Heti Válasz, 2017. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
2017-02-09 / 6. szám
70 heti válasz | 2017. február 9. » Eleinte leginkább fejben, és szájról szájra terjedtek. A Sztálin halála utáni enyhülés következtében már ceruzacsonkot is be lehetett csempészni, és azzal - vagy éppen tűvel karcolva - írtak a hajtogatós „Sztálin-vécépapírra”, majd később a bejuttatott A5-ös füzetekbe. A Tollas Tibor szép kalligrafikus írásával teli füveskerti füzetekből 12 készült, ötöt ki tudtak juttatni, hetet pedig elástak a börtönudvaron. A rendszerváltoztatás után megpróbálták megtalálni őket, de nem sikerült. Állítólag időközben rájuk építettek valamit, de ebben nem lehetünk bizonyosak, mert akkor talán az alap kiásásánál elő kellett volna kerülniük. - Csak megszólal önből a mérnök... Ha viszont eleinte szóban terjedtek a versek, nyilván sok változat volt. Hogyan lehet eldönteni, melyik az eredeti? - Kérdés, egyáltalán van-e autentikus változat. Lehet, hogy másnap a költő is máshogy mondta, esetleg valaki hozzátett valamit, vagy ha kétszer írták le, nem biztos, hogy minden szó ugyanúgy szerepelt. Ezért most Gérecz verseinek kritikai kiadásán dolgozom, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket. A börtönben született költeményeinek sorsáról annyit tudunk biztosan, hogy 1955 februárjában juttatta ki őket vécépapíron, menyasszonya, H. Drechsler Mária legépelte, és négy példányban szétosztotta a verseket. Irodalomtörténeti oknyomozása a Genfi-tó partjára is elvezette, ahonnan nem akármilyen kinccsel tért vissza. Hogyan jutott el Gérecz francia-svájci sógornőjéhez? - Azt tudtam, hogy Christine Gérecz - Attila testvérének második felesége - Svájcban él, de erre a névre az internet mindössze egy postai címet és telefonszámot ad ki. Megkértem franciaországi magyar barátomat, hívja fel, és kérdezze meg, ő-e az. Kiderült, hogy igen. Amikor üzentem neki, hogy Attila ügyében nyomozok, mondta, hogy szívesen lát. Feleségemmel és tolmács barátommal elmentünk hát Vevey-be, és lehetőséget kaptunk, hogy átnézzük férjének a pincében őrzött hagyatékát. A rengeteg dokumentum, tárgy és fénykép között volt egy 52 oldalas vonalas füzet is, amelyben a fiúk édesanyja - Elküldetlen levelek címmel - leírja Attilának, hogy a családból miként veszített el minden férfit, milyen körülmények között halt meg a férje, hogyan csukták le Attilát, és miként emigrált a két másik fia. Találtam egy levelet a forradalom napjaiból is, és ebből a két dokumentumból sikerült befoltozni az életrajzban tátongó lyukak nagy részét. - Legendás Gérecz kijutása a váci börtönből. Hasonló sztorit Gyarmathy Lívia Szökés című filmje dolgoz fel, csak recski tematikával. Mennyiben sajátos a költő tette? - Tudomásom szerint ebben az időszakban senki nem szökött meg innen, és csak sportolói mivolta miatt tudta végrehajtani. A váci börtönben a politikaiak között ekkor jobbára az úri középosztály tagjai raboskodtak; ez a háttér keveredik Géreczben a mélyen istenhívő hősszerelmessel és a vagány sráccal, aki virtusból mindenféle csibészségre kapható. A börtön gombkészítő műhelyében dolgozva kifigyelte, hogy ezeket a földszinti helyiségeket nem őrzik. Részint lustaságból, részint mert a rabok leitatták az őröket élesztőből erjesztett „szamártejjel” - azonkívül rettentő büdös volt ott. Szerzett egy szerszámot, és az ablak vasát - hogy ne csapjon zajt - rongyokba bugyolálva elfűrészelte, majd szétfeszítette a rácsot. Szerencséjére pont aznap tetőzött a Duna. - Remélem, meg tudja mondani, hány méter hány centin! - Hogyne: a nagymarosi vízmércénél 641 centimétert mértek, ami 105,79 méter a balti szint felett. A víz szintje így közel volt az ablakhoz, miután a folyóba vetette magát, elúszott a szögesdrótig, majd a túlpartig. Mindezt tomboló viharban, jégesőben - és nem jeges árban, ahogy sokan mondják -, amire rajta kívül kevesen lettek volna képesek. Csodálkozom is, hogy még senki nem forgatott egy rendes nagyjátékfilmet egy ilyen kalandos történetből. - Hogyan került vissza a börtönbe? - Margit nevű korábbi szerelme új udvarlójának lakásán bújt el. Az épületet persze figyelték, és az ismerőseit, barátait megverték, hogy a nyomára bukkanjanak, aztán egyikük nem bírta tovább: beadta a derekát, és elárulta. - 1956 őszén pontosan mikor és hogyan szabadult? - Voltak, akik eddig úgy tudták, 1956. október 31-én, amikor a színész Darvas Iván az ugyanott raboskodó testvérét ment kiszabadítani egy különítménnyel. Én viszont arra jutottam, hogy Gérecz november 1-jén jött ki a börtönből. - A forradalomban milyen szerepet játszott? - Társaival először is megalakították a Politikai Foglyok Országos Szövetségét, és iratokkal látták el a kiszabadult rabokat. Aztán amikor bevonultak az oroszok, barátai külföldre indultak, ő viszont nem ment velük, hanem itt maradt harcolni. Végül november 7-én esett el a budapesti Dohány utcában. - Azt megbeszéltük, hogy mekkora költő volt. De hősnek hős? - Feltétlenül, hiszen az utolsó töltényig a hazájáért harcolt. Miután meghalt, menyasszonya a Klauzál téren temette el ideiglenes sírban. Végleg csak 1957. február 11-én helyezhették örök nyugalomra a búcsúztatáson, mely felért egy kisebbfajta tüntetéssel, vagy kétszázan sereglettek össze. A koszorú szalagján pedig ott állt Sorsod művészete című nagy versének egyik emblematikus sora: „Vagyok, mert hiányzom valahonnan.” ■