Heti Válasz, 2017. október-december (17. évfolyam, 40-52. szám)

2017-11-23 / 47. szám

M6 Tizenhárom család, ugyanennyi történet szerepel a Heti Válasz Kiadó új köte­tében. Mindenkinek jár a család című könyvünkben örökbe fogadó és nevelő­szülőkkel beszélgettünk. Az alábbiakban ízelítőt közlünk az interjúkból. „MIKLÓSA ERIKA: Március 22-én szü­letett, apukám halálának napján, és ez annyira megérintett, hogy csak annyit mondtam Zsoltinak: bármi baja van, hozzuk haza! Azért Lényeges ez szá­momra, mert március 22-én este, mi­előtt Zitához mentünk, Letérdelve imád­koztam a hálószobában, apu segítségét kérve, hogy szeretnék egy gyereket. Vagy szülni, vagy örökbe fogadni, mind­egy, és sírva kértem aput, hogy küldjön valamilyen jelet. És ő Bibit küldte. CSISZÁR ZSOLT: Amikor végre be­mehettünk a kórházba, és megláttuk őt, úgy éreztük, ez a gyerek csak ránk várt. ERIKA: Anyukám pedig azt mondta nemrég: nem hiszi el, hogy nem én szül­tem. Ugyanolyan eleven, amilyen én voltam, és ugyanazokat csinálja, amiket én is, ennyi idősen.­­ Bíborka a kislány eredeti neve? ZSOLT: Nem, de az eredeti nevét mint „hozományt” megtartottuk máso­dik névnek. ERIKA: Eredeti nevét a biológiai anyukájának örökbefogadója után kap­ta. Ez volt a ráadás a történetben, ami­kor megtudtuk: Bibi biológiai anyját is örökbe adták. Azonnal megértettük, hogy miért volt olyan tudatos az asz­­szony az örökbefogadást illetően, mi­ért akarta, hogy tapasztaltabb szülők vegyék magukhoz a kislányt. A gyám­ügynél, a végső aláírás alkalmával végig meredten nézett maga elé, erős tartás­sal, de amikor elmondtuk a gyerek nevét, ránk nézett, és elmosolyodott. Amikor pedig kimentünk a teremből, megkér­dezte, megölelhet-e. Ezt én is meg sze­rettem volna kérdezni tőle, de nem mer­tem, mert nem tudtam, mi zajlik benne. Megöleltük egymást, majd azt mondta, vigyázzatok nagyon a kislányomra, és elsírta magát. ZSOLT: Nagyon megindító volt. De azt nem engedte, hogy fényképet ké­szítsünk róla, mert úgy érezte, nincs jó állapotban. Pedig szerettünk volna egy fotót, hogy később megmutathassuk Bi­binek is.­­ Mikor lehet, mikor kell elmondani egy gyereknek, hogy örökbe fogadták? ZSOLT: Folyamatosan lehet és kell is kommunikálni. Nem szabad eltitkol­ni, mert egyrészt ez nem titok, más­részt rosszabb, ha mástól tudja meg a faluban, az óvodában, az iskolában vagy bárhol. Ráadásul Bibinek már most van­nak olyan kérdései, hogy te honnan jöt­tél, apa? És anya? ERIKA Minden ember számára fon­tos, hogy ki is valójában, honnan szár­mazik. Mi mindent megkérdeztünk Bi­biről, amit csak lehetett. Ha pedig majd neki lesznek kérdései, előveszem a kis naplót, amibe mindent leírtam a bioló­giai anyukájáról, a nagyszüleiről, és el­­mondom neki, hogy ne érezze magát gyökértelennek. És elmondom azt is, hogy nem azért hagyták el, mert nem szerették.”

Next