÉCS, 2013. 2000 FT Marafkó László LAPZÁRKA Szerkesztői emlékek a Kádár-korszakbó!