Heti Válasz, 2015. október-december (15. évfolyam, 40-52. szám)
2015-10-22 / 43. szám
68 HIRDETÉS ága - Milánóba is vittek három-három El Grecót és Goyát, és remek kapcsolatot ápolnak a Prado múzeummal. Világ, kiállítás Kérdés viszont, Milánó kánonképző hely-e a képzőművészetben. A lombard főváros a leggazdagabb olasz település, a bank- és divatvilág fellegvára, de inkább gazdasági, mint kulturális központ. Nincs megamúzeuma, mint amilyen Párizsnak a Louvre vagy Londonnak a National Gallery. De még olyan sem, mint Firenzének az Uffizi, mely alig fér be a világ 25 leglátogatottabb képtára közé. Olaszországban kevésbé koncentráltak a gyűjtemények - az itáliai művészet olyan gazdag, hogy minden városba jut egy-két közepes méretű, a mi mércénkkel mérve persze lenyűgöző képtár. Ezek annyira tele vannak, hogy sok olasz múzeum nem is rendez időszaki tárlatokat. A két milánói képtár, a Brera és az Ambrosiana sem, ezért él meg a városban egy olyan kiállítóhely, mint a volt királyi palota, a Palazzo Reale, ahol a magyar tárlat is látható. Míg Európa legtöbb országában a kortárs művészetet fogadják be a kizárólag időszaki kiállítóterek (kunsthallék), itt a régi mestereket is. A Palazzóban most például Giotto-tárlat is fut. Mégis, két okból is telitalálat volt Milánóban kezdeni a Szépművészeti bezárás alatti turnéját. Egyrészt itt zajlik a világkiállítás, mely már 17 millió látogatót vonzott, és a város arra használná a turistaáradatot, hogy kultúrközpontként is feltegye magát a térképre. A Palazzo Realéban ennek jegyében nagy Leonardo-mustrát is rendeztek idén. Hazánk - semmitmondó pavilonjával - eddig eltékozolta az expót, és ha ezt a csorbát nem lehet is egy tárlattal kiköszörülni, legalább azt az üzenetet elhintjük, hogy fővárosunk világszínvonalú gyűjteményekkel bír. A kiállításra 120-130 ezer látogatót várnak február végéig. Az olasz meló A másik ok, hogy a Szépművészeti kollekciójának magja az itáliai mesterek műveire épülő Esterházy-gyűjtemény, és e remekművek most hazatérhettek. Ahogy Zuffi megjegyezte, a legtöbb olasz néző be sem megy olyan tárlatra, ahol nincs a húzónevek között Raffaello, Leonardo, Tiziano, ezért rögtön az első teremben kapott volna helyet Raffaello Esterházy Madonnája, csak klimatizálási okból került a másodikba. A meghitt remekmű nemrég járt Milánóban, a városháza karácsonyi tárlatán 94 ezren látták, és szépsége a kurátor szerint a képet kicsomagoló, sok ezer képen edződött szállítómunkásokat is megakasztotta pár másodpercre. A vászonról ugyanaz a békés, méltóságteljes Mária-arc köszön vissza, ami Raffaello pár száz méterrel odébb, a Brerában őrzött fő művéről, a Mária eljegyzéséről. Visszatérő vendég a Leonardónak tulajdonított kis lovas szobor is, mely a pár hete bezárt Da Vinci-tárlaton szintén szerepelt. Leonardónak egy bizonyított szobra sem maradt fenn, de a lovak érdekelték. Milánói udvari művészként 70 tonnás bronzszobrot tervezett Francesco Sforza hercegnek, de nem találta meg a technikát, amivel ki tudta volna önteni. Sokáig azt hittük, az ominózus kisbronz ennek vázlata volt, de inkább a firenzei városháza elpusztult falképéhez, Az anghiari csatához készült tanulmány lehetett. Leonardo egyébként Milánóban festette Az utolsó vacsorát, mely máig a város fő látványossága. Több nagy festőjére új oldaláról, fiatalkori képek prizmáján át nézhet az olasz közönség. Tintorettótól egy huszonéves korában festett kép szerepel, de már ezen is fellelhetők azok a stílusjegyek, amelyek a Milánóban őrzött Szent Márk holttestének megtalálását drámaivá teszik. Nem olasz, de ez igaz Velázquezre is: Étkező parasztok című vásznán még rajta vannak egy 19 éves tehetség hibái, de a zsenialitása is. A mű nagyon hasonlít egy másik Milánóban őrzött remekműre, Caravaggio Emmauszi vacsorájára, csak a fiatal Velázquez továbblépett a római iskolaalapítón, és profán jelenettel helyettesítette a bibliait. Az olasz kritikák felrótták, hogy a tárlatban nincs fantázia, kronologikusan egymás mellé teszi a műveket, ám ez a koncepcióból ered - Zuffi minimúzeumot rendezett be, ahol még a dekoráció is a békebeli képtárakat idézi. Arra tökéletes a tárlat, hogy a Milánóba tévedő hazánkfia újra rácsodálkozzon kincseinkre, a külföldi látogató pedig számoljon Budapesttel, ha következő európai utazását tervezi. ■