Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-10-10 / 56. szám
883 884* A’ köszénnek fűtés már Pesten sem újság. Kik erről meg akarnak győződni, tekintsék meg a’ Miesbach és Liedemann irodájokat , vagy Müller köszénkereskedő házát (Pest, Al-Dunasor, a’ sóhivatal mellett), hol évek óta kőszenet használnak — ez utóbbinál főzésre is ; mi takarékkonyhánál semmi akadályt nem szenved. Az ínség kisebbítéséről ’s a jólét neveléséről, fA' Moniteur Industielből.) Ezen kérdés körül nem tudjuk egymást megérteni. Valóban olvassuk a’ hírlapokat, vegyünk részt a’ tudósok és törvényhozók üléseiben, e’kérdés iránt egymástól eltérő, sőt ellenkező véleményeket fogunk hallani. Meglehet azért, mivel a’philosophia igen messze vitt bennünket az ábrándok országába. Látni való ugyanis, hogy ilyen tárgyú kérdés felett nem lehet ennyiféle helyes vélemény. Akármint legyen, lássuk mindenek felett, miben áll az emberek , tartományok , nemzetek jóléte. Az ember ínséggel küzd, ha nem tudja magát táplálni, ruházni,’s alkalmas lakhely nélkül szűkölködik; ha mindezekkel bir, jól érezi magát. Hasonlag van a’ dolog tartományokkal és nemzetekkel. Mellyik tartományban uralkodhatik Ínség, ha bir mindezekkel? Ott van a’jólét a’ hol mindezek feltaláltatnak, a’ hol nem, ottan ínség dúl. A’ jólét és termesztés feladata tehát azonos. Épen nem — mond az egyik, mert Anglia sokat termeszt és készít, mégis Ínség uralkodik benne. Az igaz, de hát ha kevesebbet termesztene és készítene, jóléte növekednék ? Ha jövedelme forrásai elapadnának, ha készítő és termesztő ipara csökkenést szenvedne, az ínség kisebbednék? Anglia példájából, mivel ott a földbirtok csak keveseket illethet, ennélfogva közgazdászati tekintetben legtöbb nemzetek során kívül áll, nem lehet megczáfoló okokat meríteni. Nem a’ termékek és készítmények mennyisége érdemel fő tekintetet, mond a’ másik, hanem azoknak olcsósága. Akár honnét vesszük azokat mindegy, csakhogy olcsón vehessük. Ennek következtében zárt kapukat kell nyitnunk a’ külföldi terményeknek és készítményeknek, hogy minél olcsóbban juthassunk hozzájok. Vannak emberek , a’ kik ezen tanok igaz voltát igen nyomosan be tudják bizonyítani. Azonban még is, hol látunk nemzetet , melly más felsőbb szorgalmi miveltségü nemzeteknek tárt kapukat nyilván, a' termesztés, jólét és gazdagság felsőbb fokára emelkedett volna. Sehol egyet sem. Ezen egyetlen egy tény minden ellenkező okoskodásokat felforgat ; mert a’ tárt kapuk felnyitása itár sokszor meg volt kisértve. Hanem , termeszteni, készíteni, nem ér semmit — mond a’ harmadik, fel kell osztani, e’ tesz mindent. Ezen harmadik sem mond sem többet sem kevesebbet mintázok, a’kik írkálni szoktak. Termeszteni, készíteni nem ér semmit? Különös! De mielőtt osztozkodnánk akármiképen, kell lenni valaminknek, a’min osztozkodjunk. Menjünk tovább. Tegyük fel, hogy valamiképen két annyi búzát, húst, bort, gyapjút, kendert és más egyebet tudnánk termeszteni, nem táplálkoznánk, nem ruházkodnánk-e jobban? Ez tagadhatatlan. Ha nem tegyük fel, hogy ezennel minden feloszlatnék, ugyanazon eredményre jutnánk-e? Minden bizonnyal nem. Mert a’ fenálló viszonyok között, noha az egyik többet költ mint a’ másik, azért senki sem ebédel kétszer, azonban még is minden terményeinket egészen felemésztjük. Valóban ha búzában, borban, olajban, marhában, kávébanstb. több termést mutathatunk elő, nem vetjük tengerbe a’ felesleget, hanem mindenkinek jóléte aránylagosan nő. Az az: a’ jólét kérdése mindenek felett a’ productióéval azonos. E’kérdés nagy érdekű lévén, sürgessük tovább. Ha holnap sem teszünk többet annál, a’ mit ma tettünk, örökké egy helyben fogunk maradni. — Nemcsak az, hanem mivel a’ népesség feltartatlanúl szaporodik, szegényebbek leszünk. Ez ellen nincs kifogás. Nevelni kell tehát a’ termesztést, hogy több részletek teljenek ki ’s mindenkire több essék belölök. Hanem miképen nevelhessük azt? ez az, a’ mivel nem igen szoktunk törődni, a’ mire kellő figyelmet nem fordítunk. Régi időkben néhányak kényelméért rabszolgaságnak kellett létezni. Későbben a’ szolgaság elégnek tapasztaltatott. Ma már számos milliomok kényelme eléretik , a’ nélkül, hogy szolgaságra, rabszolgaságra volna szükség. A’ vegytani kisérletek, gépek , munkafelosztás, társulatok , többet tettek mindezeknél és jobban. Pedig még korántsem értünk czélt, jóformán meg sem kezdettük pályánkat. Hova fog vezethetni munkásságunk mostani rendszere , ’s erőműveink hatása , melylyeknek úgy látszik, kényünk, kedvünk szerint szabadon parancsolhatunk , senki sem tudja. Annyi bizonyos, hogy végetlen erők forrása, ’s egy elláthatatlan jövendő nyílt fel előttünk. ’S illy eredmények szemléleténél hidegek maradunk ! Mit teszünk, hogy tőkéinket’s törekvéseinket termesztésre fordítsuk? Mit teszünk arra, hogy a’ munka, az ipar minden ágaiban tökéletesbittessék. Mit teszünk, hogy a’ földből, bányákból ’s egyéb életjavak forrásaiból annyit meríthessünk, a’mennyit lehet ? Czikkeket